Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

Nemzetközi körkép 1983. OKTÓBER 29. Hz örökös semlegesség országa Amerikai kampánykezdet II Fehér Ház kiadó? Néhány nappal ezelőtt, október 26-án ünnepelt az osztrák nép, E nap Ausztria nemzeti ünnepe. 1955-ben döntött az osztrák parlament az ország örökös semleges­ségéről, s ennek a döntésnek a napját tíz esztendővel utóbb, 1965-ben nyilvánítot­ták nemzeti ünneppé. Auszt­ria és — ezt joggal mondhat­juk — az egész európai kon­tinens életében rendkívül fontos döntés volt ez. Fontos­ságát voltaképpen az is jel­zi, hogy a hozzá vezető út igen göröngyös volt és hosz- szú ideig tartott. Moszkvai memorandum A hidegháború korszaká­ban az akkor négyhatalmi megszállás alatt álló ország nyugati részét nagy erők próbálták bevonni a NATO- ba. A hidegháborús viszo­nyok feloldásának egyik el­ső történelmi mérföldköve volt az osztrák küldöttség moszkvai látogatása. Ekkor született meg az úgynevezett moszkvai memorandum, amelyben a Szovjetunió elvi hozzájárulását adta az oszt­rák államszerződés megköté­séhez. Ezt négyhatalmi érte­kezlet követte, amelynek vé­gén a belvedere kastély er­kélyén az akkori osztrák kül­ügyminiszter, Figl bemutat­ta a kastély parkjában ösz- szegyűlt tömegnek az állam- szerződés okmányait. Mellet­te ott állltak mind a négy nagyhatalom külügymóniisá- terei. Az Ausztria örökös semle­gességéről szóló döntés kö­vetkezménye volt az állam- szerződésnek — de egyben nyilvánvalóan feltétele is an­nak), hogy ez a szerződés lét­rejöhessen. Az örökös sem­legesség arra kötelezi Auszt­riát, hogy ne csatlakozzék semmiféle katonai szövetség­hez, ne engedje meg idegen katonai támaszpontok létesí­tését területén és semlegessé- gi státuszát minden rendel­kezésére álló eszközzel véd­je meg. Azóta két esztendő híján három évtized telt el. A sem­leges Ausztria a változó kor­mányok irányítása alatt hű maradt vállalt kötelezett­ségeihez. Ez lehetővé tette, hogy rendkívül fontos kie­gyenlítő — és esetenként Pieter Botha, a dél-af­rikai fajüldöző rendszer vezetője a közelmúltban bejelentetté: november 2-án népszavazást tar­tanak az új alkotmány­ról. Ország-világ előtt azt akarta bizonyítani ezzel, hogy Iám-lám, a sokat bírált Dél-afrikai Köztársaságban is vál­toznak az idők, ott is tör­ténik valami az emberi jogok védelmében. Valóban így volna ez? Hi­szen ha a Dél-afrikai Köz­társaság nevét hallj uk-ol- vassuk, óhatatlanul a fajül­dözés fellegvárára asszociá­lunk. És hogy nem tévedünk, bizonyítja ez az alkotmány- tervezet is. Mintha a lakos­ság 70 százalékát kitevő fe­keték, hozzávetőleg 21 mil­lió ember nem is létezne, az ő jogaikról egy szó sem esik a dokumentumban. A hata­lom a népszavazás után is a 4.7 milliós fehér kisebbség kezében marad, s kizárólag őket illeti meg a jog, hogy vaksoljanak. A tervezet kor­látozott törvényhozási rész­vételt irányoz elő az ország 2.7 millió színesbőrű (kevert fajú) és 800 ezer ázsiai szár­mazású lakójának, ám in­kább a látszat kedvéért-. A többség, a feketék sor­sa semmit nem változik. To­vábbra is bantusztánokba, törzsi rezervátumokba szo­rítva tengetik mindennapjai­kat. A „Csak fehéreknek” táblák változatlanul kire­kesztik őket az éttermekből, a mozikból, a lakótelepekről, képzésükre alig tizedét költi a rezsim a fehérekének, bé­rük sokszor még a napi éle­közvetítő — szerepet töltsön be az európai, sőt a világ- politikában. Ennek a szerep­nek egyik jellegzetessége a Szovjetunióhoz fűződő har­monikus, kiegyensúlyozott politikai és gazdasági kap­csolat. És nem utolsó sorban, az a sokoldalú együttműkö­dés, amely Ausztriát és a szocialista Magyarország kö­zött is kibontakozott és ame­lyet az. utóbbi években rend­szeressé vált 'legmagasabb szintű találkozók éppen úgy megerősítettek, mint a min­dennapos gazdasági, vagy ép­pen személyes szálak mind hatásosabb és sűrűbb szöve­vénye. Ezt a különleges szerepét Ausztria nem utolsó sorban azért tölthette be, mert a kezdeti nehézségek után di­namikus konjunktúra bonta­kozott ki az országban. A gazdasági előrelépés még a legfejlettebb tőkés országok léptékét figyelembe véve is rendkívül jelentős volt. (Még 1982-ben is emelkedett az osztrák reáljövedelem, ami­kor pedig Nyugat-Európa nagy részében már a reálbér lemorzsolódásával vagy stag­nálásával kellett számolni). A gazdasági fellendülés jel­legét és módszereit tekintve Ausztria politikailag több korszakot élt át, 1947-től, (te­hát még az államszerződés előtti évéktől kezdve) egé­szen 1966-ig a két legna­gyobb párt, a katolikus-kon- zervatív irányzatú néppárt és a szocialista párt úgyneve­zett nagykoalíciót alkotott. Akkor az erősebb néppárt adta a kancellárt. Új történelmi korszak A fordulat 1970 márciusá­ban következett be. Ettől kezdve gyakorlatilag a szo­cialista piárt kormábytozttlgi Ausztriát — ráadásul 1971 októbere után — abszolút többséggel. Bruno Kreisky, Ausztria kiemelkedő szocia­lista párti politikusa, az or­szág kancellárja ilymódon egy egész történelmi kor­szaknak kölcsönözte nevét. Ezt a korszakot a gazdasági konjuktúra, Ausztria nem­zetközi közvetítői tevékeny­ségének széles körű elisme­rése és az aktív semlegessé- gi politikából következő nemzetközi mozgásszabad­lemre sem elég. Mozgássza­badságukat korlátozzák: aki engedély nélkül hagyja el la­kóhelyét, azt letartóztathat­ják. Tavaly mintegy 200 ezer ember került így á fajüldö­zők rendőrségének kezébe. Mégis, maga a tény,' hogy az új alkotmány elkészült, arra enged következtetni, hogy Pretoria valamelyes változtatásra kényszerült. Állandósult, kitapinthatóvá vált a fehértelepesek félelme, hogy egyszer a fekete több­ség felkel ellenük, s elveszít­hetik anyagi és hatalmi ki­váltságaikat. Ezért próbálko­zik a fajüldöző kormány re­ság ügyes, hajlékony kihasz­nálása jellemezte. A Kreisky-korszak nem személyi okokból ért véget, noha a kancellár egészségi állapota már nem volt kifo­gástalan. A törést lényegé­ben az okozta, hogy a ko­moly gazdasági és bizalmi tartalékokkal rendelkező Ausztriát is elérte — ha kés­leltetve is — a világgazdasá­gi válság hulláma. Kreis- kynek már 1983. ja­nuárjában olyan kemé­nyen reális gazdasági ter­vet kellett kidolgoznia, amely a k-öltségek visszafo­gását és az adók emelését irányozta elő. Ilymódon fo­kozódó terheket rótt a la­kosság legszélesebb rétegei­re. fl politikai vonal marad Az idén tavasszal tartott választásokon ez már meg­mutatkozott a szocialista párt elég jelentős visszaesé­sében. A szocialisták így is az ország legnagyobb pártja maradtak. Kilencven man­dátumot szereztek a néppárt 81 képviselői helyével szem­ben. Abszolút többségüket azonban elvesztették, és így a kormányzás biztonsága ér­dekében kénytelenek voltak úgynevezett kiskoalícióra lépni a 12 mandátummal rendelkező és meglehetősen ellentmondásos, konzervatív és liberális elemeket egy­aránt tömörítő Szabadság Párttal Ausztria kormány­kerekéhez azonban továbbra is szocialista párti politikus állott Fred Simowatz szemé­lyében. Az új kancellár po­litikai karrierje a magyarör- szággal szomszédos burgen­landi vidékről indult el és Kreisky oldalán ívelt magas­ba egészen az alkancellári posztig. Simowatz személyé­ben tapasztalt, higgadt, az eseményeket helyesen fel­mérő politikus áll Ausztria élén, s az új kancellár egy­ben a történelemtudományok doktora is. Ez szinte jelképe annak a bizonyosságnak, hogy Ausztria továbbra is kitart az örökös semlegesség vállalt Dolitikai vonala mel­lett. s így töretlenül töltheti be értékes politikai funkció­ját Európában. (G. E.) formokkal, ezért az új alkot­mány is. Ezt sürgetik Botha külföldi pártfogói is, min­denekelőtt az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, igaz, csak annyi engedményt vár­nak el tőle, amely még nem veszélyezteti gazdasági, stra­tégiai érdekeiket. A Dél-afrikai Köztársaság a fekete kontinens közismer­ten leggazdagabb országa. Itt található a tőkés világ aranykészletének 60, ismert platina-, króm- és mangán­tartalékainak 80—90 százalé­ka. Nagy mennyiségben rejt a föld mélye vasércet, nik­kelt1, titánt, s a fajüldöző re­A térség térképe Dél-afrikai Köztársaság „Csak fehéreknek” A washingtoni Ca- pitoliumon októ­berben nagy mun­kába kezdtek a lakberendezők: a Kongresszus kö­zelében ütött ta­nyát a „Reagan- Bush ’84” elneve­zésű választási kampányiroda. S miközben az író­asztalokat tolo­gattak, s fel- akasztgatták a fal­ra az elnök és az alelnök arcképét, a Pennsylvaniai sugárút túlsó vé­gén, a Fehér Ház­ban végre valahá- ra Reagan is alá­írta a szükséges okmányt, vagyis hivatalosan is je­löltté vált. Igaz, hagyott még magának egy kiskaput a visz- steakozásra, hisz az államfő újraválasztási nyilatkozatra talán januárig is várni kell. Egy biztos: jóformán nincs olyan húzása a Fehér Ház­nak, amely ne volna kam- pányszagú. Reagan immár jóideje tudatosan a választá­si szempontból perdöntő la­kosságrétegeknek udvarol. Vagyis semmi jelét nem ad­ja, hogy a Fehér Ház kiadó lenne, akárcsak az „albérlő” George Busónak is. Amiből azonban korántsem követke­zik, hogy kényszerkiköltözte­tés jövő ősszel ne volna el­képzelhető. A javában zajló demokra­ta jelöltségi verseny résztve­vői épp erre készülnek, nem törődve az elnök változatlan személyes.1 népszerűségével. előnye vetélytársai fölött, ám az elnök csapata nagyon szoros választási küzdelem­mel számol. Így érthető, hogy Reagan kampánybizottsága hatalmas összeget készül té­véhirdetésekre költeni a ta­vasszal, tehát a demokrata előválasztási harc kellős kö­zepén. ' Az ellentáborban ugyanis; kezd valóban kíméletlenné válni a küzdelem. A legjobb helyzetben jelenleg kétségte­lenül Walter Mondale volt alelnök van, akit támogatá­sáról biztosított a befolyásos szakszervezeti vezérkar, és' egy sor fontos kormányzó, polgármester, szenátor. Né­melyek egyenesen „lefutott­nak” minősítik a vetélkedést, biztosra véve, hogy Mondale máris megszerezte a jelölés­— lefutott a verseny? egy kiskaput Reagan elnök — még mindig hagyott Mondale és felesége Demokrata jelöltek sora: McGovern, Crauston, Hollings, Mondale, Askew és Glenn zsim által megszállt Namíbia uránlelőhelyei is felbecsül­hetetlen értékűek. Mindezt a dél-afrikai és az amerikai, angol, nyugatnémet, francia monopóliumok aknázzák ki, nagy haszonnal. A profitot csak növeli a rendkívül olcsó és tömegesen rendelkezésre álló fekete munkaerő. Az or­szág földrajzi fekvése is ér­tékessé teszi a Dél-afrikai Köztársaságot és az általa megszállt Namíbiát. Pretoria fontos tengeri útvonalak cso­mópontjait tartja kezében, például Fokvárost és Walvis Bayt. A fejlett tőkés orszá­gokba irányuló kőolaj- és egyéb nyersanyagszállítmá­nyok jórésze a Jóreménység- fokát megkerülve jut el a megrendelőkhöz. Ha a Dél-afrikai Köztársa­ságban és Namíbiában egy­szer hasonló fordulat zajlana le, mint Angolában, Mozam- bikban, vagy épp a legutóbb Zimbabwéban, az komoly károkat okózna a vezető tő­kés országoknak. Ennek tu­datában a Reagan-kormány- zat egyre elnézőbb a fajüldö­ző rezsimmel szemben, sőt egyenesen bátorítja Pretori­át az apartheid-rendszer megszilárdítására. Elnézően kezelik a dél-afrikai csapa­tok sorozatos támadásait is északi szomszédai ellen. Az új alkotmány sem vál­toztat valójában a lényegen, a fajüldöző rendszeren, csak á háborgó nemzetközi köz­vélemény megtévesztését szolgálja. Dél-Afrika — feke­te lakosai számára — a je­lek szerint még sokáig a fé­lelem országa marad. Kocsi Margit összeállította: Majnár József Szerintük visszanyerhetőek azok a rétegek, amelyeket 1980-ban Reaganék sikerrel csábítottak el a demokraták­tól. Számítanak a gazdasági fellendülés gyors lefékeződé­sére, s tudják, hogy a fegy­verkezés túlerőltetése fokoz­ta a háborús félelmeket. Nos, Reaganról valóban szinte le- moshatatlanná vált a bélyeg, hogy a „gazdagok elnöke”, s a Fehér Ház nem is állítja, hogy sima újraválasztásra számítana. Kétségtelen a hivatalban levő elnök nagy hez szükséges többséget a jövő nyári San Francisco-i demokrata konvencióra. Csakhogy ott a küldötteket az előválasztások eredmé­nyei alapján állítják az egyes államok, azokon pedig még minden megváltozhat. Mondale fő vetélytársa John Glenn szenátor. A köz­véleménykutatások szerint mindketten fej-fej mellett haladnak Reagannel, a sze­nátor hívei azonban állítják, hogy valójában „egyedül a volt űrhajós esélyes a nép­szerű elnökkel szemben”. Glenn mindenesetre kocká­zatos játszmába kezdett: nyíltan támadja a Carter- korszakot, amelyben Monda­le alelnök volt. Vádjai szin­te az 1980-as Reagant idézik, gazdasági és katonai ügyek­ben egyaránt. Félő azonban, hogy a szenátor ezzel elide­geníti pártja vezető rétegét, s épp az elnököt segíti. Hi­szen Reagan bérlői jogának meghosszabbításét a Fehér Házra egykönnyen biztosít­hatná, ha a demokratáknak — csakúgy, mint a Carter- Kennedy párharcban — megint „sikerülne” szétzilál­ni saját pártjukat. Avar János Az „elveszett hadsereg ff Egy fiatal, álmait kergető amerikai író fejébe vette, hogy megoldja a hétezer éves egyip­tomi történelem egyik egy mindmáig legnagyobb rejtélyét és megtalálja az Egyiptomot meghódító nagy Kambüszész perzsa uralkodó 2 és félezer évvei ezelőtt nyomtalanul el­tűnt hadseregét. A 36 éves bostoni Gary Cha- fetz író három évig dédelget­te álmát, pnígnem a napokban négy amerikai társával. 44 egyiptomi geológussal, autók­kal és három bérelt tevével — útnak indut a Kairótól dél­re fekvő sivatagba, a Siwa- oázis környékére. A tevék 50 ezer dollár értékű radarberende­zéseket szállítanak majd az év­ezredek óta gyakorlatilag .vál­tozatlan sivatag néha 100 mé­ter magas tiszta homokból ál­ló dombjai közé, hogy nyomát leljék a Kambüszész — Héro­dotosz görög történetíró által — 50 ezer főre becsült, a ho­moktengerben eltemetett sere­gének. Kambüszész perzsa király annak a II. Kürosznak a fia volt, aki i. e. 559—529 között Perzsiát az ókor ..szuperhatal­mává” tette: birodalmának határai a Földközi-teng értől az Indusig, a Fekete-tengertől, Kaszpi-tengertől az Indiai­óceánig terjedtek. Fia, Kambü­szész csatolna i. e. 525-ben a birodalomhoz Egyiptomot és Thébából, az ókori Egyiptom fővárosából indított hadsere­get észak felé, az ország tel­jes meghódítására. A hadsereg azonban — nyomtalanul eltűnt. Chavez — Hérodotosszal szemben — azt mondja, hogy nem 50 ezer, ha­nem ,,csak” 30 ezer embernek veszett nyoma: katonáknak és a sereget kísérő tarka tömeg­nek : rabszolgáknak, ágyasok­nak, gyerekeknek, fegyverko­vácsoknak és sokan mások­nak, Mi történt velük? ,.Hatalmas erejű déli szél tá­madt, amely hegyekben hord­ta rájuk a homoktörríeget, miközben éppen ebédeztek. Mindörökre nyomuk veszett” — írta Hérodotosz, a Siwo- oázis népére hivatkozva. A homokvihart a nevezetes ,,ötven napos szél” — a Ham- szin — korbácsolta fel. A for­ró, viharos, száraz szél uralja a Szahara feneketlen homok- tengereit március második fe­lében és egész áprilisban. Chavetz most berendezései­vel kutatja át a terepet. A mikrohullámú berendezések minden idegen tárgyat jelez­nek a homoktenger ,, hűl lámái” alatt, amelyek nincsenek 10 méternél mélyebben. Ha meg­lelik az ,,elveszett sereget” — kincset találnak: a steril ho­mok nemcsak az aranyat őrzi meg, de a két és félezer éves ember vonásait is. ,,öt hóna­pig maradunk, március köze­péig — különben jön a Ham- szin — és mi is elveszünk” — mondotta Chafetz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom