Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

1983. SZEPTEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Lakás, ösztöndíj, egyéb kedvezmények Javaslatok a fiatalok szociális körülményeinek javítására A beszélgetésnek nincs különösebb apropója. Nem jelent meg az elmúlt hetek- ben-hónapofcban az ifjúság egészét érintő állásfoglalás, határozat. Az Állami Ifjú­sági Bizottság is szokásos hétköznapjait éli. Ily módon akár magyarázatra is szo­rulna, hogy mi indokolja a kérdésit: milyen a fiatalok szociális helyzete, milyen gondjaik foglalkoztatják az Állami Ifjúsági Bizottságot? — A téma ilyesfajta meg;­közelítését nem tartom sze­rencsésnek — mondta Nagy Sándor, az ÁIB titkára. — Valahogy belénk rögződött, hogy a fiatalok helyzetéről nagy általánosságokban szól­junk. Az ifjúság heterogén összetételű. Más foglalkoz­tatja a középiskolás diákot, mint az ifjú szakmunkást, mással küszködik az ifjú házas, mint az egyedülálló fiatal, és; így tovább. Milyen válasz adható arra a kér­désire: hogy milyen a fia­talok helyzete? Melyik fia­talé? Vagy legalább annyira legyünk pontosak, hogy me­lyik ifjúsági rétegé? Ha az Állami Ifjúsági Bizottság elmúlt évi üléseit felidézem, ha a javaslatokat, határoza­tokat sorra veszem: nem általában az ifjúság gond­jaival foglalkoztunk, hanem egy-egy rétegével. — Éontsuk tehát részekre a kérdést: a szakmunkásta­nulók juttatási rendjét 1955- ben szabályozták azzal a céllal, hogy a tanulók az összes térítési díjat fedezni tudják az ösztöndíjból. Az­óta érdemi változtatás nem történt, a szabályozás min­den bizonnyal elavult. — Az elmúlt néhány év­ben szinte minden ifjúsági fórumon szóba került a szak­munkástanulók ösztöndíja­zásának korszerűsítése. A diákparlamenteken ugyan­csak sürgették a módosítást. Az új ösztöndíj-rendszer ki­dolgozásához a bizottság meghatározta a legfontosabb elveket. Elkülönül a tanul­mányi ösztöndíj és a tanuló szociális körülményei alap­ján adható támogatás. A differenciálás alapja a szakma jellege és az évfo­lyam mellett elsősorban a szakmai és tanulmányi tel­jesítmény lesz. A vállalatok feladata, hogy a szakmun­kásképzésben meglevő ér­dekeltségük szerint a tanu­lók ténylegesen végzett mun­kájának megfelelően gon­doskodjanak a pénzbeni juttatásokról. — Némelyik a kezdet kez­detén sem váltja be a hoz­zá fűzött reményeket. A diákokat és sorkatonákat megillető kedvezmények fogadtatása legalábbis el­lentmondásos. Egyik-másik kedvezmény alig keltett ér­deklődést. — Ezt a kedvezmény­rendszert 1981-ben vezették be. Az eddigi két év tapasz­talatai azt bizonyítják, hogy a rendszer jól szolgálja az Állami Ifjúsági Bizottság korábbi határozatában meg­fogalmazott célokat. Miben jogosi a kritika? Részben nem elég hatásos a tájékoz­tatás, nem minden érdekelt ismeri a lehetőségeit. Aztán úgy látsizik, hogy a diákok nem szívesen ülnek a szín­házakban az olcsóbb helye­ken, és nem igénylik igazán a mérsékelt áru diákmenüt. Lehet, hogy rosszul mértük fel a szokásokat? Avagy a színházak kínálatával van baj? Vagy azzal, hogy nem mindig tüntetik föl, hogy melyik előadásra váltható diákjegy, s ebből támadnak viták? Bizonyos, viszont, hogy a kedvezményes uta­zással, kölcsönzéssel sokan élnek, és ugyancsak népsze­rűek az olcsó szálláshelyek. Nem hiszem, hogy máris a kedvezményrendszeren kel­lene változtatni. A propa­gálásán viszont igen. — A fiatalok szociális helyzetéről szólva óhatatla­nul eljutunk a családalapí­tás, a lakáshoz jutás gond­jaihoz. Mi enyhítheti az ön­álló otthon megteremtésének gondjait? — Legsúlyosabb társadal­mi gondjaink közé tartozik a lakáskérdés. Valóban, minden intézkedés;, amely enyhít a feszültségen, fi­gyelmet érdemel. Ismert fo­galom immár a lépcsőzetes lakájhoz jutás, a garzonia- kás-akció, a fiatal házasok otthona és a többi. Ha a la­kásokkal sikerül jobban gazdálkodni, annak a fiatal házasok is hasznát látják. Javaslat készült arra, hogy 1984. január elsejétől az if­júsági takarékbetét utáni kölcsönt a magánforgalom­ban történő lakásvásárlásra is igénybe lehessen venni. Hossizú távon azt kellene megvalósítanunk, hogy a fiatalok valamiféle garan­ciával gyűjthessenek lakás­ra, mondjuk az ifjúsági ta­karékbetétkönyvben, ami most pótolja a lakásvásárlá­si előtörlesztést, s mind többféle; a lakás berendezé­séhez szükséges árura ad kedvezményes kölcsönt. M. D. Vita a választási törvényjavaslatról Szolnokon Megyei lista országos mintára A megyei bíróság tanács­termében bírókat és bírósá­gi fogalmazókat hívtak meg a törvénytervezet vitájára, ahol Sándor László, a HNF megyei bizottságának titká­ra tartotta a vitaindítót. Eb­ben a körben nem kellett különösen hangsúlyozni, hogy az új törvényjavaslat nem kritikája a jelenlegi vá­lasztási rendszernek. A de­mokrácia szélesítéséhez a népképviseleti testületek rugalmasságának, szerepé­nek növeléséhez kívánja megteremteni a jogi feltéte­leket. A kétórás eszmecserén több felszólaló egymással is vitatkozó és figyelemre mél­tó véleménye hangzott el. Valamennyien időszerűnek tartották a választási jogsza­bály korszerűsítését, meg­változtatását. Egyöntetű volt a véleményük abban is, hogy a több jelölt állítása demok- ratikusabbá teszi a válasz­tást, mert az emberek nem­csak a jelölőgyűlésen, ha­nem a választás napján is Besenyszögön egyetlen vi­tát rendeztek a törvényja­vaslatról. A HNF községi bi­zottsága negyven falubeli­nek küldött meghívót, ügyel­ve arra, hogy minden kor­osztály és réteg képviseltes­se magát. A meghívottak — mindössze ketten-hárman hiányoztak — többsége el is jött a Kossuth Tsz tanácsko­zótermébe. Kántorné dr. Helle Gizel­la, a megyei tanács vb szol­noki járási hivatalának osz­tályvezetője — jogász — rö­viden ismertette a törvény- javaslat megalkotásának előzményeit, a lényeges vál­toztatásokat s a változtatá­sok irányelveit. Előadását másfél órás vita követte. Többen hozzászóltak a ja­vaslat 12. paragrafusához, miszerint a választókerüle­tekben két vagy több jelöl­tet is állítsanak, és az, aki az érvényes szavazatok több mint felét kapja, legyen a tanácstag vagy képviselő, aki pedig a szavazatok leg­alább negyedét kapja, apót­döntenek. Így a választás szó szerint választás lesz és nemcsak szavazás. Többen elmondták, hogy sokat vár­nak a tanácstagok számának csökkentésétől, úgy vélték, ezzel nagyobb lesz az esély arra, hogy eddig kizárólag a bizottságokban zajló vita „begyűrűzhessék” a döntés­re jogosult testületi ülések­re is. v Elhangzott jónéhány olyan javaslat, amely nem szere­pel a tervezetben. Egy a sok közül: mivel ésszerűnek tar­tották az országos listát, amelyre milliók bizalmát él­vező politikusok neve kerül majd, akiket az ország la­kossága választ országgyű­lési képviselőnek, ennek mintájára mondták, megyei listát is ki lehetne alakítani. Erre a lajstromra néhány olyan megyei tanácstagje­lölt neve kerülne, akiknek párt-r, tömegszervezeti, tár­sadalmi vagy egyházi tiszt­sége révén fontos szerepük van a megye életében. tanácstag vagy pótképvise­lő, akiből üresedés esetén képviselő vagy tanácstag le­het. Danyi Máté tanácselnök­helyettes egyetértett a javas­lattal, mondván így demok- ratikusabbnak tartja a vá­lasztást. Léderné dr. Faragó Mar­git, Besenyszög országgyűlé­si képviselője arról beszélt, hogy eddig általában egy je­löltet állítottak ki a körze­tek, mert a másik jelölt, akit nem választottak meg, bu­kott embernek érezte magát, és sokan annak is tartották. Szabó István úgy vélte, hogy mindenkinek két je­löltre kellene szavazni, nemcsak a tanácstagot, ha­nem a póttanácstagot is meg kellene jelölni a cédu­láján. Mások véleménye szerint ez teljesen felesle­ges. Parázs vita alakult ki a fővárosi és a megyei taná­csok tagjainak választásáról. A tervezet azt javasolja, hogy többségük lehetőleg a helyi tanácsok tagjai közül kerüljön ki. A besenyszögi tanácselnök úgy vélekedett: igaz, hogy a helybenlakó jobban ismeri a gondokat, de történetesen egy megyei szerv vezető beosztású ta­nácstagja többet tud segíte­ni. A tanácselnök nyilván sokéves tapasztalata alapján kialakult véleményével álta­lában nem értettek egyet. Vitatéma volt az is, hogy Mezőtúron két fórumon tárgyalják a választási tör­vénytervezetet. Azok közül az egyik ifjúsági réteggyűlés volt. Főiskolások, középisko­lások, dolgozó fiatalok töltöt­ték meg a tanácskozásnak helyet nyújtó termet. Koruk­nál fogva választási témák­ban nem lehettek járatosak, ezért izgatott a kérdés: mennyiben tanúsítanák ér­deklődést, a törvénytervezet milyen gondolatokat kelt bennük. Fiatalokra jellemző, per­gő ütemű tanácskozás volt. Ami külön tetszett: nemcsak tudomásul vették a javasla­tokat, hanem azok indokait is kutatva mérlegelték he­lyiségüket. A képviselők tíz százalékának országos listán való jelöléséről például elhangzott, hogy kötődésük a választókhoz ilymódon meg­lehetősen levegőben lógó lesz, de a végén egyetértettek abban, hogy vannak olyan tisztségek, amelyeknek betöl­tői az egész néphez kell, hogy kötődjenek, nemcsak tgy-egy választókerülethez. A mezőtúri fiatalok jól látták és ki is fejtették, hogy a választási törvénytervezet nemcsak a szocialista demok­rácia fejlesztését szolgálja, hanem végső soron a tanács­tagok és az országgyűlési képviselők munkájának javí­tását is eredményezi, ponto­Jászberényben ezentúl nem visznek vándor­urnát azokhoz, akik nem mennek el szavazni. A vi­tatkozók egy része ebben a választás szabadságát látta, mások azt mondták, ha a be­tegekhez nem viszik el a vándorurnákat, akkor nem kapnak lehetőséget arra, hogy éljenek' választási jo­gukkal. sabban szólva: kell, hogy eredményezze. Ennek előfel­tétele a 'jelöltek mérlegelé­se, kiválasztásuk megalapo­zottsága. Ezért hangzott el, olyan javaslat is, hogy egy- egy választókerület jelölő­gyűlésén ne csak a körzet lakói rendelkezzenek szava­zati joggal, hanem az ottani ^ üzemek képviselői is, hiszen esetenként a lakosságnál is jobban ismerik a jelölteket. Ugyancsak javasolták, hogy a politikai-társadalmi szervek képviselői is megfelelő jogok­kal rendelkezzenek a jelölő­gyűléseken, hiszen az adott választókerületben lakó, de máshol dolgozó jelöltek mun­káját, emberi magatartását, közéleti tevékenységét legin­kább ők ismerik. A megala­pozottságot, a nagyobb fele­lősségérzetet szorgalmazták tehát a jelölésnél. És azzal együtt a megválasztottak ké­sőbbi munkájának figyelem­mel kísérését, a bizalommal visszaélők visszahívását. A(z ifjúsági réteggyűlésen a választási törvénytervezet több részletkérdésének meg­vitatása mellett az az egysé­ges vélemény alakult ki, akinek a jelölésével egyet­értenekvagy akit javasolnak, amellett határozottan állja­nak ki a választók a jelölő­gyűlésen és megválasztása után a közéleti munkájuk so­rán is. Besenyszögön Legyen-e vándorurna? Mezőtúron II fiatalok szemével Uszályon a búza. A Mahart csepeli szabadkikötőjébe uszályon érkezik a búza. Az itt tárolt gabonát a főváros malmaiba - szállítják feldolgozásra, de innen kerül exportra is. A szállítmányokból rendszeresen mintát vesznek A „középre lökésről” és az „elöljáréságrél” A jászberényi Hűtőgép­gyárban, a megye egyik leg­nagyobb ipari létesítményé­ben több mint ötvenen vol­tak á választási törvényja­vaslat társadalmi vitáján. A központi előadóteremben ren­dezett eszmecsere résztvevői aktívan kapcsolódtak be a közös gondolkodásba, amely­nek „.alaphangját” Kanyó Sándor,, a megyei pártbizott­ság munkatársa, a HNF me­gyei elnökségének tagja ütöt­te meg — rövid, a törvény­javaslatról szóló ismertetésé­vel. A bevezetőt követő hangos töprengés néhány „csúcs­pontja”: „nem kevés-e a 25 százalékos szavazatmennyi­ség a pótmandátumhoz?”, „nem vezetnek-e megint » középre lökéshez« a jelö­lőgyűlések — mint ahogy ez néhányszor előfordult á ko­rábbi, kis létszámú gyűlése­ken”, „jónak tűnik a javas­lat, mert konkrét választási lehetőséget kínál — talán ez­által növekszik a tanácsta­gok tekintélye is”. Több hozzászóló egy érde­kes kérdést érintett. A társközségekben megvá­lasztott tanácstagok, a javas­lat szerint, nemcsak a kö­rösi községi tanácsnak, ha­nem a megfelelő társközség új tanácsi testületének, az elöljáróságnak is tagjai lesz­nek. Az „elöljáróság” kifejezés miatt egész kis nyelvészeti kongj-esszlus alakult. Akadt, aki rosszemlékű, avitt szó­ként értelmezte az elöljáró­ságot, mások arra hivatkoz­tak, hogy eddig sem ment örömmel a tanácshoz az em­ber (ügyes-bajos dolgaival), s ezután még kevésbé kíván­kozik az „elöljáróság” szí­ne elé. Az 1912-es kiadású Révai nagylexikon szerint: „Elöl­járóság, testület ügyeinek vezetésével megbízott szerv”. A régi meghatározás nem il­lik a javaslatban vázoltak­hoz. Az 1978-as kiadású (könyvészetileg korántsem hibátlan) Magyar szinonima­szótár csak az „elöljárót” hozza — egyértelműen; „fe­lettesként”. Vagyis: ez sem fejezi ki pontosan azt, ami­re a törvényjavaslat alkotói gondoltak. Azt tudniillik, hogy ez esetben egy telepü­lés deníokratikus úton vá­lasztott, a közösség érdekeit képviselni hivatott testület­ről van szó ... KK—PÉ—SB—VJ Ezen a héten országszerte és Szolnok megyében is meg­kezdődtek a Hazafias Népfront által kezdeményezett társa­dalmi viták az új választási törvénytervezetről. Az eszmecse­rék megszervezésével megbízott külön bizottság szeptember végéig a megyében 131 alkalmat kínál arra, hogy akiknek vé­leményük, javaslatuk van, akiket érdekel az új törvényterve­zet, részt vehessenek a vitájában. A felnőtt korosztály min­den rétegének, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségiek­nek, nyugdíjasoknak, fiataloknak, kisiparosoknak — mi több, lesz olyan hely, ahova csak nőket hívnak meg — réteggyűlé­sek kínálják a lehetőséget az eszmecserére. őszinteség, megfontoltsúg, felelősségérzet az alapfelté­tele az érdemi vitának. Ez jellemezte azokat a találkozókat, amelyeken ezen a héten munkatársaink is részt vettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom