Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

1983. SZEPTEMBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szandai-tárlat Karcagon A karcagi Déryné Művelő­dési Központ nagytermében nézhetik meg az érdeklődők Szandai Sándor Munkácsy- díjas szobrászművész kiállí­tását. Szandai életműve önmagá­ért beszél, a méltatás helyett inkább örömünkről szólunk: a mester: alkotásaival, vég­re és kitörülhetetlenül visz- szatér szűkebb hazájába. Megjárták ugyanis művei a Negatív torma (1976) fél világot, míg a szandasző- lősi nincstelen, kétkezi em­ber művésszé érett fia, pon­tosan egy évtizeddel halála előtt önálló kiállítással (1968) tiszteleghetett szülőföldjé­nek. Az 1980-as szolnoki tár­lat sajnos már emlékkiállítás volt. De ez az év már Szan- daié, Szolnok után most Kar­cagon vernek gyökeret alko­tásai. A fogadóhely méltó az alkotások nagyságához, alig­ha van más olyan termünk, ahol annyira érezné a láto­gató a hely varázsát A Sza­bó István és Papi Lajos ki­állításakor is feltűnt, hogy — értő rendezéssel — a díszte­rem ódonba hajló szépsége, a világítási viszonyok, a tér le­hetősége szinte kiállt a szob­rok, kisplasztikák után. A Szandai-életmű kereszt- metszete remekül illeszkedik a helyhez. A nagyobb szín­dinamikát kívánó munkák, a mester utolsó két évtizedé­nek terméséből, a fénnyel szemben lévő falakra kerül­tek, így nagyszerűen érvé­nyesülnek a különböző anya­gok tér- és képi hatásai. A Gyűrött ritmusok (I—II.), az Elvont formák különböző szí­nes fémjei valószínűleg úgy funkcionálnak ebben az el­helyezésben, megvilágításban, ahogy azt alkotójuk elkép­zelte. Kétségkívül vonzzák a szemet, megmozgatják a fan­önportré (1946) táziát ,ezt annak is el kell ismernie, aki inkább Szandai korábbi szobrászaiénak híve. A művész gazdagsága a ha­gyományosabb ízlésű látoga­tókat is gyönyörködteti: az 1935-ben készült Kaszakala­páló és az 1938-as Kontyos nő, a Groteszk tánc mellett láthatjuk az önportrét (1946), a Kőművest (1949), a Kakasos figurát (1948), s más, az 1940- es évektől készült, már klasz- szikus értékűnek minősíthe­tő, alkotást. Szandai későbbi remekei megismeréséhez a kiállítást megnyitó L. Menyhért László könyve vezetheti a látogatót. Valószínűleg igaza van a kismonográfia szerzőjének, abban, hogy Szandai, amikor megújította szobrászatát, nem kívánt semmiféle divatos művészeti irányzathoz kötőd­ni, s kortalan akart marad­ni. Vasarelyhez fűződő ba­rátsága viszont nem múlt nyomtalanul művészetében sem, jónéhány kompozíciójá­val egyenesen a piktúrához közeledett. Ezt a tendenciát a Karcagon kiállított munkái közül talán a Lila figurák és a Színesfém, képekkel című munkái érzékeltetik. Elvont formák (1963) — ti — Szépen magyarul-szépen emberül Statisztikai Művészeti Hetek ’83 Törökszentmiklóson Úttörővezetők konferenciája Tegnap Törökszentmikló­son, a művelődési központ­ban a Magyar Úttörők Szö­vetségének városi elnöksége megtartotta az úttörővezetők városi kenferenciáját. Az el­nökség beszámolt az 1979— 80-as mozgalmi év óta el­telt időszak munkájáról, ér­tékelte a VII. konferencia határozatainak teljesítését, és javaslatot tett a további fel­adatokra. Ezt követően ösz- szegezték a csapatszintű út­törővezetői értekezletek ál­lásfoglalásait, és javaslatot tettek a működési szabályzat módosítására. A tanácskozás befejezése­ként tizenöt küldöttet válasz­tottak, akik a megyei konfe­rencián képviselik majd Tö- rökszentmiklós úttörőveze­tőit. Drezdai slágerfesztivál Magyar gálaműsor Magyar gálaműsor is lesz a drezdai slágerfesztiválon — mondta Pentz Zsolt, az Interkoncert osztályvezetője. Fellép: Karda Beáta — aki vendégszerepeit Alexandriá­ban —, Szűcs Judit, Soltész Rezső és a Wastaps együttes; a rendező Csenterics Ágnes. A hivatalos versenyben Mol­nár Erik szólóénekes, vala­mint a Karthago együttes indul. Bár a színházak, hangver­senytermek már néhány hét­tel előbb megnyitották ka­pujukat, az ipari szezonkez­dés az évente ismétlődő Bu­dapesti Művészeti Hetek­hez kapcsolódik. Szeptember 25-től — Bartók halálának évfordulója — az idén hu­szonötödik alkalommal ren­dezi meg a művészeti hete­ket a Fővárosi Tanács és a Művelődési Minisztérium több intézménye. A hagyományokat követ­ve rangos magyar és külföl­di vendégművészek fellépé­se teszi vonzóvá a programot — amelyet elsősorban a hazai közönségnek szánnak. Mint évek óta, most is a zenei hetek hangversenyei adják a Budapesti Művészeti Hetek gerincét, ötven kül­földi szólista és 15 együttes lép fel a magyar zenei élet kiválóságai mellett. A nyitó koncerten hagyo­mányosan a Magyar Állami Hangversenyzenekar Bar­tók- és Liszt-műveket ad elő Ferencsik János vezény­letével. A zenei heteken Fe­rencsik még két alkalommal vezényel a Zeneakadémián. Vendégkarmesterek — mint Carlo Zecchi, Andrzej Markowski, Antoni Ros- Marba — szólisták: Gustav Leonhard csemballóművész, Alexandrina Milcseva éne­kes, Mihail Pletynov zongo­raművész — lépnek fel. Hangversenyezik a bécsi Al­ban Berg vonósnégyes (ez lesz első magyarországi sze­replésük), a Tokiói Zeneaka­démia Zenekara. A zenei világnapon, októ­ber elsején kezdődik a Ko­runk zenéje sokoldalú prog­ramja — ahol az Űj Zenei Stúdió, a szombathelyi szim­fonikus zenekar mellett hangversenyt ad a méltán hí­res kölni Ensemble Modern és a holland Schönberg En­semble is. Amilyen változatos az elő­adók névsora, olyan gazdag a műsor is. Megszólalnak Bach, Beethoven, Brahms, Vi­valdi, Mozart, Richard Stra- uss, Haydn, Csajkovszkij, Chopin művei, Kadosa Pál születésének 80. évforduló­járól emlékesten szólalnák meg a nemrég elhunyt szer­ző művei — amelyeket még ő válogatott ki. A Korunk zenéje sorozatban a Messia- en, Pierre Boulez, Schönberg, Lendvay Kamilló, Csemiczky Miklós, Szöllősy András, Su­gár Miklós zenéje hangzik majd fel. Újdonság, hogy az idén a társművészetek is seregszem­lét tartanak a Budapesti Mű­vészeti Heteken. Táncművé­szet ’83 címmel öt helyszínen nyolc műsort produkálnak hivatásos és amatőr tánc- együttesek. Tíz fővárosi színházban lesz premier a művészeti hetek egy hónapja alatt. S október 14. és 24. között Bu­dapesti Színjátszó Napok cí­men amatőr színházi együt­tesek találkozójára kerül sor. Néhány hétre Budapest ze­nei, színházi élete felé for­dul az ország figyelme. Né­hány hétre Budapest nem­csak az ország, a hazai kul­túra fővárosa lesz. K. M. DALOSOKKAL KOLOZSVÁRON II. Esős túra Kalotaszegen — Búcsúest az Operában Pont, pont, vesszőcske... Az ismert gyermekmondó­ka során egy ember kereke­dik a papírra. Bizony, az egyszerű írásjelek az írás­ban is megmutatják az em­bert; kikerekedik belőlük használójuk jelleme. Mosta­nában a központozásban sok lazaság, nemtörő­dömség tapasztalható, s nem mentes ettől a nyomtatott szöveg sem. Pedig helyesírá­si szabályzatunk talán leg­egyértelműbben, legszabato- sabban az írásjelek haszná­latát írja elő. A nyomtatott sajtóban mégis bizonytalan­sággal találkozhat napról- napra az olvasó. Szőrszálha- sogatásnak tűnik erről kü­lön szólni? Korántsem. A „jelentéktelen” írásjelek sza­vatolják az írott szó pontos­ságát, egyértelműségét. Nagyvonalú használatuk esetleg csak nemtörődömség­re, a szabályok nem ismere­tére vall, ám nem egyszer félrevezető szándékról, vagy akár jellemhibáról is árul­kodhatnak. Meglehetősen elterjedt nyelvi babona, hogy az és, s, vagy, meg kötőszó elé akkor sem kell vesszőt tenni, ha mellérendelő összetett mon­datok tagmondatait kapcsol­ja össze. Ezzel szemben még akkor is vesszőt kell ten­nünk, ha egyik (vagy több) tagmondat hiányos, vagy ha azonos mondatrészeket kap­csol ugyan össze, de az egyikhez alárendelő mellék- mondat kapcsolódik. Bizonytalanság tapasztal­ható a kérdőjel használatá­ban is. Sok a kérdőjel ma­napság, azaz sokan függő kérdés után is kiteszik, pe­dig ez esetben olyan írásjel dukál, amilyet a főmondat kíván. Például: „Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten!” „Azt se tudja, mer­re felé járjon”. (Arany Já­nos). Egyesek nyakra-főre hasz­nálják együtt a kérdőjelet és a felkiáltójelet (?!). Az a gyanúm, nem veszik a fá­radságot, hogy a gondola­tok pontos megfogalmazásá­val adjanak hangsúlyt a sza­vaiknak, hanem éppen ellen­kezőleg: az intonációval a mondanivalóval könnyűségét akarják rejtegetni. Leginkább az idézőjel in­dokolatlan használatakor lóg ki a lóláb; használója lusta megkeresni a pontos, szaba­tos kifejezést, leírja, ami elő­ször eszébe jut, s érezvén a pontatlanságot, egyszerűen idézőjelbe teszi. Példát erre nem is kell hozni, mindenki találhat naponta — sajnos — a sajtótermékekben. Túlzott aggályoskodással is találkoz­hatunk, például amikor nem­csak az idézeteket, hanem a legelterjedtebb szólésmondá- sainkat is idézőjellel írják. Elharapódzott újobban a három pont használata. In­dokolt lehet persze, különö­sen az irodalmi alkotások­ban, amikor elhallgatást su­gall, az író az olvasóra bíz­za a gondolatsor folytatását. Hivalkodásnak tűnik vi­szont sokszor, különösen mindennapi témáról szólva, mintha a szerző olyan sokat tudna mondani még. Pedig... Az előző divatokkal szem­ben mostoha sorsra jutott a gondolatjel és a pontosvessző, pedig használatuk elősegíti a mondat pontos tagolását, a gondolati egységek elkülöní­tését, tehát a mondandó vi­lágos, egyértelmű közlését. Persze csak ha a közlőnek valóban van közölni valója. Angyal János évkönyv, 1982 A kötet — a hagyomá­nyoknak megfelelően — is­merteti hazánk életének minden olyan területét, mélyre vonatkozóan statisz­tikai megfigyelés folyik, adataival sokoldalúan vi­lágítja meg a társadalmi, gazdasági jelenségek össze­függéseit. A legfontosabb mutatószámok változásait hosszú idősorokban tekinti át, majd képet nyújt Ma­gyarország társadalmi és gazdasági szerkezetéről. Az évkönyv a népesség számának és összetételének, a népmozgalom és a foglal­koztatottság alakulásának részletes adatai után gazda­sági eredményeinket jellem­zi. Mérlegszerűen közli a nemzeti jövedelem és a tár­sadalmi össztermékfelhasz­nálás adatait, valamint a nemzeti vagyon és a beruhá­zások mutatószámait. Ezután ágazatonként adja közre az ipari, mezőgazdasági és ke­reskedelmi tevékenység rész­letes számadatait, beleértve a termelékenység, az állóesz­köz és anyagfelhasználás ala­kulását. További fejezetei a lakos­ság életkörülményeivel fog­lalkoznak. A jövedelmek és a fogyasztás alakulásán túl képet ad a szociális ellátott­ságról, az egészségügyi szol­gálatról, a lakáshelyzetről. Közli a kötet a legfontosabb környezetstatisztikai adato­kat is. Az oktatás, a tudomá­nyos kutatás, a közművelő­dés és a sport helyzetének ismertetésén túl érdekes ada­tokat tartalmaz az igazság­szolgáltatásról, a balesetek alakulásáról, továbbá időjá­rásunkról. A vendéglátó román kó­rus gondoskodott arról, hogy vendégeik egy percre sem unatkozzanak. Kirándulások sorát szervezték meg. Az el­ső úticél Marosvásárhely volt. A Maros kiét partjára települt megyeszékhelyen bő­ven akadt látnivaló. Külö­nösen a város központjában található Rózsák tere ragad­ta meg a figyelmet. A ba­rokk és klasszicista épüle­tek jól megfértek a modern építészet jegyeit hordozó há­zak szomszédságában. A lát­ványt az őszi napfény még szebbé tette. A kalotaszegi kirándulás alkalmával már kevésbé volt kegyes az időjárás. A vasta­gabb pulóverek kerültek elő a bőröndökből, és még így is elkelt a reggeli kupica cujka, hogy ne fázzon az ember. Az esős, hűvös idő azonban nem kezdte ki a dalosok hangulatát. Röpköd­tek a tréfák, szólt a nóta, a sűrű fenyvesek, meredek sziklák között kanyargó au­tóbuszon. A Kalota-patak völgyének pázsitjait kikeri­csek lepték el, csábították az arra járót, hogy gyűjtsön be­lőlük egy csokorra valót. Ka­lotaszeg apró falvaiban a csodálatos népi építkezés, a faragott kapuk, az utcákon kínált hímzett térítők, blú­zok megállítják az idegent, hogy szétnézzen, megcsodálja a művészi alkotásokat. Bánffyhunyad — az 1200-as években épített — templo­mának belső faragásai, a mennyezet világhírű festett kazettái ámulatba ejtik a lá­togatót.- érkezzen a Jászság­ból, a Tiszazugból, vagy bár­honnan. Kolozsvárt lehetetlen meg­ismerni pár nap alatt. Annyi látnivaló akad. hogy nem tudja a turista, hol is kezd­je. A román kórustagok él­vezetesen kalauzolták végig a legjelentősebb városrésze­ken. műemlékeken vendégei­A kalotaszegi asszonyok ut­cán kínálják a szebbnél szeb­ben hímzett portékáikat két. Az-'idő rövidsége miatt azonban csak pillanatfelvéte­lek maradtak meg az építé­szeti, történelmi, kulturális értékekből. A házigazdák figyelme mindenre kiterjedt. „Tudjuk, ti is szerettek táncolni, nem­csak énekelni’' — mondta ma­gyarul a karmester. Breazu Mircea. Természetesen sen­ki sem tiltakozott a közös, a barátságot tovább mélyítő kellemes program ellen. A késő estébe nyúló táncot kö­zös éneklés követte. A három kórus valamennyi tagja ki­tűnően érezte magát a han­gulatos találkozón. A ven­déglátók azonban még min­dig tudtak újabb meglepetés­sel szolgálni. Az utolsó estére a kolozsvári Állami Magyar Színház és Operába váltottak jegyet. Kálmán Imre operett­jeiből válogatott slágerek szerepeltek műsoron. A fe­ledhetetlen esten a tiszaföld- vá-rd férfikar tagjai — a jász­berényi kórus ugyanis egy nappal korábban hazautazott, ők nem láthatták a bemuta­tót — zsibbadtra tapsolták tenyerüket a látványos elő­adáson. A hatnapos út szép, emlékezetes befejezése volt az utolsó este. A búcsúzás perceiben a kórus tagjai jó ismerősök, barátokként köszöntek el egymástól. „Lesz folytatás, ígérjük”. — hangzott mind­két részről. Konkrét elképze­lésekről még nem eshetett szó, de a jó kapcsolat, az együtt töltött néhány nap garancia arra, hogy valóban lesz folytatás. Fekete Sándor Vége ", '/■'•, wn ,áíS»BF**w Minden látogató megcsodálja Marosvásárhely főterét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom