Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-28 / 229. szám

1983. SZEPTEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé l Képernyői |e e lőtt | A múlt héten röppent fel a hír és hangzott el a felhívás: mégis felépül az új Nemzeti Színház. Ugyancsak erre az időre esett a Tragédia szín- revitelének 100. jubileuma is, így a két fontos, „nemzeti ügy” természetesen kapcso­lódott egymáshoz. A televí­zió e tárgyban két dokumen­tumfilmmel is igyekezett a nézők információéhségének csillapítására. (A Tragédiá­ról már volt műsor az ezt megelőző héten is!) Szerda este áttekintést adott, afféle történelmi visszapillantást a Nemzeti Színház születésé­ről, életéről és sorsáról, bele­értve a Blaha Lujza téri épü­let bontásának, illetve lerob­bantásának képeit is. Vasár­nap este pedig a szegedi Dóm-téri Tragédia-előadások históriájával ismertetett meg bennünket a dr. Váradi György szerkesztette egyórás dokumentumfilm. Dóm-téri Tragédiák Szeged valóban külön fe­jezet Madách remekművének színrevitelében, hisz a súlyo­san gondolati dráma és a tá­gas és látványossá tehető szabadtér kínálta lehetősé­gek összeegyeztetése a kife­jezés érdekében nem kevés problémát — elsősorban mű­vészit — okozott az eltelt ötven esztendő alatt (az első Tragédia-előadás óta), s nem kevés vitára is adott alkal­mat, minden eredménye el­lenére. Erre a megszólalta­tott rendezők — Hont Fe­renc, Major Tamás, Szinetár Miklós, Vámos László — vé­leményeiből lehetett követ­keztetni. De csak következ­tetnünk, mert a film készí­tői a vitás, illetve vitatható nézetek szembesítésére, ne­tán ütköztetésére egyáltalán nem vállalkoztak, inkább csak felsorakoztatták a haj­dan volt előadások adatait, a főbb szerepeket játszó színé­szek listáját, s közben rész­leteket kaptunk a legutóbbi, ’83-as Dóm-téri Tragédia egy-egy színéből, végigara- szolgatván Vámos László legújabb munkáján, ugyanis Vámos többször is, pontosan háromszor vágott már neki a nem könnyű feladatnak, legutóbb épp az idei nyáron. Persze jó volt így is halla­ni Hont Ferencet, aki a Tra­gédia-előadás és a minden­kori politikai helyzet, illetve állapot közötti énekes vi­szonyra világított rá (az ő rendezésében például a nyi­lasok barna ingét viselték a szereplők a falanszter jele­netben és náci köszöntést használtak): a jelmeztervező Márk Tivadart, aki a nagy térben a kosztümök foltha­tásának fontosságára hívta fel mint sajátos esztétikai problémára a figyelmet; Ma­jor Tamást — ő is többször vitte színre Az ember tragé­diáját a Dóm-téren —, aki arról beszélt, hogy miként lehet új és új oldalait felfe­dezni egy remekműnek (ő a képek -közötti Ádám—Luci­fer küzdelem ábrázolására fektette például a hangsúlyt); hallhattunk farmernadrágos Tragédiáról — Szinetár Mik­lós a fiatalok szemszögéből közelített a klasszikus mű­höz, és szélesvásznú Tragé­diáról, amelyet Vámos Lász­ló követett el, amelyben úgy­mond tobzódott a látvány. Szóval sok mindent megtud­hattunk, vagy legalább is sok mindent felújított bennünk a kissé iskolásán szerkesztett dokumentumfilm, bár igazán izgalmassá nem vált a 60 perces beszámoló. Talán ép­pen azért, mert csupán be­számolt a történtekről és nem szembesített a problé­mákkal. Pedig egy ismeret- terjesztő munka is attól kap drámai töltést, ha a tények megismerésében pro és kont­ra sorakoznak fel a vélemé­nyek. Akkor van feszültsége is. Nagyvizit A Nagyvizit kedves gro­teszk, amelyben a szerző azért mutatja fonákjáról a dolgokat — egy kórterem la­kóinak mindennapos életét, eltúlozván benne a mulatsá­gos vonásokat —, hogy még jobban ráismerhessünk a színére; emberi gyarlósá­gainkra, esendőségünki^, egyáltalán: embervoltunkra. Megvan az efféle játéknak az a különös varázsa, hogy ne­gative közöl pozitív tartal­makat, ahogy itt is, egy kór­terem betegeinek „torz” áb­rázolásában a megértés, az emberi melegség utáni vá­gyat, a közösségi élet vala­milyen formája iránti szom- ját, a magánytól való irtóza- tot fejezte ki. És még sorol­hatnánk a különböző emberi tulajdonságokat, amelyek nélkül az egészséges társada­lom aligha lehet meg. Mind­ezt játékosan, sok-sok fin­torral ábrázolja, hogy az­után a legvégén egyetlen tragikus gesztusba rándul- jon a játék, s végül is a ne­vető arc szomorú képre vált­son. Azt hiszem, sokáig em­lékezetes marad az öreg lo- csi-fecsi Badari váratlan ha­lála — öngyilkosságra készü­lő társát rántja vissza az életbe, hogy ugyanakkor vi­szont e bátor mozdulattal önmagát taszítsa a halálba. Tragédia ezek szerint a Nagyvizit? Az is. Komédia is? Ügyszintén. „Rút” játék? Igen — de szép pillanatok­kal. Ellentétes elemekből egybeszőtt dráma, amelynek az a tulajdonsága, hogy mind nevetni, mind sírni egyformán lehet rajta. Ra­vaszsága pedig: egyik sem mehet a másik rovására; a „sírás” nem engedi az önfe­ledt hahotát, bár nevetünk, ez utóbbi pedig a lecsorgó könnyeket, bár meghatódunk. Hogy mindez egyértelmű­en szólalt meg a képernyőn, az a jobbnál jobb színészi alakításoknak köszönhető. Benkő Gyula, Mensáros Lász­ló, Sinkovits Imre, Tábori Nóra egymást múlták felül a komédiázásban, a legkülön­bözőbb árnyalatokat felvo­nultatva, ugyanakkor igen pontos rajzát is adva egy- egy tipikus emberi magatar­tásnak. Mensáros László já­tékáról akár tanulmányt le­hetne írni. Mennyi finom megfigyelésből és tapaszta­latból építi fel a minden lé­ben kanál öreg Badarit! Röviden Fura véletlen: szombat es­te alighogy kilépett Antal Imre a Szeszélyes évszakok­ból, melynek rendszeres műsorvezetője, Hajdú Júlia szerzői estjén máris mikro­fon „elé állt”. Kissé túl sok ez Antal Imréből, ezt érez­hette az ügyeletes bemondó­nő maga is, s némi humor­ral igyekezett valamelyest elütni a dolgot, vagy leg­alábbis enyhíteni a helyzet furcsaságán. Megjegyezvén, miközben köteles szövegét néhány kötetlen mondattal toldotta meg, hogy Antal Im­rének így legalább nyílik ideje arra, hogy ruhát vált­son az alkalomra. (Nem szó szerint idézem az elhangzot­takat). Csak hát, s ez itt a bökkenő, minden valamire való tévénéző tisztában van vele, hogy a képernyőn per­gő műsorok már jóval előbb dobozba kerültek, s felvétel­ről sugározzák őket. Pláne világos volt ez mindenki előtt most, hisz egy régebbi, Vigadó-beli koncertről volt szó. Csak a bemondónőnek nem? Nyilván ő is tudta, mi a tény. Csakhát poénra, csattanóra lett volna szüksé­ge, s kitalálta ezt az „átöltö- zési” ötletet. Ami nem sült el. Szót mindez csak azért érdemel, mert nem először fordul elő, hogy a bemondók közül valaki rögtönöz, s rög­tönzése balul üt ki. A szel­lemesnek szánt megjegyzés szellemtelenül sül el. Bizony itt is igaz a jó öreg bölcses­ség: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Persze nem könnyű ezt betartani még a képernyő előtt ülve sem. Y. H. Felújították és újjárendezték a pákozdi Emlékházban lévő kiállítást. A dombtetőn — az emlékmű mellett — a csata kö­zelgő 135. évfordulója alkalmából az eddiginél lényegesen gazdagabb kiállítás fogadja az érdeklődőket A képzőművészeti világhét nyitányaként Barcsay Jenő kiállítása Szolnokon Jelentős művészeti ese­mény színhelye lesz ma Szolnok. A képzőművészeti világhét alkalmából Barcsay Jenő festőművész, Kossuth- díjas kiváló művész alko­tásaiból nyílik kiállítás dél­után fél 5 órakor, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont galériáján. A kiállítás gerincét Bar­csay Jenő utóbbi húsz esz­tendőben készült művei al­kotják, de a mester koráb­ban született munkái is sze­repelnék a tárlaton. A ki­állított több. mint ötven al­kotás, rajzok, festmények, között láthatja a közönség Barcsay Jenő Művészeti anatómiájának néhány lap­ját is. „E rajzok nemcsak műhelystúdiumok vagy pe­dagógiai munkásságának do­kumentumai, festői oeuvre- jének is alaptanulmányai. Hatásuk ott feszült a kon­struktív festmények tömeg­formálásában. a képi ele­mek szerkezeti logikájában, a világos előadásmódban vagy színválasztásának tu­datosságában.” — írja egy- helyütt a művész méltatója, Petényi Katalin. A művek zömmel a szent­endrei Barcsay gyűjtemény­ből kerültek a szolnoki ki­állításra, amelyet Bihari Jó­zsef. a Pest megyei múzeu­mok igazgatója mutat majd be a közönségnek. Ezt meg­előzően a képzőművészeti világhét megyei rendezvény- sorozatát Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyet­tese nyitja meg. Alkohol és irodalom Fantasztikus világ — A magyar Pimodán Különös ötvöződése a dol­goknak: az Alkoholizmus El­leni Országos Bizottság „Fan­tasztikus világ” címmel im­már második alkalommal je­lentetett meg irodalmi anto­lógiát Ezúttal Ady Endre híres publicisztikája „A ma­gyar Pimodán? adta a kötet „alcímét”. Az összeállítás, szerkesztés munkáját végző Könczöl Csa­ba egyetlen tematikus, szem­pont szerint válogatott: a kötet írásainak tárgya vala­milyen s zen vedéi y betegség (döntő többségben az alkoho­lizmus). S az előszóban na­gyon frappánsan így fogal­maz a művekről: „Ha való­ban művészi igényűek és ér­tékűek, akkor az teszi őket azzái, hogy megvan bennük a hiteles megidézés képessé­ge, s e hitelességük révén szóljanak bármilyen témáról, mintegy társailkotóvá, gom- dolikodótárssá, egyenrangú vitapartnerré tudják avatni az olvasót...” S e mondat tulajdonképpen meg is ma­gyarázza miért vállalkozott az AEOB szépirodalmi an­tológia kiadósára: az ön­pusztító életvitellel szemben a társadalom legtöbb tagja értetlenül áll, snoha e könyv szerzői természetesen nem adnak pontos „recepteket” a magyarázatra, a „jelentések”, a Pimodán HoteT’-ről és vi­dékéről hitelesek. Erre akár önmagában a szerzők — akik között nincs ma élő — névsora is garan­cia lehet: József Attila, Ady Endre, Fülep Lajos, Vatai László, Csáth Géza, Juhász Gyula, Oholnoky László, Krúdy Gyula, Cholnoky Vik­tor. Kosztolányi Dezső, Sel­lérj Andor Endre, Karinthy Frigyes, Hajnóczy Péter. Ady Endre — akinek „idevágó? műveiből önálló antológiát lehetne összeállítani — kü­lön fejezete a kötetnek: tel­jes terjedelmében olvasható a címadó „A magyar Pimo­dán”, s mellette egy kevés­bé ismert cikke, amely az 1905-ös budapesti antialko­holista kongresszus alkalmá­ból íródott, Fülep Lajos Ady Endre éjszakáira emlékezik, szerepel egy részlet Vatai László Ady-monográfiájából is. Természetesen nem vé­letlen, hogy Ady ilyen nagy súllyal van (itt is) jelen, hi­szen ő az aki nemcsak pon­tosan tudta-érezte miféle tár­sadalmi szerepkényszer mi­att isznak az emberek, ha­nem be is járta a szenve­dély bugyrait. A fiatalon elhunyt Csáth Géza írásai szintén személyes gyöfcerűek. Különös és „tömény” él­mény egymás után olvasni Karinthy, a két Cholnoky, Krúdy, Kosztolányi, Gelléri Andor Endre elbeszéléseit: rút és gyönyörű lenge má­mor és sötét téboly, vágyás bánat kavarog e lapokon. Kérdéseket téve föl az olva­sónak, kérdéseket — amelyek mai világiunkban is érvénye­sek. A kitűnő antológiát Gu- lácsy Lajos grafikái illuszt­rálják, az utószót dr. Gere- vich József írta. Jó szívvel ajánlható a könyv mindenkinek, aki sze­reti a jó irodalmat, s akit izgatnak korunk népbetegsé­gének kérdései. (AEOB — 1983.) — vágner — Nagylemez rekordgyorsasággal Az R-go debütáló albuma Egy évvel ezelőtt még a reneszán­szát éló Hungária együttesben mu­zsikált az énekes­dobos Szikora Ró­bert. Az ütőhang­szeren játszó show-man azóta már másik zene­karbán zenekar- vezető. komponis­ta és muzsikus. Sőt, az új csoport az R-go debütáló albuma már kap­ható is az üzle­tekben. A hazai rockzene történe­tében feltehetően nincs rá példa, hogy ilyen rekordgyorsaság­gal megjelent volna egy nagylemez, amelyet „csikó­együttes” készített Mindenképp egyedit és te­gyük hozzá újat hallhatunk, amikor az R-go tizenkét szer­zeményével ismerkedünk, íz­lelgetjük a szokatlan zenei fűszerekkel ízesített szerze­ményeket. Tradicionális ele­meket — szamba, rumba, cha-cha ritmust, motívumo­kat — fedezhetünk fel mai köntösbe öltöztetve^ mai hangszerelésben. Az öltözte­tés olyannyira jól sikerült, hogy fel sem ötlik, esetleg valami langyossá hűlt stílus felmelegítéséről van szó. Va­lamennyi sláger Szikora- szerzemény. Minden kompozíciónál na­gyon lényeges az első alko­tás. úgymond a névjegy le­tétele. A nagylemez nyitó­dala (Ergo: létezem) ezt a funkcióját jól teljesíti, vér­pezsdítő muzsikát, tangóhar­monikával, vokáUal színesí­tett tömör zenei hangzást produkál az együttes. A Jú­lia című szerzemény hang­szerelése dicsérendő, bár ez az album minden dalának erőssége egyben. A B oldalt indító Szeráj című szerzemény szövegével feltehetően nem akar „vilá­got váltani”, de zenéje kel­lemes p>erceket szerez. Bű­bájos játék lírai dal, a Tit­kos szerelem; lüktető mu­zsikájával táncra ingerel a Mert ő... című sláger. Az R-go együttes albumot záró szerzeményében (Summa) szép hangú zongora kíséreté­ben vesz lírai búcsút a hallgatótól. — f. B. — p- irtf1 Esztergályos Cecília bohócszáma Rendhagyó sze­replőkkel mutat­kozott be a Fő­városi Nagycir­kusz legújabb mű­sora a napokban: a „Mi mit tu­dunk?” bemutató előadásban főv*í- •osi színházak szí­nészei léptek fel Csala Zsuzsa és Lorán Lenke kutyás száma Gálvölgyi János „Piroska és a farkas” szerepében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom