Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-02 / 233. szám
1983. OKTÓBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanyalesen Portelken—verőfényben Számvetés — tapasztalatok Jászberény kiterjedt tanya- világában, a portelki határban járunk. Ha a föld itt-ott nem mutatná az aszály okozta sebeket, azt írhatnánk: idilli, békés táj. A nyár- és akácerdőkhöz húzódó tanyák, a. ligetek, a mélyebben fekvő réteken legelésző tehenek, birkák, egy-egy igyekvő lovaskocsi a „csendélet” legfontosabb kellékei. Csak a pergő falevelek figyelmeztetnek : zordabb évszak következik. A halkszavú öregek csontjai is érzik, hogy valahol távoli tájakon esők, hideg szelek készfülődneki A tanyán élő portelkieknek persze nincs idejük erre gondolni, a tikkasztó nyár után most az ősz próbálja őket: kukoricatöréssel, krumpliszedéssel, szürettel, szilvarázással, az utolsó kaszálás, szénagyűjtés igyekezetével. A szentimrei határrészben Fózer Jánosnét találjuk otthon. Férjével kettesben él a tanyán, mindketten jóval túl vannak már a hetvenen. — Hát igen — sóhajt az asszony — megöregedtünk. De azért megvagyunk így lassacskán. Ellátjuk a tehenet, az anyadisznót, az aprójószágot. Szerencsére itt a tanya körül van a háztájink. A fiam, aki Jászberényben él, ő gyámolít bennünket, kijár kapálni, meg a betakarításban is segít. A lányom messze lakik, Pesten — ő csak kéthetenként látogat haza. Rendben volna itt minden, csak az egészség jobb lehetne. Tegnap itt volt a doktornő, az uramat és engem is injekciózni kell. A kettőnk nyugdíja 2900 forint, ki kell jönpi belőle, ha tetszik, ha nem. Fózer Jánosné szavai eilig hallatszanak át a méhdöngi- csélésen, panasza is halkan szól: ekekapát, fuvart nem kaptak az idén a jászberényi Kossuth Tsz-től, pedig papír van róla, hogy jár nekik. „Szóltunk mi, szóltunk, többször is. Mondták, hogy később, hogy holnap. Aztán holnap is holnap. Csak mi nem érünk már rá annyit várni... A rendben tartott kis udvart két kutya őrzi. Ennivalójukat meghökkentő edényben kapják: egy Wermacht rohamsisakból. „Még a háború után találta az uram valahol a határban. Csupa lyuk volt, de az ember beforrasztotta.” * * * Mizsei Béláék a fiatal „tanyás” generációhoz tartoznak. A férfi a tsz-ben dolgozik — brigádvezető, a felesége otthon van: a kert, a jószág, a háztartás ezernyi ügyes-bajos dolga közt igyekszik rendet vágni. — Hogy milyen itt, a tanyán az ősz? Nem tudok erre pontosan felelni: megszoktuk mi már ezt az életet. A két lányunk megkezdte az iskolát; a kisebbik az általánosba jár Portelekre, a nagyobbik meg a Lehel vezérbe, 'Jászberénybe. A porta: a lakóházzal át- ellenben istállók, ólak, előtte kert, épp akkora fóliás területtel, amelyik megtenni a család számára valót. A jószágállomány: 1 tehén, 1 üsző, 18 malac, 2 anyakoca — és aprójószág. (A hízókat — 17 darabot — már leadták.) Itt is, ott is a szorgos igyekezet apró jelei: az istállók, az udvar tisztasága, a locsolásra kialakított kút, á belső virágoskert tanúskodnak. A fél hold háztájin 30— 35 mázsa kukorica termett. „Lehetett volna több is’’ — mondják. * * * A hajdani tanyaközpont, Portelek egyre inkább egy prosperáló község képét ölti magára. Szép új házak épülnek, a legtöbbjéhez jókora kert tartozik. Bujdosó Imréné, a postahivatal vezetője — kérésünkre — így összegzi a helybeli újságelőfizetőket: 67 Néplap, 15 Népszabadság, 77 Szabad Föld, 48 Képes Űjság, 7 Népsport, 2 Kertészet-Szőlészet, •1 Kistenyésztők lapja, 1 Űj Tükör, 2 Élet és Irodalom, 2 Élet és Tudomány. Sok, nagyon sok az olyan ház, ahová nemigen jut el az időszaki sajtó. Viszont: nemcsak a központban, a külterületi tanyák legtöbbjében is van villany —1 rádiózni, televíziózni lehet. * * * Nagyon pici, nádfödeles ház az Üjerdőben. Egyetlen lakója a 60 esztendős Mészáros János, aki amolyan különcnek számít a környéken. Jószágot nem tart, földet nem művel. — Csak így egyénileg dolgozgatok. Malterozok, kukoricát török, meg mindent elFózer Jánosné: a fiam gyámolít bennünket végzek, ami alkalmi munka akad. A feleségem pár éve meghalt, az öt gyerekem közül három Berényben, egy Boldogházán, egy meg Tisza- földváron él. De azért ne gondolja, hogy magányos vagyok. Minden nap elbiciklizek a faluba, de van úgy, hogy fogom magam és bekerekezek Jászberénybe valamelyik gyerekemhez, megnézni az unokákat. Aztán itt van velem egész nap a Mor- zsi kutya is a kölykével. Majd minden napra jut valami munka, tudja, sírásással is foglalkozom. Sajnos, sok dolgom volt az idén, megviselte a forró nyár az embereket is. Azt már nem is mondom, hogy a föld szárazsága bennünket, sírásókat is megviselt. — Mire elég a jövedelme? — Hát nem vet föl a pénz, az biztos. De magamat el tudom tartani, meg ha az unokáimmal találkozók, nekik is tudok adni a takarékkönyvükbe * * * Ragyognak a felröppenő galambcsapatok á napfényben. Nagy István egyéni gazda tanyája felé közeledünk. A gazda barátságos, derűs ember. Életmódja, életformája ma már anakronisztikusnál?' hat, szavain mégis el lehet töprengeni. — Biztos kíváncsi arra, hogy nem lettem én tsz-tag. Kezdjük akkor a gombolyagot az elején. Apámnak kilenc hold földje volt — és kilenc gyereke. Ebből tussoltam én 1941-ben egy holdat, ehhez jött egy másik hold a feleségem „hozománya”. De még ezelőtt voltam cseléd: apám 12 éves koromban három mázsa búzáért, 60 pengőért és egy vályúnak való akácfáért adott oda ... Voltam cséplőgépnél 10 évig, a Csillik volt a bandagazda. Azokban az időkben volt ez, amikor délben elbújtak szégyenükben, szegénységükben azok az emberek, akiknek nem volt szalonnájuk. Olyan év is volt, hogy napkeltétől napszálltáig dolgoztam — egy kiló zsírért. Pedig én nagyon tudtam dolgozni: kérdezze csak meg bárkitől, emlegetik még ma is néha, fiatal koromba két hét alatt learattam kaszával 12 hold búzát. No, szóval, hogy tovább gombolyítsam a gombolyagot, volt nekem miért ragaszkodni ahhoz a kis földhöz. Mondom, két holddal kezdtem, aztán az ötvenes években föltornáztam magam 28 holdig. Izzadtam én, nem mondom, amikor idejártak a népnevelők, hogy lépjek be a tsz-be. Láthatja: nem léptem be. Megműveltem az idén is a 16 holdat: 3 holdon termett 80 mázsa búzám, a fél hold szőlő, gyümölcsös megadta a borocskának valót, hát a krumpli az nem hozott valami derekasan, a 4 hold kukoricám az olyan 40 mázsát mutat holdanként. A többi földem: rét, legelő a jószágnak. Mert jószágot annyit tartunk, amennyit bírunk. Két ló, tíz tehén, egy csapat birka, hízók, süldők, liba, kacsa, pulyka, tyúfc — van itt minden, amit Noé apánk beterelt a bárkájába. Az öreg Moszkviccsal hordom az asz- s^onyt a tápiószelei piacra, mindig korán kelünk és késő fekszünk. Hálistennek beteg még nem voltam. Fölneveltünk három saját gyereket, meg a fogadott lányunkat, ha leesnénk a lábunkról, volna, aki gondunkat viselje. Hát, igencsak -ez a gombolyag vége! Kemény, aszályos nyár volt — ilyenkor mindig többet kell dolgozni az őszön is. Azt azért írja még oda a papírjára, ha nem restellj, hogy adósságom, rossz szomszédom, haragosom sohasem volt. És erre büszke is vagyok! Képek, sorsok, életek — közös nevezőjük a tanya! Amely nem törvényszerűen jelent perifériát* mégha az idő meg is áll egy-egy pontján, ahogy Nagy Istvánéknál. Vágner János „Postás bácsi, mért nem csenget, miért baktat tovább’ — énekelte annak idején Amlbrus Kyrí. Ha nem is baktat Kovács János, de a két év alatt, mióta a kengyeli hivataliban dolgozik, körülbelül 7 ezer 500 kilométert kerekezett 50 kilós terhével. A napi adagja 15 kilométer, amit fél 9- től 3 óráig tesz meg. Persze nemcsak biciklizik. Reggelente, indulás előtt a kézbesítők számolnak; osztályoznak, pakolnak. Számolnak, — ugyanis nem mindegy, mennyi újságot raknak a ládába, hiszen mind „előfizetve”. Osztályoznak, mert körzetenként szét kell osztani az érkezett leveleket. Fontos, hogy ismerjék a falut, tudják, ki hol lakik. (Több mint 4 ezer 600 emberről van szó.) Azután következik a bepakolás. , Ha a kezdő postás meggondolatlanul kezébe vesz egy. köteg folyóiratot, s belerakja a rekesz^ be, könnyen rájön, hogy Eskütétel a Kílliánoit (Tudósítónktól) Tegnap délelőtt a Killián György Repülő Műszaki Főiskolán ünnepélyes keretek között került sor az új első éves főiskolás, tiszthelyettes hallgatók és a sorállományú honvédek eskütételére. Az alakuló téren felsorakozott katonákat, szülőket, hozzátartozókat Bede László ezredes köszöntötte. Megnyitójában azokhoz a fiatalemberekhez szólt, akik néhány hete öltötték fel először az egyenruhát. Az eskü szövegét Nagy Miklós hallgató olvasta fel. Ezután Zsemberi István mérnök-ezredes főiskolaparancsnak köszönetét fejezte ki a szülőknek, hogy a „haza védelmére” felnevelték a fiaikat, majd az elkövetkező kemény tanulásra, a szigorú szolgálatra hívta fel a figyelmet. A főiskolaparancsnok után Zsombor Ferenc hallgató válaszbeszéde következett, a Tiszamenti Vegyiművek képviseletében pedig Szupper Pál szólt az ünnepség résztvevőihez. Az ünnepség az esküt tett állomány díszmenetével, valamint a főiskola zenekarának zenés alaki mozgásával ért véget. Az ünnepséggel egyidőben kezdődött meg az 1963-ban végzett növendékek találkozója. K. L. Bemelegítő a vadászoknál Szombaton, október elsején megkezdődött a fácánkilövés a Szolnok megyei vadászmezőkön. Nyolc vadásztársaság, többek között a szolnoki, szajoli, karcagi, jászapáti, martfűi tagjai ropoghatták fegyvereiket. Vadás znyel ven úgy mondják, egyelőre még csak „konyha vadászatot” tartanak, vagyis „bemelegítő” kilövéseket végeznek. Erre a természet is kényszeríti a vadászokat, mivel a mostani hosszúra nyúlt meleg nyárban, ősz elején is sok a természetes búvóhely, s a nagyszámban elejtett vadak tárolása, szállítása is gondot jelentene, az igazi nagy sorozatú vadászatra november második felétől kerül sor. A most kezdődött kilövési idény jó zsákmánnyal kecsegtet, kiváló volt a fácán állomány természetes szaporulata és mesterséges keltetéssel is legalább negyedmillió mezei szárnyast bocsátottak ki a társaságok. Hozzávetőleges becslések szerint a jelenlegi fácánállomány eléri a félmilliót, ami mindén idők legnagyobb mennyisége. több már nem fér, s még legalább háromszor annyi van mellette. Bele lehetne ugyan gyűrni, célszerűbb azonban a szokásos módon oeforgatni az újságokat, egy kis csomagot balra, a másikat vele szemben jobb oldalra csúsztatva Miután mindezzel elkészülnek, kerékpárjukkal nekivágnak az utcáknak. A kengyeli posta öt kézbesítőt alkalmaz főállásban, akik öt körzetben hordják az olvasnivalót. Kovács Jánosé a harmadik körzet, ami Kengyel néhány utcáját és a községhez tartozó három kilométerrel arrébb lévő Bagimajort jelenti. Vele indulok útnak. Csípős a szél, s ráadásul egy kevés köd is maradt hajnalról. — Most még nagyon jó idő van — vigasztal. — Előfordult, hogy gyalog kellett megtenni az út felét, akkora vihar volt. A szél majd elvitte a kerékpárt. Kérdezgették is az emberek, hogyan Diákok a határban Földjeinken javában tart az őszi betakarítás, és ebből az örvendetes,.de nem köny- nyű tevékenységből kiveszik a löszüket megyénk közép- iskolás diákjai, az általános iskolák felsőbb osztályosai is. Igaz, az idei, párját ritkító aszályos nyár következményeképpen akadnak olyan területek a megyében, ahol nem kérték a fiatalok segítségét: kevesebb — sajnos- — a betakarítani való, így az őszi munkákat teljesen el tudják, el tudták végezni a tagök. Ezért az. idén huszonnégy általános iskola diákjai nem mennek sehová segíteni a betakarítást, két középiskolából pedlig csak egyes osztályok — nem a teljes létszám — kétkezi munkájára van szükség. Ennek nem mond ellent az a tény, hogy a Jászságban a mostaninál sokkal több szüretelő diák is elkelne. Szűk három hét sincs hátra a szeptember elején elkezdett őszi diákmunkákból, mivel október 21-én az utolsó tanulócsoport is befejezi a segédkezést az őszi betakarításban. Tudom, sokan azt mondják; miért nem mehetett a diákság korábban, a múlt hónapban, a száraz, napos hetekben dolgozni, és miért kell akkor vinni őket a határba, amikor nagy valószínűséggel beköszöntenek a nyirkosabb napok? Ennek egyetlen magyarázata az, hogy a dátumokat a mennyiségen, a szállítóeszközökön, a tároláson, kívül a termés érettségi foka is befolyásolja* és ezt a több mint 24 ezer tizenévest a megyei és a megyén kívüli gazdaságok képtelenek lennének háromszor ötnapos turnusban foglalkoztatni. így törvényszerűen megnyúlik az őszi munka időtartama mintegy másfél, két hónapra. Vajon milyenek az idei tapasztalatok ? Mennyire tölti be funkcióját, neveli a diákot a kétkezi munka megismerése, megszerettetésére ez az öt nap? Noha a termelőszövetkezeteinkben, a közös gazdaságainkban tavalyhoz viszonyítva javult a munka szervezettsége, a válasz nem egyértelmű. A szolnoki Közgazdasági é® Postaforgalmi Szakközép- iskola tanulód évek óta a kiskőrösi Állami Gazdaságba járnak szőlőt szüretelni, almát szedni. Hajtani, dolgozni kell, de a bér is ehhez méltó: a legjobbak a napi nyolc óra után 250 forintot keresnek, de az átlag is eléri a 150 forintot. Igaz, itt végigdolgozzák a munkaidőt, van edény, szállítóeszköz is, és nem telik el a műszak harmada, negyede ácsorgássál, utazással. Jászszentand- ráson is jóval száz .forint fekerültem oda ilyen ítéletidőben. Énre aztán mit felelhettem? Ez ilyen szakma, itt mindig menni kell. Télen például egészen lefagy a kezem, mert akármilyen hideg van, azért a pénzzel nem bánhatok kesztyűskézzel. — A pénzről jut eszembe, mennyit keres? — Nem sok. Kettőezer- nyolcszáz az alapbérünk, erre körülbelül ezer forint jön még. — Megéri? — Aki szereti ezt a munkát, annak igen. Én amúgy sem a pénz miatt jöttem ide. Azelőtt az Érdért Vállalatnál dolgoztam, ott több volt a fizetésem, viszont naponta be kellett járni Szolnokra. Reggel indultam, és csak este értem haza, a családomra nem sok idő maradt. Közben átérünk BagifoV Szemmel láthatóan otthon van, mindenki ismerőse, s most, hogy másodmagával jön, rászólnak: — Csak nem lett kereshetnek az ipar'ko- dók. A kiragadott példák ellenére az idei bérek is nagyon különbözőék: akad 162 forintos, meg 32 forintos- papi kereset is. A nagy különbségekhez hozzájárult az is, hogy adódtak olyan munkahelyek, ahol láda nem volt, hol olyan ember, aki pontosan megmondja: mit és hogyan kell csinálni. Tudom, eme az a válasz: a diákok sem angyalok, ők sem hajtják halálra magukat. Ebben is van igazság, hiszen, ilyenkor derül ki, hogy aki színjeles a padban, nem biztos, hogy hasonló erényeket csillogtat a paradicsomföldön. Mindezek ellenére temérdek diákkal, tanárral beszélgetve .olykor az az érzése az embernek, hogy olyan feladatokat is elvégeztetnek a tanulókkal, amelyeket a munka jellege vagy az alacsony bértételek, kereseti lehetőségek miatt a felnőttek nem vállalnak. És azon megint el lehet gondolkozni: vajon mennyire nevelő jellegű .ez a feladat, amelyet akár jól, akár kiválóan, akár közepesen végeznek, jószerével majdnem ugyanaz a kereset. Még akkor is, ha a középiskolák döntő többségénél — mintegy 80 százaléknál — különösebb panasz nem merült fel az öt nap után. Hogy kell-e ez a tevékenység, meg kinek jó mipdez, annak a bizonyítására álljon itt néhány számadat; általában nyolcmillió forintot kapnak kézhez a megye diákjai az őszi, betakarítási munkákért. Az összegyűjtött, felszedett, leszedett termés (szőlő-, alma-, paradicsom-, burgonya-, hagyma, szilva- szüretelés stb.) értéke rendszerint 200 millió forint körül alakul. Felesleges bizonygatni, hogy a számok ismeretében mennyire hasznos ez az egy hét. Igaz, ez a tevékenység csak abban az esetben tölti be maradéktalanul a feladatát, ha a munkafeltételék, a térek is megfelelőek, és a pedagógusok érmen olyan szívvel-lélekkel szervezik, ellenőrzik, dicsérik védenceiket, követelnek tőlük, akár a tanórákon. Mert ha e három tényező közül kettő hiányzik, ott már legfeljebb vereségről beszélhetünk. Vagyis: a .termés ugyan nem veszett kánba, megmentették a nebulók, de az öt nap után eskü alatt vallják, hogy „ide még tévedésből, véletlenül sem térünk vissza tanulmányaink befejezése után”. Nem közömbös, hogy a tizenéves fejekben az efféle tevékenységek befejezése után milyen vélemény alakul ki az „élet anyjáról”, a munkáról. mész el valahová, hogy segéded van? Már megijedtünk, hogy másik postásunk lesz. Az egyik ilyen riadt kérdésnél már maga is mondja: — Nézze már, meg vannak ijedve, hogy mi lesz velük Talán ezért képes ősszel gumicsizmában, hóna alatt a biciklijével a sáros utakat járni. — Az első időben nagyon lassan haladt. Akkor még füzetből kellett kinéznem mindent. Aztán megtanultam, megismertem az újságokat. Olyan is előfordult már, hogy én ajánlottam az ittenieknek ezt vagy azt a folyóiratot. Mialatt ezeket mondja, letámasztja a kerékpárját, azután a jellegzetes elnyújtott postás-jónapottal beköszön az egyik udvarba. A háziasszony betessékel bennünket. — Ebben a szakmában aki akar, szerezhet egy kis emberismeretet — mondja később. — Nem mindegy, kihez, hogy szólok, igazából ez az érdekes ebben a munkában. — nádudvari i—■ Nehéz nyara volt a sínásónak is D. Szabó Miklós Kedves vendég a postás
