Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-18 / 246. szám

1983. OKTÓBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉFLAF 3 A szabályok betartása nem szívesség Közúti ellenőrzés a megyeszékhelyen Be a tilosba Széles mosoly a bakon Kilátás és belátás Ötezer forintig büntetik És a felelősség? Egy a szabálytalanul közlekedő járművek közül Fotó: Korényi Éva Barna hajú, bűnbánó arcú fiatalember száll ki a Zsiguliból. — Hibáz­tam, elismerem. — mond­ja. — Behajtottam a pi­rosba. Nyúl a zsebébe, s szó nélkül kifizeti a helyszíni bírságot: öt­száz forintot. Október 13-án és 14-én a megszokottnál több rendőr­autóval és igazoltató járőr­rel találkoztak az ország­úton a gépkocsivezetők. Fo­kozott közúti ellenőrzést tar­tottak az országban, így Szolnokon is. Péntek reggel 7 óra, Szol­nok, Szabadság tér. A Tisza­fádról és a Verseghy útról autófolyam hömpölyög a vá­rosközpont felé. Álmosszür­ke, égőpiros,, élénkzöld, ele­gánsfehér, búzavirágkék ko­csik hátán botladoznak az októberi nap megfáradt su­garai. Mindenki siet, a kapkodás pedig hibát szül. Jelezhet pirosat a lámpa, sok gépko­csivezető nyugodt lelkiisme­rettel behajt a tilosba. Mint például az UG 52— 56-os rendszámú Zsiguli ve­zetője is. Kovács Ferenc rendőr főtörzsőrmester, aki a Szabadság téren ellenőrzi a reggeli csúcsforgalmat, azon­nal „kiszedi” a Zsigulit a kocsisorból. — Kérem szépen, az nem piros volt. — védekezik az autó vezetője. — Akkor még csak sárgát mutatott a lám­pa. — Ivott ma reggel vala­mit? — kérdezi Kovács fő­törzsőrmester, az elszínező- dő szondára mutatva. — Nem. — És tegnap este? — Akkor sem. Hacsak . .. de ez nevetséges volna . . . töltött cukrot eszem . . . — Az elszíneződés 3 ez­relékes alkoholtartalmat mu­tat. A szabály nemcsak azt tiltja, hogy valaki szeszes­ital igyék vezetés előtt, ha­nem azt is, hogy alkoholt tartalmazó ételt (cukrot, sü­teményt) egyék. Kovács főtörzsőrmesterrel és segítőtársaival — Kispál Benő honvéd zászlóssal, Sza­bó Imre volán-ellenőrrel és Gulcsik Istvánnal, a KPM jelzőlámpa műszerészével helyszínt változtatunk: az 1-es élelmiszerbolttal szem­ben a négyes főútvonal mel­lett áll meg a rendőrautó. Az egyenruhások láttán néhányan — a forgalmas né­gyesen szabálytalanul átsur­ranni akaró — gyalogos fon­tolóra veszi szándékát, s többségük a közelben levő aluljárót vagy a zebrát vá­lasztja. Egy néni a legális átkelési lehetőségeknél, sok­kal szimpatikusabbnak talál­ja a zsúfolt főútvonalat, de fél a büntetéstől, úgy gon­dolja hát, jobb lenne a rend­őr engedélyével sétálgatni az autók között. Hozzánk lép, s reménykedve megkér­dezi. — Tessék mondani, átme­hetek itt? A Mátyás király úton a déli órákban is nagy a for­galom. Stráfkocsi elé fogott lovak csattognak végig az aszfalton. Szabó Lajos, Szol­nok. Béke u. 49. szám alatti lakos fogata. A bakon ülő férfi szélesen mosolyog, ta­lán az a néhány pohár ital a derű oka, amit nemrég ittak. Hajtói engedélyük sincs — közliik mellékesen — mert­hogy azt otthon tartják. Az UG 44—37-es rendszá­mú autóból messziről csak annyi látszik, hogy jól meg­pakolták. Nemcsak a tetejét és a hátsó ülését rakta tele a gazdája hullámpapírral, a csomagtartóba is annyi ju­tott, hogy nem lehet lezárni a fedelét. — Engem nem zavar a ki­látásban — állapítja meg a vezető. Ha jól belegondolunk, ta­lán igaza is van. Mivelhogy a kilátásban csak azt lehet zavarni, aki egyáltalán lát valamit. Jelen esetben ez azonban kétséges, a vezető ugyanis nem hordja a szem­üvegét. — Ha kötelezték a szem­üveg viselésére vezetés köz­ben, akkor a jogosítvány csak vele együtt érvényes. — hangzik a figyelmeztetés. A kétnapos akpió során a szolnoki járás területén 3736 járművet ellenőriztek. Há­romszáz vezető fújt bele a szondába, amely 10 esetben elszíneződött. Két személy­től vették el a vezetői enge; délyt, mert érvénytelen volt, egy autótulajdonostól pedig ittas vezetés miatt vonták be a jogosítványt. Helyszíni bír­ságot 363-an fizettek, nyolc- vanan részesültek figyel­meztetésben. Az ellenőrzött teherautók közül 92 kocsinak a vezetője szabálytalanul, hiányosan töltötte ki a me­netlevelet. A felsorolt adatok azt mu­tatják, hogy még sokan min- dig nem hiszik el; a szabá­lyok betartásával nem szí­vességet tesznek, hanem ön­maguk és társaik épségét, életét védik. Paulina Éva Hulladékgyűjtés Iskolások és családtagok együtt Hazánk nyersanyagokban szegény ország, ugyanakkor az ipar termelési költségei­nek majdnem 70 százaléka anyagköltség. Ezért mente­nünk kell a hasznosítható hulladékot, mellékterméke­ket. A hulladékgyűjtés a VI. ötéves terv kiemelt felada­tai közé tartozik, ezt azon­ban csak széles körű társa­dalmi összefogással lehet teljesíteni. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa felhívta a lakosságot a hasznosítható hulladék gyűjtésére. Az or­szágos felhíváshoz csatlako­zott a HNF megyei bizott­sága is. A HNF Szolnok városi Bi­zottsága az úttörőkkel való együttműködés lehetőségeit keresi, hiszen a hulladék­gyűjtés eddig sem volt is­meretlen fogalom. Az úttö­rőcsapatok évente kétszer- háromszor szerveztek ilyen akciót. A HNF városi bi­zottsága együttműködést ja­vasol a csapatoknak, segíte­ni akarja a munkájukat. Az együttműködésnek már van­nak szép példái, tavasszal a Tallinn körzeti Általános Iskola a 12-es népfrontkör­zet. a Csanádi körúti iskola pedig a 4-es körzet lakóival A haszon az úttörőké dolgozott együtt. Az össze­fogás eredménye nem ma­radt el. Amíg a Tallinn paj­tásai egyedül gyűjtöttek, egy-egy akció haszna 5—6 ezer forint volt, tavasszal pedig 20 ezer forintot kap­tak a gyűjtésért! A Csanádi körúti iskola úttörői a nép­frontkörzettel összefogva mintegy 4 ezer forinttal gyűjtöttek többet. mint egyébként. A hulladékért járó pénzt az úttörőcsapatok kapták meg. A jól sikerült együttmű­ködés példáját követve, a HNF városi bizottsága Szol­nok más területein is meg szervezi az iskolák és a la­kóterületek közös munkáját. A családtagok és felnőttek bekapcsolódása lehetővé te­szi, hogy a lakóterületeken több hasznosítható hulladék gyűljön össze, mint amit ed­dig a pajtások segítség nél­kül össze tudtak szedni. A HNF városi bizottsága gyűjtési akciót hirdet a na­pokban. Október 21-én a Münnich Ferenc és a Bozsó Károly úti iskolák a 17-es HNF-körzettei együtt szer­veznek gyűjtést. November 11-én a Csanádi körúti és a Mátyás király úti iskolák ta­nulói a 4-es és a 11-es kör­zet lakóival, november 25-én pedig az Újvárosi, az Abo- nyi úti és a Rákóczi úti is­kolák az 5-ös, a 9-es, a 14- es HNF-körzet lakóival együtt csatlakoznak az ak­cióhoz. A jelzett időnontok előtt 10 nappal a lakóterületeken gyűjtésre felhívó plakátok jelennek meg, amelyekből azt is megtudhatják az ér­deklődők. hogy mikor, hol, milyen hulladékot lehet ki­rakni. A lakóterületekre, lépcsőházakba kipakolt hul­ladékot az úttörők gyűjtik össze, elszállításáról a MÉH gondoskodik. A gyűjtések anyagi haszna az úttörőcsa­patokat illeti. A HNF városi bizottsága a következő években mind több lakóterületen szervezi meg az úttörők munkáját tá­mogató akciót. Tapasztalatcsere Tegnap az államigazgatási munka egyes kérdéseinek ta­nulmányozására Kjusztendil- be, Szölnok megye bolgár testvérmegyéjébe utazott a megyei tanács küldöttsége: Bereczki Lajos, a megyei ta­nács általános elnökhelyette­se és Sebők György elnöki titkár. MKT megyei szervezete Új elnököt választottak Tegnap délután ülést tar­tott a Magyar Közgazdasági Társaság Szolnok megyei Szervezetének elnöksége. Az elnökség nyolc évi eredmé­nyes munkáját megköszönve — elnökségi tagságának meghagyásával — felmentet­te elnöki tisztéből Zelmann Andrást, a Szolnoki Cukor­gyár nyugállományba vonult igazgatóját és Czibulka Pé­tert, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat gazdasági vezérigazgató-he­lyettesét megválasztotta az MKT Szolnok megyei Szer­vezetének elnökévé. Az ülésen elfogadtáik a Szolnok megyei szervezet 1983—84. évi munkatervét, jóváhagyták a jövő évi köz­gazdásznapok programját és megvitatták a szolnoki tech­nika háza építéséből az MKT-re háruló feladatokat. Licencinform ’83 Licencinform ’83 címmel ok­tóber 18. és 23. között, KGST országok részvételével bemu­tatót tartanak az Ipari Rek­lám és Propaganda Vállalat kiállító termében Budapes­ten. A kiállításon szovjet, NDK-beli, csehszlovák és magyar vállalatok csaknem 300 megvalósított szellemi terméket, licencia-ajánlatot ismertetnek, az ipar, a me­zőgazdaság, az energiagaz­dálkodás, a környezetvéde­lem számos területéről. J Keddi jegyzetünk"! _____ M it iu mond a paragrafus? Elrendelem a lakás log­giájára felszerelt ablak le­szerelését és az eredeti ál­lapot visszaállítását, a ha­tározat jogerőre emelkedé­sét követő 60 napon belül. Felhívom figyelmét, hogy kötelezettségének elmulasz­tása esetén 10 000 forintig terjedő és megismételhető pénzbírság kiszabását kez­deményezem. A loggián elhelyezett ab­lak leszerelését az 1964. évi III. tv. 37. paragrafus f. /pont, valamint a 12/1980. (III. 14) ÉVM számú rende­lettel közzétett OESZ I. kötet 130. paragrafus (2) bekezdés b. pontja és a (3) bekezdés b'pontja alapján rendeltem el. — Kapott pedig ilyen tartalmú és felszólító ■ leve­let a Móra Ferenc Lakás- szövetkezet 25 lakástulaj­donosa, valamennyien a Zagyva-parti lakótelepen élő családok. A levél — pontosabban határozat — feladója a városi tanács műszaki osztálya volt, alá­írója az osztályvezető-he­lyettes. A szabály az szabály, gondolkozott sok érintett, s a tetemes bírság kilátásba helyezése láttán bánta tet­tét, az ablakra költött pén­zét, amit most ha tetszik, ha nem, kidobhat a loggián. Voltak, akik már második éve éltek beablakozott log- giás lakásban, s azóta me­legebbnek vélik télidőben kisszobájukat, mint eddig. Mások azt bizonygatták, még mindig szebb a város­kép szempontjából egy szabványnak megfelelő ab­lak, mint a loggián átvetett ruhaszárító kötél, s rajta állandóan száradó ruhák. Voltak, akik gondosab­ban elolvasták a határoza­tot, s utánanéztek, mit is mond az idézett paragra­fus? 1964. évi III. — 37. pa­ragrafus f pont: „Az építésügyi szabály­zatban vagy más jogsza­bályban meghatározott ese­tekben a telek bekerítését, továbbá teleknek közterü­letről közvetlenül látható részén a városkép előnyö­sebb kialakítása szempont­jából szükséges kertészeti munkák elvégzését”. 14/1980. (III. 14.) ÉVM számú rendelet OESZ I. kö­tet 130. paragrafus (2) be­kezdés b'pontja: „Megtilthatja a városké­pet rontó létesítmények, vagy egyéb részein díszki­világításra szolgáló beren­dezésnek, hirdetőberende­zésnek, fényreklámnak a megépítését. Ugyanez, idézet (3) be­kezdés b/pontja: A városképet zavaró épü­letrész (díszítésére szolgáló torony, kupola, oromzat, te­tőcsúcs, tetőfelépítmény stb.) átalakítását, vagy le­bontását”. Mit is mond a paragra­fus? A loggiáról semmit, kár volt citálni. A lakásszövetkezetiek mégis izgulnak. Mi lesz, ha a tanácsnál azt se hiszik el, hogy a Lakáskultúra 1981. hatodik számában olvasták, Budapest Főváros Tanácsa városrendezési és építési főosztálya három tervet dolgoztatott ki (az egyik a szolnoki városképnek meg­felelő) a panelházak loggi­áinak ablakbeépítésére? Lehetséges, hogy a főváros­ban elfogadják, Szolnokon tiltják? Minden lehetséges. Még az is, ami B. Antal Szol­nok, Móra F. u. 13. első emelet hat szám alatti la­kossal történt. Ö sosem épített, szerelt loggiájára semmit. Felszólí­tást, lebontásra utasító ha­tározatott, tízezer forintos pénzbírságot kilátásba he­lyező levelet viszont kapott. Erre mit mond a parag­rafus? — sóskúti — A munkássá válás kapujában Rendelet nem írja elő, sza­bály nincs rá, ho­gyan kell fogadni az élete első munka­helyére lépőket. Mégis: egy­re több vállalat, üzem isme­ri föl — illik fogadni őket, ünnepélyesen, törődéssel, a sorsdöntő fordulaton átse­gítendő. Hiszen az első mun­kahely — nehéz munkahely, például a munkássá vállás kapuja. — Éppen ezért határoztuk el, — mondja Magyari Jó­zsef, az Épszer oktatási és közművelődési előadója, — hogy vállalatunknál is időről időre megrendezek a kezdő szaktársak ünnepélyes fogad­tatását. Ez a „megtisztelte­tés” elterjedt szokás, sok helyütt összehívják az újon­nan belépőket, tájékoztatják őket, elbeszélgetnek velük, ahogy voltaképpen illendő is. Ezen a Déntek délutánon húsz-huszonöt fiatalt, kő­műveseket, festőket, víz-gáz­szerelőket, tetőfedőket, laka­tosokat, bádogosokat és más szakmában dolgozókat hív­tunk meg. Nem afféle ..ma­gyaros vendéglátásról” van szó, a szívélyes munkatársi kapcsolat kialakítása, a kö­zös érdek kívánja ezt meg. Megtelnek az asztalok kö­rüli székek. Köszöntő sza­vuk, ünnepi pillanatok. S azután tájékoztató követ­kezik: néhány mondatban az Épszer története, gondjai és eredményei, fejlődésének le­hetősegei. Számok, tények röviden. Az ifjú szaktársak arcúról leolvasható, hogy tudják ugyan, hol építenek lakásokat, iskolákat, ipari létesítményeket, de hogy miből pontosan mennyit, az­zal most jöttek tisztába. A jövő körvonalai ezúttal kap­Ha szabad a pálya — maradnak tak élesebb kontúrokat. Vé­get ér a tájékoztató, kötetlen beszélgetés kezdődik, az ele­jén kissé döcög, a szavak „piacán” ezek a fiatalok még nehezen igazodnak el. Ezt is tanulni kell. Lehetősé­gekről : gazdasági munkakö­zösségekről, bérekről, to­vábbtanulásról folyik a szó; mind biztosabban. Az Épszer dolgozóinak- csaknem negyven százaléka fiatal, jó díszük szakmun­kástanulóként is itt sajátítot­ta el a szakma gyakorlati tudnivalóit, természetes te­hát, hogy a vállalat meg akarja tartani őket. Ennek jegyében találkoznak most. Hogyan vélekednek erről maguk a pályakezdők? Ló­ri ncz Zsolt kőműves: — Én már áprilisban „föl­szabadultam”, ugyanis az országos szakmai versenyen hatodik lettem, ezért pénzju­talmat, több órabért kap­tam. Úgy érzem, törődnek velünk. Választhattam, melyik bri­gádba szeretnék kerülni. Édesapámmal dolgozom együtt, meg-megkérdezik, elégedett vagyok-e, nincs-e problémám? Különben osz­tályunkban hót épszeres volt, egy kivételével mind marad­tunk. Meglepődtünk, hogy fogadást is rendeznek szá­munkra, azt hittük, nélkü­lünk is megy a gyár. Remél­jük, a „szükség van rátok, számítunk a munkátokra” mondatokat komolyan is gondolják ... — És ez nem ér véget ez­zel a fogadtatással — veszi át a szót -Molnár Imre asz­talos, aki az idei megyei versenyt nyerte meg. — Jól­esett, hogy elbeszélgettek velünk, mástól nem hallot­tam ilyesmiről. Persze, a beilleszkedés segítésén túl a feladatok és az, hogy mennyi lesz a hónap Végén a borítékban, úgyszintén itt marasztalnak bennünket. Maroska László fűtés- szerelő rábólint: — A mindennapokban akarjuk érezni, hogy való­ban fontosak vagyunk. Négy­ötezret is megkereshetünk, igaz, meg kell mutatnunk, mit szedtünk magunkba a diákévek során. Persze, van még mit tanulnunk a gya­korlatban, fiatalok közt dol­gozom — ez jó. De nekik is bizonyítanom kell, hogyan oldom meg önállóan, selejt nélkül a rám bízott munkát. A jövő? Úgy gondolom, sokunk a „maradok vagy továbbállök” kér­désére nem tud egyértelműen vá­laszolni. Ami bi­zonyos: ha a le­hetőségekben sza­bad a pálya — maradunk. Ez a találkozó jó elő­jel. (szít)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom