Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. SZEPTEMBER 25. iHeti világhiradö HÉTFŐ: Bush amerikai alel- nfik magyarországi tárgyalá­sai, magyar—amerikai kül­ügyminiszteri találkozó Wa­shingtonban — Függetlenné válik és az ENSZ 15«. tagál­lama lesz St. Kitts és Nevis KEDD: Kádár János finnor­szági látogatása — Megkez­dődik az ENSZ közgyűlésé­nek 38. ülésszaka — Moszk­vában megbeszélést tartanak a szocialista országok kom­munista pártjainak KB-tit- kárai SZERDA: Juri j Andropov válaszlevele nyugatnémet szo­ciáldemokrata képviselőknek az európai fegyverzetkorláto­zás kérdéseiről — Vita a spa­nyol parlamentben a NATO- tagságról — Gromíko talál­kozója a kambodzsai kül­ügyminiszterrel — Thatcher asszony bonni utazása. CSÜTÖRTÖK: Indira Gan­dhi elindul New Yorkba, ahol eszmecserét várnak 34 állam- és kormányfő részvé­telével, bejelentés Losonczi Pál utazásáról — Brit—kínai tárgyalások Hongkong jövő­jéről. PÉNTEK: Tyihonov nyilatko­zata egy genfi megállapo­dás lehetőségeiről, bírálják a Genfben előterjesztett új amerikai elképzeléseket — A NATO eddigi legnagyobb európai hadgyakorlata az NSZK bán. SZOMBAT: Libanonban vál­tozatlanul tartanak a harcok az amerikai és francia erők bekapcsolódásával. közben szaúoi közvetítéssel erőfe­szítések folynak a tűzszünet érdekében — Weinberger hadügyminiszter Ázsiába lá­togat. Milyen körülmények között kezdődött meg az ENSZ köz­gyűlésének új ülésszaka? Immár szabállyá vált ha­gyomány, hogy az ENSZ közgyűlésének esedékes évi ülésszaka mindig szeptember harmadik keddjén veszi kez­detét. Keddek és keddek kö­zött azonban nem kis különb­ség van: a világ érthetően ar­ra figyel, milyen nemzetkö­zi környezetben nyílik meg idén a fontos tanácskozás. Nem titok, hogy a világpo­litikai színtéren feszültség uralkodik, a légkör rosszabb, mint az elmúlt esztendőkben. Az ENSZ közgyűlése nem olyan szerv, amelyektől cso­dákat lehetne várni, különös­képpen nem ilyen időszak­ban. A napirendre javasolt 141 téma javarésze már évek óta „áthúzódó” és megoldat­lan problémai, súlyos válsá­gokat és ellentéteket tükröz. Az MSZMP KB első titkára a héten hivatalos látogatást tett Finnországban. Képünkön: Kádár János (középen) a tisztele­tére rendezett egyik díszebéden. — Tőle jobbra: Mauno Koi- visto köztársasági elnök, balra: Helsinki város tanácsának elnöke az ENSZ-közgyűlés tárgyalá­si fórumot képezhet, s erre a feszült világhelyzetben kü­lönösen szükség van. Indira Gandhi, indiai miniszterel­nök az el -nem kötelezett mozgalom elnökeként azért szólította fel az állam- és kormányfőket, hogy utazza­nak New Yorkba az ülésszak alkalmából, s folytassanak kötetlen megbeszéléseket. Ed­dig harmincnégy ország je­lentkezett. Hazánk képvise­letében Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnökének uta­zása várható. A sokoldalú és kétoldalú megbeszélések nyilván pozitív hatással le­hetnek, de aligha képzelhető el áttörés, hiszen a legfonto­sabb viszonylat, a szovjet— amerikai kapcsolatrendszer vonatkozásában nincs még el­mozdulás a holtpontról. Fűz­zük hozzá rögtön, hogy ez nem a Szovjetunión múlik, s ebben az összefüggésben csak fokozza az amerikai felelős­séget, hogy miközben állam- és kormányfők jelennek meg New Yorkban, a legfonto­sabb és legfajsúlyosabb part­ner kiUügyminiszterével sem képviseltetheti magát. Milyen új amerikai elkép­zelések vannak a genfi tár­gyalásokkal kapcsolatosan? A szovjet kezdeményezések bizonyos értelemben lépés- kényszerbe hozták az ameri­kai tárgyaló felet, aki tulaj­dóriképpen nem állt elő új javaslattal a megbeszélések folyamán. Napok óta folynak a kiszivárogtatások az új amerikai indítványról, ame­lyet hivatalos formában Rea­gan akar bejelenteni ENSZ- beli beszédében. Elhangzot­tak az első szovjet reagálá­sok is, Genfben ugyanis elő­terjesztették már az amerikai elképzelésekéit. Egy nyugatnémet lap szel­lemesen „mintha”-javasla- toknak nevezi az új ameri­kai tervet. Ügy fest, mintha újat ajánlanának, de lénye­gébein megmaradnak a ko­rábbi, elfogadhatatlan terve­zetnél. Tehát továbbra sem hajlandók beszámítani az egyensúlyba Nagy-Britannia és Franciaország atomfegyve­reit, amelyek Keletre szege- ződnek és háborús konflik­tus esetén a NATO rendel­kezése alá kerülnének. Igaz, csökkentenék a telepítésre előkészített 572 amerikai ra­kéták számát, de a szovjet szintre. Ilymódon a NATO rakétapotenciálja mintegy 200 darabbal lenne több Eu­rópában, mint a Szovjet­unióé, tehát egyenlőségről nem lehet beszélni. Ami ha- lovány új megközelítést je­lent: az Egyesült Államok nem veti el a tárgyalást az atomfegyvereket hordozó re­pülőgépek vonatkozásában (e területen jelentős az előnye) és nem ragaszkodik a már Ázsiában levő szovjet raké­taállások korlátozásához, en­nek egyébként sincs köze az európai tárgyalásokhoz. — Vagyis „mintha’’ történtek volna amerikai engedmé­nyek, gyakorlatilag azonban minden maradt a régiben. A TASZSZ és a szovjet hírköz­lő szervek első kommentár­jai ezért egyértelműen elfo­gadhatatlannak tartják az új­régi amerikai javaslatokat is. Még van mód a megálla­podásra, de ennek feltétele, hogy az Egyesült Államok részéről mutatkozzon meg legalább a komoly megegye­zési szándék minimuma. Réti Ervin Pakisztán több körzetében változatlanul feszült a helyzet. Képünkön: a karachi egyetem hallgatói hordágyon viszik egyik éhségsztrájkot folytató társukat egy kormányellenes tüntetésen (Az ülésszak újonnan válasz­tott elnöke, Jorge Illueca pa­namai alelnök és külügymi­niszter — aki Hollai Imrét váltotta a tisztségben — már­is bejelentette, hogy egy 142. napirendi pontot is előter­jeszt; a közép-amerikai krí­zist és a Contadora-csoport ezzel kapcsolatos rendezési kísérleteit.) Minden bizony­nyal heves viták várhatók tehát, hiszen a New York-i üveg-betonpalota akármilyen tökéletes hangszigetelésű, nem zárhatja ki a világban lévő konfliktusokat. Kedve­zőtlen előjelnek tűnik, hogy a szokásos általános vitát egy Reagan-beszéd fogja be­vezetni, s az amerikai elnök — a sajtóvélemények szerint — szovjetellenes kirohaná­sok szószékéül kívánja hasz­nálni az ENSZ pulpitusát. Ugyanakkor az ENSZ törté­netében először, az amerikai hatóságok lehetetlenné tet­ték Gromíko szovjet külügy­miniszter utazását. Mindezeknek a realitások­nak figyelembe vételével is MADRID Pablo Neruda életéről és munkásságáról nyílt kiállí­tás pénteken Madridban. Részt vett a megnyitón Isa­bel Allende, a meggyilkolt chilei elnök .lánya is. Az ün­nepségen felolvasták a spa­nyol szenátus egyhangúlag elfogadott nyilatkozatát, amelyben a törvényhozók a diktatúra megszüntetését, a szabadságjogok helyreállítá­sát követelték Chilében. ABU DHABI Pénteken Abu Dhabitól 50 kilométerre kigyulladt és le­zuhant a Gu'I Air légitársa­ság egyik Boeing—737 tíousú gépe. A Karacsi és Abu Dha­bi közötti, menetrendszerű járaton repülő gép 112 utasa és a személyzet tagjai közül senki sem élte túl a kataszt­rófát. MANAGUA A nicaraguai kormány közlése szerint az ellenfor­radalmárok egyik repülőgé­pe pénteken kora hajnalban rakétatámadást intézett egy, a fővárostól dél-keletre levő e-őmű és egy vegyipari léte­sítmény ellen. A repülőgép két rakétát lőtt ki az ország elektromos energiájának fe­lét szolgáltató erőműre. A rakétatámadásnak nem vol­tak sérültjei, anyagi kár nem keletkezett. BRÜSSZEL A két hétig tartott közal­kalmazott-sztrájk a Martens- kormány legnagyobb próba­tételét jelentette eddigi két éves hivatali működése alatt. Eredetileg tervezett takaré­kossági intézkedéseit a kor­mány kénytelen volt vissza­vonni: A létrejött megállapo­dás értelmében a közalkal­mazottak fizetését 1984-ben a tárgyhónap végére teszik át. Weinberger Japánban tárgyalt ENSZ- közgyűlés Elfogadták az ülésszak napirendjét A japán—amerikai katonai együttműködéssel összefüggő kérdések álltak Caspar We­inberger amerikai hadügy­miniszter tegnapi tokiói tár­gyalásainak középpontjában. Weinberger — mint kö­zölték — a japán erőfeszíté­sek fokozását sürgette. Mint ismeretes, a Reagan-kor- mányzat szovjetellenes stra­tégiáját teljes mértékben el­fogadva, Tokió kötelezettsé­get vállalt a szigetország partjaitól 1600 kilométerig terjedő tengeri térségek el­lenőrzésére, s több, az együttműködés fokozódását jelző lépést tett. Washington azonban mindezt kevesli, ezért Weinberger a tokiói erőfeszítések megsokszorozá­sát szorgalmazta. Weinberger ma utazik to­vább Pekingbe. Az ENSZ-közgyűlés 38. ülés­szaka pénteken befejezte a szervezeti kérdések megvita­tását. A küldöttek elfogad­ták az ülésszak napirendjét, amelyen a nemzetközi élet legfontosabb problémáit fel­vető, összesen 141 pont szere­pel. New Yorkban nagy érdek­lődés előzi meg a jövő héten kezdődő nem hivatalos „mi­ni-csúcsértekezletet”. Mint ismeretes, Indira Gandhi in­diai miniszterelnök korábban felhívást intézett a világ ál­lam- és kormányfőihez, hogy az ENSZ-közgyűlés üléssza­kán vitassák meg a világ leg­égetőbb problémáit. A meg­hívást több mint 30 ország vezetője fogadta el. Súlyos harcok Salvadorban Pénteken súlyos harcokra tanai járőrön. A hadsereg a került sor San Vicenite város légierőt is bevetette a San környékén a kormánycsapa- Vicente városban állomásozó tök és a hazafiak között — kormánycsapatok támogatá- közölte a salvadori hadse- sóra. A közlemény szerint a reg szóvivője. A salvadori kormánycsapatok nyolc ka- hazafialk felrobbantottak egy tanát vesztettek az összecsa- hádat és rajtaütöttek két ka- pasakban. Megválaszolatlan kérdések a dél-koreai repülőgép ügyében Fokozódott a nemzetközi feszültség 11 Pravda a határsértő amerikai provokációról A Pravda az SZKP Közpon­ti Bizottságának lapja tegnap szerkesztőségi cikkben tért vissza arrai a provokációra, amelynek során a dél-koreai légitársaság egyik repülőgépe szeptember 1-re virradó éj­szaka durván megsértette a Szovjetunió légterét, s a cikk ismételten választ követel az amerikai kormánytól az in­cidenssel kapcsolatos kérdé­sekre. A Pravda mindenekelőtt megállapítja: ma már telje­sen világos-, mi volt a provo­kációnak s ezt követően az amerikai kormány — Reagan személyes részvételével ki­bontakoztatott — szovjetelle­nes hisztériájának célja. A cél elsősorban a nemzetközi feszültség fokozása volt, s az, hogy Washingtonnak ürügyet szolgáltasson saját militaris­ta készülődése elleplezéséhez. Semmiképpen nem lehet vé­letlennek tekinteni, hogy az amerikai kongresszus éppen a történtek után döntött a soha nem látott méretű ka­tonai költségvetés jóváha­gyásáról. Másrészt az volt a cél, hogy a viliág közvélemé­nyének figyelmét eltereljék aa égető nemzetközi kérdé­sekről, megpróbálják meg­fosztani hitelüktől a Szovjet­unió egyre nagyobb támoga­tásra lelő békekezdeménye­zéseit. Ugyanakkor mind­ezzel az Egyesült Államok igyekezett megnehezíteni a kölcsönösen elfogadható megoldás élérését a leszere­lési tárgyalásokon, hogy a háborús pszichózis légköré­ben felállíthassa új nukleá­ris rakétáit Európában. A provokáció szervezői ar­ra számítanak^ hogy a szov- jetéllenesség szításával, az ügy „humánus” vonatkozá­saival kapcsolatos spekulá­ciókkal elrejthetik az igaz­ságot, megtéveszthetik az embereket és a nyomokat összezavarva kibújhatnak a felelősség alól — mutat rá a Pravda. A Szovjetunió — írja a cikk — gondos vizsgálat utón be­mutatta az események szinte flényképszerűen pontos tér­képét. Tagadhatatlanul be­bizonyosodott, hogy az ame­rikai titkosszolgálatok az amerikai hatóságok jóváha­gyásával!' nagyarányú operá­ciót hajtottak végre, amely­ben az eszközök egész rend­szerét alkalmazták: felderítő­repülőgépeket, hadihajókat, kozmikus rendszereket. Mindebbe bekapcsolódott az Egyesült Államok, Japán és Dél-Kórea számos hatósága. \ Szovjetunió nyilvánosságra hozta azokat az adatokat, amelyek teljességgel igazol­ják a térség szovjet légvédel­mi erői eljárásának jogossá­gát a Szovietunió légterének megsértése kapcsán. Az Egyesült Államok to­vábbra is kitart a korábban kitalált legenda mellett, s nem csuoán tisztességtelenül manipulálja a tényeket, ha­nem bizonyos tényeket el is hallgat: például nem mu­tatja be azokat a kétségkí­vül meglevő felvételeket, amelyeken a Boeing—747-es és az ugyancsak Kamcsatka térségében tartózkodó RC— 135 típusú felderítő repülő­gép közötti üzenetváltásokat rögzítették. A Pravda cikke ezt követően emlékeztet né­hányra azok közül az ellent­mondások közül, amelyekbe Washington az eddigiekben a provokáció kivizsgálását illetően keveredett, majd a következő kérdéseket teszi föl: — 1. Amennyiben a dél­koreai Boeing!—747-es útja szokványos repülőút volt, mivel magyarázható, hogy az első osztályú navigációs rendszerekkel felszerelt,, ta­pasztalt pilóták által veze­tett, s az Egyesült Államok, valamint Japán szerteágazó légiirányító rendszerei által kiszolgált repülőgép, amely ráadásul a polgári és a ka- tonaj rendeltetésű rádióna­vigációs berendezések kettő­zött rendszerével rendelke­zett — ezek az Egyesült Ál­lamok irányítása alatt áll­tak —, 500 km-rel eltért a nemzetközi légifolyosótól, és hosszabb időre behatolt a Szovjetunió légterébe? — 2. Mivel magyarázható, hogy a megbízható, a' szá­razföld. illetve a tenger fe­letti repülés közötti különb­ség biztos megállapítására alkalmas műszerekkel fel­szerelt repülőgép személyze­te a Kamcsatka-félsziget fe­lett elhaladva nem módosí­tottó a repülőgép útirányát, hanem továbbra is a koráb­bi irányt tartotta, noha pon­tosan tudta, hogy egész út­ja, egészen a japán szigete­kig a tenger felett kell, hogy vezessen? — 3. Mivel magyarázható, hogy a Szovjetunió légterét megsértő repülőgép útja ép­pen olyan területek felett vezetett, ahol fontos szovjet stratégiai objektumok talál­hatók, sőt ennek érdekében megfelelően manőverezett a gép a Szovjetunió légteré­ben? — 4. Mivel magyarázható, .hogy az amerikai fél sem­miféle intézkedést nem tett a szovjet légtér durva meg­sértésének beszüntetésére — a megsértés tényét az ame­rikai fél kezdettől fogva el­ismerte —. s miért nem tett megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy visszatérítse a gépet a nemzetközi légi­folyosóra, noha erre meg­volt a lehetőség? Miért nem vették fel az amerikai ha­tóságok a kapcsolatot a szov­jet féllel, s miért nem adták meg a repülőgép útjának nélkülözhetetlen adatait, amennyiben a Boeing—747- es meghibásodás folytán tért le az útjáról? — 5. Miért lépett műkö­désbe a Boeing—747-es re­pülése idején ugyanebben a térségben az Egyesült Álla­mok légierejének és haditen­gerészetének számos egysé­ge? Miért volt a Boeing re­pülése pontosan összehangol­va a Ferret—D amerikai fel­derítő műhold e térség felet­ti megjelenésével? — 6. Mivel magyarázható, hogy az amerikai külügymi­nisztérium azt jelentette be: a dél-koreai repülőgép hely­zetét (csupán feltételes elle­nőrzőpontokhoz viszonyítva s nem tényleges földrajzi koordináták alapján jelen­tette, — miközben a japán külügyminisztérium azt kö­zölte hivatalosan, hogy a repülőgép valósághű adato­kat továbbított arról, hogy az Ohotszki-tenger felett, re­pül, Petropavlovszk—Kam- csatszkijtól 600 km-re dél­nyugatra? — 7. Mivel magyarázható a „véletlenek” sorozata a Boe­ing—747-es személyzetének magatartásában: nem ellenő­rizték a navigációs műszere­ket, s ezzel nem teljesítet­ték kötelességüket, nem használtak más eszközöket, amelyek lehetővé tették vol­na a repülőgép helyzetének meghatározását, nem követ­ték azokat a jelzéseket, ame­lyeket á szovjet pilóták és a földi irányító szolgálatok adtak a nemzetközi vészjeí- ző-hullámhosszon,nem követ­ték a szovjet repülőgépek manővereit, nem reagáltak a figyelmeztető nyomjelző lövedékek kilövésére? — 8. Mivel magyarázható a repülőgép személyzetének szokatlanul nagy létszáma? Vajon nem ahhoz volt-e szüksége a többlet személy­zetre, hogy legyen, aki mű­ködtesse a különleges felde- ritőberendezéseket? A nyil­vánosságra hozott listákban miért nem adták meg a sze­mélyzet minden egyes tag­jának nevét? Végezetül a Pravda szer­kesztőségi cikke felteszi a legfontosabb kérdést: Kinek váltak hasznára a történtek? Vajon hasznot hozott-e mindez a Szovjetuniónak, amely következetesen fellép a feszültség fokozódása ellen, a nemzetközi légkör javulá­sáért és a bizalom megszilár­dításáért? Vagy pedig azoknak vált ez javára, akik fokozzák a fegyverkezési hajszát, milita­rista pszichózist és ellensé­gességet szítanak a népek között? E kérdésre világos a válasz: az Egyesült Államok kormányának1 noliitikála} é# tényleges cselekvései önma­gukért beszélnek. Azok elől a válaszok elől azonban, amelyek elkerülhe­tetlenül fényt derítenének arra, mi is történt valójában a szeptember 1-re virradó éj­szaka a Távol-Keleten, Wa­shington következetesen kitér. Márpedig ezek a kérdések — amelyeknek sorát még lehel­ne folytatni — egyenes és őszinte választ követetnek s az amerikai kormánv köte­lessége ezeket a válaszokat megadni — hangsúlyozza a Pravda szerkesztőségi cikke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom