Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-29 / 230. szám

4 \ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. SZEPTEMBER 29. IA tudomány világa I A fától a feszített vasbetonig Hídjaink története A legősibb magyarországi hídemlékek a római korból valók. Az aquincumi ásatá­sok során például előkerül­tek á vízvezetékhíd elemei. A főváros eláö állóhídja a Széchenyi Lánchíd volt, amely Széchenyi István gróf kezdeményezésére 1839-ben kiírt pályázat alapján épült 1842—49 között. Clark Tier- ney William tervei alapján Clark Ádám angol mérnök építette. Eredeti hossza 375, a középső támaszköze 203 mé­ter volt. A hidat 1914-ben megerősítették, fa pályatartó szerkezetét acél merevítő­tartóval váltották fel. 1945 januárjában — sok száz hí- dunkkal együtt — ezt is fel­robbantották a németek, s 1948—49-ben építettük újjá. Az eredeti híd vasszerkezeté­nek súlya 2139, az újjáépí- tetté 5194 tonna. Ma már szinte csak a tartópillér az eredeti. Ugrásszerűen javult a hen­gerelt acélok minősége a múlt század végén. Ebből épült az első magyar terve­zésű és kivitelezésű híd is, melyet akkor Ferenc József császárról neveztek el. Ma Budapest egyik legféltettebb műemléke a Szabadság-híd. Feketeházy János tervei alapján készítette a MÁVÁ®. A háborús pusztítás ellenére a szerkezet hatvan százaléka eredeti. A századfordulón nálunk is betört a hídépítő anyagok kö­zé a beton, majd az 1910-es években a vasbeton. Mód nyílt a gerendaszerű, nagy teherbírású szerkezetek épí­tésére, melyek jól bírták a húzó-nyomó terhelést egy­aránt. Ilyen például az 1981- ben átadott csongrádi Tisza- híd, melynek 90 méter a pil­lérek közti fesztávolsága. A győri Duna-híd már feszített betonból készölt, 88 méter a fesztávolsága. Ez az építő­anyag csak a 100 méter alat­ti pillértávolságnál ad meg­felelő biztonságot. Az acél rugalmasabb. Ebből készült az 1979-ben átadott szegedi Tisza-híd is, melynek 144 méter a pillérnyílása. Ugyan­csak acélszerkezetű a buda­pesti Árpád-híd, melynek 1984-ben fejeződik be a kor­szerűsítése. Ennek 103 méter a legnagyobb pillértávolsága. Magyarországon mindössze két függőhíd van. A már em­lített Széchenyi Lánchíd és az Erzsébet-híd. Az utóbbi kábelhíd. Ma már sehol sem építenek láncszerkezetű hi­dat, sőt az utóbbi fél évszá- ^zad alatt nagyon sokat le­bontottak Európában. Átvet­te helyét a sokkal, moder­nebb, úgynevezett ferde ká­beles szerkezet. Ez akár 300 —500 méter nyílást is meg­enged. Ez azonban mit sem von le a mi Erzsébetünk egy­kori dicsőségéből, mely első átadásakor, 1903-ban a világ legnagyobb lánchídja volt, s ezt a helyét 23 éven át meg­őrizte. S ha már a hosszúságnál tartunk, említsünk meg egy igazán hosszú hidat. Az Egyesült Államokban 1956- ban épült a világ leghosz- szabb hídja New Orleans és Mandeville között, a Pon- tchartrain-tón, hossza 39 ki­lométer. De nem kisebb mér­nöki teljesítmény az sem, hogy a San Francisco-i Gol­den Gate acélkábel függőhíd legnagyobb fesztávolsága 1281 méter. Magyarországon a MÁVAG tevékenvségével kezdődött meg az acél hídszerkezet gyártása 1879-ben. Joeutódia, a Ganz-MÁVAG ma is öreg­bíti a magvar hídgyártás jó hírnevét, hiszen nemcsak itthon, hanem külföldön is számos szép eredményt ért el. Mérnökei és munkásai helytállását dicsérik a Ju­goszláviában, az NDK-ban, a Csehszlovákiában emelt új hidak. Betonszerkezeteket épít még a Hídépítő Vállalat és több kisebb cég is. Békés mellett például a Kettős-Kö­rösön építenek egy 80 méter középnyílású feszített vasbe- tonhidat, amely speciális, úgynevezett szabadszerelésű technológiával készül, az elő­regyártott elemeket a hely­színen csak a helyükre kell emelniük az építőknek. 1975 óta ez az ötödik szabadszere­lésű feszített vasbeton szer­kezet a Körösökön. Végül szólnunk kell mii- emlék hídjainkról, hisz oly kevés maradt belőlük. A Hortobágy egyik jelképévé vált a Kilenclyukú boltozott kőhíd. A tervek szerint új, korszerű átkelőt építenek majd néhány kilométernyire. Erre terelik a közúti forgal­mat, hogy ez a műemlék minél tovább megőrizhesse eredeti szépségét. Vác mel­lett található a prágai Ká- roly-híd kisöccsének becézett Barokk, vagy Kőszentes-híd. Hat kis kőszobor díszíti. Nem mindennapi látvány, letűnt századok szép üzenete. Tör­ténelmi városaink legtöbbje őriz még egy-két kisebb régi, boltozott hidat. Érdemesek arra, hogy megőrizzük őket. A főváros majdnem minden hídja műemlék. Óvják, kar­bantartják valamennyit, bár a háborús pusztítás kevés eredeti elemet hagyott ben­nük. A Margit-híd is elpusz­tult, de érdemes megemlíte­ni. hogy a szigeti elágazás még az első építők kezenyo- mát viseli. Akit bővebben érdekelnek műemlék hídja­ink, Gáli Imre Régi magyar -':<iak című könyvében min­den kérdésre választ talál. T. Ágoston László Múzeum Mozambikban Mozambik fővárosának, Maputónak a Természetrajzi Múzeumában egyedülálló elefántmagzat-kiállítás lát­ható. Tizennégy tartósított magzat szemlélteti, hogyan fejlődik az elefántembrió az elefánttehén méhében az el­sőtől a huszadik hónapig. A magzatokat 1948-tól vemhes tehenekből emelték ki, A múzeum 1913 óta áll fenn. Sokáig dr. Alvaro de Castro kutatónak a nevét vi­selte. 1975 óta, amikor Mo­zambik függetlenné vált, a főváros egyeteméhez tarto­zik. A múzeum képet ad az ország emlőseiről, gazdag madárvilágáról, hüllőiről és gerinctelenjeiről is, és ott van — 25 000 preparált rova­rával — Afrika egyik leggaz­dagabb rovartani gyűjtemé­nye. Múmiák — Grönlandon Szokatlan leletre bukkan­tak az egyik észak-grönlan­di sziklabarlangban a vadá­szok. Nyolc mumifikált hcílt- testet találtak, valószínűleg a XIII. vagy a XIV. század­ból. Az egyik holttest egy 6— 8 hónapos gyermeké, akinek az öltözéke teljes egészében megmaradt. A leletek a kutatók sze­rint az úgynevezett Thule- kultúra idejéből származnak. |Uyen típusú rdhadaraboklat a kanadai eszkimók még ma is hordanak, de Grönlandon ezek a ruhák kimentek a di­vatból — csak egy, a Dán Nemzeti Múzeum birtokában lévő, 1654-ből származó fest­mény örökíti meg ottani használatukat. Emiatt a ru­hamaradványok különös ér­deklődést keltettek. A halottakat a tudományos vizsgálatok befejezése után — a grönlandi szokásoknak megfelelően —< rénszarvas­bőrbe burkolva ismét elte­metik majd a barlangban. Szúnyogirtás— gombával A rovarölő szerek drágu­lása, a betegséget átplántáló rovarok növekvő ellenállóké­pessége és a vegyszereknek esetleges környezetkárosító hatása arra készteti a kuta­tókat, hogy a kórokozókat terjesztő szúnyogok leküzdé­sére új utakat keressenek. Az érdeklődés előterébe a szúnyogokat pusztító bakté­riumok és gombák kerültek. Amikor a szúnyoglárvákat bepermetezték a Culicinony- ces gombafaj spóráival, e spórák a lárvák emésztő­rendszerében gombaszövedé­keiket hoztak létre; ezek gyorsan terjedtek, s a lárvák néhány napon belül elpusz­tultak. A gombaszövedékek a közvetlenül nem permete­zett lárvákat is fokozatosan megtámadták, úgyhogy a kísérletben felhasznált csak­nem valamennyi lárva el­pusztult. A kísérletek szerint a gomba nem károsította a magasabbrendű állatokat. Süketvezetö kutyák Az Egyesült Államokban rövid kísérletezés után hoz­záláttak a kutyák olyan ki­képzéséhez, hogy alkalmasak legyenek a nagyothallók és a süketek segítésére. Az álla­tok például figyelmeztetik gazdájukat, ha szól az éb­resztőóra, ha sír a csecsemő, ha szól a csengő. Ilyen ki­képzésre a kutyák sok fajtá­ja alkalmasnak bizonyult. Az oktatóknak azonban nemcsak a kutyák betanításához kell érteniük, hanem ismerniük kell a halláskárosultak vilá­gát is. Ultrahang a gyógyászatban Az orvosi gyakorlatban az elmúlt évek során egyre na­gyobb teret hódított az ult­rahang, mind a betegségek felismerésében, mind a gyó­gyításban. Ultrahangnak a másodper­cenként húszezernél nagyobb rezgésszámú, emberi füllel már nem hallható mechani­kai rezgést nevezzük. Ilyen rezgést ultrahang-generátor­ral lehet létrehozni. Ez a ké­szülék . a rendszerint nagy frekvenciájú villamos rezgé­seket piezoelektromos kris­tály segítségével alakítja át mechanikai rezgéssé. Az ult­rahangos vizsgálat során az ultrahang-generátor keltette mechanikai rezgések a testre helyezett kezelőfejből a test­be hatolnak, és szerveink­ben, szöveteinkben csaknem egyenes vonalban terjednek. Mihelyt valamilyen felületbe ütköznek, egy részük vissza­verődik, s a visszhangot a műszer érzékelője felfogja, villamos jelekké alakítja, és a készülék képernyőjén ki­rajzolódik a vizsgált tárgy — a test — belsejének a szer­kezete. Az ultrahang tehát mintegy feltérképezi a test belsejében lévő szervek és felületek helyét, alakját, sőt elmozdulásait is. Az ultrahang segítségével a terhességet már korán, a hatodik—nyolcadik héten felismerhetjük, megállapít­hatjuk a magzatok számát, vagyis az ikerterhességet, megmérhetjük a magzat nagyságát és kononyamére- tét, amiből az érettségre lehet következtetni. Meghatároz­hatjuk a magzat fekvését is — fejjel lefelé vagy felfelé helyezkedik-e el — és azt, hogy hol van a méhlepény helye. Bár az orvostudományban az utlrahqngot először a nő­gyógyászok alkalmazták, ma már más szakterületen is él­nek ezzel a veszélytelen módszerrel. Például a szív- gyógyászok ultrahanggal is vizsgálják a szívet, mert ki­mutatható vele, hogy egész­ségesen vagy kórosan műkö­dik-e, van-e szívbillentyű­hiba, vagy káros mennyiségű folyadék a szívburokban. A szemészek a szem alakját, nagyságát, az ideghártya le­válását és a szembe hatolt idegen testek helyét állapít­ják meg ultrahanggal. Nagy jövőt jósolnak az ultrahangnak a mell- és has- üregi daganatok felismeré- sébep, sőt a jó- és rosszindu­latú daganatok elkülönítésé­ben. Ily módon műtét nélkül lehetne a daganatokat a test mélyebb részein is felismer­ni, sőt pontos helyének tu­datában röntgen- és radioak­tív sugarakkal kezelni. Ké­pünkön egy új típusú ultra­hangos kezelőberendezés lát­ható. Önámító pípások Divat lett a pipázás. Egyre több ember teszi le a ciga­rettát, és nikotin iránti von­zalmát a pipázással éli ki, amihez valószínűleg a do­hányzás ártalmairól szóló jelentések is hozzájárultak. A vérbeli pipás szent meg­győződéssel vallja, hogy min­den másféle füstöléstől elté­rően a pipázás ártalmatlan. Még azt az állítást is meg­kockáztatják, hogy a pipa­szívás nemcsak idegnyugta­tó passzió, hanem másként is jótékonv hatású: higgad­té, bölcselkedővé, megfon­tolttá formál. Jó volna, ha ez így volna. Ám e pipás „hitvallásnak” sok a bökke­nője. Mindjárt elsőül nem állja meg a helyét, hogy a pöfékelés ártalmatlan. Két­ségtelen, hogy miután a pi­pás nem nyeli le a füstöt, ha­nem kieregeti, így kevesebb égési melléktermék kerül a szervezetébe. A nikotin azon­ban a száj nyálkahártyáján át iazonmód felszívódik, és mert ingerlő-bódító termé­szetű méreg, tehát pontosan úgy hat az idegrendszerre, mint a szivar, vagy cigaret­tafüst nikotintartalma. Ha a pipafüstben semmilyen idegi hatóanyag nem volna, senki sem pipázna. Ez a körülmény már önmagában is ellent­mond annak az állításnak, hogy a pipa jó idegnyugtató. Természetes, vannak szűk szavú, nyugodt, csendes de- rűjű, filozófikus pipázók. Ám ők aligha a pipától ilyenek. Talán inkább fordítva van a dolog: az ilyen típusú alkat leli leginkább kedvét a bíbe­lődő rágyújtásban, a huza­mosabb füstbodorításban. Ha a pipásoknak nincs is mindenben igazuk, mégsem kell bántani őket. Egy an­gol orvoscsoport vizsgálatot végzett azonos korú, azonos ideje dohányzó, egyező mennyiséget szívó cigarettá- zók és pipázók között. Az összehasonlításból az derül ki, hogy a pipások véredé­nyét, érrendszerét sokkal ke­vésbé kezdte ki a füstölés, mint a cigarettázókét. Ennek alapján a csoport azzal kez­dett kísérletezni, át lehet-e szoktatni az erősen cigaret- tázókat a pipázásra. Lehet, de nincs értelme — szögezték le a kutatók. A kezdettől fog­va cigarettázóknál ugyanis olyan erős beidegződés a füst lenyelése, hogy pöfékelés he­lyett a pipafüstöt is leszív­ják. Ez pWig többet árt, mint használ. Hosszan ónekeinek A bálnák hangja Egy nemzetközi konferen­cia fő szenzációja egy ameri­kai kutató, Roger Payhe be­számolója volt az egyik bál­nafaj „énekéről”. Payne a fíew York-i Rockefeller Egyetem megbízásából a Bermuda-szigetek környékén végzett mélytengeri kutatá­sokat. A bálnák évi vándor­lása idején hangfelvételeket készített, s azokat kielemez­ve azt észlelte, hogy az álla­tok nemcsak különböző nyü­szítő, visító, vinnyogó, sóhaj­tó hangokat bocsátanak ki a hangskála ultrahang-tarto­mányától egészen a kis rez­gésszámú hangokig, hanem Permetezés­Hobbi vagy kisgép a gaz­dálkodóknak — nehéz eldön­teni, hogy minek tekinthető az a 2,5 méter fesztávolságú sárkány, amely óránként tíz­kilométeres szélben is felszáll a levegőbe és permetez. Egy angol cég ötlete volt, és meg is valósította. A sárkány tartályából ki­jövő vegyszert egy középre pzerelt apró szórófejnek elemről meghajtott porlasz­tója oszlatja szét egyenlete­sen. A tartály nemcsak folya­matosan eresztheti ki a per­metezőszert, hanem úgy is beállítható, hogy megszakí­ezek a hangok igen bonyolult „énekké” rendeződnek. A bálnák „éneke’’ sok tekintet­ben hasonlít a madárdalhoz, de nem néhány másodpercig, hanem 8—9 percig tart. Ez után az idő után a bálna is­mét elölről kezdi a „dalt”, a hangok egymás utáni sora minden alkalommal majd­nem egészen pontosan meg­ismétlődik. Payne úgy véli, hogy a bálnák ennek az „éneknek” a segítségével létesítenek kap­csolatot egymással, amelyet 10, sőt 100 kilométeres kör­zetben is fenn tudnak tar­tani.-sárkánnyal tással permetezzen: például csak akkor legyen szórás, ha a sárkány balról jobbra ha­lad, de szüneteljen az ellen­kező irányú repülés alatt. A kiszórás mértéke szintén sza­bályozható, méghozzá több­féle módon is, tehát figye­lembe vehetik a növényzet szükségletét és az éppen ak­kori időjárást. A sárkány két vezetőszál­lal irányítható, s nagyon ala­csonyan is repülhet, ami — egyebek között — azért elő­nyös, mert így csekély a szél okozta permetezőanyag-vesz­teség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom