Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-21 / 223. szám
1983. SZEPTEMBER £1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 | A tévé i Képernyői |e e lőtt 1 Szolnokon Meggyes Liszló kiállítása Németh Lászlónak keserű véleménye van a házaséletről, feleség és férj viszonyának, kapcsolatának többnyire az árnyoldalait látja meg, és általában azt is ábrázolja — több munkájában is nagy erővel. A papucshős is afféle „keserű pirula”, amit drámában elbeszélve ad be nézőinek a szerző. Persze jóval többről van szó ebben a darabjában is, amelyet tévéjáték alakjában Ádám Ottó vitt a képernyőre, mint egy a feleség szeszélyeinek kitett pipogya férj drámájáról, aki nem elég erős ahhoz, hogy megszabaduljon a hitvesi iga járma alól, inkább szenved tehát és nyög alatta. Ezt jelzi mindjárt a dráma címe is. Papucshős Papucshős — szokatlan összetétel; hősnek nevezni azt a férfit, aki papucskormány alatt szenved, azaz feleségének (korlátlan uralma alatt éldegéli az életét. Az ilyen férfi ugyanis általában nevetség tárgya, sőt, a társadalom egészségesebb fele ráadásul meg is veti. Hogyan válhat tehát hőssé egy ilyen alak? Németh László valójában ezt mutatja meg, drámájának ez az írói tétje, ha úgy tetszik, vagy legalább is ezt áll szándékában megmutatni egy olyan vidéki városi könyvtárnok konfliktusaiban, aki bár tisztában van papucsférj i helyzetével, mégis tudatosan vállalja ezt a környezete szemében is megalázó szerepét. Nem holmi hősködésből, s nem gyávaságból cselekszik így ez a kis ember: a kisvárosi élet, a levegőtlen társadalom szorításában vergődve kénytelen elfogadni „megalázó sorsát”. Talán kitörhetne ebből a világból, mehetne ahogy a jóbarát orvos vénlány húga, Viola is biztatja szinte bibliai hangon: „Sebestyén, menj, Debrecenbe!” Ott a nagyvárosban ugyanis élhetne szabadabban, tudományos ambíciói szerint, hisz hajdanán értékes monográfiát írt a városról szorgalmas kutatásai alapján, ö azonban feleségének öngyilkossági kísérletét hallván, átmeneti távoliét után megrendültén tér visz- sza a családi fészekbe. Ragaszkodván övéihez, kikapós feleségéhez épp úgy, mint leányához, inkább vállalja a reá „kiosztott” sorsot, mintsem gondot, bajt okozzon másoknak, övéinek. Holly Sebestyénnek van annyi emberi ereje, hogy ilyen „hőstettet” hajtson végye. És talán épp ezzel emelkedik a többiek fölé. És éppen ezért nem komédia Németh László „Papucshőse”, ahogy azt sokan hitték, hanem sokkal inkább közeláll a tragédiához. Ádám Ottó rendező jó érzékkel vette észre a drámának ezt a tulajdonságát, s Haumann Péter játékában — ő alakítja a városi könyv- tárnokot —, kitűnően ezek a vonások erősödtek fel. Semmi nyoma itt a nevetségességnek. Jóllehet a színész egyéniségében van valami eleve komikus. Mégis itt a gyötrődő, az önmagával viaskodó, majd emberileg győztesen a többiek fölé növő figurát ismertünk meg. A környezete, az igen, az százszor nevetségesebb, mint ő. Legalábbis néhány tagja. Például az egyébként igazságot hirdető Viola is a maga szentenciáival. Shütz Ila nagyszerűen játssza ezt a szerepet; kár, hogy külső megjelenésében van valami túlzás, ami kissé karikatu- risztikussá teszi a megmosolyogni való vénlányt. Pedig ő sem csak mulatságos figura, a maga szempontjából felfogása teljesen logikus és érthető. Szerencsére a leánya udvarlóira is szemet vető, unatkozó úrihölgy feleséget megformáló Almási Éva sem csupán az alak ellenszenves vonásait hangsúlyozza, van ebben a kacér Lonkában is valami az önpusztító Bovarynék tragédiájából. Az „előadást”, hisz ez a tévéjáték alig különbözik valamiben a lefotografált színháztól, valójában az elmélyült színészi munka emeli a szokásos tévéjáték-átlag fölé. Ádám Ottó rendezői érzéke is a darab jellemeinek mondhatni kimélyítésében mutatkozik meg. Azon persze ő sem, de még a kitűnő színészek sem segíthettek, hogy a dráma szövege ne tűnjék kissé „papírízűnek”, illetve inkább olvasandó, esszébe kívánkozó mondatoknak, mintsem egy-egy figura szájába való szövegnek. A Németh László-i emelkedett nyelvezetű szöveg nemcsak nehezen mondható, első hallásra bizony kissé nehezen is fogható. Ezen még a rövidítés sem tudott enyhíteni lényegesen. Fülbevaló Volt egyszer egy Zenebutik; talán vannak, akik emlékeznek még rá. Mindenféle zenét kaptunk benne, nehezet könnyűt egyaránt, aztán egyszer csak eltűnt Juhász Előd műsora, amely — igaz — tartalmában bizony nem mindig volt feddhetetlen: a zenei zsibvásárban jócskán akadt kivetnivaló kacat is. Most azonban megszületett a folytatás, kissé gyermeteg címet visel, Fülbevalónak neveztetik. (Ezen az alapon Molnár Margit Főzőcskéjét akár „szájbavalónak” is nevezhetnénk, s a sort hadd ne folytassam.) Az új műsort Ránki Júlia szerkeszti, és ő is tálalja fel a különböző muzsikákat. Egyelőre úgy tűnik, nem sok változott a régihez képest ebben az étvágycsináló műsorban, a zenei kínálat éppoly vegyes, mint Juhász Előd butikjában, legfeljebb a pult mögött most férfi helyett egy hölgy csalogatja képernyőhöz a vendéget. Nem akar a Fülbevaló elődére ütni, ezért aztán más zenei programok felé kacsint, onnan vesz át ötleteket, például Czígány György magazinjából, a Zene, zené-bői. Érdekesség kedvéért játékos megoldásokkal is kísérletezik, lásd Omegáék diplomata szerepben tárgyalóasztalhoz ültetve (csak az nem derült ki igazán, hogy végül is mire jó ez az egész cécó, azaz az ötlet öncélúnak minősült), egyelőre tehát még keresi saját hangját és formáját Ránki Júlia Fülbevalója. Egy biztos: jó dolog, hogy az ember belekóstolhat a következő hetek televíziós zenei ételeibe, s hogy ezentúl vasárnaponként a déli órákban újra jelentkezik ez a hiánycikket pótló zenei kaleidoszkóp. Majdcsak kiforrja magát. Röviden Sokan emlékezünk még rá, „öregek”, a Megáll az idő dallamaira, Bágya András szerezte őket, és más közismert dalokra is, amelyek hajdan slágerként forogtak közszájon. Néhány fel is csendült közülük szombaton Bágya András szerzői estjén — Hűség a melódiához —, elsősorban azonban új szerzeményeit mutatta be, új nótáival lépett közönsége elé a népszerű szerző. A városi élet szorongásait, szomorúságait énekelte meg, igen látványos körítéssel (be volt itt dobva minden, ahogy mondani szokás, ami köny- nvűzenei produkcióban tele- vízióéknál lehetséges), mégis bágyadt volt ez az új Bá- gya-műsor: színtelen, lehangoló és szomorú. Tudja isten, valahogy jobban tétszettek a régi melódiák, mint ezek a mostani új dalok; azokban még volt erő, szív, derű: élet. V. M. Meggyes László festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás szeptember 23-án, pénteken, délután 4 órakor Szolnokon, a Táncsics Mihály úti Helyőrségi, Művelődési Otthonban. A képzőművészeti világhét alkalmából rendezett tárlatot Tálas László megyei miúzí'umigazgató nyitja meg. Meggyes László 1957 óta él a Szolnoki Művésztelepen, munkái 1955 óta szerepelnek hazai tárlatokon, a Szolnoki Művésztelep bel- és külföldi kiállításain. Képeit rendszeresen láthatja a közönség a békéscsabai Alföldi tárlatokon, a hatvani Tájképfesté- szeti és portrébiennálékon, az egri országos akvarell biennálékon, a szolnoki Festészeti triennálékon és a debreceni Nyári tárlatokon. Festményeit láthatták többek között Tallinnban, Szófiában, Bécsben, Zürichben, Montreuilban, Londonban, Tragovisteben és Oslóban. Munkáit többször ismerték el nívódíjakkal, kiállítási díjakkal, 1975-ben a Szolnok megyei Tanács, 1982-ben pedig a Szakszervezetek megyei Tanácsa Művészeti díját vehette át. A Helyőrségi Művelődési Otthonban rendezett kiállítását október 6-ig. kedd kivételével naponta 10—18 óráig tekinthetik meg a látogatók. Négy terem, 5000 tárgy Fazekas emlékmúzeum Mezőtúron A mezőtúri fazekas emlékmúzeum avatásával veszi kezdetét az októberi múzeumi, műemléki és honismereti hónap rangos Szolnok megyei eseménysorozata. A városi tanács, a megye hathatós támogatásával a kiállítási csarnok szomszédságában levő volt régi iskolaépületet újította fel és rendezd be a nagykunsági táj évszázados fazekaskultúrájának emlékeivel. A megye nyolcadik múzeumának négy termében nem kevesebb mint 5000 tárgy kerül elhelyezésre, olyan jeles mesterek munkái mint Badár Balázs, Badér Erzsébet, és a mai túrd fazekasság fiatal reprezentánsai. A mezőtúri fazekasság története című állandó kiállítás gazdag anyagát a lelkes lokálpatrióta Varga Lajos tanár szép kerámiagyűjteménye is kiegészíti. Az állandó tárlatot a fiatal fazekasok országos mezőtúri alkotótáborának lakói által készített és a városnak adományozott munkái is gazdagítják. Iskolatárlat a Vargában Balanyi Károly grafikái Szolnokon, a Varga Katalin Gimnáziumban szeptember 23-án, pénteken délelőtt 10 óra 45 perckor nyílik meg az „Iskolatárlat” sorozat következő kiállítása. A diákok ezúttal Balanyi Károly grafikusművész alkotásaival ismerkedhetnek. Balanyi Károly Kecskeméten él, egyedi és sokszorosított grafikákat készit, alkalmazott grafikával és festészettel is foglalkozik. Szolnoki tárlatát, — amelyet Berényi Ferenc festőművész nyit meg — a későbbiekben a Pálffy János Szak- középiskolában és a 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben is megtekinthetik a diákok. Száz óva mutatták be Az ember tragédiája a Nemzetiben Színházról színházra, országról országra Éppen száz évvel ezelőtt, 1883. szeptember 21-én mutatták be először Madách remekművét, Az ember tragédiáját. Az ősbemutató a Nemzeti Színházban volt, Paulay Ede rendezésében. Jászai Marival Éva szerepében, Ádámot Nagy Imre, Lucifert Gyenes László alakította. Maga Madách Imre soha nem is álmodott arról, hogy műve esetleg színpadra kerülhetne. Felejthetetlen eseménye lett az ősbemutató a főváros szellemi életének; az újságok, folyóiratok hasábjain még hosszú ideig elemezték Jászai Mari, az első Éva az 1883. évi ősbemutatón a látottakat, értékelték a színészek játékát, a rendező teljesítményét, és természetesen tovább folyt a vita arról, vajon életre kelthető-e a /tragédia a maga. valódi szépségében, ha az élő szó és a színészek játéka közvetíti. Megoszlottak a vélemények, de feltétlenül többen voltak azok, akik Paulay Ede kezdeményezését pozitívan értékelték, és a mű majdani színházi sorsát derűlátóan ítélték meg. Hogy mennyire nekik volt igazuk, azt a tragédia valóságos di- adalúttal bizonyította, mert alig három év alatt csak Budapesten ötven alkalommal játszották. Paulay Ede Naplójában így emlékezik meg erről a színháztörténeti jelentőségű szeptemberi napról; „21. péntek. 7-kor keltem. Rám virradt végre a nagy nap. Jártam-keltem egész délelőtt — nem volt nyugtom. Végignéztem az öltözőkben az összes ruházatot. Délben Gyulai volt nálam. 2 órakor leckét adtam az iskolában. 3-kor végigmentünk a színházi törvényeken. 5 órakor hazajöttem, de csak egy kevés szőlőt ettem, 6 és fél órakor megkezdődött a nyitány. Telt. ház, gyönyörű közönséggel, mindenki arcán a várakozás és a kíváncsiság izgatottsága. A nyitány hosz- szú és fárasztó volt. Végre felment a függöny, a három előjátéka kép roppant hatást idézett elő. Az egész ház tapsolt és hívott, végre kimentem, kétszer egymásután. A siker el volt döntve, és képről képre fokozódott. A párizsi jelenés után egy kis zavart okozott, hogy a függönyt nem eresztették le. A súgó tévedése volt. De a közönség nem vette észre, oly nagy volt a Marseillaise hatása mely végig megmaradt ugyan, de a későbbi képek hem nyújtanak alkalmat a kitörésre oly mértékben, mint az előbbiek. Legszebb diadalaim legnagyobb- ját ünnepeltem”. Még a budapesti ősbemutató évében elkezdődik a tragédia vidéki előadásainak impozáns sora is: elsőül 1883 decemberében Balogh Lajos színigazgató mutatta be Baján, majd 1884-ben újabb tíz város kapcsolódik a büszke és bátor bajai kezdeményezéshez. Kolozsvár, — Miskolc, Kassa, Pápa. Komárom, Szentes, Máramarosszi- get, Sepsiszentgyörgy, Kecskemét, Szeged színháza birkózik meg a hatalmas feladattal. 1892-ben pedig elkezdődik a tragédia külföldi útja, mégpedig Bécsben, ahol a hamburgi szintársulat június 18-án német .nyelven' mutatja be, nagy sikerrel. Így tehát a bécsi közönség már elég jól ismeri a művet, amikor sor kerül a Nemzeti Színház hatnapos vendégjátéka záróműsoraként a tragédia magyar nyelvű előadására. Mindez a bécsi színházi világkiállítás keretében történik, melyet még Bismarck is megtisztelt jelenlétével, és nem minden pikantéria nélkül való, hogy éppen október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének tragikus emlékű napján mutatjuk be a császárváros közönségének Madách gigantikus látomását a történelemről. .. A' későbbiekben Prága, Hamburg, Berlin, Zágráb, Pozsony, STaftiu és Varsó a legfontosabb külföldi nagyvárosok, ahol a mű színre kerül. A századik budapesti előadásra — még az eredeti Paulay Ede-féle rendezésben — került sor a Nemzeti Színházban, 1894-bcn, újbóli műsorra tűzése pedig Tóth Imre nevéhez fűződik, 1905- ben. Adámot fölváltva alakítja Beregi Oszkár és Ödry Agathe Barsescu román színésznő, a hamburgi színtársulat Évája az 1892-es bécsi előadáson Árpád, Éva szerepében He- gyesi Mari mutatkozik be, Lucifert Ivánfi Jenő játssza. Ödry később többször vállalta Lucifer szerepét is. Hevesi Sándor háromszor vitte színre a tragédiát, 1908- ban a Népszínházban, 1923- ban és 1926-ban pedig a Nemzeti Színházban. 1926— 27-ben olyan színészegyéni- -ségek versengenek Ádám, Éva és Lucifer szerepében, mint Lehotay, Abonyi, Tas- nády, Tőkés, Palágyi, Ödry. 1933-ban tűzi először műsorára a Szegedi Szabadtéri Játékok, 1934-ben pedig a Nemzeti Színházban a jubileumi ötszázadik előadást Horváth Árpád rendezi meg. A felszabadulás után, a személyi kultusz éveiben egy ideig szó sem lehetett Az ember tragédiája színrevite- léről, sőt tisztán irodalmi értékeit is igyekeztek megkérdőjelezni. Fölülmúlhatat- lan érdemeket szerzett ezekben a zord küzdelmekben a már akkor nagy tekintélyű Sőtér István, aki mindvégig védelmezte Madách remekművét a durva és hozzá nem értő támadásoktól. Az ő irodalompolitikai tevékenységének nem kis szerepe volt abban, hogy 1954-ben végre újra műsorára tűzhette a Nemzeti Színház a tragédiát, Lukács Margit, Básti Lajos, Ungvári László és Major Tamás közreműködésével. A hatvanas években újszerű, részben egzisztencia- lisztikus felfogásban játszotta a Nemzeti Színház a jogaiban teljesen visszaállított remekművet Váradi Hédivel, Sinkovits Imrével és Kálmán Györggyel a főszerepben.Megjárta a tragédia a szolnoki színházat is; 1964-ben Berényi Gábor vitte színre 1979-ben a minszkiek mutatták be Szolnokon Madách művét, majd Paál István rendezésében került színpadra 1980-ban Legutóbb a Madách Színház, és most nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok tűzte műsorára, de az igazi kísérlet és feladat ismét az ős-ott- honé, a Nemzeti Színházé kell legyen; fiatal színészekkel a főszerepekben, Vámos László új rendezői elképzel— sében ők kelthetik életre színházi diadalútja századik évében Madách Imre szorongó, győztes látomását a történelemről, álmát a szeretet- hez megtérő emberiségről. Belohorszky Pál Jelenet a Tragédia 1980-as szolnoki előadásából — A dán« Nagy Sándor Tamás, Éva Szoboszlai Éva
