Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
10 Nyugdíjasok fóruma .1983. SZEPTEMBER ?4, ízlik az ebéd a karcagi napközi otthonban. Naponta húsz idős, magányos ember talál ott társaságot, s gondoskodást. (T. Z.) Mamikám, megyünk ebédelni Nyugdíjas évek, alkotó évek? Általában a 40—50 közötti éveket tartják az emberek az alkotás időszakának, amelyben beérnek azok a teljesítményeik, amelyekre ifjúkorban előkészültek, ötven éven túl már a hanyatlás kezdődik — mondogatják, s rettegve gondéinak arra az időre, amikor napról napra tapasztalniuk kell gondolkodásuk elsivárodá- sát, tett vágyuk csökkenését, alkotókedvük kimerülését. S még egy félelem: akj képtelen volt létrehozni élete nagy művét az alkotó-időszakban, az élet derekán, örökre elveszítette a lehetőséget, hogy beteljesítse álmait. Igazuk van-e vajon a pesszimistáknak. azoknak, akik az idős kort amolyan felesleges ráadásnak tekintik, amelyben csak tengődik az értelem ? Természetesen vannak olyan hivatások, amelyek bizonyos életkorihoz kötöttek. A sportolók, a táncosok nyilván ifjúkoruk fizikai erőnlétének birtokában képesek elérni legkiválóbb teljesítményeiket. Általiban azonban ez nincs így. A muzsikusok közül például Verdi a nyolcvanas éveit taposta, amikor megkomponálta a Falstaffot. A halhatatlan írók közül Goethe haláláig — amely igen késői korban következett be — töretlenül alkotott, s Victor Hugo is apadhatatlan szenvedéllyel dolgozott még nyolcvanéves karában is. És megemlíthetnénk még az aggkorú alkotók egész sorát, Humboldtot, Lamarc- kot, s nem utolsósorban Michélangelót, akit közel kilencvenéves korában, munkája mellől szólított el a halál. De vajon mindenkire érvényes az, ami a zsenikre? Hiszen a fölsoroltak mindegyike lángelme volt. Könnyű volt nekik — mondhatná 'bárki. De ha nem engedjük, hogy a fiatalság múlása, az öregség közeledte megtörje a lendületünket, hogy a csalódások, betegségek, rossz szokások a kedvünket szegjék, a későbbi évek is nyitva állanak az alkotásra. Természetesen ez elöt-hat idős asszony üldögélt a pádon a déli verő- fényben. — Gyönyörű az idő, ugye? — termett mellettük egy mosolygós fiatalember. Egyiküket felkapta, kétszer-há- romszor megsergette, aztán óvatosan letette. — Mami- kám,megyünk ebédelni! Finomat főztek. Pedig nem az édesanyja volt, nem is a nagyanyja. Egy beteg az emeletről, azok közül, akiket tolókocsival vagy ölben lehozott az ifjú ápoló a lifttel, és kiültetett levegőzni, ahogy minden nap teszi, ha az időjárás engedi. A hajdani ..bábaképzőnek” — a Hetényi kórház volt szülészeti osztályának — utolsó újszülötte, a Tanács- köztársaság úti épületben kialakított utókezelő. Tavaly december közepén fogadta az első betegeket a már felújított elsőemeleten és az udvari pavilonban, miközben tovább haladt a belső rekonstrukció. Ma már foglalt csaknem mind a 160 ágy, a kórházi belgyógyászati, baleseti-sebészeti és sebészeti osztályokról kerültek át olyan súlyos betegek, akik várhatóan hosz- szabb ideig kórházi ápolásra szorulnak. — Eddig 576 beteget kezeltünk itt — jegyezte meg az autókezelő főorvos^ miközben sorra jártuk a ragyogóan tiszta kórtermeket, a vizsgáló- és kezelőhelyiségeket, az alagsori fürdetőt. azt is kiszámolta, hogy négyszázhetvennél többen távoztak már, többségük családi környezetbe, akik állandó orvosi ellátást nem igényelnek, elég számukra a körzeti egészségügyi szolgálat gondozása. Fehér hajú asszony mutatja az egyik szobában milyen jól tudja már mozgatni a karját — Hetedik hete vagyok itt, de mondhatom, szépen javul a bénulásom. Mindenki olyan rendes, olyan jó hozzám, Adorján „nővér” is aranyos. Segítenek, és én is gyógyulni akarok, tudom ez is sokat számít. Talán tíz nap múlva már haza is mehetek. .. Ágyszomszédját. Molnár nénit baleset érte, a combcsontja tört el, de már ügyesen tud sétálni a guruló- mankóval. Panaszkodós típus. — Ma nem jött. aki tornáztat. ,és a férjemet se láttam még... Megtudom: a férjét is itt ápolják, és valakinek mindig jut rá ideje, hogy áthozza látogatóba. A fertőtlenítő-szagú folyosón a délutáni csendes pihenő idején is nagy a mozgás. Ketten karolnak, sétáltatnak valakit, Panna „mama” képeslapot nézeget a kiapadón. Egy emelettel fentebb, a 4-esben, mintha vendég járna: zakóiban, kalapban üldögél egy öregember, a másik szobából. Mindig felöltözik, mielőtt átbalLag szomszédolni. Látogatók reggel nyolctól tizenegyig, délután négytől este hét óráig jöhetnek. Jönnek is sokan. De érkezzenek bármikor — rend és tisztaság fogadja őket, pedig kevés a takarító. És a beteg- hordó-ápoló is!, így a meglévőkre itöbb munka, nagyobb felelősség hárul. Egyébként valamennyien a főorvostól, a főnővértől a segédápolókig a fiatalabb generációhoz tartoznak. Végtelen türelemmel, lelkiismeretességgel gyógyítják, ápolják betegeiket, noha fizikailag és pszichésen is nagy megterhelést jelent feladatuk a súlyos beteg, idős emberek között. Es még idejük se volt ezen a munkahelyen összeszokni. A jó szándék azonban nem hiányzik belőlük. — A fiúkban igen kellemesen családiunk — mutat a főorvos a nyitott ajtón át az egyik segédápolóra. Ott áll egy töpörödött anyóka ágya mellett, és óvatosan odanyújtja neki az égő cigarettát. — Nyugtalan a beteg, állandóan követelőd- zik.Csaik így tudja megnyugtatni. ha ezt is megengedjük. Feri egyébként szakvizsgára készül, már öten vállalták a tanulást is, mert úgy többet tehetnek a betegekért. — rónai — sősorban azokra érvényes, akik ifjúkorukban is kezdeményezők voltak, akik nem rutinból, kötelességből, muszájból végezték munkájukat, hanem az új létrehozásának öröme vezette munkálkodásukat. Aki hozzászokott ahhoz, hogy munkája révén jobbat, újakat alkosson, gyakorlatilag nem is tud leszokni az alkotásról. Napjainkban amikor a nehéz gazdasági viszonyok rákényszerítették az embereket, hogy mozgósítsák kezdeményező készségüket, alkotó erejüket, napvilágra kerülhet minden rejtett tehetség, régóta, titkon ápolt készség, képesség. Emlékezzünk csak a televízió ötletmeccs című műsorára vagy bármely más hasonló gazdaságpolitikai műsorra, milyen hévvel, fiatalos lendülettel, micsoda nagyszerű új eszmékkel és találmányokkal felkészülve állattak ki a nyugdíjaskorban olykor ugyancsak bennelévő emberek. Ezek az emberek nem rettennek vissza az erőfeszítésektől, a lemondásoktól, ami nélkül alkotás nem létezik. Sokan azit hiszik, csak a fiatalkorban érezhetik, hogy testi, szellemi és erkölcsi erejük végtelen. Fiatalon igen gyakran gondolunk arra, hogy sokoldalúak vagyunk, miközben csupán egy vagy két dologgal foglalkozunk igazán. Miért lenne ez másképpen a későbbi életkorokban? Miért fájlaljuk most ha le kell mondanunk valamiről, vagy erőfeszítéseket kell tennünk, holott hajdan boldogsággal töltött el bennünket, ha céljaink elérése érdekében képesek voltunk mindezekre? Megöregedni természetesen nem jó dolog. De tudnunk kell, hogy az ember életében a késői éveknek is megvan a maguk létjogosultsága, amelyek éppen úgy tartalmaznak célokat, vágyakat, eredményeket, megvalósulásokat, és természetesen csalódásokat is, mint minden más életkor. K. S. Benke Pál kettős élete — Valamikor vigyázta, most viszont szökteti a vizet. Látta volna annak idején hogyan gyúródott ráncba a homloka, ha az óra azt mutatta, hogy sok víz fogyott! Mostanában? Kiül a főtéri padra, és velünk együtt gyönyörködik a színes égőkkel megvilágított szökőkút vízitáncában. Még büszke is rá, merthogy ő a szökőkutak kezelője. Benke Pál kettős életéről beszélnek így jászberényi ismerősei. Különösen az idősebbek, akik tudják, hogy a most 73 esztendős Pali bácsi több mint húsz éven át — nyugdíjba vonulásáig — mint vízóra-leolvasó járta Jászberény utcáit. — Tréfás kedvükben mondhatják ismerőseim, hogy vizet prédikálok és bort iszom. Igaz, mint óra- leolvasó gyakran tettem szóvá, hogy vigyázni kell a vízre, mert az nagy kincs. Most is azért szeretem a főtér két szökőkútját. mert takaros szerkezetek, körfor- gásos rendszerrel működnek. a magasba szökő víg mindig a kútba folyik visz- sza. Már gyerekkoromban megtanultam, hogy becsülni kell mindazt, amit a természet ad. Meg kellett tanulni. mert otthon tizenegyen voltunk testvérek, minden falat kenyérnek helye volt. Tizenhárom éves voltam, amikor elszegődtem a földműves iskola — később tangazdaság — szőlészeiébe. Kapáltam, permeteztem, de megcsináltam mindent, amit rám bíztak, mert kellett á pénz. Onnan a szőlészetből vonultam be katonának, leszerelés után oda mentem vissza, közben megnősültem, és 1962-ben onnain mentem át a Víz- és Csatornaművek Vállalat jászberényi üzemébe. ahol nyugdíjazásomig dolgoztam. — Látja, amit egy hosszú szuszra elmondtam, csaknem ötven olyan esztendő, amely szolgálatban, munkával telt el. Könnyű volt kiszámítani, sokkal nehezebb lenne azokkal az évekkel elszámolni, amik csak úgy elperegtek Elmondom azt is, mire gondolok. A tényleges katonai idő letöltése után még tizenkétszer kaptam behívót, tizenöt hónapot a fronton, harminc- nyolcat pedig fogságba pocsékoltam el... Ezt a számokkal ki nem fejezhető elvesztett időt próbálom pótolni azzal, hogy nyugdíjasként is hasznosítom magamat. Amikor szögre akasztottam az óraleolvasók táskáját, a városi tanács szolgálatába léptem, elvállaltam a főtéri szökőkutak kezelését, karbantartását. Már 13 éve csinálom, kedvemre való munka, és jó az is, mellette jut idő arra, hogy a Neszürbem megműveljem a pár sor szőlőmet, otthon pedig rendben tartsam házam táját. — illés — Nyugdíjas munkában. A 67 éves kenderesi Vincze Zsigmond a helyi November 7. Termelőszövetkezet cipőfelsőrészkészítő üzemében kisegítő portás. Azt mondja, napjai így nem egyhangúak, unalmasak, s jól jöp a fizetés is a nyugdíjhoz Lakótelepi szomorúságok — Kedveském, nézze már meg, a ruhámat, van-e még rajta tojás? Látja, mit csinálnak. megyek a gyalogjárdán, s ebből a házból, valamelyik emeletről megcéloztak tojással! Nyugdíjas levelezőnk, a szolnoki Kun Béla körúti szomorú élményét írta meg a múlt héten. Persze, nemcsak ennyi történt akkor! Miután segített nyolcvan év körüli társán, ő is kapott az áldásból: megcélozták egy jókora almával. Nem porolt senkivel, hiszen nerrt is látta, melyik ablakiból, vagy balkonról szórakozott valaki. Csak elszomorodott, s leírta a véleményét: „Tudom. túlterheltek a mai fiatalok, nincs idejük nevelni a gyerekeket. Mi ötvenesek, hatvanasok is neveltünk gyerekeket, de arra nem felejtettük el őket megtanítani, hogy az idősebbeket segíteni, uram bocsa’, tisztelni illik. Sajnos, már azit is tapasztaltam, hogy nem lehet a szülőknek szólni, mert megsértődnek, s talán meg is szidnák, vernék az embert!” Aki lakótelepen él, talán még tudna ,is hozzátenni az elírt omlottakhoz. A tízemeletesek idős lakói időnként a liftek miatt is keseregnek.A fönti lakásokban élők rosszallják, amiért a második, emeleti öregek is használják a liftet. Nem értik, s időnként mondják is: egy pár lépcső. ugyan mit számít, még egészséges is. Igazuk ' van, ha egészséges az ember. Ám a szívbeteg, a fájós derekú, lábú öreg meggondolja, másszon-e emeletet, amikor mindenkinek egyformán joga — netán fizetett járandósága a lifthasználat. .. Ezt a témát csak abbahagyni lehet — mert hosz- szú a példák sora. Levelezőnk Is többet irt annál, amit közreadunk. Abban a reményben, hátha elgondolkozik, magára ismer valaki. .. Orvosság helyett testedzés Már hivatalosan is itt az ősz, a nappalok rövideb bek, a hőmérséklet szinte órá- rál-órána változik, és gyakran esik az eső is. Bár nálunk az őszi időjárás kiegyensúlyozottabb. mint a tavaszi, azórtbőven akad tennivalónk egészségünk megóvása érdekében. A helyes táplálkozás és a mindenkori időjárásnak megfelelő öltözködés mellett a rendszeres testmozgás sokat segít a védekezésben. Hogy mostanában miért is esik annyi szó a mozgásról még idősebb korban is, 'ennek az az oka, hogy hajlamosak vagyunk az elkényelmesedésre. A mozgásszegény életformának a következményei a fejfájás, az emésztési zavarok, az álmatlanság és soksok egyéb panaszt Nagyon fontos, hogy életerőinket, egészségűnket, jó közérzetünkéit minél tovább megtartsuk. Próbáljuk meg hát mindezt testedzéssel elérni. Ha valaki nem is sportolt fiatal korában, az is sokat tehet azért, hogy idősként fürgébb, mozgékonyabb legyen. tudja élvezni az élet örömeit. Eleinte csak hosszabb sétákat célszerű tennünk, és ha ez már nem túl fárasztó, akkor lehet csak szaporább léptekkel próbálkozni. Ha már ez is jól megy, hozzákezdhetünk a rendszeresen (naponta) végzendő testgyakorláshoz — természetesen orvosi tanácsra és egészsé- állapotnak megfelelően. Legkézenfekvőbb a reggli és az esti torna, melyet legtöbben kényelemszeretetből hanyagolunk el. Pedig a napi 7— lOperces, nyitott ablaknál végzett torna után szervezetünk nyugalmi állapotából felélénkül, a tüdő kiszellőzik, a test vérellátása fokozódik. Célszerű sport az úszás is — ahol erre van lehetőség — melyet késő öregkorig lehet űzni, hiszen a vízben való mozgás igen könnyű, nem megerőltető, az Ízületek és izmok számára egyaránt gyógytornát jelent. Ezért javasoljuk, hogy Szolnokon minél többen keressék fel a fedett uszodát. Korra és nemre való tekintet nélküli ajánlható lakótelepeken a háztömb körüli kocogás. A nagypapák, nagymamák ősszel is járhatnak az unokákkal kirándulni, túrázni. Ezek a kirándulások hallatlan biológiai jelentőségük mellett nagyszerű egyéni és közösségi élményszerzést jelentenek, mind a fiataloknak, mind pedig az időseknek. A sport és testedzés mellett hasznos „mozgás os” időtöltés a hobbikertekben, háztáji kiskertekben gazdákra váró őszi munka is — szüretelés, szemétégetés, talajelőkészités. Az őszi változó időjárást figyelembe véve azonban a kerti munkák végzésekor is ügyeljünk öltözködésünkre, sőt használjunk a durvább munkákhoz védőkesztyűt. A választás tehát adott — ezért éljünk a lehetőségekkel, hiszen a mozgás az egészség megóvásának nélkülözhetetlen feltétele — és semmiféle gyógyszerrel pótolna nem lehet. „cs” Összeállítottá; Sóskúti Júlia
