Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
Nemzetközi körkép 1983. OKTÓBER 29. Hz örökös semlegesség országa Amerikai kampánykezdet II Fehér Ház kiadó? Néhány nappal ezelőtt, október 26-án ünnepelt az osztrák nép, E nap Ausztria nemzeti ünnepe. 1955-ben döntött az osztrák parlament az ország örökös semlegességéről, s ennek a döntésnek a napját tíz esztendővel utóbb, 1965-ben nyilvánították nemzeti ünneppé. Ausztria és — ezt joggal mondhatjuk — az egész európai kontinens életében rendkívül fontos döntés volt ez. Fontosságát voltaképpen az is jelzi, hogy a hozzá vezető út igen göröngyös volt és hosz- szú ideig tartott. Moszkvai memorandum A hidegháború korszakában az akkor négyhatalmi megszállás alatt álló ország nyugati részét nagy erők próbálták bevonni a NATO- ba. A hidegháborús viszonyok feloldásának egyik első történelmi mérföldköve volt az osztrák küldöttség moszkvai látogatása. Ekkor született meg az úgynevezett moszkvai memorandum, amelyben a Szovjetunió elvi hozzájárulását adta az osztrák államszerződés megkötéséhez. Ezt négyhatalmi értekezlet követte, amelynek végén a belvedere kastély erkélyén az akkori osztrák külügyminiszter, Figl bemutatta a kastély parkjában ösz- szegyűlt tömegnek az állam- szerződés okmányait. Mellette ott állltak mind a négy nagyhatalom külügymóniisá- terei. Az Ausztria örökös semlegességéről szóló döntés következménye volt az állam- szerződésnek — de egyben nyilvánvalóan feltétele is annak), hogy ez a szerződés létrejöhessen. Az örökös semlegesség arra kötelezi Ausztriát, hogy ne csatlakozzék semmiféle katonai szövetséghez, ne engedje meg idegen katonai támaszpontok létesítését területén és semlegessé- gi státuszát minden rendelkezésére álló eszközzel védje meg. Azóta két esztendő híján három évtized telt el. A semleges Ausztria a változó kormányok irányítása alatt hű maradt vállalt kötelezettségeihez. Ez lehetővé tette, hogy rendkívül fontos kiegyenlítő — és esetenként Pieter Botha, a dél-afrikai fajüldöző rendszer vezetője a közelmúltban bejelentetté: november 2-án népszavazást tartanak az új alkotmányról. Ország-világ előtt azt akarta bizonyítani ezzel, hogy Iám-lám, a sokat bírált Dél-afrikai Köztársaságban is változnak az idők, ott is történik valami az emberi jogok védelmében. Valóban így volna ez? Hiszen ha a Dél-afrikai Köztársaság nevét hallj uk-ol- vassuk, óhatatlanul a fajüldözés fellegvárára asszociálunk. És hogy nem tévedünk, bizonyítja ez az alkotmány- tervezet is. Mintha a lakosság 70 százalékát kitevő feketék, hozzávetőleg 21 millió ember nem is létezne, az ő jogaikról egy szó sem esik a dokumentumban. A hatalom a népszavazás után is a 4.7 milliós fehér kisebbség kezében marad, s kizárólag őket illeti meg a jog, hogy vaksoljanak. A tervezet korlátozott törvényhozási részvételt irányoz elő az ország 2.7 millió színesbőrű (kevert fajú) és 800 ezer ázsiai származású lakójának, ám inkább a látszat kedvéért-. A többség, a feketék sorsa semmit nem változik. Továbbra is bantusztánokba, törzsi rezervátumokba szorítva tengetik mindennapjaikat. A „Csak fehéreknek” táblák változatlanul kirekesztik őket az éttermekből, a mozikból, a lakótelepekről, képzésükre alig tizedét költi a rezsim a fehérekének, bérük sokszor még a napi éleközvetítő — szerepet töltsön be az európai, sőt a világ- politikában. Ennek a szerepnek egyik jellegzetessége a Szovjetunióhoz fűződő harmonikus, kiegyensúlyozott politikai és gazdasági kapcsolat. És nem utolsó sorban, az a sokoldalú együttműködés, amely Ausztriát és a szocialista Magyarország között is kibontakozott és amelyet az. utóbbi években rendszeressé vált 'legmagasabb szintű találkozók éppen úgy megerősítettek, mint a mindennapos gazdasági, vagy éppen személyes szálak mind hatásosabb és sűrűbb szövevénye. Ezt a különleges szerepét Ausztria nem utolsó sorban azért tölthette be, mert a kezdeti nehézségek után dinamikus konjunktúra bontakozott ki az országban. A gazdasági előrelépés még a legfejlettebb tőkés országok léptékét figyelembe véve is rendkívül jelentős volt. (Még 1982-ben is emelkedett az osztrák reáljövedelem, amikor pedig Nyugat-Európa nagy részében már a reálbér lemorzsolódásával vagy stagnálásával kellett számolni). A gazdasági fellendülés jellegét és módszereit tekintve Ausztria politikailag több korszakot élt át, 1947-től, (tehát még az államszerződés előtti évéktől kezdve) egészen 1966-ig a két legnagyobb párt, a katolikus-kon- zervatív irányzatú néppárt és a szocialista párt úgynevezett nagykoalíciót alkotott. Akkor az erősebb néppárt adta a kancellárt. Új történelmi korszak A fordulat 1970 márciusában következett be. Ettől kezdve gyakorlatilag a szocialista piárt kormábytozttlgi Ausztriát — ráadásul 1971 októbere után — abszolút többséggel. Bruno Kreisky, Ausztria kiemelkedő szocialista párti politikusa, az ország kancellárja ilymódon egy egész történelmi korszaknak kölcsönözte nevét. Ezt a korszakot a gazdasági konjuktúra, Ausztria nemzetközi közvetítői tevékenységének széles körű elismerése és az aktív semlegessé- gi politikából következő nemzetközi mozgásszabadlemre sem elég. Mozgásszabadságukat korlátozzák: aki engedély nélkül hagyja el lakóhelyét, azt letartóztathatják. Tavaly mintegy 200 ezer ember került így á fajüldözők rendőrségének kezébe. Mégis, maga a tény,' hogy az új alkotmány elkészült, arra enged következtetni, hogy Pretoria valamelyes változtatásra kényszerült. Állandósult, kitapinthatóvá vált a fehértelepesek félelme, hogy egyszer a fekete többség felkel ellenük, s elveszíthetik anyagi és hatalmi kiváltságaikat. Ezért próbálkozik a fajüldöző kormány reság ügyes, hajlékony kihasználása jellemezte. A Kreisky-korszak nem személyi okokból ért véget, noha a kancellár egészségi állapota már nem volt kifogástalan. A törést lényegében az okozta, hogy a komoly gazdasági és bizalmi tartalékokkal rendelkező Ausztriát is elérte — ha késleltetve is — a világgazdasági válság hulláma. Kreis- kynek már 1983. januárjában olyan keményen reális gazdasági tervet kellett kidolgoznia, amely a k-öltségek visszafogását és az adók emelését irányozta elő. Ilymódon fokozódó terheket rótt a lakosság legszélesebb rétegeire. fl politikai vonal marad Az idén tavasszal tartott választásokon ez már megmutatkozott a szocialista párt elég jelentős visszaesésében. A szocialisták így is az ország legnagyobb pártja maradtak. Kilencven mandátumot szereztek a néppárt 81 képviselői helyével szemben. Abszolút többségüket azonban elvesztették, és így a kormányzás biztonsága érdekében kénytelenek voltak úgynevezett kiskoalícióra lépni a 12 mandátummal rendelkező és meglehetősen ellentmondásos, konzervatív és liberális elemeket egyaránt tömörítő Szabadság Párttal Ausztria kormánykerekéhez azonban továbbra is szocialista párti politikus állott Fred Simowatz személyében. Az új kancellár politikai karrierje a magyarör- szággal szomszédos burgenlandi vidékről indult el és Kreisky oldalán ívelt magasba egészen az alkancellári posztig. Simowatz személyében tapasztalt, higgadt, az eseményeket helyesen felmérő politikus áll Ausztria élén, s az új kancellár egyben a történelemtudományok doktora is. Ez szinte jelképe annak a bizonyosságnak, hogy Ausztria továbbra is kitart az örökös semlegesség vállalt Dolitikai vonala mellett. s így töretlenül töltheti be értékes politikai funkcióját Európában. (G. E.) formokkal, ezért az új alkotmány is. Ezt sürgetik Botha külföldi pártfogói is, mindenekelőtt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, igaz, csak annyi engedményt várnak el tőle, amely még nem veszélyezteti gazdasági, stratégiai érdekeiket. A Dél-afrikai Köztársaság a fekete kontinens közismerten leggazdagabb országa. Itt található a tőkés világ aranykészletének 60, ismert platina-, króm- és mangántartalékainak 80—90 százaléka. Nagy mennyiségben rejt a föld mélye vasércet, nikkelt1, titánt, s a fajüldöző reA térség térképe Dél-afrikai Köztársaság „Csak fehéreknek” A washingtoni Ca- pitoliumon októberben nagy munkába kezdtek a lakberendezők: a Kongresszus közelében ütött tanyát a „Reagan- Bush ’84” elnevezésű választási kampányiroda. S miközben az íróasztalokat tologattak, s fel- akasztgatták a falra az elnök és az alelnök arcképét, a Pennsylvaniai sugárút túlsó végén, a Fehér Házban végre valahá- ra Reagan is aláírta a szükséges okmányt, vagyis hivatalosan is jelöltté vált. Igaz, hagyott még magának egy kiskaput a visz- steakozásra, hisz az államfő újraválasztási nyilatkozatra talán januárig is várni kell. Egy biztos: jóformán nincs olyan húzása a Fehér Háznak, amely ne volna kam- pányszagú. Reagan immár jóideje tudatosan a választási szempontból perdöntő lakosságrétegeknek udvarol. Vagyis semmi jelét nem adja, hogy a Fehér Ház kiadó lenne, akárcsak az „albérlő” George Busónak is. Amiből azonban korántsem következik, hogy kényszerkiköltöztetés jövő ősszel ne volna elképzelhető. A javában zajló demokrata jelöltségi verseny résztvevői épp erre készülnek, nem törődve az elnök változatlan személyes.1 népszerűségével. előnye vetélytársai fölött, ám az elnök csapata nagyon szoros választási küzdelemmel számol. Így érthető, hogy Reagan kampánybizottsága hatalmas összeget készül tévéhirdetésekre költeni a tavasszal, tehát a demokrata előválasztási harc kellős közepén. ' Az ellentáborban ugyanis; kezd valóban kíméletlenné válni a küzdelem. A legjobb helyzetben jelenleg kétségtelenül Walter Mondale volt alelnök van, akit támogatásáról biztosított a befolyásos szakszervezeti vezérkar, és' egy sor fontos kormányzó, polgármester, szenátor. Némelyek egyenesen „lefutottnak” minősítik a vetélkedést, biztosra véve, hogy Mondale máris megszerezte a jelölés— lefutott a verseny? egy kiskaput Reagan elnök — még mindig hagyott Mondale és felesége Demokrata jelöltek sora: McGovern, Crauston, Hollings, Mondale, Askew és Glenn zsim által megszállt Namíbia uránlelőhelyei is felbecsülhetetlen értékűek. Mindezt a dél-afrikai és az amerikai, angol, nyugatnémet, francia monopóliumok aknázzák ki, nagy haszonnal. A profitot csak növeli a rendkívül olcsó és tömegesen rendelkezésre álló fekete munkaerő. Az ország földrajzi fekvése is értékessé teszi a Dél-afrikai Köztársaságot és az általa megszállt Namíbiát. Pretoria fontos tengeri útvonalak csomópontjait tartja kezében, például Fokvárost és Walvis Bayt. A fejlett tőkés országokba irányuló kőolaj- és egyéb nyersanyagszállítmányok jórésze a Jóreménység- fokát megkerülve jut el a megrendelőkhöz. Ha a Dél-afrikai Köztársaságban és Namíbiában egyszer hasonló fordulat zajlana le, mint Angolában, Mozam- bikban, vagy épp a legutóbb Zimbabwéban, az komoly károkat okózna a vezető tőkés országoknak. Ennek tudatában a Reagan-kormány- zat egyre elnézőbb a fajüldöző rezsimmel szemben, sőt egyenesen bátorítja Pretoriát az apartheid-rendszer megszilárdítására. Elnézően kezelik a dél-afrikai csapatok sorozatos támadásait is északi szomszédai ellen. Az új alkotmány sem változtat valójában a lényegen, a fajüldöző rendszeren, csak á háborgó nemzetközi közvélemény megtévesztését szolgálja. Dél-Afrika — fekete lakosai számára — a jelek szerint még sokáig a félelem országa marad. Kocsi Margit összeállította: Majnár József Szerintük visszanyerhetőek azok a rétegek, amelyeket 1980-ban Reaganék sikerrel csábítottak el a demokratáktól. Számítanak a gazdasági fellendülés gyors lefékeződésére, s tudják, hogy a fegyverkezés túlerőltetése fokozta a háborús félelmeket. Nos, Reaganról valóban szinte le- moshatatlanná vált a bélyeg, hogy a „gazdagok elnöke”, s a Fehér Ház nem is állítja, hogy sima újraválasztásra számítana. Kétségtelen a hivatalban levő elnök nagy hez szükséges többséget a jövő nyári San Francisco-i demokrata konvencióra. Csakhogy ott a küldötteket az előválasztások eredményei alapján állítják az egyes államok, azokon pedig még minden megváltozhat. Mondale fő vetélytársa John Glenn szenátor. A közvéleménykutatások szerint mindketten fej-fej mellett haladnak Reagannel, a szenátor hívei azonban állítják, hogy valójában „egyedül a volt űrhajós esélyes a népszerű elnökkel szemben”. Glenn mindenesetre kockázatos játszmába kezdett: nyíltan támadja a Carter- korszakot, amelyben Mondale alelnök volt. Vádjai szinte az 1980-as Reagant idézik, gazdasági és katonai ügyekben egyaránt. Félő azonban, hogy a szenátor ezzel elidegeníti pártja vezető rétegét, s épp az elnököt segíti. Hiszen Reagan bérlői jogának meghosszabbításét a Fehér Házra egykönnyen biztosíthatná, ha a demokratáknak — csakúgy, mint a Carter- Kennedy párharcban — megint „sikerülne” szétzilálni saját pártjukat. Avar János Az „elveszett hadsereg ff Egy fiatal, álmait kergető amerikai író fejébe vette, hogy megoldja a hétezer éves egyiptomi történelem egyik egy mindmáig legnagyobb rejtélyét és megtalálja az Egyiptomot meghódító nagy Kambüszész perzsa uralkodó 2 és félezer évvei ezelőtt nyomtalanul eltűnt hadseregét. A 36 éves bostoni Gary Cha- fetz író három évig dédelgette álmát, pnígnem a napokban négy amerikai társával. 44 egyiptomi geológussal, autókkal és három bérelt tevével — útnak indut a Kairótól délre fekvő sivatagba, a Siwa- oázis környékére. A tevék 50 ezer dollár értékű radarberendezéseket szállítanak majd az évezredek óta gyakorlatilag .változatlan sivatag néha 100 méter magas tiszta homokból álló dombjai közé, hogy nyomát leljék a Kambüszész — Hérodotosz görög történetíró által — 50 ezer főre becsült, a homoktengerben eltemetett seregének. Kambüszész perzsa király annak a II. Kürosznak a fia volt, aki i. e. 559—529 között Perzsiát az ókor ..szuperhatalmává” tette: birodalmának határai a Földközi-teng értől az Indusig, a Fekete-tengertől, Kaszpi-tengertől az Indiaióceánig terjedtek. Fia, Kambüszész csatolna i. e. 525-ben a birodalomhoz Egyiptomot és Thébából, az ókori Egyiptom fővárosából indított hadsereget észak felé, az ország teljes meghódítására. A hadsereg azonban — nyomtalanul eltűnt. Chavez — Hérodotosszal szemben — azt mondja, hogy nem 50 ezer, hanem ,,csak” 30 ezer embernek veszett nyoma: katonáknak és a sereget kísérő tarka tömegnek : rabszolgáknak, ágyasoknak, gyerekeknek, fegyverkovácsoknak és sokan másoknak, Mi történt velük? ,.Hatalmas erejű déli szél támadt, amely hegyekben hordta rájuk a homoktörríeget, miközben éppen ebédeztek. Mindörökre nyomuk veszett” — írta Hérodotosz, a Siwo- oázis népére hivatkozva. A homokvihart a nevezetes ,,ötven napos szél” — a Ham- szin — korbácsolta fel. A forró, viharos, száraz szél uralja a Szahara feneketlen homok- tengereit március második felében és egész áprilisban. Chavetz most berendezéseivel kutatja át a terepet. A mikrohullámú berendezések minden idegen tárgyat jeleznek a homoktenger ,, hűl lámái” alatt, amelyek nincsenek 10 méternél mélyebben. Ha meglelik az ,,elveszett sereget” — kincset találnak: a steril homok nemcsak az aranyat őrzi meg, de a két és félezer éves ember vonásait is. ,,öt hónapig maradunk, március közepéig — különben jön a Ham- szin — és mi is elveszünk” — mondotta Chafetz,
