Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-01 / 206. szám
1983. SZEPTEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az egykori Városháza-tér A Helyőrségi Művelődési Otthonban nyílt Szolnok képekben című kiállítás látogatói, még az idősebb tősgyökeres szolnokiak is perceket töprenghetnek egy-egy fotó előtt, hogy emlékezetükben sikerüljön felidézniük az eredeti utcát, teret, épületet, amit az ábrázol. A tárlat anyagát Kardos Tamás szolnoki fotós birtokában lévő képekből, levelezőlapokból, illetve azok fotóiból válogatták össze. A legrégibb képek a Képek a régi Szolnokról Fotókiállítás a Helyőrségi Művelődési Otthonban századfordulótól kezdve mutatják be a város utcáinak változását. Bár a felvételek elsősorban épületeket, különböző létesítményeket ábrázolnak, de a rajtuk láthátó emberek ruházata, a közlekedési eszközök a város egykori életére is utalna ic. A kiállítást szeptember 15-ig, (kedd kivételével) naponta 10 és IS óra között nézhetik meg az érdeklődők. Ízelítőként mutatunk be néhányat Kardos Tamás fotóiból. Vendégségben itthoni tájakon Beszélgetés Bényi László festőművésszel Bényi László festőművész ismét Szolnokon dolgozik. A művésztelep egyik vendégműterme vált alkotóműhelyévé augusztusban. Ottjár- tunkkor már a szeptember 5-én nyíló kamaratárlatára készülődött, itt született képeit rendezgette. — Talán hihetetlen, de ez a táj még mindig kínál számomra festenivalót, pedig igen régen volt már amikor Aba Novák növendékeként először vettem itt kezembe az ecsetet — mondja. A Tisza, a Zagyva partja, a Tabán színpompás világa mindig megragadja a képzeletemet. Ez az ami már négy évtizede fogva tart és időről időre visszahív Szolnokra. — Miközben a környezet — talán nem is mindig előnyére — változik, átalakul. — A festészetről szólva Va- sarely mondta egy ízben, hogy korunkban már nem lehet hagyományos módon festeni, mert eltűnik a táj. A romantikus témák eltűnnek talán, de az évszakok nem, s az emberek sem. Én ma is azt festem, amit látok, s — hozzáteszem — addig amíg láthatom. Szolnokon így vagyok a Tabánnal. Örömmel tölt el, hogy még létezik a városnak ez a múltjához annyira hozzátartozó kis szeglete. Akárhányszor is megyek oda, ezernyi témára találok. De nemcsak a Tabánban van ez így. Ha ezen a vidéken járok mindig megfognak a színek, a tiszta formák, a táj nyugalma vagy éppen a mozgalmassága. — Falusi búcsúkat idéző képein ez utóbbi a szembetűnő. — A búcsúkhoz kedves gyermekkori emlékeim kötődnek. Rákosligeten nőttem fel s ott mindig óriási élmény volt egy-egy búcsú. Talán ebből táplálkozik a vonzódásom még ma is e nyüzsgő, sokszínű világhoz. Ha Szolnokra jövök szinte az első dolgom, hogy megtudakoljam hol tartanak a közelben leghamarabb búcsút, és akkor elmegyek oda. A gyermekkori élmények, benyomások azt hiszem egyébként is meghatározóak lehetnek, ezek táplálják az embert. Az a környezet, amelyben felnőttem hasonló az ittenihez, rokon motívumokat fedezhet fel bennük az ember. — Másfajta tájak nem is vonzzák? — Dehogynem. A világ sok országát, sokfajta vidékét bejártam, gyönyörű tájakon barangoltam, de festeni nem mindenhol tudtam. Svájcban például egy ecsetvonás sem telt tőlem, de Olaszországban, Görögországban már több képem is született. Talán, mert mindig a színek felől közelítem meg a világot, s a mediterránnál azt hiszem nem kell színesebb világ. Amikor 1980-ban Szicíliában szerepeltem egy kiállításon, hemzrltközi díjjal térhettem haza. — A közelmúltban viszont Párizsban, a Salon des Artis- tes Francais kiállításán aratott sikert. — Több kiállításra kaptam azóta meghívást. Ezeknek a meghívásoknak — ha mód van rá szívesen teszek eleget. Örömmel tölt el a műtermi készülődés, hisz egy- egy kiállítás előtt mindig a jövőre készül az ember. Bényi László festményeit 1979-ben gyűjteményes kiállításon láthatta á szolnoki közönség, de képei szerepelnek a hagyományos nyári és téli tárlatokon, szolnoki csoportos kiállításokon is, hisz művészete több évtizede kötődik ehhez a tájhoz. — A Szolnokon eltöltött idő mindig megújulást, felfrissülést hoz, új lendületet ad a további munkámhoz. A napokban nyíló kamaratárlatomon, — itt a művésztelepen —. talán sikerül ebből egy keveset megmutatnom. — t. e. — Fotó: D. G. Kép a Tabánból Háromnapos, országra szóló vigalom a fővárosban Szüreti mulatság az Almássv töreti Borvidékeken hagyományosak már a szüreti mulatságok.- De Budapest csak a múlt század végéig volt borvidék, a filoxéra kipusztította a budai szőlőket. Most mégis szüreti fesztivál lesz, méghozzá három napig: szeptember 30-tól október 2- ig a város szivében, az Al- mássy téren és a környező utcákban. (Az EMKE-alul- járótól 3 percnyi séta). A Ki Mit Tud-ból már ismert Almássy téri Szabadidő Központ rendezi mindezt, csaknem fél négyzetkilométeres területen. Az előzetes számítások szerint 30—40 ezer vendégre számítanak a három napon. Lesz itt borkóstoló a történelmi borvidékek italaiból, és lesz hatalmas népművészeti kirakodóvásár, borakadémia, tréfás felvételi vizsgával és szőlőpréselőverseny, hegybíróválasztás, és népviseletes felvonulás, éjszakai venyigebál és uszodai disco fürdőruhában, borvirág-kiállítás, azaz orr-verseny és zenés vetélkedő bordalokból, babona-barlang és borárverés, ..ordító odú” az amatőr dalolóknak, kül- és belföldi borok, címkék kiállítása, country és rock, ci- gánydal-színpad, táncház és viccverseny ..., szinte felso- rolhatatlan százféle program. A Ki Mit Tud folytatásaként az egyéb kategóriában indulók itt is bemutatkoznak, lesz itt is „Leg”-ek parádéja, és „ön Tud Valamit?” versengés is. Ez utóbbira bárki jelentkezhet szeptember 15-ig levélben, Budapest, VII. Almássy tér 6. címen, aki úgy véli: tud valami olyasmit, ami színpadra való. Várnak fakírt, tűznye" Szeptember " 15-ig várják a jelentkezőket löt, kardnyelőt, kötéltáncost, kintornást, hasbeszélőt, med- vetáncoltatót, illúzionistát, erőművészt, illetve, akik hasonló produkciókra képesek. Jelentkezhetnek azok is, akik valamiben különböznek a többiektől, jelentkezhet bárki, aki a humoros szüreti bál jó hangulatához valamivel hozzá tud járulni. Egy régi vásári szokást is felelevenítenek: kalapozhatnak a fellépők a sikeres produkciók után. Egyébként a rendezők olyan termelő-, vagy szak- szövetkezetek jelentkezését is várják, akik boraikkal részt kívánnak venni valamilyen formában a még sosem volt méretű budapesti szüreten. Sz. J. I. Könyv ■ politikai gyilkosságokról Merénylők és áldozatok V. P. Borovicka könyve, — amelyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg, azzal a céllal, hogy felidézze azokat a politikai gyilkosságokat, amelyek annak idején a lapok első oldalain szerepeltek, — ismét elgondolkoztatja az embert: vajon, mik voltak az indítékok? Közben felnőtt egy új nemzedék is, amelynek tagjai számára már történelem a két-három évtizeddel ezelőtti merénylet. A Merénylők és áldozatok című kötet tizenkilenc politikai merénylet eseményeit idézi fel, betekintést nyújtva a gyilkosságok hátterébe is. A szerző így szól könyvéről.: „Nem írtam történelmi művet, sem szocioló.- giai tanulmányt. Csak meg- megálltam a közelmúlt történetének útkereszteződésein, és magammal invitáltam az olvasót. Drámai eseményekkel igyekeztem felhívni a figyelmet a ma, vagy a tegnap eseményeire.” Mi mindenről olvashatunk? Gandhi meggyilkolásáról, amelyről különben film is készült, s amely rendkívül nagy érdeklődést váltott ki. Borovicka a hátteret igyekezett megrajzolni. Azt, hogy kik álltak a merénylet mögött. Az éppen függetlenségének első napjait élő Indiában kik voltak azok, akik szembefordultak a szabadságért küzdő rendkívül népszerű Gandhival. Miként szervezték meg a gyilkosságot, hogyan igyekeztek eltussolni az eseményt és mentegetni az összeesküvésben résztvevőket? A függetlenségét nemrég visszanyert Ceylonban is összeesküvést szerveztek az ország haladó miniszterelnöke, Solomon Bandaranaike ellen, és 1959 őszén meggyilkolták. A reakciós körök féltették tőle hatalmukat, pedig Bandaranaike származásánál fogva távol állt a szocialista eszméktől, a gyarmati arisztokrácia fényűző környezetében nőtt fel, mégis — mint a fel- szabadítási mozgalom egyik vezetője — felismerte, hogy az új szigetállamnak, ha meg akarja tartani függetlenségét, akkor a béke, a haladás útjára kell lépnie, elősegíteni a bandungi értekezletet, amely — mint tudjuk —, a nemzetek békés egymás mellett élésének öt alapelvét fogalmazta meg. A ceyloni miniszterelnöknek meg kellett halnia, hogy a gyarmati uralom alatt meggazdagodott arisztokrácia a felszabadulás után is megtarthassa hatalmát. Hiába volt azonban a gyilkos merénylet, a néptömegek egy ideig Bandaranaike özvegyét választották meg . miniszterelnöknek, tehát továbbra is a haladás mellett döntettek. A könyvben bő terjedelemben olvasható John Fitz- gerald Kennedy meggyilkolásának körülményeiről, a Warren vizsgáló bizottság jelentéséről. A szerző nyomon követi az eseményeket, leírja, hogy miként történt az, hogy a Kennedy-merény- letben hintett szereplők szinte valamennyien rövid időn belül meghaltak, vagy „öngyilkosok”, vagy gépkocsibaleset áldozatai lettek, vagy valamelyik társuk puí- fantotta le őket. Nyilván azoknak voltak útjában, akik tulajdonképpen szervezték a gyilkosságot, akik nem akartak tanút, aki bármilyen formában is leránthatta volna a leplet az összeesküvésről. Még a mai napig sem tudjuk, hogy tulajdonképpen kik álltak a gyilkosság mögött. Nyilván azok, akik Kennedy politikájával nem értettek egyet, féltették nagy profitjukat, s a fegyverkezésben érdekelt imperialista körök hatalmát akarták mégin- kább megerősíteni. Az írás szerint Kennedy egy összeesküvés áldozata lett, a merényletet képzett specialisták hajtották végre, az orv- lövészek hatan vagy heten voltak, az akció biztosításáról mintegy ötven ember gondoskodott. Oswald nem volt Kennedy gyilkosa, csak egy figura az összeesküvők kezében. Lehetne még további részleteket idézni a könyvből, amely a krimi érdekességével tárgyalja a világhírű eseményeket. Bizonyos távlat birtokában már olyan „titkokat” is közöl, amelyek a merényletek pillanataiban még nem voltak ismertek. A kötetben olvashatunk meggyilkolt dél-amerikai diktátorról; Che Guevara szabadságharcosról, aki maroknyi csapata élén Bolívia hegyei között szervezte a partizánharcot. Robert Kennedyről, aki megpályázta áz elnöki tisztséget, s nyilván kutatta, hogy kik álltak bátyja gyilkosai mögött, tervét azonban nem valósíthatta meg, hiszen a Kennedy- gyilkosság kieszelői mindent elkövettek, még egy újabb gyilkosság árán is, hogy a közvélemény még véletlenül se tudja meg: mi történt Dallasban? Azoknak, akik nyári olvasmányként szeretik az izgalmas történeteket, akiket érdekelnek a közelmúlt történelmi eseményei, azoknak igencsak ajánlom V. P. Borovicka könyvét. Gáli Sándor
