Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-13 / 216. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. SZEPTEMBER 13. Megnyílt a tokaji írótábor Vasárnap megnyitották a tokaji írótábort, amelyre a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága, a Magyar írószövetség és több más in­tézmény közös szervezésé­ben immár 12. alkalommal kerül sor. Az ötnapos ren­dezvényen a résztvevő írók „A család a szocialista társa­dalomban” témát vitatják meg szociológusok és orvosok közreműködésével. A vasárnapi megnyitót — a hagyományokhoz híven — Tiszaladányban tartották. Az ünnepség keretében meg­koszorúzták Darvas József­nek a róla elnevezett iskola falán lévő emléktábláját. Az országos hírű egykori naív festőről, Győri Elekről, a község szülöttéről elnevezett művelődési házban Bényei Miklós, a községi tanács el­nöke köszöntötte a résztve­vőket, majd Amriskó Gusz­táv, a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottságá­nak titkára nyitotta meg az írótábort. A megnyitó alkalmából átadták a községnek azt a fényképkiállítási anyagot, amely több mint ötven fel­vételt tartalmaz a korábbi írótáborok résztvevőiről, a község lakóival történt talál­kozásairól. A képeken szere­pel például Darvas József, Veres Péter és Dobozy Imre. Az írótábor első tanácsko­zását tegnap tartották To­kajban. A rendezvény szep­tember 16-án, Lillafüreden az írók Gazdasági Egyesüle­te, az IGE 50. évfordulójáról való megemlékezéssel ér vé­get. Lovakról — a képzőművészet nyelvén Kiállítás Szenttamáson Vasárnap a Törökszent­miklósi Állami Gazdaság szenttamási kerületi köz­pontjában egésznapos lovas- versenyt rendezett. Ennek kapcsán az imremajori kas­télyban képzőművészeti ki­állítást nyitottak, melyet Csurka István író adott át a közönségnek. A tárlaton szereplő képek, fotók, szobrok a ló és a ter­mészet, illetve az ember kapcsolatát örökítik meg. A bemutatón Szyksznian Wan- da grafikusművész, Kölcsé- nyi Zoltán fotóművész, Lel­kes István festőművész és Mihály Árpád szobrászmű­vész munkái láthatók. A díjak, melyeket a külön­böző versenyeken szereztek az állami gazdaság lovai Érdeklődők a fotók előtt A látogatók szép környezetb en nézhetik meg Mihály Ár­pád alkotásait Fotó: Tarpai Zoltán A Túrtól a Temzéig A Korda-legenda Lelkendező sorokkal kezdi kötetét a nagy filmes egyik életrajzírója: Jóval azelőtt, hogy találkoztam vele. le­genda és jelkép volit szá­momra Korda Sándor. A pusztai fiú, a fiatal újságíró, akj filmeket csinált Bécs- ben, Berlinben, Rómában, Párizsban és Hollywood­ban. ..” A motívum Ady- varsre emlékeztet. Az Ér­től az Óceánig, a vidéki bölcsőhelytől — de egy­úttal a provinciális elma­radottságból is — az emberi kultúra egyetemességéig és a tehetségkiböntakoztatásáig eljutni sokak vágya volt a változásokat érlelő század­előn. Volt egyszer három testvér A három Korda testvér (középen Sándor, a filmrendező) Az Ér Korda esetében a Berettyó, amelynek alsó folyását hajdan Túrnak ne­vezték. E tájon, a Túrke- véhez tartozó Pásztó pusz­tán született kilencven éve. Kellner Henriknek, a Som- ló-bintok intézőjének és Weiss Erneszitinának az el­ső fia a Sándor László ne­vet kapta. Születését — a lexikonoktól eltérően újalbb közlés szerint — 1893. szeptember 13-án je­gyezték be a túrkeved hit­községnél. Két év múlva Zoltán — majdani egzotikus filmek rendezője — s újabb két év után Vince öccse követte — a leendő festőművész és di­vattervező. A három testvér együtt hódította meg a vi­lághírnevet, csak éppen fordítva, mint a mesékben: á legidősebb fiú tönt utat. s vitte magával — hogy meg­tartsa magának — a csalá­dot. Sándor majdnem tizenhá­rom éves. amikor apja meg­hal. Rokonok támogatásá­ra szorulnak, ö így foly­tatja Pesten az iskolát — Kisújszállás és Mezőtúr után — a Mester utcai ke­reskedelmiben. Szenvedélye az irodalom; könyvékről, színdarabókról ír az iskolai faliújságra, de nemsokára a Független Magyarország­nak is. Egy latin egyházi kifejezés — sursum sor da: fel a szíveket! — sugallja néki az önmagát buzdító Sursum álnevet, amivel megannyi írását jegyzi, s a később világhírűvé tett Korda nevet is. A filmmel a Velence kávéházban is­merkedik meg. Űij, sokat ígérő lehetőség — ez az ő műfaja! Tizennyolc évesen már Párizsból tudósítja lap­ját — nem utolsósorban erről. Hazatérve fümlapokat szerkeszt, szervez, alapít. S 1914-iben maga is belevág a filmcsinálásiba — siker­rel. Két évvel később már egy esztendő alatt kilenc filmet forgat. 1918: őszirózsás forrada­lom. Korda a polgári átala­kulás híve — ez ígér sza­badságot a művészetnek is. Károlyi a haladó polgári filmgyártás megszervezésé­vel bízza meg. A Tanács­köztársaság alatt a Művé­szeti Direktórium tagja­ként a filmgyártás művé­szeti vezetője, s a film­gyártás államosítását indít­ványozza Kun Bélának. Er­re 1919 áprilisában kerül sor (néhány hónap múlva a Szovjetunióban is). Eb­ben szintén művészi meg­gondolások vezetik — nem politikus — , s ez idő alatt is filmeket készít (Az egyik színesbőrű rabszolgák láza­dásáról, a másik egy elve­temült Habsburg hercegről szól.) Munkáját Horthy fogdmegjei szakítják félbe — a Gellért szállóbeli ha- diszállásukra hurcolják. Ki­szabadítása tisztázatlan; alapos monográfusa, K. Ku­lik a londoni Ohserver egy későbbi közleményére hi­vatkozik. amely diplomáciai közbenjárást sejtet. Korda nem beszélt erről; minden­esetre levonta a tanulságo­kat, s amilyen gyorsan csak befejezhette félbehagyott dolgait, örökre elhagyta az országot. A vállalkozó Bécsiben már várják a jó­hírű filmszakembert. Ott, majd Berliniben, aztán az Egyesült Államokban for­gat; Angliába költözik, de közben az amerikai s a francia filméletben is fel­feltűnik. Filmez, szervez, filmválilaliaitokat alapít. Az üzletben is tehetség, min­dig mer újba fogni, koc­káztat, veszít is, de még többet nyer. A buktatókból előre tör ki, még nagyabb vállalkozásokkal, amelyek­hez meg tudja nyerni a társakat és támogatókat, s mint a népszerűt érző és értő szakember, a közön­séget. Nem a film szolgálja az üzletembert, hanem az üzlet is a filmest. Kedvelj a nagy történel­mi és irodalmi témákat, a hétköznapi, a magánélet felől való megközelítést, s a monumentális megjelení­tést. Az utóbbit jó’ jellemzi egy anekdota. Nagy izga­lomban vár A bagdadi tol­vaj stábja: sok pénz elfo­gyott, még sehol se -tarta­nak s megjött Korda, ö elégedetlenül jár a díszle­tek közt, s az egyik előtt megáll. — Vince, te bolond vagy — fakad kj öccsére. Siess, keríts sok embert, csináld négyszer ekkorára, s fesd bíborra az egészet... Egy művész antifasizmusa Ez a film a háború alatt készült Angliában. Korda szerepét a második világhá­ború alatt — legendák köde fedi. Előbb Amerikába megy — emiatt szinte szö­kevénynek bélyegzi a sajtó —, de ott olyan filmeket csinál, amelyek a közvéle­ményt a fasizmussal szem­beni harcra hangolják. A legmaradandóbb a Lady Hamilton. Ennek Nelson admirálisa Napóleonról szól­va Hitlerrel figyelmeztet: „Diktátorokkal nem lehet békét kötni. Le kell győzni őket”. Nem véletlen, hogy Korda neve ott szerepel az Anglia elfoglalása után ki­hallgatandó személyeknek a Gestapo készítette listáján. Másfelől az Egyesült Álla­mokban e film — s éppen a Nelson beszéd — miatt háborús izgatással vádoiva szenátusi vizsgáló bizottság elé idézik. Közben azon­ban a japánok Pearl Har- boumál hadüzenet nélkül megsemmisítették az ameri­kai flottát — történelem igazolja az „izgatás” igaz­ságát. A filmnek tömegsike­re van. Számtalanszor vé­gignézi Churchill is; s a brit miniszterelnök értékelni tudja közvéleményformáló hatását. Ennek is szerepe lehet abban, hogy 1942 őszén „a brit filmiparhoz való hozzájárulásért” elő­ször ütnek lovaggá filmren­dezőt — így lett Sir Alexan­der Korda. Közel hatvan filmet ren­dezett — az utolsó az Esz­ményi férj volt 1947-ben —, és több mint száz film szü­letett a közreműködésével 1956-ban bekövetkezett ha­láláig. Akkor már főleg a televízió foglalkoztatta — de fölösleges azon tűnődni, mit produkálhatott volna még. Bőven kifejtette tehet­ségét, eljutott az Óceánig... (néneth) Előkészületek a MAPRJAL-kongresszusra Könyvecske a fűszer- és gyógy­növényekről A gyógyítás és a fűszere­zés természetes anyagairól, a növényekről, termesztésük­ről és felhasználásukról ko­rábban több kötetet is kiad­tak. Most a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában látott napvilágot Galambosi Berta­lan hasonló témájú köny­vecskéje, a „88 színes oldal a fűszer- és gyógynövények­ről”. A könyvecske bemutatja a fontosabb gyógy-, fűszer- és illóolajos növényeket, azo­kat, amelyeket a gyógyítás­ban és a parfümériában használnak, s velük a termé­szetbarátok lépten-nyomon találkozhatnak, továbbá amelyek a kertekbe is tele­píthetők. Budapesten tartja követ­kező, VI. kongresszusát ai Orosz Nyelv- és Irodalom­tanárok Nemzetközi Szövet­sége — MAPRJAL. Az 1986 augusztusában sorra kerülő rendezvény előkészítésének szervezési feladatairól nem­régiben intézkedési tervet hagyott jóvá a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Or­szágos Elnöksége és az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Magyarországi Társasága. Mint Pócs Ilona, a magyar társaság titkára az MTI munkatársának elmondta, a magyarországi russzisztika eredményeinek nemzetközi elismerését jelenti, hogy e nagyszabású rendezvénynek Budapest adhat otthont. A kongresszuson a várhatóan több mint kétezer résztvevő tájékoztatást kap a különbö­ző országokban folyó orosz­nyelv-oktatás módszereiről, a russzisztika területén elért eredményekről. Lehetőség kínálkozik neves kutatók és szakemberek tevékenységé­nek megismerésére is. Ez év májusában megkez* dődtek az előkészületek: megalakult a szervező bi­zottság, és megkezdte mun­káját az a szakmai bizottság, amely a rendezvény tudo­mányos előkészítésével fog­lalkozik majd. 1985-ben re­gionális konferenciákat szer­veznek, majd országszerte a kongresszus témájáról „Tu­dományos tradíciók és új irányzatok az orosz • nyelv és irodalom oktatásában,” cím­mel. E fórumokon választ­ják ki azokat az előadókat is, akik a nemzetközi kongresz- szuson bemutatják a hazai russzisztika újabb eredmé­nyeit. |A rádió I |hulámhosszán| Talán — ország bizonyos körülmények között Mennyit ér az emberi szó. Attól függ ki mondja, mit mond, hogyan. Volt idő, amikor a beszéd szépségére sokat adtak, olykor el is ta­karták a szóvirágok a lénye­get. De szenvedő részesei le­hetünk olyan emberi kom­munikációknak — beszéd, nyilatkozat stb. — ami kar inkább csak megérezzük, hogy a beszélő valami fon­tosat mond, hiszünk is tisz­tességében, jóakaratában, mégsem tudjuk pontosan, hogy mit kell értenünk a pongyola kifejezések mögött. (Rosszabb perceinkben már- már kétségbe is vonjuk az emberi szó hatalmát. Rácáfolt baljós megérzé­sünkre Bakonyi Péter vasár­napi jegyezte. A nagyon ne­héz rádiós műfajban, a jegy-, zetben, remeket alkotott. Az első szótól az utolsóig oda kellett figyelnünk mondóká- jára, s nem hagyta, hogy ér­deklődésünk akár egy szem- rebbenésnyi időre is lanyhul­jon. (Bakonyi a „diplomata” nyelvnek csúfolt pongyola, esetleg, talán, netán beszéd­ről értekezett Közhelyből indul: az úriasszony és a diplomata igenjéből, nemié­ből. Megkapó indítás, jó adag szellemi pikantériával, de amikorra a hallgató ész­revette, hogy nem frivol anekdotázást hall, hanem hangos látleletet mai valósá­gunkról, már nem lehet visz- szavonulni, a mondanivaló érdekessége, a tiszta beszéd varázsa rabul ejtette akár a legcinikusabb kétkedőket is. A Talán — ország bizonyos körülmények között címmel jelzett műsorban Bakonyinál sebészkés volt á jó szó, a meggyőző értelem. A világos gondolkodást, az őszinte ige­neket és nemeket állította szembe a töltelékszavak semmitmondásával, a mellé­beszélés semmit érő árada­tával. Jó, mondhatná bárki, mindezt már sokszor hallot­tuk, legjobb nyelvészeink szüntelenül keseregnek a szép magyar beszéd romlása miatt. Így igaz, Bakonyi Pé­ter gondolatai viszont a kö­vetkezményeket is elérték, feltérképezték hova vezethet ez a szellemi lanyhaság, ke­rek-perec kimondta, hogy a talán, á netán, az esetleg, a bizonyos esetben stb. előbb- utóbb a gondolkodásunk egyik formálójává válik. Ne­tán Rómeó így vall majd: Szeretlek, talán... A jegyzetíró érdeme, hogy nehéz mondanivalóját olyan logikus egyszerűséggel adta közre, hogy mindenki jól ért­hette, — s talán azok is meg­szívlelték Bakonyi kedvesen udvarias, de mégis szigorú szavait, akik — akarva vagy akaratlanul — az egyrészt, másrészt nyelvet beszélik. Talán... ___________________—ti — Ú jra hanglemezen „Az ember tragédiája” A Tragédia bemutatásának centenáriuma alkalmából a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat lemezeken ismét ki­adja „Az ember tragédiá­jáét. A három lemezből álló al­bum annak az 1938-as rádió- felvételének alapján készült, amelyet Németh Antal ren­dezett, s amely az első teljes hangfelvétele volt a nagy műnek. Áclámot Abonyi Gé­za, Évát Tasnády .Ilona, Lu­cifert Uray Tivadar szemé­lyesíti meg. Az album várhatóan ka­rácsonyra kerül a boltokba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom