Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-06 / 210. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. SZEPTEMBER 6. Hazánkba érkezett a burmai köztársaság elnöke (Folytatás az 1. oldalról) kezein mqzgalom módszerei és tapasztalatai iránt mutat­tak érdeklődést. Losoncai Pál és felesége tegnap este díszvacsorát adott U San Yu és felesége tiszteletére az Országház va- dásztermében. A díszvacso­rán a két államfő pohárkö­szöntőt mondott. Losonczi Pál pohárköszö ntöje Losonczi Pál pohárköszön­tőjében hangsúlyozta: a ma­gyar nép joggal félti a nem­zetközi békét és biztonságot, az elmúlt csaknem 40 év so­rán áldozatos munka árán megszerzett vívmányait. El­utasítjuk a konfrontáció és a háborús veszély növekedésé­hek alternatíváját. Meggyő­ződéssel valljuk, hogy van ki­út ebből a helyzetből, és megvan a reális lehetőség a fegyverzetek alacsonyabb szintjén megvalósuló, vala­mennyi fél jogos érdekeit és biztonságát is szolgáló meg­egyezésre. A szocialista or­szágok és a Szovjetunió ál­tal legutóbb előterjesztett ja­vaslatok jó alapul szolgálhat­nak arra, hogy a fegyverzet- korlátoaás kérdésében meg­állapodás szülessék, s erősöd­jék a különböző társadalmi rendszerű államok közötti bizalom és együttműködés, ismét teret nyerjen az eny­hülés. A Magyar Népköztár­saság természetesen támogat minden más ésszerű és reális (Telexen ) (érkezett! BUDAPEST Gáspár Sándor főtitkár vezetésével vasárnap hazaér­keztek Szófiából a SZOT tit­kárságának tagjai, akik meg­beszélést folytattak a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsának titkárságával. BERLIN Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, államfő teg­nap megbeszélésen fogadta a háromnapos magánlátogatá­son az NDK-ban tartózkodó Helmut Schmidt SPD-alelnö- köt, az NSZK volf kancellár­ját. A tanácskozáson — ame­lyen a,két politikus áttekin­tette a nemzetközi helyzetet és a két német állam kapcso­latainak alakulását — a fe­lek megerősítették azt az el­vet, hogy német földről nem szabad többé háborúnak ki­indulnia. MADRID Willy de Clercq belga mi­niszterelnök-helyettes, pénz­ügyminiszter Madridba ér­kezett. Spanyol személyisé­gekkel folytatott tárgyaláso­kat Spanyolország 1986-ig esedékes közös piaci belépé­séről. HAVANNA Nguyen Co Thach vietna­mi külügyminiszter befejez­te a Karib-tengeri ©renadá- ban tett hivatalos baráti lá­togatását, amelynek során találkozott Maurice Bishop grenadai kormányfővel. Meg­beszélésükön kölcsönös érdek­lődésre számottartó kérdése­ket — köztük a karibi tér­ségben és a Közép-Ameriká- ban kialakult helyzetet — vi­tatták meg. BECS A bécsi Práterben befeje­ződött a Volksstimme-nek, az Osztrák Kommunista Párt lapjának kétnapos ünnepsé­ge, amely az atomfegyverke­zési verseny és az amerikai közepes hatótávolságú raké­ták nyugat-európai telepítése ellleni harcának, az osztrák dolgozók jogai védelmének jegyében zajlott le. javaslatot is, amely e célok megvalósítását szolgálja, szövetségeseivel együtt a jö­vőben is állhatatosan keresni fogja a feszültség enyhítésé­nek, az államok közötti együttműködés és párbeszéd előmozdításának lehetőségeit. Az Elnöki Tanács elnöke a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársa­ság őszinte szimpátiával vi­seltetik Burma azon törekvé­sei iránt, hogy nemzeti füg­getlenségét, önállóságát meg­óvja, és szomszédaival, csak­úgy mint távoli nemzetekkel az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, az egymás belügyei- be való be nem avatkozás el­vein nyugvó gyümölcsöző kapcsolatokat építsen ki. Nagyra értékeljük a békesze­rető Burtna korábbi kezde­ményezéseit, amelyek a délke­let-ázsiai térség problémái tárgyalásos megoldásának előmozdítását célozták. Meg­győződésünk, hogy a földke­rekség valamennyi államára — nagyokra és kisebbekre egyaránt — a jelenlegi fe­szült nemzetközi helyzetben komoly felelősség hárul, hogy aktív fellépéssel, a párbeszéd előmozdításával hozzájárul­janak a béke megőrzéséhez. U San Yu válaszbeszéde U San Yu pohárköszöntő­jében köszönetét mondott a meleg fogadtatásért, hangsú­lyozva: bár Burmát és Ma­gyarországot földrajzilag nagy távolság választja el Tegnap Moszkvában meg­kezdődött a KGST Végrehaj­tó Bizottságának 107. ülése, amelyen miniszterelnök-he­lyettesek, a tagállamok ál­landó KGST-képviselői vesz- nekrészt. Magyar részről Marjai József miniszterel­nök-helyettes, hazánk állan­dó KGST-képviselője van je­len az ülésen. Ugyancsak je­len van Jugoszlávia állandó KGST-képviselője. A résztvevők megvizsgál­ják a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa ez év októ­berében Berlinben megtar­tandó XXXVII. ülésszaka elé kerülő anyagokat, többek A döntő szakasz Ma folytatódnak Genfben az eurórakétákról folyó tár­gyalások. A mostani szakasz mindenképp döntőnek ígér­kezik, hiszen ezen az őszön eldől, hogy a mindenki szá­mára megnyugtató és kívá­natos megállapodással zárul- nak-e a szovjet—amerikai tárgyalások, avagy kudarccal végződnek és megkezdődik az atomeszközök telepítése kontinensünk nyugati felén. Ebben a kritikus periódus­ban érdemes felmérni, hogy is áll a közép-hatótávolságú rakéták korlátozásáról folyó tanácskozás. Emlékezetes: a NATO 1979 decemberében határozott úgy, hogy az állí­tólagos szovjet fölény ki- egyenlítésére amerikai raké­tákat telepítenek néhány nyugat-európai országba, ha 1983 végéig Washingtonnak és Moszkvának nem sikerül megállapodásra jutni. A NATO e kettős — tárgyalás­sal és telepítéssel foglalkozó határozata elsősorban a kor­szerűsített, SS—20 kódjelű szovjet rakéták elhelyezésére •hivatkozik, s az e kategóriá­ban kimutatott szovjet fö­lényt kívánja ellensúlyozni az amerikai atomeszközök­kel, a Pershing—2 rakétával (hatótávolsága 1800 kilomé­ter) és az úgynevezett cirká­lórakétával, vagyis a föld fe­egymástól, a diplomáciai kap­csolatok 1956-ban történt fel­vétele óta a két ország a kölcsönös megbecsülés és a barátság szellemében jó vi­szonyt tart fenn. Az azóta el­telt években mindkét rész­ről több alkalommal került sor baráti látogatásra, s a kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó kérdésekről cserél­tek véleményt. — A magyar nép méltán lehet büszke gazdag törté­nelmi és kulturális örökségé­re, s ma elismerésre méltó sikerekkel fejleszti nemzeti gazdaságát. A hatásos refor­mokkal megvalósuló gazda­sági növekedésben, valamint a mezőgazdaságban és az iparban elért eredményei nem kerülték el a még távoli, messzi ország figyelmét sem, mint Burma. Országaink a maguk módján törekszenek a gazdasági fejlődésre, népeik jobb és teljesebb életének biztosítására. A továbbiakban kifejtette: Burma következetes, függet­len politikát folytat a terüle­ti sérthetetlenség, a szuvere­nitás, a mások belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség, a kölcsönös elő­nyök és a békés egymás mel­lett élés elvei alapján. Álta­lános törekvése a kétoldalú kapcsolatok elmélyítése, össz­hangban ezekkel az elvekkel. Végezetül rámutatott: Burma fejlődő ország; építé­séhez békére, barátságra és együttműködésre van szük­sége, ami egyben valamennyi népnek is óhaja. A világ or­szágai csak a béke légköré­ben járhatják a haladás és a fejlődés útját. között a Végrehajtó Bizott­ság beszámolóit a KGST-nek XXXVI. és XXXVII. ülés­szaka között végzett te­vékenységéről. A Végre­hajtó Bizottság ülésén egyebek között beszámoló hangzik el arról, hogyan szé­lesíthető a tagállamok együttműködése azokban a geológiai munkákban, ame­lyeket a KGST országai szá­razföldi területeiken és kon­tinentális talapzatukon vé­geznek új kőolaj-, gáz-, szén-, és egyéb fontos ás­ványkincs-lelőhelyek feltá­rása érdekében. lett alacsonyan repülő radar­irányítású robotrepülőgéppel (hatótávolsága 2500—3000 ki­lométer). összesen 108 Per- shinget és 464 cirkálórakétát akarnak telepíteni Nyugat- Európában, s a jelentések szerint az előkészületek több országban (az NSZK-ban, Angliában) már meg is kez­dődtek. A tárgyalások eddigi sza­kaszait az jellemezte, hogy a Szovjetunió egyre-másra tett komprommisszumos ja­vaslatokat, míg az amerikai fél ezeket sorra elvetette. Washington követelése ere­detileg az úgynevezett „nul­la-megoldás” volt: eszerint a telepítésre csak akkor nem kerül sor, ha a Szovjetunjp leszereli összes közép-hatótá­volságú rakétáját. Moszkvai értékelés szerint ez a köve­telés alapvetően megbontaná az európai nukleáris egyen­súlyt, hiszen rendszerben maradnának a francia és i»z angol rakéták. Ezekről a fegyverekről azonban a NATO mindeddig nem haj­landó tárgyalni, azt állítva, hogy azok „nemzeti védelmi eszközök”. A Szovjetunió logikus ajánlata ezzel szemben az volt, hogy hajlandó a fran­cia és brit rakéták együttes szintjére csökkenteni saját Rakétatérgyalások Genfben Tanácskozik a KGST V. B. Pravda-cikk flz eltűnt repülőgépről Vörös szegfű lllende sírján Chilei baloldali személyek százai gyűltek össze vasár­nap Vina dél Marban, a tíz évvel ezelőtt meggyilkolt Salvador Allende elnök sír­jánál. Az egybegyűltek Salvador Allende népi egységkormá­nyának 13 évvel ezelőtti megalakulásának évforduló­járól emlékeztek meg. Vörös szegfűket helyeztek el az egyszerű, sírkő nélküli síron. „Vége lesz a katonai diktatúrának!” „Az egységes nép legyőzhetetlen!” — éne­kelték a tüntetők. Pascal Barranza egykori kommunista miniszter beszé­dében hangoztatta: „forra­dalmi üdvözletünket hoztuk az elnöknek, nem felejtjük a népi kormány 1000 napját”. A gyűlés megtartását az tette lehetővé, hogy Pinochet tábornok — az ellenzék erő­södő nyomására — nyolc nappal ezelőtt kénytelen volt feloldani a hatalomra jutása óta érvényben lévő rendkí­vüli állapotot. A hét végén is intenzív munka folyt a madridi kong­resszusi palotában. A házi­gazdák aprólékosan vizsgál­ták át á külügyminiszterek fogadására készült vaskos for­gatókönyv részleteit. Az európai biztonsági és együtt­működési konferencián álta­lában száz rendőr és csend­őr ügyel az épületkomple­xum környékére és belső rendjére. Kedd estig 35 or­szág külügyminiszterét vár­ják Madridba, ezért a bizton­sági alakulatokat újabb öt­ven fővel erősítették meg. A miniszterek személyes biz­tonságára külön csoport vi­gyáz. Miközben a házigazdák a „belső biztonság” megterem­tésén fáradoznak, a spanyol lapok, rádióállomások meg­különböztetett figyelmet szentelnek az európai bizton­ságnak, a csaknem három éve tartó tanácskozásnak. Madridban 33 európai ország, Nyugaton a tömeg tájékoz^ látási eszikiözök elferdítve, élesen szovjetellen es hang­nemben tálalják egy isme­retlen hovatartozású repülő­gépnek a Szovjetunió légte­rébe történt behatolását. Úgy tüntetik fel a történte­ket, mintha a gép kataszt­rófájáért a szovjet félre há­rulna a felelősség. A té­nyek azonban egészen mást bizonyítanak. — írja a Prav­da tegnapi számában megje­lent cikkében Szemjon Ro- manov vezérezredes!, a Szov­jetunió légvédelmi erő főpa­rancsnokságának törzsfőnöke. A Szovjet légtér durva megsértésének körülményeit a TASZSZ által közzétett nyilatkozat ismerteti. Hozzá kell fűzni, hoev a külföldi repülőgép több száz kilo­méterre eltért a kijelölt lé­gifolyosótól, és mélyen be­hatolt a Szovjetunió határai mögé. Ezzel a gép megsér­tette a polgári légiközleke- dés nemzetközi szabályait, köztük a nemzetközi polgá­ri repülésre vonatkozó chi­cagói konvenció előírásait. Ha azonban a repülőgép — miként azt Nyugaton igye­keznek bizonyítani — a New York—Szöul útvonalon ha­ladt, a pilóta miért hagyta figyelmen kívül a legele­valamint az Egyesült Álla­mok és Kanada küldöttei ed­dig 173 hivatalos plenáris ülést tartottak. Azzal a cél­lal ültek tárgyalóasztalhoz 1980 őszén, hogy töretlen és átfogó folyamattá váljon az enyhülés. E szándék megva­lósítását azonban gyakran késleltette, olykor visszave­tette bizonyos NATO-körök magatartása. De már ön­magában az a tény, hogy szerdától miniszteri szinten folytatódik a találkozó, az enyhülés ellenfeleinek ku­darcát bizonyítja. A szocialista országok — köztük hazánk küldöttei — felelősségük teljes tudatában cselekedve, számos kezdemé­nyezéssel segítették a talál­kozó sikerét. Javaslataik — összhangban a semleges és el nem kötelezett államok ál­láspontjával — olyan éssze­rű elemeket tartalmaznak, amelyek megfelelnek a je­lenlegi nemzetközi helyzet politikai realitásainak. mibb repülési szabályokat, amelyek ismerete nélkül nem is vezethet repülőgépet — teiszn fel a kérdést Romanov vezérezredes. A továbbiakban a szovjet tábornok kifejti, hogy a vo­natkozó rendelkezések értel­mében minden repülőgép, amely engedély nélkül egy szuverén ország légterébe hatol, késlekedés nélkül kö­teles követni az adott ország elfogó vadászgépeinek utasí­tásait. Az említett gép azon­ban nemcsak ezt nem tette meg, hanem navigációs jel­zőfények nélkül repült, és nem engedelmeskedett az elfogó vadászgép egyetlen utasításánalk sem. Miután a szovjet vadász- repülőgép pilótája rrmnden lehetséges módon megpróbál­ta figyelmeztetni az ismeret­len gépet, figyelmeztető lö­véseket adott le nyomjelző lövedékekkel a repülőgép út­vonalával párhuzamos irány­ban. A repülési szabályok ezt a jelzést is ismerik; és a légteret megsértő gép sze­mélyzetének is ismernie kel­lett. Ráadásul a szovjet ál­lam minden más államnak, köztük az Egyesült Álla­moknak és Japánnak is, tud­tára adta, hogy külföldi or­szágok olyan repülőgépeit, amelyek megsértik a Szovjet­unió területe fölötti átre- pülés szabályait, a légvéde­lem repülőgépei elfoghatják, és bármely közeli repülőtér­re leszállíthatják. Bár a nemzetközi légiköz­lekedésben mindent rendel­kezések szabályoznak, a föl­di repülésirányító központok — jelen esetben a japán — ezen a nemzetközi útvona­lon semmit nem tettek an­nak érdekében, hogy figyel­meztessék a „Boeing—747-- es” gépet, hogy az eltért út­vonalától. Az ismert körül­mények alapján nem lehet kétség affelől, hogy szándé­kos akcióról van szó. amely­nek célja durva szovjetelle­nes provokáció — mutat rá Romanov. A „The New York Times” amerikai lap tegnap megál­lapította, hogy az a közlés, miszerint a dél-koreai utas- szállító közelében egy RC— 135 típusú amerikai felderí­tőgép tartózkodott, az ügy­ben újabb kérdéseket vet fel. Az amerikai kormányzat kénytelen volt elismerni á tényt, sőt azt is, hogy a 'fel­derítő gép keresztezte a dél-koreai gép útját és attól a szovjet légtérbe való beha­tolás időpontjában mintegy 300 mérföldnyire volt. Madrid várja a külügyminisztereket Nitze amerikai és Kvicinszkij szovjet delegációvezető kézfő' gása az egyik megbeszélés előtt rakétáinak számát, ha Wa­shington lemond a telepítés­ről. Moszkva ragaszkodott ahhoz is, hogy az atomtöltet- hordozó repülőgépek számát is egyenlítsék ki, oly módon, hogy mindkét oldalon 300— 300 közepes hatótávolságú hordozóeszköz (tehát rakéta és repülőgép) maradjon. Az első amerikai enged­mény —az úgynevezett „köz­bülső megoldás” — idén ta­vasszal az volt, hogy vala­mivel kevesebb Pershinget és cirkálórakétát telepítenek, ha a Szovjetunió leszereli sa­ját rakétáinak mintegy két­harmadát. Voltaképpen itt tartanak most a tárgyalások. Könnyen belátható, hogy Moszkva miért nem fogad­hatja el ezt a tervet: a rend­kívül veszedelmes, (mert igen gyors) fegyverekkel az Egyesült Államok közvetle­nül fenyegeti a szovjet terü­leteket, míg a Szovjetunió erre csak a SALT—2 szerző­désben korlátozott stratégiai eszközeivel képes. Ekként az amerikai eurorakéták szovjet szempontból kétségkívül ha­dászati fegyvernek minősül- -)ei e ja>jaAja ze )a>[aza -jjau hatóan a telepítésre, s nem a megegyezésre törekvő Rea- gan-kormányzat nem hajlan­dó figyelembe venni. Európa azonban érthetően nem rakétákat, hanem meg­állapodást óhajt, hiszen a nyugat-európai országokban pontosan tudják, hogy az amerikai rakéták telepítése esetén a Szovjetunió — ígé­retéhez híven — ellenintéz­kedéseket fog tenni. Az ész­szerű korlátozás, vagy a be­láthatatlan végű rakétaver­seny az alternatíva, s ez a tárgyalási sikernek szabott határidő, az év vége közeled­tével fokozódó nyugtalansá­got kelt a nemzetközi politi­kai életben. Épp ezért került mostanában szóba ismét egy lehetséges megállapodási for­ma, amelynek körvonalait tavaly nyáron a Genfben tár­gyaló amerikai és szovjet küldöttség két vezetője egy erdei „munkaséta” során dolgozott ki. Eszerint a NATO elállna a Pershingek telepítésétől, s csak 75 cir­kálórakétát hozna Európába, míg a Szovjetunió ugyaneny- nyi rakétáját tartaná meg. E variációt hivatalosan egyik oldalon sem fogadták el, de sok szakértő szerint valószí­nűleg e közelében képzelhető el — ha egyáltalán lehetsé­ges — a kompromisszum. Fontos lépést jelenthet a Szovjetunió legújabb javas­lata, amely szerint kedvező megállapodás esetén nem­csak leszerelni hajlandó ra­kétáinak megszabott részét, hanem az ázsiai területekre történő átirányítás helyett meg is semmisítené azokat. Ez az indítvány már alig­hanem túl van a félúton. A genfi tárgyalások kimenete­lét eldöntő kérdés így most az, hogy a Reagan-kormánv szintén hajlandó lesz-e végül eljönni idáig? Avar Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom