Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Hogyan szól a cintányér? Kutatás és gyakorlat együtt Szőttes és citeraszó Közös utón járunk Hazaérkezett Lengyelországból a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség Kádár János, az MSZMP KB első titkárának vezetésével hazaérkezett Lengyelországból a (magyar párt- és kormány- küldöttség. A képen: Lázár György, a Minisztertanács el­nöke a Keleti pályaudvaron üdvözli Kádár Jánost Egyetlen epizód is jelle­mezhet olyan fontos ese­ménysorozatot. mint amilyen a tegnap hazatért magyar párt- és kormányküldöttség Varsói látogatása volt. A két delegációvezetőnek. Ká­dár Jánosnak és Wojciech Jaruzelskinek nemcsak a ter­vezettnél tovább tartott a négyszemközti megbeszélése, hanem a programon kívül még egy hasonló találkozás­ra került sor. Azért sokat- ,mondó ez, mert nem a vi­tás kérdések miatt volt szük­ség rá. hanem éppen ellen­kezőleg. A két ország ha­gyományos barátsága napja­inkban új tartalmat kap a marxizmus—leninizmus esz­méi, a közös érdekek és cé­lok alapján. Arról nem is szólva, hogy Lengyelország — a közelmúltnak csaknem tragédiába torkolló fejlemé­nyei után most a nemzeti újjászületés útján járva — különösen fontos pontja az európai béke és biztonság megőrzésének is. Nyíltan szólt erről a varsói munkás­gyűlésen pártunk első tit­kára. amikor utalt rá, hogy a lengyel kommunisták, a szövetséges pártok, a szocia­lizmus hívei, a hazafiak vé­f etvetve az anarchiának és ezükbe véve saját sorsuk irányítását, egyben saját né­pükön túl nagy szolgálatot tettek a szocialista kö­zösségnek. az emberiség­nek is. Mert á szocialista Lengyel Népköztársaság léte és működése nélkülözhetet­len feltétele Európa békéjé­nek és a világbékének. Ez a nyíltság, amellyel er­ről a kérdésről minden fó­rumon — a gyűlésen épp­úgy, mint a delegációk meg­beszélésein vagy a sajtó- konferencián — szó esett, jellemezte e két nap egész légkörét. A közös közlemény a hivatalos kifejezéssel szól­va ezt csupán úgy jelezheti, hogy a látogatás „a szívé­lyesség és a nézetazonosság légkörében folyt”, de e sza­vak mögött sokkalta több húzódik meg. Mindenekelőtt az, hogy kölcsönösen tisztel­jük egymást, bízunk egy­másban és nyílt, őszinte szó­val beszélünk a gondokról. Mert Lengyelország kétség­telenül kilábalt a legnehe­zebb időszakból, de az esz­mei harcot még erőteljesen kell folytatnia, az ellenség pedig nyilván nem szívesen nyugszik bele a vereségébe. A mostani lengyel vezetés — amint az mindenütt ta­pasztalható, érzékelhető — tömegkapcsolatait nem dek­larációkkal igyekszik elérni, hanem határozott, követke­zetes munkával, a nehézsé­gek tervszerű leküzdésével és szocialista reformokkal, korszerű gazdaságpolitiká­val. Igen jóleső az a nagy érdeklődés, amely a mi eredményeink iránt megnyil­vánul. nemcsak a felső ve­zetésben, hanem a legkülön­félébb helyen dolgozók kö­rében is. Szívesen osztjuk meg barátainkkal mindazt, amit hasznosíthatnak, mint ahogyan mi is szívesen ta­nulmányozzuk mások gya­korlatában. ami nekünk meg­felelő. E látogatás tartalmát is gazdagította ez a vonás, de azzal a nagyon fontos kitétellel, amelyet Kádár Já* nos sajtókonferenciáján e so­rok írójának kérdésére vá-> laszolt a szocialista országok tapasztalatainak kölcsönös felhasználásáról. Hangsú­lyozta ugyanis, hogy min­den országban figyelembe kell venni a nemzeti hagyo­mányokat, a sajátosságokat. Ha a hagyományokat szem elől tévesztik, akkor a nem­zet idegenkedni fog a szo­cializmustól, ha a sajátossá­gokra nem gondolnak, akkor a szocialista építés nem meg­valósítható. Ugyanakkor ren­delkezésre áll az összes szo­cialista ország tapasztalata, ami ma már "közös kincses­tár. Meríteni lehet és kell is belőle. Efféle merítés volt a két nap tárgyalássorozata, ame­lyen a plenáris ülések mel­lett külön szakbizottságok­ban is folyt a megbeszélés, hiszen például a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésben még sok tartalék rejlik. A készség mindkét részről megvan er­re. amint azt már az eddi­giek is tanúsítják, mert az ismert nehézségek ellenére nemcsak fenntartottuk gaz­dasági együttműködésünk kialakult szintjét, hanem még bővíteni is sikerült. Ép­pen ez az élért magas szint teremt reális lehetőséget — amint azt a közös közlemény is megállapítja, hogy széle­sedjék a gyártmányszakosf- tás és a termelési kooperá­ció, elsősorban a közúti jár-’ műiparban, az elektroni­kában. a mezőgépek, a bá­nyagépek, energetikai beren­dezések, a vegyipari és gyógyszeripari termékek gyártásában. Amint ezek a nagyon lé­nyeges kérdések is mutat­ják: párt- és kormánykül­döttségünk kétnapos varsói látogatása erősen munkajel­leget kapott. És ezt egyik részről sem bánták, sőt a protokolláris jelleget a lehe­tő legkisebbre korlátozva, ezek a munkakérdések ke­rültek tudatosan előtérbe. Annál inkább jó lehető­ség nyílt erre, mivel ezek­ben is azonos álláspont, né­zetazonosság nyilvánult meg és fő törekvéseink egybees­nek. Csakis így lehet ez két olyan országnál, amelynél az elvek és a célok egyaránt közösek és megegyeznek jól­felfogott érdekeikkel. Ezek az érdekek találkoznak nem­zetközi téren is: egy oldalon állunk, ebben sem különbö­zik álláspontunk, magatartá­sunk. A nemzeti újjászüle­tés elért vívmányait tovább­fejlesztő Lengyel Népköztár­saság éppúgy, mint hazánk szilárd tagja a Varsói Szer­ződésnek, tagállamai egysé­gének megszilárdításán dol­gozik és felemeli szavát az ellen, hogy velük szemben katonai fölényre tegyenek szert. Mindez jelenti azt az új tartalmat, amelyet a hagyo­mányos lengyel—magyar ba­rátság hordoz. Természetes, hogy ezúttal is gyakran el­hangzottak az utalások a történelmi múltra, a testvé­ri hagyományokra, • de ör­vendetes. hogy többet beszél­nek inkább arról, ami a je­lenlegi közös útra és a kö­zös jövőre vonatkozik. Ez pedig a társadalmi haladás útja. amelynek programját Kádár János e két szóba tö­mörítetté a Nowotko gyár munkásgyűlésén 3 szocializ­mus és béke. Láthatóan megértették ezt és egyetértettek vele ezen á kitűnő hangulatú gyűlésen, amelyen első titkárunk sze­mélyes közvetlensége már az első percekben megnyerte a hallgatóságát. A kicsit elfo- gódott ünnepélyesség ugyan­is egycsapásra feloldódott és derűs tapsba ment át, ami­kkor elmondta, hogy ő maga is, amíg a sors és a törté­nelem mást nem rendelt, életét műszerészként, mun­kásként élte. Ezért is érzi itt jól magát a gyárban, s ezért hamarabb, kevés szó­val is megértik egymást. A varsói munkástalálkozó minden perce igazolta ezt. Ám így van ez tágabb ér­telemben is: a lengyel és a magyar munkásosztály, a két dolgozó nép, a két nemzet ma már kevés szóval is meg­érti egymást közös dolgai­ban. Ehhez segített hozzá párt- és kormányküldöttsé­günk varsói látogatása. (K. S.) Kádár Jánosnak, a Ma gyár Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának vezetésével tegnap délelőtt hazaérkezett az a magyar párt- és kormány- küldöttség, amely a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Lengyel Népköztársaság Államtaná­csa és Minisztertanácsa meghívására október 26—27- én hivatalos, baráti látoga­táson tartózkodott Lengyel- országban. A küldöttség tag­ja volt Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Sarlós István, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára és Ga- ramvölgyi József hazánk varsói nagykövete, aki állo­máshelyén maradt. A küldöttség kíséretének tagjai voltak: Roska István külügyminiszter-helyettes, Kótai Géza, a Központi Bi­zottság külügyi osztályának helyettes vezetője. Karvalics Lászjló, a Központi Bízott ság agitációs és propaganda osztályának helyettes veze­tője és Benkő József, a Kijev, Leningrad, Moszkva Barátságvonattal a Szovjetunióba A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom közelgő ünnepe alkalmából barátság­vonat indul ma este Szol­nokról. A vonat utasai: Szolnok megye; értelmiségi, munkás és termelőszövet­kezeti fiatalok. A három­százötvenhat tagú csoport ünnepélyes búcsúztatása ma este 22 órakor kezdődik a szolnoki pályaudvar utas­csarnokában. Az utazó fia­talok megtekintik Kijev, Le­ningrad és Moszkva neve­zetességeit. November 7-én résztvesznek á moszkvai fel­vonuláson, megkoszorúzzák az ismeretlen katona emlék­művét. A barátságvonat no­vember 10-én érkezik visz- sza. Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Titkárságának fő­osztályvezetője. A párt- és kormánykül­döttség fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent Lá­zár György, a Miniszterta­A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok me­gyei Bizottsága Majoros Ká­roly elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárá­nak elnökletével 1983: ok­tóber 28-án kibővített ülést tartott. Az ülésen részt vett Szabó Borbála elvtársnő, a Központi Bizottság tagja. Az ülésen a pártbizottság tagjain kívül részt vettek: a megyei pártbizottság osz­tályvezetői, a járási és vá­rosi pártbizottságok első titkárai, a megyei tanács tisztségviselői, a tömegszer­vezetek és tömegmozgalmak megyei vezetői, a közmű­velődési intézmények, a tudományos társaságok, szer­vezetek, a Népművelők Egyesülete képviselői. A megyei pártbizottság meghallgatta és elfogadta: — Majoros Károly elv­nács elnöke, Aczéi György, Korom Mihály. Németh Ká­roly. Óvári Miklós, a Köz­ponti Bizottság titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, és politikai életünk számos személyisége. társnak, a megyei párt bi­zottság első titkárának tá­jékoztatóját az MSZMP Köz­ponti Bizottságának 1983. október 12-i üléséről. — Fábián Péter elvtárs- nak, a megyei pártbizottság titkárának előterjesztésében a közművelődés helyzetéről és fejlesztésének további fel­adatairól szóló jelentést. A vitában felszólalt: Ber­ki Ferencné, a szolnoki pe­dagógus pártbizottság titká­ra, Benedek Fülöp, a TE- SZÖV megyei titkára, Cza- kó Jánosné, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Köz­pont igazgatója, Ferenczy József, a DATE mezőtúri fő­iskolai karának tanszékve­zető tanára, Fülöp Zoltán­ná, a megyei pártbizottság tagja, a tiszakürti Általános Iskola igazgatója, Kovács Sándor, a megyei pártbi­Washington súlyos diplomáciai veresége A Biztonsági Tanács teg­nap New York-i idő szerint éjjel három órakor elma­rasztaló határozatról szava­zott az Egyesült Államok Grenada ellen elkövetett ag­ressziójával kapcsolatban. A határozat hatályba lépését az amerikai vétó akadályozta meg. A Biztonsági Tanács sok­éves krónikájában csaknem példátlanul az Egyesült Álla* mok egyetlen támogató sza­vazatot sem tudott szerezni és teljesen elszigetelődve ke­rült a tagországok erkölcsi ítélőszéke elé. Tizenegy or­szág szavazott a határozat mellett és három tartózko­dott. Lichenstein helyettes amerikai küldöttségvezető magányosan emelte fel a kezét, amikor a tanács el­nöke ellenszavazatot kért. A szavazás eredménye Wa­shington súlyos diplomáciai vereségének tekinthető. Kü­lönösen érzékenyen érinti az amerikai diplomáciát, s tar­tós hatással is lehet szövet­ségeseihez fűződő kapcsola­taira az a tény, hogy két fontos NATO-ország — Fran­ciaország és Hollandia — szavazatával ellene fordult. zottság tagja, a zagyvaréka- si Béke Tsz gépesítési bri­gádvezetője, Madarász Ti­bor, a MTESZ megyei szer­vezetének titkára, a TITÁSZ üzemigazgatója. Molnár Sán- dorné, a mezőtúri műve­lődési központ igazgatója, a Népművelők Egyesületének megyei elnöke, Papp Imre, a megyei pártbizottság tag­ja. a jászberényi Déryné Mű­velődési Központ igazgató­ja, Papp István, a megyei pártbizottság tagja, a Tisza- menti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat vízgépészeti üzemvezetője, Sipos Károly, a megyei ta­nács elnökhelyettese. Szur- may Ernő, a megyei könyv­tár igazgatója és Vass Lajos, a KISZ megyei bizottságá­nak titkára. Az ülésről a közleményt lapunk 3. oldalán közöljük. A Magyar Hajó­és Darugyár tiszafüredi gyárában mintegy 200 millió forintos beruházással új üzemcsarnokot építenek. Az 5600 négyzetméter alapterületű létesítmény­ben — melyben valószínűleg jövő év őszén kezdődhet meg ^ a termelés — az eddiginél nagyobb egységekben lehet majd a portál­és hajódaruk acélszerkeze­tét összeszerelni (Folytatás a 2. oldalon) Ülést tartott a megyei pártbizottság

Next

/
Oldalképek
Tartalom