Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-08 / 212. szám
1983. SZEPTEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A finn vendégek Szécsi Ferenc ezredesnek, a polgári védelem megyei törzsparancsnokának tájékoztatóját hallgatják redes, a polgári védelem megyei törzsparancsnoka tájékoztatta röviden a vendégeket a megye kulturális, társadalmi és polgári védelmi helyzetéről. Ezután a csoport a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetbe, majd Karcagra utazott. A finn vendégek egyhetes látogatása az esti óráktól Hajdú-Bihar megyében folytatódott. Finn polgári védelmi csoport megyénkben A Polgári Védelem Országos Parancsnokságának vendégeként Gunnar Öhman, a finn Polgári Védelmi Szövetség volt főtitkárának és Mar- thi Putkiranta ezredesnek, a jelenlegi főtitkárnak vezetésével 34 tagú polgári védelmi csoport érkezett vasárnap egyhetes tapasztalatcserére hazánkba. A finn vendégek tegnap megyénkbe is ellátogattak. A megyei tanács vb- termében Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte a küldöttséget, majd Szécsi Ferenc ezKőolajkutatókkal Tunéziában Ikaruazok a sivatagi városban — Itt mindenki eladó és vevő is — Munka egy esztendőn át Valljuk be, Tunéziáról nem túlságosan sok ismerettel rendelkezünk. Napjainkban ugyan a világpolitikai hírek között gyakrabban hallunk erről az észak-afrikai országról, de néhány hónappal ezelőtt magam is csak mint a sok közül az egyik arab országot tartottam emlékezetemben. Egy hivatalos út alkalmával azonban néhány hetet el- tölthettem a számomra eddig ismeretlen világban. Mi, magyarok arra lehetünk büszkék, hogy a Tunisz —Gabes közötti 400 km-es keskeny nyomtávú vasútvonalon a Ganz—Mávag mozdonyai és kocsijai száguldoznak és arra is, hogy Ikarus autóbuszok száma minden más nemzet ilyen járművének mennyiségét meghaladja ott. így már azon sem csodálkoztam, amikor a főváros őrjítő forgalmában egy kocsi szabálytalanul előzött, csak hogy a közelembe jusson, és egy „Szevasz, én pesti ganzes vagyok” kiáltással üdvözöljön, mert kocsinkon jól látható volt a piros-fehér- zöld emblémában lévő H betű. A szálló, ahol laktam, inkább már a külvároshoz tartozó negyedben emelkedett két emeletnyivel feljebb, mint az apró, lapos tetejű családi házak. Ez a magasságkülönbség azonban elég volt ahhoz, hogy az egyébként magas fallal körülkerített udvarokba is bepillantást nyerjek. No, nem örültek ennek, ha észrevették, hiszen, ez az élet nem tűri a nyilvánosságot, pláne nem a „gyaurok” kíváncsiságát. Tunéziában egynejűség van — legalábbis ezt mondták —, de nekem úgy tűnt, hogy ezeken a zárt udvarokon belül feltűnően sok a nő. A mecset már modem erősítőberendezésekkel felszerelt imahely, ahonnan négyóránként felcsendült a rendkívül szokatlan artikulációval előadott ének. Az iszlám világban, akik igazhitűek, nem tudnak olyan fontos dologgal foglalkozni, hogy az imára Való felszólításkor ne hagynának abba mindent, és Mekka felé fordulva sűrű hajlongások közepette áldoznának Allahnak. Más már a helyzet a belvárosban. Itt is elhangzik a felszólítás, de a farmeros fiúk a francia slágerzenét bömböltető magnójukat nem halkítják le. A tunéziai városok — ahogy a főváros felé haladunk — mindinkább magukon viselik a francia hagyományokat. Korszerű, európai jellegű utcák, szép szállodák Milyen is Tunézia az európai ember szemével? — kérdezhetném, de nyomban felötlik bennem, hogy ezt az országot nem minden európai ország fiai nézik azonos szemmel. A franciák jól ismerik, hiszen hosszú időn keresztül gyarmatukként kezelhették, és ma is kedvelt kirándulóhelyük, az olaszok szinte mindent tudnak róla, mert nagyon sokan telepedtek le ezen a vidéken, és gyakoriak a rokoni látogatások. Az országról minden valamirevaló atlasz ad annyi információt, ami a fontosabb adatok megismeréséhez kell. Azt azonban, hogy milyenek a városai, falvai, miképpen élnek bennük az emberek, csak személyes tapasztalat útján lehet megtudni. Természetesen néhány hét mindehhez kevés. A Kőolajkutató Vállalat ötven fős kutatógárdájával érkeztem Gabesba, ebbe a Líbiához közel eső, tengeri kikötővei is rendelkező, de már sivataginak tekinthető városba. Az alapos Vámon való átjutás már sejtette, hogy ez az út nem lesz könnyű kirándulás sora jelzi, hogy nagy a változás. Sfax még a modem arab városok között is kitűnik azzal, hogy tiszta, zöldövezetekkel van teli, és az üzletek kirakata a pesti Váci utcára emlékeztet. Érdekes volt megfigyelni — és ez minden tunéziai városra jellemző —, hogy a fodrász vagy női szalon kirakataiban szőke reklámbábuk vannak. Az üzletek áru- választékban hasonlóak, mint nálunk, a kiszolgálás színvonala azonban meghaladja a miénket. Ezen nem szabad csodálkozni, hisz eléggé ismert még az arab világban is, hogy a tunéziai ember kereskedőnek sem akármilyen. Itt mindenki eladó, de vevő is. A nagy alkucsatáknak nemegyszer népes drukkolótábora van, és a körülállók mindig a vevő pártján állnak. Nem ritka, hogy a 10 dinárra (600 Ft) tartott gyönyörű tevebőrtáska végül 4 dinárért cserél gazdát. Ilyen esetben a vevő boldog, de megfigyelhetően az eladó sem bánkódik. Jellemző a kereskedelmi életre, hogy az 5—10 év közötti gyerekek is jelentős szerepet játszanak az árucserében. A mi értelmünkben vett vendéglők pultjai mögött, az onnan alig kilátszó gyerkőcök olyan ízes kávét készítenek, amelyet nálunk csak a legjobbnak tartott vállalati titkárnő tud. Gabestől 400 kilométer az út Tuniszig. Az utat mindkét oldalon beláthatatlan távolságig olajfák, fügeligetek és szőlőskertek övezik. Ezt az országot a legnagyobb olívaolaj-exportálók között emlegetik, és kiváló boruk keresett árucikk a világpiacon. Pedig a tunéziaiak nem nagyon isznak szeszes italt. A falvakban egyáltalán nem kapható, de a városokban is csak kevés helyen lehet hódolni élvezetének. Természetesen a vendéggel egy kicsit elnézőbbek e tekintetben is, és jobb szállodákban — az egyébként déli 12 óráig tartó teljes szesztilalom — feloldást nyer. Az ellentmondások világa A főváros csodálatos fekvésű, és építészetileg is látványos megoldásokkal lepi meg a nézelődőt. Szép, erdővel borított hegykoszorú veszi körül, a városon belül pedig több csúcson arab stílusú fehér paloták fokozzák a látvány hatását. A közlekedés azonban nekünk elképzelhetetlenül rendetlen. Váróiak ugyan táblák, de ezek alig szolgálnak a rend biztosítására. A kocsiknál az jelent kivételt, amelyik nincs összetörve. A vétkesség megállapítása is nagyon egyszerűen történik. Az a hibás, aki a kocsiját az elején törte össze. Ebből következik, hogy arasznyi helyre befurakodnak, hiszen ha valaki erre képes, már oldalba kaphatja a követő kocsi ütését. Ez pedig minden büntetés alól feloldoz. Befejezésül talán a repülőtérről kellene néhány mondatot írni, hiszen valójában itt tapasztalható ennek az országnak minden ellentmondása. Csodálatos új, korszerű repülőtér, minden technikai csodával. Ezekben a szupercsamokokban aztán az arab világ minden szokása érvényesül. Az öt feleséggel, fehér Mercédesszel megérkező olajsejket sem méltatják nagyobb figyelemre, mint a földön szanaszéjjel elterülőket vagy a kis motyójukat szorongató, Európába utazó vendégmunkásokat. Tunézia érdekes ország. A Kőolajkutató Vállalat ötven dolgozója egy évig ott él és dolgozik. Reméljük, sikeres tevékenységüknek olyan híre kél a térségben, hogy más országok is kinyitják előttünk kapuikat. Szili József Magyarok jelenléte Kukkantás az udvarokba Társadalmi vita az új választójogi törvényről Tanácskozás a Népfrontban A Hazafias Népfront Országos Tanácsa társadalmi vitára bocsátja az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot. A közeli napokban kezdődő eszmecserékről tartottak tegnap tájékoztatót a megyei népfrontbizottságok titkárai, a közjogi munkabizottságok vezetői és a tömegkommunikációs eszközök képviselőinek a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában. A tanácskozás résztvevőit Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára köszöntötte, majd dr. Petrik Ferenc igazságügyi miniszter- helyettes ismertette az új törvényjavaslat fontosabb elemeit. Elöljáróban etmomdta: a törvényjavaslat előkészítésekor abból indultak ki, hogy válaszjtálsi rendszerünk alkotmányos elvei és szabályai a gyakorlatban beváltak; jól szolgálják társadalmi céljainkat. A fejlett szocialista társadalom építésének követelményei azonban — így különösen a szocialista demokratizmus továbbfejlesztése és a népképviseleti testületek tevékenységének hatékonyabbá tétele — szükségessé teszi választási rendszerünk továbbfejlesztését. Ez annak érdekében is szükséges, hogy bővüljenek az állampolgári jogok gyakorlásának lehetőségei, erősödjék a népképviseleti testületek társadalmi, politikai szerepe, egyszerűsödjön a választások előkészítése és lebonyolítása. A törvényjavaslat tartalmáról szólva a miniszter- helyettes kifejtette, hogy a jól bevált rendelkezéseket továbbra is fenntartották, megőrizték. Választási rendszerünk tehát a jövőben is az általános, egyenlő és közvetlen választójog, a titkos Iszavaalás elvén ailapszjik. Emellett azonban számos új rendelkezést is megfogalmaztak, például azért, hogy a többes jelölés érdekében hozott intézkedések, a bevezetett és alkalmazott politikai módszerek hatékonyabbak legyenek. Nem vált általánossá ugyanis a többes jelölés, s ennek elsősorban szubjektív okai voltak. A választáskor második, harmadik helyre szorult jelölt — úgymond — bukott embernek érezte magák A törvényjavaslat a poíidtikai módszerek mellett most jogi eszközökkel is biztosítja, hogy a választókerületekben mindenütt két, vagy több jelöltet állítsanak. Azok a jelöltek, akik a második, vagy harmadik helyre szorulnak — feltéve, hogy megszerzik az érvényes szavazatoknak legalább az egynegyedét — pótképviselők, illetőleg póttanácstagok lesznek. Azaz: választókerületük mandátumának meg üresedése esetén — újabb választás nélkül — a képviselő, illetve a tanácstag helyébe lépnek. A törvényjavaslat további lényeges új rendelkezése, hogy a társadalmi életben jelentős tevékenységet kifejtő, kiemelkedő személyiségék köréből jelölik a képviselők mintegy tíz százalékát, ^országos választási listán. Erősítik a társközségek közvetlen érdekvédelmét is: társközség] elöljáróságot hoznak létre, amelyeknek a közös tanács székhelyén kívül eső társközségekben megválasztott tanácstagok lesznek a tagjai. Dr. Petrik Ferenc végezetül leszögezte: ez a törvényjavaslat jelenlegi formájában is kollektív munka eredménye. A társadalmi viták, az ezeken elhangzó észrevételek, álláspontok azonban hozzájárulhatnak tartalmának további mélyítéséhez, demokratikus elemednek erősítéséhez. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára felszólalásában rárhutatott: a szocialista demokrácia fejlesztésében már eddig is számottevő eredményeket értünk él, de a továbblépés, vívmányaink megőrzése szükségessé teszi, hogy az állampolgárok minél több közügyben kifejthessék véleményüket, álláspontjukat. Az eddigi tapasztalatok is azt igazolták, hogy igazi sikerek csak akkor születhetnek, ha az emberek megértették, milyen célok érdekében kívánják mozgósítani őket. E célok kijelölése sem nélkülözheti az egyén szempontjait, érdekeit: csak akkor érzi magáénak a feladatot, ha annak szükségességéről, jelentőségéről meggyőzték, s e célok — végső megfogal- mazásukiban — tartalmazzák az ő elgondolásait. E törvényjavaslat még nem lezárt dokumentum — hangsúlyozta : az illetékesek nemcsak várják, de igénylik is az állampolgári álláspontokat. Annak érdekében, hogy mind többen fejthessék ki véleményüket a pénteki lapokban közzéteszik a törvényjavaslat szövegtervezetét. A megyei népfrontbizottságok, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa — amelyek szeptember 12- től több száz nyilvános vitát szerveznek országszerte —, illetve a tömegkommunikációs eszközök várják az írásos észrevételeket is. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa októberi ülésén összegzi a viták tapasztalatait, kidolgozza állásfoglalását, és azt a törvényalkotók elé terjeszti. Dr. Markója Imre igazságügyminiszter felszólalásában elmondta: a népképviseleti testületek tevékenységében számottevő a fejlődés, döntéseiket élénk és érdemi viták előzik meg. Jó példaként említette az országgyűlés bizottságainak tanácskozásait, de azt sem titkolta, hogy némely testület munkájában még előfordulnak formalitások, amelyek általában a nem megfelelő előkészítéssel is összefüggnek. A jogalkotás tehát a tartalmi elemek erősödéséhez, a formalitások kiküszöböléséhez ds jobb feltételeket kíván teremteni. Pozsgay Imre zárszavában megállapította: szocialista demokráciánk megerősítésének, továbbfejlesztésének legfőbb haszonélvezői maguk az állampolgárok lesznek. Alkotó, tudatos hozzájárulásuk, részvételük nélkül nem érhet el kellő eredményeket a most kezdődő eszmecsere-sorozat. Felelősségteljes megbízatást vállaltak a felkért vitavezetők is: szabad teret (kell engedniük a kibontakozó nézetek ütközésének. Hiszen a választási rendszer kapcsán természetesen egyéb témák is felvetődhetnek. S ez így helyes: az új választási jogszabály összefügg ugyanis közéletünk egészének demokratizmusával is. Az ezzel kapcsolatos véleményekről sem mondhatunk le, már csak azért sem, mert a demokrácia, a vele járó jogok gyakorlása nem szűkíthető le egyetlen, kiemelt alkatomra — hangoztatta. A társadalmi méreteket öltő viták tehát arra is hivatottak, hogy általuk tovább erősödjön, szilárduljon a szocialista nemzeti egység; az állampolgárok társadalmunk iránti elkötelezettsége mélyebb gyökereket eresszen — mondotta Pozsgay Imre. Ilmiröl nem tud, az nincs Egy nő az alapítók közűi A munkaruharaktárban, Kiss Istvánná „rezidenciáján” szigorú rend uralkodik. A polcokon sorakozó védőkesztyűk, gumicsizmák, bakancsok alatt címke jelzi a méretet, a megnevezést. A raktárosnak mindig mindenről tudnia kell, annál is inkább, mert a tiszafüredi Alumíniumárugyárban négy dolgozó 14—15 millió forint értékű anyagért felel. Kiss Istvánná érti a szakmáját, pedig sok mindent csinált már életében. Hogy el ne tévessze, előzőleg mindent szépen följegyzett, papírból nézi, ha bizonytalan dátumhoz ér. A Szovjetunióban született, Bátyú nevű kis faluban, de édesapja tiszafüredi, így hamar hazaköltöztek. Itt fejezte be az általános iskolát, mondja, akkor még anyanyelvi szinten beszélte az oroszt, ma már alig tud segíteni a lányának. 1968-ig a Fűz- és Kosáripari Vállalatnál dolgozott. Vesszőt hántolt, kapált. Aztán nagyot gondoltak a férjével: az akkor alakuló gyárhoz kerestek dolgozókat. Két év Pesten, munka, tanupás. Szjfonfej- hez készítették az alkatrészeket, nevetve meséli, _mi- lyen nehéz is volt az a pici tű a fűzfavessző után. Amikor a füredi gyárban is megindult a termelés, a Kiss család három főre szaporodott. Szabadsága után Kissné munkáért jelentkezett az új üzemben. Gép- munkás lett a többiekkel együtt préselte az edényeket. Később a szellőzőüzemben dolgozott, ahol 'bérházakhoz készítették a kürtőket. 1977- ben lett kiváló dolgozó, volt szakszervezeti bizalmi négy évig, s most 1976-tól társadalmi ellenőr. Járja az üzleteket, büszkén mondja: a vásárlók képviseletében. Társadalmi megbízatásainak nincs vége. Évente egy hónapra igénybe veszi segítségét a bíróság: a népi ülnök feladatát is ellátja. Ha^ezek után még van szabad Tdeje, férjével, — aki ugyancsak a gyárban dolgozik a kezdetektől — és lányával kiülnek a vízpartra horgászni. Családi szenvedély a pecázás, nemigen mondanának le róla. Kritikus szemmel nézi a világot, keresi a jobbat. Most a bérezés foglalkoztatja. Sokat fejlődött, emlékszik az első időkre: a nők 7 forint ötven f illérrel kezdtek, most 16—20 forint ez órabér. De ez az összeg még mindig nem állja az összehasonlítást a törzsüzemben nagyobb a fizetés... Így a Kiss család is mellékes után nézett. A méhészet munka a gyár — és hobbi a horgászás mellett. Kiss Istvánná mesél a raktárról, a családról, az életről. Mostani munkakörébe nemcsak betegsége kényszerítette. Meszesedő csigolyái nem bírják a fizikai megterhelést. Nem akarta otthagyni régi munkahelyét, hát vállalta a nagy felelősséggel járó raktárosi állást. Minden áruval találkozik, mindenről tud. A munkaruhákon kívül rá és három társára bízták az alkatrészeket, a gépeket. Bátran mondhatja: amiről ő az Alumíniumárugyárban nem tud, az nincs. — SZÍ —