Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-30 / 257. szám

1983. OKTÓBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A múzeumi, műemléki, honismereti hónap mérlege Színvonalas rendezvények, több értékes pályamunka Átadták a megyei néprajzi, történeti pályázat díjait Az idei múzeumi, műemlé­ki és honismerti hónap záró­akkordjaként tegnap délelőtt adták át Szolnokon a nép­rajzi, nyelvjárási, valamint az új- és legújabbkori törté­neti pályázatok díjait. Az egyhónapos rendez­vénysorozatban a megye mú­zeumai változatos eszközök­kel és módszerekkel igyekez­tek bemutatni munkájukat, illetve annak gyümölcsét: ré­gészeti, néprajzi. történeti, irodalmi, művészeti értékein­ket. Kiállítások, tudományos tanácskozások, vetélkedők, múzeumi tanítási órák, fog­lalkozások sokaságával irá­nyították a nagyközönség fi­gyelmét múltunk, jelenünk alaposabb megismerésére. A rendezvénysorozat kiemelke­dő eseménye volt a mezőtú­ri Túri Múzeum avatása. Az új létesítmény a mezőtúri fa­zekasság történetét bemutató állandó kiállítás otthona, de remélhetően ezen túl részt vállal majd a város más kul­turális hagyományainak tu­dományos feltárásában is. A karcagi múzeum a vá­rosból elszármazott Kátai Mihály festőművész és fia alkotásaiból rendezett nagy érdeklődéssel kísért kiállí­tást, Tiszafüreden pedig Hódmezővásárhelyen élő al­kotók mutatták be legújabb munkáikat. Szolnokon Bar- csay Jenő festőművész kiállí­tása volt a múzeumi, műem­léki és honismereti hónap egyik kiemelkedő rendezvé­nye. Kunszentmártonban a Ti­szazug népművészetéről ren­deztek tudományos tanács­kozást, a megyeszékhelyen tartott ülésen pedig az öcsö- di tervásatások eredményei­ről adtak számot a Damja­nich János Múzeum ré­gészei. S itt hangzott el az ígéret, mely szerint a ré­gészek munkájának elisme­réseként jövőre anyagi esz­közökkel is támogatja az MTA az öcsödi ásatásokat. A szakemberek mellett di­cséret illeti a helytörténeti, néprajzi kutatók munkáját is. Az idei pályázatra az el­múlt évekhez képest több és magasabb színvonalon, tudo­mányos igénnyel megírt munkákat küldtek be a ku­tatók. A megyei néprajzi és nyelvjárásgyűjtő pályázaton harmincöt dolgozatot bírált el a szakemberekből álló bi­zottság. Ebből huszonkettőt fiatalok, iskolások készítet­tek. A felnőtt pályázók közül kiemelt első díjat kapott Csetényi Mihály és Csetényi Miháxyné Csépa névhaszná­lata és A kézimunkázás szo­kásai című pályamunkáiért, első díjban részesült Enyedi Antalné Öcsöd földrajzi ne­vei és Népművészeti tárgyak Öcsödön; valamint Hagymási Sándor Családi előnevek és ragadványnevek Túrkevén című munkájáért. A szakkö­rök közül a jászkiséri Csete Balázs szakkör Legénykorom története, bandázás és Állat­nevek című dolgozata bizo­nyult a legjobbnak, míg a fiatal pályázók közül Jánosi Erika A földművelés munka­menet és kifejezésanyaga Zagyvarékason című dolgo­zatáért vehette át az első dí­jat. Az új- és legújabbkori tör­téneti pályázatra negyven- nyolc pályamű érkezett be. Különdíjat kapott dr. Kiss Kálmán Kisújszállás társa­dalmi, politikai viszonyainak alakulása a II. világháború­tól 1962-ig című kiemelt té­májú pályamunkájáért, vala­mint Kerek Béla A mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sének első lépései és ellent­mondásai Szolnok megyében című dolgozatáért. A felnőtt kategóriában kiemelt első díjjal jutalmazták Rusvay Lajos Jászivány története cí­mű pályázatát, első díjjal pe­dig Sz. Tóth András Sporto­lási szokások, lehetőségek Túrkevén című munkáját is­merték el. A fiatal pályázók közül Lukácsi Beáta Egy jászjákóhalmi kisiparos mes­terség történetének feldolgo­zásáért vehette át az első dí­jat. — tg — I Film jegyzet ) Könnyű testi sértés Szomjas György, k leg­rokonszenvesebb filmesek egyike, akivel a jegyzetíró valaha is találkozott, de a Kopaszkutya című filmje mégis viszolygást váltott ki. Évek múlásával is kényte­lenek vagyunk fenntartani akkori véleményünket, hogy az eltorzult életformák vizsgálatának az individum- ban rejlő ok, okozati össze­függéseket kell mindenek­előtt feltárni. Természetes és nélkülözhetetlen a társa­dalmi közeg analízise is, de legfeljebb a pánhuzamos megközelítést véljük cél­szerűnek. A Kopaszkutya gondolati hiányai talán éppen az egyoldalú ábrázo­lásból következtek. Szomjas György jó szán­dékát korábban sem lehe­tett kétségbe vonni, új filmje a Könny i testi sér­tés —, amelyre méltán mondhatjuk, hogy alkotás, — meg egyenesen magya­rázza, mit akart már előző munkájával is a rendező. Mindenesetre, ha egy ke­vésbé sikerült munka után — fogjuk fel előtanulmány­nak — olyan mélységek fel­tárásáig tud az alkotó eljut­ni, amilyennek a Könnyű testi sértésben tanúi va­gyunk, akkor idő, pénz, fá­radság, minden megérte... Ami a Kopaszkutyából még nem derült ki világo­san, azt az új mű szívbe- markolóan, nagyon is meg- gondoltatóan láttatja. Szo­morú film, nagyon szomorú, mert tudjuk, hogy igaz. Pe­dig Szomjas György a lehe­tetlenre vállalkozott: a nagy konfliktusokkal, meg­rázó élethelyzetekkel aligha magyarázható — a film hő­sei ettől mentesek — lelki érzéketlenséget akarta „tet- tenérni”. Fából vaskarika részünkről így jelezni a szándékot, mert nem egy­szeri helyzetről van szó, ha­nem folyamatról. De talán mégis nevezhetjük tetten­érésnek is, hiszen nemcsak a mikor, de a mettől, med­dig kérdésekre is választ kapunk. A téma tulajdonképpen szokványos háromszög len­ne —, Szomjas György nél­kül. A flírj — kocsmai vere­kedés miatt — börtönbe ke­rül, ifjú, szép, ám — kide­rül — minden emberi go­noszságban gazdag felesége uj „élettársat” választ De ez csak alaphelyzet. Szomjas a férj szabadulása utáni ál­lapot művészi megfogalma­zásával mutatja meg a „ki- csinálás” stratégiai vonula­tát. A tét a lakás, de talán több is, a „győzelem” — de milyen győzelem? — má­mora. A volt feleség és az új élettárs tudják, hogy Csa­ba — a volt férj — „kiborít­ható”, s akkor — mivel bün­tetett előéletű, újra börtön­be kerül... így is történik minden... Az újmódi prak­tikák beváltak. De ezzel tu­lajdonképpen még semmi újat nem mondott volna a film. Régi képlet: úgy bajt okozni a másiknak, hogy ő legyen a vétkes, és az áldo­zat is egyben. Szomjas György a figurák lélekraj- zával tár fel új magatar­tásformákat. Egyszerűen szólva — bár a megfogha­tatlan ez a meghatározás is — a lelketlen, becsület- és igazságérzet nélküli durva fiatalok csoporttípusát mu­tatja be. Se meleg szív, se hideg fej. Sajnos ismerős típus; tudatilag csonka em­berek. Gátlástalanok, ke­gyetlenek, — cselekedeteik megítélésére képtelenek, hiányzik belőlük a morális szűrő. Periférikus és átme­neti jelenség? Reméljük, igen. A film nemcsak Szomjas Györgyöt léptette a legki­válóbb rendezők sorába, ha­nem másik művészt is ava­tott, a fogalom jelesebb ér­telmében, hiszen Eperjes Károly figurája — Csaba — nem mindennapi élmény. A feleség szerepében Erdős Mariann felemás érzéseket szült bennünk, őszintén szól­va már a Regős-féle tv-do- kiumentumfilm nézésekor is ellenérzésünk volt vele szemben. Ezt szinkronhang­ja sem tudta eloszlatni. — ti — Városvédő és -szépítő kör Városvédő és szépítő kört alapítottak Székesfehérvá­ron, a Múzeumi Egyesület közgyűlésén. Az egyesület egyik csoportjaként működő kollektíva a történelmi bel­város, a Palotaváros, vala­mint a régi városrészek, épü­letek értékeinek megmenté­sét, műemléki figyelőszolgálat megszervezését tűzte ki cé­lul, s programjában az épü­letek, közterek védelmét, ér­tékeinek megóvását vállalta. A városvédő és szépítő kör­nek egyelőre félszáz tagja van. Szovjet és bolgár művész vendégszereplésével m Az Állami Hangversenyzenekar koncertje Szolnokon Műsoron Brahms és Csajkovszkij November 1-én, kedden este a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a Ma- gyár Állami Hangversenyze­nekar koncertje nyitja meg Szolnokon az Országos Fil­harmónia 1983—84-es évad­ját. (Diákkoncerteket már ezt megelőzően is tartottak a megyében.) Az együttes műsorán Brahms d-moll zongoraversenye, valamint Csajkovszkij V., e-moll szim­fóniája szerepel. A zenekar két külföldi vendégművész­szel lép közönség elé. Az est karmestere a bolgár Con- stantin Iljev, szólistája pe­dig a Szovjetunióból érke­zett zongoraművész, Lázári j Berman. Brahms alkotása eredeti­leg kétzongorás szonátának íródott, de a komponista úgy érezte, gondolatait nem tudja eléggé kifejezni ebben a zenei formában, nagyobb apparátust kíván. Előbb át­hangszerelte a művet, majd két tétellel bővítette. Á be­mutatóra 1859. januárjában Hannoverben került sor, amikor is a zongoraszólamot a mester játszotta, az elő­adást pedig a magyar szár­mazású hegedűművész, Joachim József dirigálta. A d-moll zongoraverseny téte­lei önmagukban is szinte külön kompozíciók, más hangulatokat, zenei gondola­tokat hordoznak. Az első té­tel szimfonikus jellegű, drá­mai tónusokban gazdag, míg az Adagio-ban ünnepélyes, ugyanakkor bensőséges mu­zsika csendül fel. A záró, Rondó Vételben a markáns hangzások dominálnak. A szólistának itt nyílik lehető­sége virtuozitásának bizonyí­tására, csillogtatására. A hangverseny második részében szólal meg Csaj­kovszkij V. szimfóniája. A múlt századi orosz zeneszer­ző alkotói korszakának má­sodik felében komponálta az e-mollban íródott művet, amikor is munkáit a drámai, helyenként tragikus hang ha­totta át; az emberi boldo­gulás kérdései foglalkoztat­ták a komponistát. A szim­fónia négy tételében közös alaptémát dolgoz fel. A konfliktusokban, érzelmek hullámzásában bővelkedő muzsika végig drámai küz­delmet formáz a zene nyel­vén. Az emberi akaraterő, el­szántság diadalát hirdető szimfónia méltán az egyik legnépszerűbb, legkedvel­tebb Csajkovszkij-mű. A hangverseny vendég karmestere nemcsak hazájá­ban vívott ki magának elis­merést, több európai ország­ban, így hazánkban is sze­repelt már. Constantin Iljev zeneszerzést és hegedülni tanult a szófiai konzervató­riumban, majd a prágai ze­neakadémián végezte el a nagy zongorista, játéka erő­teljes, lelkes és energikus. A legnagyobb virtuózok technikai kvalitását vallhat­ja magáénak, de mindamel­lett a nagy művészek mu­zikalitását is” — írták La- zarij Berman szovjet zongo­raművész belgiumi vendég- szereplése alkalmával a La Laterne-ben. Az előadómű­vész korán kezdte a barát- kozást a muzsikával, négy­éves korában már a lenin- grádi konzervatórium gyer­mek-zeneiskolájának növen­déke volt. Három esztendő­vel később szinte csodagye­rekként tartják számon, amikor Moszkvában Mozart és Chopin művei mellett két i Constantin Iljev karmesteniskolát. A russzei Nemzeti Operában, később pedig a Várnai Szimfonikus . Zenekar élén dolgozott. Több mint negyed százada már annak, hogy a Szófiai Álla­mi Filharmonikusok első karmestere. Két ízben ka­pott Dimitrov-díjat, a diri­gálás mellett zeneszerzéssel is foglalkozik, szimfonikus, vokális és kamaraműveket komponál. Magyarországon utoljára egy évvel ezelőtt szerepelt, szolnoki bemutat­kozására kedden este kerül sor. „Kétségtelen, hogy igen saját mazurkáját is bemu­tatja a hangversenyen. Mű­vészi pályáját szakmai el­ismerések, sikerek kísérik, több nemzetközi zongoraver­senyt megnyert, a budapesti Liszt-versenyen harmadik díjat kapott. Jelenleg a Moszkvai Filharmónia szó­listája. Többször koncerte­zett hazánkban, nemcsak Budapesten, hanem vidéki városokban is. Minden bi­zonnyal a szolnoki hangver­senyen is szép zenei élmény­nyel gazdagítja a közönséget. V. F. S. A tizenhármas szerencsét hozott KAZINCZY-DljAS ELADÓ-JELÖLT Az iskolai házi ver­senyekkel kezdődött még az el­múlt év végén az Édes Anya­nyelvűnk című nyel­vi vetélke­dő, ame­lyet gim­nazisták, szakközépiskolások valamint a szakmunkáskép­ző intézetek diákjainak hir­dettek meg. A selejtezők, a városi és megyei erőpróbák után a játék, a verseny az elmúlt hét vegén záróakkord­jához, az országos döntőhöz érkezett, melyet Sátoraljaúj­helyen rendeztek meg. A há­romnapos vetélkedő során 120 fiatal adott számot tudá­sáról, bizonyította felkészült­ségét. Közülük a legjobbnak bizonyult 15 diák kapott Ka- zinczy-díjat. Az elismerő cí­met, emlékplakettet Montvai Erika a.szolnoki Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Szak­munkásképző Intézet har­madikos tanulója is magáé­nak mondhatja. — Olyan ideges voltam, amikor a tizenhármas sor­számot húztam ki a döntő szóbelijén, hogy azt hittem, meg sem tudok szólalni. Ma­gam is elcsodálkoztam, mgg­sem remeg a hangom, egyre inkább belejöttem. Az még csak fokozta az izgalmakat, hogy a zsűri elnöke Deme László volt akinek több köny­véből is készültem. A végső elszámolásnál azonban na­gyon jól jött, hogy az írás­belim a saját csoportomban — amelyben hatvanan vol­tunk szakmunkástanulók — a második legjobb lett. Vé­gül is a tizenhármas szám szerencsét hozott — mondta Erika. — Mikor kezdődött a mé­lyebb barátkozás a magyar nyelvvel? — Be kell vallanom, én el­sősorban az irodalmat sze­rettem nagyon. Már általá­nos iskolás koromban is ren­geteget olvastam. József At­tila versei igen közel állnak hozzám, az írók közül pedig Emil Zola és Moldova György könyveit forgatom szívesen. A nyelvtant — egé­szen addig, amíg nem kezd­tem el „hozzáolvasni”, picit komolyabban foglalkozni a magyar nyelvvel — kissé száraznak találtam, de most már, nyilván a sikerélmény miatt is, megkedveltem. Bár tudom, nagyon kevés az, amit megtanultam belőle. A felkészülésben Csákvári Sán- dorné és Csányi Júlia tanár­nők segítettek. — A versenyen egyrészt tárgyi ismeretekből, más­részt pedig a szép beszéd­ből vizsgáztak. Véleményed szerint ma hogyan beszél­nek a tizenévesek? — Sajnos, sok jót nem mondhatok erről. Nagyon sok nyers, néha pedig durva kifejezés is elhangzik és a diáknyelv kifejezései közül jópár megérett a „selejtezés­re”. Szerencsére tanáraink erre odafigyelnek és kijavít­ják a hibákat, Ha közvetlen ismerősömtől, barátnőmtől hallok hasonlókat, olyankor szólok, máskor nem, mert a többiek megsértődnének érte. — A tanév végén megka­pod a ruházati eladó szak­munkásbizonyítványt. To­vábbra is foglalkozni akarsz a magyar nyelvvel? — Amit eddig megtanul­tam, azt szeretném nem el­felejteni, sőt tovább gyarapí­tani, bár azt hiszem, hogy a munkámhoz erre különöseb­ben nincs szükség. Az termé­szetes dolog, hogy az eladó kedvesen, szépen szóljon a vevőhöz. Egyébként szeret­nék továbbtanulni, előbb el­végezni a szakközépiskolát, utána pedig megpróbálom a felvételit a főiskolára. — fs — Fotó: — dg — A stáb Körösi Csorna útját járja végig Tudományos és oktatófilm tervek A MAFILM népszerű tu­dományos és oktatófilm stú­diójának rövidfilmjei rend­szeresen szerepelnek a film­színházak műsorán. Bár a stúdió elsősorban ezek gyár­tására rendezkedett be, min­den évben készül néhány egész estés produkció is. Közülük az év végén mu­tatják be Péterffy András rendező Holtpont című mun­káját, amely az alkoholiz­mussal foglalkozik, és azo­kat az emberi sorsfordulókat keresi, amelyek kisiklást okoznak, s „holtpontra” jut­tatják az embert és család­ját. A jövő év egyik legna­gyobb vállalkozása Körösi Csorna Sándor születésének 200. évfordulójával kapcsola­tos. Neményí Ferenc rende­ző-operatőr és stábja Indiá­ban végigjárja azt az útvo­nalat, amelyen nagy hazánk­fia haladt. A stúdió egyik stábja je­lenleg az Egyesült Államok­ban forgat. Két magyar tu­dósról, a 90 éves Szent-Györ- gyi Albertról és a számítás- technika atyjának nevezett, 1957-ben elhunyt Neumann Jánosról készítenek filmet. Dénes Gábor rendező és Pé­terffy András operatőr a tu­dósok munkájának gyakorla­ti eredményeit mutatják be. Mindkét film a jövő év’első felében készül el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom