Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-27 / 228. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. SZEPTEMBER 27. Rend, fegyelem, ifjúság Nem tudom, volt-e olyan időszak a történelemben, amikor a felnőttek meg lettek volna elégedve a fiatal nemzedék magaviseletével és életszemléletével. Kezdve a Bibliánál, garmadával idézhetnénk példákat az ifjúság „romlottságára” olyan irodalmi és történelmi művekből, amelyek általában megbízható képet festenek saját koruk társadalmi állapotáról, éppenséggel tehát ezt is elhihetnénk nekik. De .ne higy- gyüik el! Mert ha hitelt adnánk a sok százados kordo- kumentumoík állításainak, ha alapos lett volna az ősök do- hogása, miszerint a fiatalság testi és szellemi ereje, erkölcse évről évre, századról századra hanyatlik, akkor hovatovább már az emberiség elkorcsosulásánál és kipusztulásánál kellene tartanunk. Erről azonban szó sincsen. Azoknak van igazuk, akik nem dekadenciáról, hanem a mindenkori felnőttek és ifjak gondolkodásmódjának és életvitelének különbözőségéről beszélnek, és az eltérő jelleg láttán nem vonnak le szélsőséges következtetéseket, tudván, hogy az ifjúságot ostorozó felnőttek is voltak fiatalok; és akkor apáik velük sem voltak megelégedve. Mindez persze csak általában véve igaz, több emberöltőre, úgy is mondhatnánk, hogy csak hosszú távra érvényes, rövid távon ugyanis, azaz a jelenben mindig lehetnek, s gyakran vannak is nyugtalanító jelenségek a fiatalok magatartásában Napjainkban legtöbbször a rend és a fegyelem lazaságáért, a kötelességtudat hiányáért marasztaljuk el gyerekeinket — otthon is, az iskolában is. A füstölgésünk hátterében vajon mennyi az igazság? A választ megköny- nyíti, ha a gyakorlati tapasztalatokat vesszük szemügyre a rend és a fegyelem, valamint a munkához való viszony szempontjából. Még a legmegértőbb pszichológusok is elismerik, hogy e téren nincs minden rendben; a kultúrálatlan viselkedés riasztó tüneteivel azok is találkozhatnak, szinte naponta, akiknek nincsenek iskolás korú gyermekei. Gyakran hallunk; olvasunk ijesztő történeteket a gyerekek durvaságáról, meghökkentő verekedésekről, útszéli trágárságokról, elharapódzó vandalizmusról. És a leggyakoribb panasz: mind több az olyan gyerek, aki nem akar tanulni, nem szeret dolgozni; úgy megriadnak ők a legkisebb erőfeszítéstől is, mint az ördög a tömjénfüsttől. Hallani persze szívet melengető esetekről is, igaz, némileg ritkábban, aranyoskedves, tisztelettudó, szolgálatkész gyerekeikről. Nem mintha kevesebben volnának, mint a rendbontók, de hát — egy közmondással élve — a rossz hír szárnyakon jár; a jó hír csak kullog. íme, két arca van az ifjúságnak. A panaszkodók ilyenformán sokszor túlságosan sötétnek látják a világot, mert a mai fiatalok sem ördögök. Jó gyerekek, rossz gyerekek mindig voltak és lesznek a jövőben is, ilyen az emberi természet. De azért nem szabad ám mindent a természettel magyarázni, mert általában vett, úgynevezett örök rosz- szaság tulajdonképpen nincsen. Az ember magatartása, például-a fiatalság kifogásolt rendetlensége vagy durvasága: „társadalmi ter- piék”, 'ennélfogva mélyebb okokra vezethető vissza, mint az egyéni alkat vagy a még oly tetszetősen hangzó kordivat Az ifjúság arculata mindig olyan lesz, amilyenné a felnőttek keze és példája formálja. Szaporodnak fiataljaink viselkedési zavarai az iskolában, az utcán, a munkahelyen? Számos jel valóban erre vall. De ez már nemcsak az iskola belső ügye; hanem erős sodrású társadalmi kérdés is. Mert ha a „nagy” társadalmi együttélés régióiban sincs minden rendben, ha mind többen élhajítják az erkölcsi kötőfékeket, akkor az iskola hogyan is lehetne érintetlen sziget, különb, mint a társadalom? Mindent egybevetve, az itt a kérdés, hogy az utóbbi időben helyesen neveljük-e gyerekeinket A rend és a fegyelem dolgában milyen példát mutatunk nekik, s állítunk-e eléjük erőfeszítésre késztető, egységes követelményeket? Mi sem volna könnyebb, mint rávágni: foglalkozzék az iskola ezekkel a kérdésekkel, elvégre a nevelés az ő dolga, ráadásul ott is meglazultak a rend eresztékei; ott is léket kapott a követelmények hajója De hát ezt mégse mondhatjuk, mert az iskola nem egyedül és nem elszigetelten végzi az ifjúság nevelését, hanem sajátos társadalmi munkamegosztásban. Réges-régóta. — Nem sokra megy ugyanis az intézményes nevelés, ha a társadalmi tényezők nem azonosulnak az iskola céljaival, elsősorban közömbösség miatt. Az idei tanév a belső nyugalom jegyében indult meg iskoláinkban. A pedagógusok alkotó erejüket mindinkább az oktató-nevelő munka hatékonyabbá tételére és a közösségi nevelés hadállásainak megerősítésére fordíthatják. Kópeczi Béla művelődési miniszter is figyelmeztetett rá tanévnyitó beszédében, hogy ennek eléréséhez „értelmes fegyelemre és rendre van szükség, amelyben az igazi értékeket, s ezek között is a jól végzett munkát megbecsülik és megbecsültetek”. Munka, kötelesség, rend — vezérszavak ezek a mai iskola pedagógiai szótárában, és azoknak kell lenniük a családi nevelésben is. Olyan eligazító szavaknak, amelyeknek gyakorlati fedezete van itt is, ott is. Hiszen a jó munkához kívánatos rend és fegyelem nem valósul meg attól, hogy pusztán csak óhajtjuk. Tenni is kell érte. Vagyis értelmes munkát és követendő példát kell nyújtanunk gyerekeinknek, különben unatkozni fognak, amitől csupán egy lépés a rendetlenkedés vagy a tunyaság, később pedig a munka- kerülés követheti. Aligha akad olyan szülő, aki ezt szánná gyermekeinek. P. K. I.----------------------------------------1 A Pártélet októberi számából A folyóirat októberi száma szerkesztőségi írásban foglalkozik a KB áprilisi határozata feldolgozásának és végrehajtásának tapasztalataival. A cikkben kifejtett gondolatok jól hasznosíthatók a pártmunka további feladatainak meghatározásához, a soron lévő beszámoló taggyűlések tartalmi előkészítéséhez és lebonyolításához. A gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó írások ismereteket adnak az ipar- fejlesztés stratégiájáról, a külgazdasági kapcsolatok fejlesztéséről, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatáról. A szocialista tulajdonviszonyok értelmezésével foglalkozó konzultációs írás, valamint a fővárosi művészek között végzett politikai munka tapasztalatait ismertető cikk a pártszervezetek ideológiai munkájához nyújt segítséget. Az ördög cimborái % A kaszkadőrnek is egy élete van Pintér Tamásról, az „Oroszlánról” mesélik: A svéd, akinek nyoma veszett című filmben autóval kellett a Dunába repülnie. Valaki megkérdezte tőle, nem sok-e az a húszezer forint, amit a mutatványért kap? így válaszolt: „Ha a végén kimászok sok, ha nem — kevés”. Oroszlán a tiszafüredi csoport tagjai szerint is a „szakma” legnagyobb egyénisége. De mitől kaszkadőr a kaszkadőr? Gulyás Kálmán, a Hámán Kató Tsz lótenyésztési ágazatvezetője rövid gondolkodás után mondja: — A kaszkadőr is éppen olyan ember, mint bárki más. Mindenféle ellenkező híreszteléssel szemben neki is csak egy élete van, s ezt az egyet ő is nagyon félti. Miért csinálja? Jobb a veszélyre számítani. Az utcán is a fejemre eshet egy tégla ... Míg beszélgetünk, Szűcs Zoltán, Nagy Imre és Erdei József fölszer számozza a lovakat. Látszik rajtuk: sem a csutakolás, sem a nyergelés nem munka számukra. Kedvenceikkel, a hízelgő-törle- kedő pacikkal foglalkozhatnak. Azért még mindig bi- zarrnak tűnik az ötlet: Tiszafüreden kaszkadőrcsoport? ! — Én valamikor már csináltam. Én hívtam Attilát is, s amikor abbahagytuk, mert egyéb elfoglaltságaink közbeszóltak, már kezdtük is a saját kis csoportunkat szervezni — mondja Hosszú Kálmán. — Ügy tűnik, „jó lóra tettünk” a füredi lovasokkal. Gombácsi Attila testnevelőtanár és cselgáncsmester, mint Hosszú Kálmán, ök ketten, és Borza József tanítják be a „verekedéseket”, de jól ülik a lovat is. Gulyás Kálmán elsősorban a lovakhoz ért. — Verekedés, lovaglás, zuhanás. Ezekkel foglalkozunk egyelőre. Később talán elkezdjük az autózást is, de a magyar filmekben nincs olyan szükség rá, mint a lovas mutatványokra. Különben is: van az országban egy autós csoport, az is kielégíti az igényeket. A ló más. Itt a téesz istállójában van néhány ügyes hátas. ígéretet kaptunk, ha megtanulnak a lovaink hangra indulni, állni, még az ősszel kapunk lehetőséget a bemutatkozásra. De már menjünk, mert várnak a lovak. Valóban: az istállóban ott toporog, ficánkol a hat vágtára termett paripa. De már nem kell sokat várniuk, kis bemelegítés után kedvükre kirohanhatják magukat. Mi is ez? Munka? Edzés? Játék? Talán ez is, az is. Gulyás Kálmán két lábra állítja lovát, Gombácsi egy kötél végét markolja: vontatják. Kis idő múlva egy újabb számot próbálnak. Két lovas vágtat egymás mellett, s a2 egyik kibillenti társát a nyeregből. Ez még nem megy mindenkinek, de van néhány jó mutatvány. Nem veszélytelen az esés. Ezt bizonyítja egy fölrepedt fejbőr és pár horzsolás, kék folt. „Nem nagy ügy”, mondogatják, volt is, lesz is ennél komolyabb sérülés. Miért csinálják? Mi ösztönzi őket? Hírnév vagy pénz? — Pénz?! — néz hitetlen- kedve Gombácsi Attila. — Mi idáig egy huncut vasat nem kerestünk ezen. Lesz pénz is később, de hol van az még? Addig összetörjük magunkat néhányszor. Miért? Mert amit egyszer elhatároztunk, azt véghez visz- szük, minden áron. Félünk, mint más. Csak legyőzzük a félelmet. Szabó Imre Az ÁÉV munkásszállodájában Simon Ferenc kiállítása A képzőművészeti világhét alkalmából Simon Ferenc szobrászművész alkotásaiból kiállítást rendeztek Szolnokon, az AÉV munkásszállodájában. A tárlatot — amelyen Simon Ferenc szoborportréi, kisplasztikái, köztéri szobortervei láthatók — tegnap délután Szabó László, a vállalat igazgatója nyitotta meg. Közreműködött Aszódi {Mária operaénekes. A tárlat október 2-ig várja az érdeklődőket. Felvételünk a kiállítás megnyitóján készült. Táskarádió Aligha szolgálhatnának jobb ügyet a Táskarádió szerkesztői, mint az ifjúság- és gyermekvédelmét. Utóbbi műsoraik gerincét a KISZ Központi Bizottsága kezdeményezésére megindult, az állami gondozott fiatalok munkába állását, önálló életük megkezdését segítő akció kibontakoztatása, összefogásra serkentő támogatása teszi ki. A műsorban elhangzott induló riport főszereplője egy volt állami gondozott fiú. Sorsa, életútja csakúgy mint társaié — évente kétezer 14 éves fiatal lép ki a nevelőintézetek kapuin, kezdi el önálló életét — meglehetősen kilátástalan. Vagyona néhány ruhadarab, otthona a vasútállomás, rosszabb esetben alkalmi barátok, haverok lakása ... S a volt állami gondozottak további életét már gyakran az újságok tárgyalótermi rovataiból követhetjük nyomon. Ha úgy tetszik a születésük pillanatában kezdődő hátrány csak tovább mélyül, beilleszkedési nehézségekkel, anyagi gondokkal küszködnek, a felnőtt élet küszöbén. Az értük kibontakozó akció célja egy alap létrehozása, amivel anyagilag segíthetnék az állami gondozottakat amikor kilépnek a nevelő intézetek védőszárnyai alól. A műsorból kiderült, hogy sokasodnak már a forintok, művészek, zenészek, magánemberek ajánlottak fel különböző összegeket. Jó volt ezekről hallani, ám az adás vendégei, vitapartnerei arról is szóltak, hogy az anyagi juttatás nem minden, másfajta segítségre is szükségük van ezeknek a fiataloknak. S való igaz, hogy ha igazán segíteni akarunk életük megalapozásán — a szülők helyett — akkor az anyagiak mellett törődéssel, erkölcsi támogatással enyhíthetünk gondjaikon. Lehet így is! Egy új nyelvtanítási metódusról szólt Miklós Katalin Lehet így is! című riportja. A nyelvtanulás — érthető okokból — az érdeklődés előterébe került így a vasárnap este sugárzott műsort is sokan kíváncsian várták. De nem csak azok csalódtak, akik valamiféle „csoda metódust” reméltek, hanem azok is, akik egyszerűen csak kíváncsiak voltak a témára. Az új nyelvtanulási módszer lényegéről nem sokat tudtunk meg, viszont feltűnt a riporter nyelvi járatlansága, gyenge beszédkultúrája. így is lehet? Nebáncsvirág Kárpótolt a riportműsor okozta bosszúságért a következő műsorszám Hervé Nebáncsvirág című operettjének rádióváltozata. Denisede Flavigny szerepében Nemé- nyi Lili nemcsak énekesként brillírozott, de „prózai” színésznek is nagyszerű volt: az „ájtatos”, ám annál hamisabb, huncutabb zárdanövendéket könnyed frivolsággal, természetes egyszerűséggel formálta. Partnerei, élükön Ladomerszky Margittal — Fejedelemasszony — illőek voltak a neves énekesnő alakításához. A több mint kétórás műsor egésze Solymosi Ottó rendező munkáját dicséri. Az MRT szimfónikus zenekarát és a Földényi kórust Bródy Tamás vezényelte, nagyszerűen érvényesítette Hervé muzsikájának vérbő humorát. — tg —
