Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-14 / 217. szám
1983. SZEPTEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Iparunk ßolene és jövője Az iparilag fejlett 32 ország között Kivel cserélne szívesebben, bárki is? Aki családi házá-- nak alapjait ássa éppen, vagy aki már évek óta a saját tágas otthonában lakik, csak hol a tetőt, hol a kerítést kell javítania, hol meg — mert szaporodik a család — az egyik szobát kell megfeleznie? Aligha az az irigylésre érdemes, aki még csak az alapok építésénél tart. Hazánk iparát is így érdemes mérlegre tenni: először azt nézni, ami van, hogy azzal elégedettek lehetünk-e. vittük-e már valamire; s csak azután nézni, mi a gond, mi szorul javításra, átalakításra. Tévedés, hogy a gond mindig egyforma lenne, hogy úgy nyomja a vállat a kisebb, mint a nagyobb baj. Az agrárius, ütőképes ipar nélküli Magyarországon például a megélhetési gondok sokszorosan felülmúlták a mai jövedelmi nehézségeket. A fejlődés motorja A megélhetési gondokat persze, akkor tetézte az elosztási modell: a magántulajdonosi társadalmi beren- dezkedettség. De az elosztani való is kevés volt, a szűk iparral bíró gazdaság évről évre a mai nemzeti jövedelemnek csak a töredékét állította elő, nagyjából a jelenlegi egyhetedét. 1938-ban a nemzeti jövedelem mai árakon és forintban számolva mintegy százmilliárdot tett ki. iEgy ipar nélküli, főleg mezőgazdaságra építő ország jövedelemtermelő képessége ráadásul jelentősen ingadozik: az időjárás szeszélyeit még a korszerű agrotechnika és agrokémia sem képes kiküszöbölni. Egy ipari ország, ahol a nemzeti jövedelem nagyobb hányadát, de legalább a felét az ipar termeli meg, még ha az adott ország az alapvető ipari nyersanyagoknak szűkében van is (mint Magyarország 1983-ban), rugalmasságban, manőverezési képességben és gazdasági függetlenségben lényegesen felülmúlja az agrárius országokat. Az ipar a sokoldalú társadalmi fejlődés motorja, az életszínvonal fő forrása. Az utóbbi lassan 4 évtizedben Magyarország nagy utat járt be. Hazánk ez idő alatt többet gyarapodott, mint a megelőző másfélszáz évben. Megszűnt a munkanélküliség, a létbizonytalanság; az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem csaknem a hatszorosára emelkedett, a közép- és felsőfokú iskolát végzettek aránya — a szakmunkásképzővel együtt — az összlakosságon belül több mint a hatszorosára nőtt. E fejlődés motorja, megalapozója az ipar volt, pontosabban az ipari potenciál gyors ütemű növekedése, A városok és falvak közötti különbségek jelentős mérséklése is, nem kis részben az ipari fejlődésnek tulajdonítható, nem szólva arról, hogy több tucat település eleve az odaköltözött vagy az ott megalapozott iparnak köszönheti városi rangját. ' Az ipari növekedés adatai a Központi Bizottság legutóbbi ülése óta ismertek. Az ipari termelés — az építő- és élelmiszeripar nélkül — 1950-től a kilencszeresére nőtt. Az élelmiszer- és építőiparral együtt a nemzeti jövedelemnek több mint 50 százalékát adja Jelenleg csaknem két és félszer több embernek nyújt biztos megélhetést, mint 32 évvel ezelőtt. Az első helyen autóbuszból Rendkívül nehéz minden szempontból, matematikai pontossággal összevetni az egyes országok iparának egymáshoz való viszonyát. Mutatósorok vizsgálata szükséges ahhoz, hogy többé-ke- vésbé elhelyezzük egy ország teljesítményét a nemzetközi rangsorban. Hazánk iparának a mutatói az iparilag fejlett 30—32 ország rangsorában legalább a közép szakaszban, de mindenképpen az első kéttucatban helyezkednek el. Leggyengébb mutatóink közé az ipari termelékenység szintje, valamint az egységnyi termeléshez felhasznált anyag- és energiaszükséglet adata tartozik, bár mindkét mutató az utóbbi 2—3 évben figyelemreméltó javulásnak indult. A jelzőszámok nagy részénél viszont — mindenekelőtt a főbb ipari gyártmányok egy lakosra számított termelési arányszámaiban a világ- ranglista 10—15. helyén állunk. De, az egy lakosra jutó autóbusz-termelésben az első helyet foglaljuk el, a televíziógyártásban a 7—8., a bauxittermelésben a 6—7., á műtrágyagyártásban a 8—9. helyet. Ráadásul az autóbuszgyártás első helye, nemcsak mennyiségi jelző. Hiszen az autóbuszipar végtermékében — általában a gépkocsigyártásban — több más ágazat — kohászat, gumi- és üvegipar, szerszám- és szerszámgépipar, elektromos alkatrészipar stb. — eredményei ösz- szegeződnek. Ez a helyzet a hazai autóbuszgyártás esetében is. Nem véletlen, hogy mind az Ikarus, mind a Rába ma már a legismertebb magyar gyárak közé tartoznak. Huszonöt évvel ezelőtt á Renault, a Volvo, a Mercedes cég még sem kooperációs partnerként, sem versenytársként nem számolt e magyar gyárakkal. Világszerte ismert magyar vállalatok Számos más magyar gyár nevét említhetnénk — Medicor, Taurus, SZIM, Mofém, Forgácsolószerszám Ipari Vállalat, Borsodi Vegyikombinát stb. — amelyek ugyancsak az. utóbbi 20—25 évben váltak ismertté külföldön is, csatlakozva a régebb óta ismertek — Tungsram, Chi- noin, Csepel, Orion, Elzett, BH<£ stb. — köréhez. A 70-es évefc második felében ránk tört gondok — cserearányromlás, dekonjunktúra á tőkés piacokon, az ezek nyomán sürgetőbbé vált termék- és technológia- váltás, a versenyképesség javításának feladata — óhatatlanul a háttérbe szorították annak tudatát, hogy e feladatok végtére is egy nagy teljesítőképességű, nem az út elején álló, s egy már nem kevés eredményt felmutató ipar számára fogalmazódtak meg. Gerencsér Ferenc Jutalomból: négy nap Szolnokon A bolgár vendégek Nagy József beszámolóját hallgatják Az Expressz és a bolgár Orbdta utazási irodák képviselői 1962-ben szerződést írtak alá, amelynek értelmében a magyar és bolgár testvérmegyék évenként fiatalokból álló turistacsoportot „cserélnek”. A csoport KlSZ-tagokból, illetve a Dimitrov! Komszomol tagjaiból áll, akiket mozgalmi munkájuk alapján választanak ki az utazásra. Az idén megyénkből harmincötén utaztak Kjusztendilbe. s „cserébe” huszonnégy tagú bolgár csoport érkezett Szolnokra A csoport négynapos programjában — amelyet az Expressz Szolnok megyei ki- rendeltsége szervezett — szerepelt a város nevezetes- geinek megismerése. Tegnap délelőtt fél tízkor a KISZ megyei bizottsága épületében Nagy József, a megyei KISZ-bizottság Politikai Képzési Központjának igazgatója tájékoztatta a vendégeket a megye életéről, történelmi múltjáról. A beszámoló után Jordanka Nyikolevát, a Kjusz- tendil megyei • Komszomol Bizottság ifjúmunkás osztályának vezetőjét szolnoki tapasztalatairól kérdeztem. — Tetszik nekünk a város, jók a benyomásaink — mondta. — Nagyon jók voltak az eddigi programok, jártunk a múzeumban, megnéztük a várost, volt egy alaposan szervezett üzemlátogatásunk a Kötivizignél, a hivatalos program után remekül sikerült baráti találkozón vettünk részt. Négy megyéből érkezik Hántolják a rizst Karcagon Naponta százötven tonnát csomagolnak A Tisza és a Körösök vidékén gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek — változó vetésterülettel ugyan — negyven év óta folyamatosan foglalkoznak a rizs termesztésével. Itthoni szükségletünk évek óta százezer tonna nyers rizs, amelynek nyolcvan százaléka kerül hántoJás után közvetlenül a fogyasztókhoz, nyolc százalékát vetőmagnak, tizenkét és fél százalékát pedig a konzerv- és a söripar, illetőleg a tápszer- és a takarmánygyárak használják fel. Miként tavaly, ebben az esztendőben is átlagon felüld jó termést takarítanak be a gazdaságok. Ezekben a napokban aratják a korán érő Oryzella, Horizont és a Mutashali fajtákat. A SzodA Nagykunsági Állami Gazdaság tehergépkocsijáról ürítik a fogadógaratba a Horizont fajtájú rizst Az NSZK gyártmányú automata gépsoron napi 150 tonna hántolt rizst csomagolnak nők megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat karcagi hántolóüzemébe az idén Szolnok megyén kívül Heves, Hajdú és Szabolcs megyéből érkeznek nyersrizst szállító gépjárművek. A három átvevővonalon a múlt hét közepétől ezidáig ezerkétszáz tonna rizst vettek át. 20—22 százalékos nedvességtartalommal, így a szárításról is gondoskodnia kell a karcagi üzemnek. Az elmúlt hét végén kezdték hántolni az új termést amelynek minősége — a szakemberek szerint — megfelelő, a tavalyihoz hasonló. A termelőszövetkezetekből és állami gazdaságokból beérkező mennyiségtől függően e hét végén már háigom műszakban dólgozzák fel az idei termést, így naponta kétszáznegyven tonna „vízi gabona” halad keresztül a hántoló és csiszolóköveken. A hántolt rizsből az ország kétharmadát ellátó karcagi üzemben naponta — három műszakban — százötven tonna rizst csomagolnak. Az utóbbi esztendőkhöz hasonlóan, a betakarítás időszakában reggel hattól, este nyolcig; szombaton és vasárnap is fogadják a gazdaságok termését. F. T. Változás az üdültetésben Kiosztották a jövő évi szakszervezeti beutalékat Kohóátépítés Dunaújvárosban Tegnap leállt a Dunai Vasmű 2-es kohója: 65 nap alatt átépítik. Az első munkafázishoz, a bontáshoz háromszáz kohász és szerelő látott hozzá, és 19 nap alatt a tetejétől a fenékmedencéig teljesen lebontják a 72 m magas, 960 köbméteres nagyolvasztót. Kicserélik többek között a külső páncéllemezeket, a kohó bélését és hűtőlapjait, a forrószél-körvezetéket, valamint a tűzálló falazatot. Az átépítés során 2800 tonna acélszerkezetet mozgatnak meg, számos berendezést korszerűsítenek, és összesen 280 millió forint értékű karbantartást végeznek el. A Dunai Vasmű nagyolvasztójának átépítését a tervek szerint a csaknem húsz szakipari vállalat és a kohászati kombinát nyolcszáz dolgozója rekordidő, 65 nap, alatt fejezi be. Legutóbb, 1977-ben került sor a 2-es kohó felújítására, s az a szárítással együtt 73 napot vett igénybe. A munkában részt vevő építők, szerelők a fel- szabadulási munkaverseny- felhíváshoz csatlakozva vállalták, hogy rövidítik az átépítés idejét, mivel minden napi előny 1300 tonna nyers- vas-többletet jelent. A SZOT a jövő évi, közel négyszázezer beutalójegyet tegnap — taglétszámuk arányában — kiadta az iparágiágazati szakszervezeteknek. Az üdülőjegyeket a szak- szervezeti központok előreláthatóan novemberig továbbítják az alapszervezetekhez. 1984. január 1-től az üdüléssel kapcsolatban több változásra kerül sor. 1981 óta a szolgáltatások, az élelmiszerek és az energia árában bekövetkezett változások jelentősen növelték az üdülési költségeket is, ezért szükségessé vált a térítési díjak differenciált, átlagosan 24 százalékkal történő felemelése. Változatlan marad a gyermekszanatóriumi beutalás, valamint a kisbabás üdültetés térítési díja és továbbra is ingyenes a családos beutalásnál a harmadik és a további gyermek üdülése; valamint a szakmunkástanulók gyógy- beutalása, és az állami gondozottak üdülése is. Az eddigi három komfortfokozat helyett 1984. január 1-től az üdülők négy kategóriába tartoznak, az I. osztályú üdülők közül 24 épület — az I. osztályú szintet meghaladó minőségű szolgáltatások alapján — 1/A kategóriába kerül. A rászorulók támogatására a SZOT — ugyancsak taglétszám arányában — első ízben adott ki összesen 25 ezer darab 200 forintos utalványt a szakszervezeti központoknak. Az utalványokat az alapszervezetek a nyugdíjasok, az alacsony jövedelműek és a nagycsaládosok üdülési támogatására használhatják fel. Az utalványok az alapszervezeteket anyagilag nem terhelik. Dolgozóik üdülési költségeihez azonban a tagdíjrészesedésből még további hozzájárulást biztosíthatnak. A családos beutalók jövőre már igazodnak a nyári szünidő tartamához, ezért az eddigi hat helyett öt turnusra szólnak, amelyekben ösz- szesen 73 ezren üdülhetnek. Az év többi hónapjaiban további 70 ezer dolgozót érintő házaspári beutaló ad lehetőséget arra, hogy a szülő vagy a nagyszülő gyermekkel üdüljön. A házaspári beutalóval rendelkező szülőknek ezt a szándékukat előzetesen kell jelezniük az üdülő vezetésének, és erről visszaigazolást is kapnak. Tizenhatezerrel nő a gyógyüdülőbe szóló beutalók száma. Ez az üdülési forma a tavaszi és a téli szünetekben gyermekekkel is igénybe vehető. A nyári szünidőben 24 ezer, a tanévben hétezer általános iskolás részére biztosítanak üdülési lehetőséget a SZOT gyermeküdülői, a szakmunkástanulók közül pedig 15 ezren kapnak jövőre SZOT-beutalót.
