Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-30 / 257. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. OKTÓBER 30. I Heti világhiradö I Washingtonban és Párizsban is kisebbfajta belpolitikai vi­hart kavart a Libanonban állomásozó amerikai békefenn­tartó erők ellen elkövetett két bombamerénylet. Képünkön: mentőalakulatok tagjai kutatják át a robbanás helyszínét, túlélőket keresve a romok között HÉTFŐ: Világszerte megem­lékeznek az ENSZ napjáról, leszerelési akcióhét kezdő­dött ■— Mitterrand villámlá­togatást tett Bejrutban, ahol csaknem 300 amerikai és francia katona esett a kettős merénylet áldozatául — Szov­jet—NDK—csehszlovák beje­lentés az amerikai rakéta­telepítéssel szemben elhatá­rozott válaszlépésről. KEDD: Varsóba érkezett a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség — Helsinkiben megkezdték a jövő januárban esedékes európai bizalomerősítő és le­szerelési konferencia előké­szítését. SZERDA: Az Egyesült Álla­mok intervenciós erői part- raszálltak Grenada szigetén — A nemzetközi közvéle­mény elítéli a támadást CSÜTÖRTÖK: Andropov nyi­latkozata: újabb szovjet ja­vaslatok egy kompromisszu­mos megállapodás érdeké­ben az európai rakétavitá­ban — Választások Zambiá­ban — Irak és Irán között ismét megélénkültek a har­cok. PÉNTEK: A hetedik orszá­gos tiltakozónap Chilében — Súlyos ellenforradalmi akci­ók Nicaragua ellen — Az osztrák szocialisták kongresz- szusa. * SZOMBAT: Béketüntetések több nyugat-európai ország­ban — Egymásután érkez­nek Genfbe a libanoni poli­tikusok a tervezett megbé­kélési értekezletre — Állás­foglalások a bécsi haderő­csökkentési tárgyalások kez­detének. Mi a jelentősége az Andro­pov által előterjesztett új ja­vaslatoknak? „A Szovjetunió mindaddig nem mond le a megállapodás kereséséről, ameddig az Egyesült Államok saját lépé­seivel ezt lehetetlenné teszi” — akár kulcsmondatként is idézhetjük ezt a megállapí­tást Jurij Andropovnak a Pravdában megjelent nyilat­kozatából. S a szovjet vezető szavaiból ismét kitűnhetett, hogy az egyensúly alapköve­telményének fenntartása mel­lett, Moszkva messzemenő rugalmasságot tanúsít a tár­gyalások minden vonatkozá­sában, egy kölcsönösen elfo­gadható megegyezés érdeké­ben. Ez a rugalmasság jutott ki­fejezésre három olyan terü­leten, ahol Andropov új, a nyugati megközelítést még inkább figyelembe vevő ja­vaslatokat körvonalazott. 1. Szovjet részről hajlandók nemcsak a rakéták, hanem a rakétatöltetek számát is fi­gyelembe venni az európai nukleáris egyensúly megte­remtésénél. Miután a sokat emlegetett SS—20-as típusú szovjet rakéták három töltet ticVábbít4fcíra alkalmasak, s a. számbflphető brit és fran­cia rakéták között vannak csupán egytöltetűek is, a 162 rakéta-állással szemben szov­jet részről csak 140 marad­na; 2. Moszkva kész tárgyal­ni a közép-hatósugarú repü­lőgépek kölcsönös korlátozá­sáról, figyelembe véve az ez­zel kapcsolatos mennyiségi és minőségi (típus összetétel) tényezőket; 3. Ismét megerő­sítést nyert az a szovjet kö­telezettségvállalás, hogy ke­vesebb európai rakéta nem jelentene több rakétát a Szovjetunió ázsiai területén. A Szovjetunió tehát való­ban mindent elkövet azért, hogy megegyezésre lehessen jutni, s ezzel elejét vehessük a fegyverkezési verseny újabb veszélyes és költséges fordu­lójának. Ám az is nyilvánva­ló: ha az amerikaiak mind­ezek ellenére telepítenek, nem lehetne sok értelme an­nak, hogy a genfi tárgyalások az eddigi alapokon folytatód­janak. S az egyensúly fenn­tartása érdekében bizonyos válaszlépések is következhet­nek. Ezek egyik módozatáról szólt a szovjet—NDK—cseh­szlovák bejelentés: ha meg­történik az amerikai telepí­tés, akkor hadműveleti har­cászati rakétakomplexumokat telepíthetnek az NDK és Csehszlovákia területére. Vá­laszlépésről lévén szó, min­den attól függ, milyen kihí vással él a NATO, a régi mondás szerint, a fogadj is­ten ezúttal is az adjon iste­nen múlik. Közben leszerelési akcióhét zajlott, hatalmas tüntetések követték egymást. Európa ésszerű megegyezést követel, az Egyesült Államok genfi tárgyalási magatartása lát­tán azonban nem lehetnek il­lúzióink. Ezért felértékelőd­hetnek olyan keleti-nyugati tárgyalási fórumok, ahol ugyancsak a fegyverkezési Verseny korlátozásáról, sza­bályozásáról esik szó: a ha­dászati ifegyvejr rend szerekről folytatott másik genfi konfe­rencia, az immár tizenegye­dik évébe lépő bécsi haderő-, csökkentési értekezletek, s a madridi döntés alapján Hel­sinkibe összehívott előtanács- kozás. (Ez utóbbi hivatott előkészíteni a jövő januárra Stockholmba tervezett euró­pai leszerelési és bizalom- erősítő értekezletet.) A tár­gyalások a megnehezedett nemzetközi körülmények kö­zött is folytatódnak, de óha­tatlanul adott bizonyos köl­csönhatás: a genfi euroraké- ta-konferencia kimenetele nyilván kihat ezekre is, ked­vező vagy kedvezőtlen érte­lemben. Miért támadtak amerikai csapatok Grenadára? Nemcsak szerecsendióról van szó — hangzik az utalás BépSen-ryyomon Washington­ban, a kis karibi fűszersziget legfőbb termékére — s azt sugalmazzák: végveszély fe­nyegette az Egyesült Államo­kat. Pedig a számok magu­kért beszélnek: az USA-nak kétezerszer több lakosa van, mint a szigetnek és harminc­ötezerszer többet költ kato­nai kiadásokra Grenadánál... A szigeten tartózkodó ameri­kai turistákkal és orvostan­hallgatókkal kapcsolatban „túszveszély”-ről is szó esik, ezt lett volna hivatott meg­akadályozni az amerikai in­tervenció. Csakhogy eddig nem érkezett jelentés egyet­len, korábban a szigeten tar­tózkodó, amerikai állampol­gár haláláról vagy sebesülé­séről, viszont az amerikai ka­tonai erők halottainak, el­tűntjeinek és| sebes ültjeinek száma a száz felé közeledik. A számok és az arányok egy pillanatig sem tehették kétségessé Góliát győzelmét Dávid felett, de az amerikai előrenyomulás mégis lassúbb lehetett a vártnál, a kétezer­főnyi grenadai hadsereg ma­radványainak és a néhány- száz főt kitevő, önvédelmi ké­zifegyverekkel rendelkező kubai munkások ellenállása következtében. Még nehe­zebbnek tűnik a politikai ki­bontakozás Washington szá­mára. A Biztonsági Tanácsban a szó valódi értelmében ma­gára maradt, s a határoza­tot gátló vétó sem feledtet­hette a franciák és hollandok ellen szavazatát, a brit tar­tózkodást. Nem tűnik egysze­rűnek egy helyi kormány fel­állítása sem, egyelőre az amerikai megszállás az egyetlen kézzelfogható tény. A hivatalos indokok mö­gött mind több szó esik az amerikai lépés igazi indíté­kairól: 1. Washington a gre­nadai vezetés belső válsága nyomán ki akarta használni a lehetőséget a haladó rend­szer erőszakos megdöntésére. 2. Az amerikaiak világcsend- őri szerepüket kívánták gya­korolni, különös tekintettel Nicaragua és Kuba fenyege­tésére. 3. Belpolitikai ténye­zőként számításba vehető az elnökválasztási év megkez­dődése, a kormány így akart „keménységet” mutatni és a libanoni merényletért Gre- nadában „törleszteni”. Akárhogyan is alakulnak az események, túl sok a kér­dőjel, de egy bizonyosra ve­hető: a grenadai intervenció súlyos tehertétellé válhat, s nem jegyzik fel az Egyesült Államok katonai és politikai sikereinek krónikájába... Milyen esélyei lehetnek a libanoni nemzeti megbéké­lési konferenciának? A genfi repülőtérre egy­másután érkeznek a libano­ni politikusok — a tervek szerint holnap, az Intercon­tinental Szállóban kezdődik meg a közel-keleti ország nemzeti megbékélési érte­kezlete. Az óvatos fogalma­zás azért indokolt, mert az események szinte óráról órá­ra változnak. Nagy feltűnést keltett, amikor nyolc hónap után — egy telefontanácsko­zás erejéig — helyreállt a libanoni és szíriai államfő között megszakadt beszélő viszony. Damaszkusz a kü- lönalkudozások nyomán ta­vasszal szakított a hivatalos Bejrúttal. Még inkább a meglepetés erejével hatott egy damaszkuszi Dzsemajel- látogatás bejelentése, de azt percekkel az indulás előtt lemondták... A megbékélési konferencia formailag a helyszínvita mi­att húzódott. A kormány a bejrúti repülőtéren akarta eredetileg megrendezni (ahol a merényletek történtek!), a hazafias erők egy libanoni zászló alatt hajózó görög tergerjáró mellett kardos­kodtak. Végül a genfi hely­színben állapodtak meg, ahol hivatalosan a szállodák zsúfoltsága adott okot újabb halasztásra. Valójában más tényezők hátráltatták a tár­gyalások megkezdését. Elő­ször: eddig nem voltak ké­pesek hatékony tűzszünetet létrehozni, még a most zá­ruló héten is egymást kö­vették a harcok. Másodszor: a korábbi polgárháborúk gyakorlatától eltérően ezút­tal is libanoni hadsereg is beavatkozott a jobboldal pártján, a kormányerőket pedig az amerikai és fran­cia békefenntartónak mon­dott alakulatok támogatták. Ilymódon veszélyes nemzet­közi kiterjedést kapott a li­banoni krízis. Harmadszor: a jobboldal többször kész helyzetet kívánt teremteni a konferenciára. A legnagyobb vihart az a rendelkezés kel­tette amellyel visszavontak egy 1970-ben kelt belügymi­niszteri intézkedést. (Ezt az íikkori belügyminiszter, Ká­rnál Dzsumblatt — Valid atyja — hirdette ki, s en­gedélyezte a baathisták, li­banoni kommunisták s más pártok legális működését. A mostani visszavonás törvé­nyen kívül helyezheti a ha­ladó irányzatokat.) S a kér­dések kérdése, hogy a ket­tős bejrúti merénylet miként hat ki majd a konferen­ciára. Talán nem véletlen, hogy néhány órával a genfi ta­nácskozás előtt a világsajtó nagyobbik része változatla­nul feltételes módot használ magával az értekezlettel és kilátásaival kapcsolatban. Réti Ervin PEKING Leonyid Iljicsov, a szovjet kormány különmegbízottja, külügyminiszter-helyettes és kísérete tegnap délelőtt ha­zautazott Pekingből, miután részt vett a kínai—szovjet államközi konzultációk har­madik fordulóján. Leonyid Iljicsovot és kíséretét a repü­lőtéren Csien Csi-csen, a kínai kormány különmegbí­zottja, külügyminiszter-he­lyettes búcsúztatta. Az Űj Kína jelentése szerint Csien Csi-csen közölte, hogy a konzultációk negyedik for­dulóját márciusban Moszk­vában tartják. NEW YORK A fegyverkezési verseny kiterjesztése beláthatatlan veszélyekkel járhat; össze­egyeztethetetlen a közös biztonság alapelvével, s az emberiséget nélkülözhetetlen anyagi erőforrásoktól foszt­ja meg. — mutatott rá Meiszter Dávid magyar nagykövet az ENSZ-közgyű- lés politikai és. leszerelési bizottságában. Nyugat-Európa-szerte tovább folytatódtak a tervezett ame­rikai rakétatelepítés miatti béketüntetések. Képünkön: fel­vonuló orvosok és egészségügyi dolgozók menete Nyugat- Berlinben Dmitrij Usztyinov magyar kitüntetése Az Elnöki Tanács Dmit­rij Usztyinovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió mar- sallját. a Szovjetunió hon­védelmi miniszterét a béke védelmében, a magyar— szovjet barátság elmélyíté­sében, valamint a két or­szág hadseregeinek fegyver­barátsága és együttműködé­se fejlesztésében szerzett kimagasló érdemeiért, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság ru­binokkal ékesített Zászló­rendjével tüntette ki. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára táviratban kö­szöntötte ez alkalomból Dmitrij Usztyinovot. Czine- ge Lajos hadsereg tábor nők, honvédelmi miniszter ugyan­csak kifejezte jókívánságait. * * * Usztyinov marsallt aSzov- jetuni Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége születésnapja al­kalmából Lenin-renddel tün­tette ki. Ülés! tartitt a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erőinek katonai tanácsa A Varsói Szerződés tag­államai egyesített fegyveres erőinek katonai tanácsa ok­tóber 26—29-ig Viktor Kuli- kovnak, a Szovjetunió mar- salljának elnökletével a Szov­jetunióban, Lvovban meg­tartotta soros ülését. A ka­tonai tanács munkájában résztvettek a bolgár nép­hadsereg, a csehszlovák nép­hadsereg. a lengyel nép­hadsereg, a magyar nép­hadsereg, a Német Demok­ratikus Köztársaság nemzeti néphadserege, a Román Szocialista Köztársaság hadserege, és a Szovjetunió fegyveres erőinek a katonai tartács tagjai által vezetett küldöttségei. A katonai ta­nács megvitatta az egyesí­tett fegyveres erők min­dennapi tevékenységének néhány kérdését, és meg­felelő ajánlatokat fogadott el a harckészültség és a ki­képzés további tökéletesíté­sére. Az ülés tárgyszerű lég­körben a barátság és köl­csönös egyetértés jegyében zajlott le. * * • A katonai tanács ülésén résztvett magyar küldöttség, amelyet Csémi Károly ve­zérezredes, honvédelmi mi­nisztériumi államtitkár ve­zetett, szombaton hazaér­kezett. Továbbra sem szűnnek a harcok Grenadában Noha Kuba és az Egyesült Államok között megállapo­dás jött létre a kubai ál­lampolgárok hazaszállításá­ról, a Grenadát megszálló amerikai haderő parancs­noksága akadályozza, hogy megkezdődhessen a Grena­dában levő kubai személyzet evakuálása. A kubai kor­mány pénteken este két köz­leményt is kiadott erről a kérdésről. A kubai kormány erélye­sen visszautasította azt az- állítást, hogy Grenadában több mint ezer kubai ál­lampolgár van. Közölte: a kubai személyzet teljes lét­száma 748 fő, köztük 44 asszony volt; döntő többsé­gük — 636 ember — a ku­bai építésügyi minisztérium ROMA Hans Jochen Vogel, a nyu­gatnémet SPD vezetője Ró­mába utazott, hogy megpró­bálja rávenni az olasz veze­tőket: ne engedjék meg az amerikai közepes hatótávol­ságú atomfegyverek terve­zett telepítését. Vogel szom­baton találkozik Casaroli vatikáni bíborossal is,. TOKIO Reagan elnök küszöbönál­ló látogatása előtt Washing­ton fokozott nyomást gya­korol Tokióra kereskedelmi engedmények megtételéért. Ennek jegyében kezdte meg szigetországi tárgyalásait William Brock, az amerikai kormány kereskedelmi kép­viselője. alkalmazottja; a kubai fegy­veres erők minisztériuma csak 43 embert küldött Gre- nadába, közülük is csak 22 a tisztek száma. A kubai kormány határo­zottan követeli, hogy az Egyesült Államok tartsa be az evakuálásról született megállapodást. Az egyenlőtlen erőviszo­nyok ellenére Grenadában továbbra sem szűntek meg a harcok az intervenciós amerikai erők és az ellenük küzdő grenadai fegyveres erők között. Jelentések sze­rint Washington újra nö­velni kényszerült csapatai létszámát, mivel még min­dig képtelen volt megtörni az ellenállásit. UNGVÁR Három ország — a Szov­jetunió, Csehszlovákia és Magyarország — fiataljai tettek hitet a béke mellett azon a barátsági békenagy­gyűlésen, melyet tegnap ren­deztek Ungváron. A Kom- szomol kárpátontúli területi bizottsága által szervezett megmozduláson ott voltak a szabolcs-szatmári ifjúkom­munisták képviselői is. TUNISZ A karibi térséget nem lenne szabad kiszolgáltatni egy erős állam önkényes döntéseinek — jelentette ki a tunéziai nemzetgyűlésben elhangzott beszédében Fran­cois Mitterrand francia köz- társasági elnök. Az elnök, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Tunéziában, Grenada amerikai katonai elözönlését bírálva erősen kétségbe vonta azoknak az állításoknak a hitelét, ame­lyekkel Washington Kuba katonai jelenlétére hivatkoz­va próbálja megindokolni az agressziót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom