Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-13 / 191. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1983. AUGUSZTUS 13. „4 kötőmmég: testi-lelki felüdülési” Második otthonuk a napköz Két éve, október elsején nyílt meg Szolnokon a Vörös Hadsereg úton az öregek III-as számú napközi otthona. A déli ipa megyed körzetéből huszonöt magányos ember talál itt társaságot, szórakozást, művelődést, sőt alkotó munkát is magának. — Valóságos szanatórium ez a csendes, kertes ház — mondja lelkesen Tóth József, akii szinte minden napját itt- tölti. — Sokat beszélgetünk, magnót, rádiót hallgatunk, televíziót nézünk, dominózunk, Az asszonyok értékes kézimunkáikat készítenek, az egész ház tele van színes térítőikkel, gondosan hímzett párnáikkal. Szeptemberben kiállítás is nyílik majd belőlük... Nagyrészt egyedül élői emberek járnak idei, de házaspár is akad köztünk. Tompa Dezsőné a kis, szolnoki otthon vezetője kezdettől fogva itt dolgozik, nagy figyelemmel és felelősséggel. — „Törzstagjaink” teljes ellátást kapnak, amiért a nyugdíj minimális részét kell fizetniük. Vacsora január óta van, amit el is vihetnek magukkal. Gondozóink elvégzik a mosást, a vasalást, a ruhadarabok javítását, mindent, amire szükség van. Van szép, tiszta fürdőszobánk is. Kétszáz kötetes könyvtárunkban kedvükre válogathatnak tagjaink ötvenhat lemezünk is van: nóták, régi slágerek, újabb táncdalok, versek. Kéthetente jár ide egy kulturális foglalkoztató, aki énektanár, s harmonáikázni is tanítja az idős embereket. Minden ünnepen műsorokat adnak elő. amit ők maguk állítanak! össze. A vendégkönyvben színes fotók sorakoznak az elmúlt évek hangulatos rendezvényeiről. — A a otthon megnyitásának évfordulóján, minden évben közös szalonnasütés a program, tréfás vetélkedőkkel. műsorokkal fűszerezve. Sokat megyünk kirándulni is: tavaly a szarvasi arborétumot látogattuk meg, az idén voltunk már a Mátrában, a Kékesen és Parád- fürdőn is;. A kirándulásokat a Sütőipari Vállalat „Kun Béla” Szocialista Brigádja fizette, az ő segítségüknek sokat köszönhetünk ... Zajlik az élet — s utolsó harmadában is a társak, a munka ad neki értelmet. Körmendi Judit Mindig nagy szeretettel várják őket és örülnek munkájuknak. A legidősebbek, akik már maguk ellátására képtelenek, szívesen fogadják a beteggondozókat, a házi ápolókat. Többségük hozzáértő háziasszony, vagy éppen nyugdíjba vonult „fiatal”, aki ott segít, ahol tud. Felvételünk egy karcagi pillanatot örökített meg. A sorban azok a karcagi asszonyok, akik naponta húsz betegnek otthonába viszik az ebédet, s mindennapjaikban is segítenek társaiknak Félek az anyámtól „Ha minden szó igaz. akkor is jól összeszedte. ezt nem tagadom. Hallottam is, sokfelé beszéltek róla az emberek. Ilyenek, milyenek a mostani gyerekek^ nem tisztelik], becsülik a szülőt, nem gyámolítják, ha öregségére gondozásra, törődésre szorul. Lám, ahogyan a Nyugdíjasok fórumában írta a Néplap, hogy elvették a pénzét, ki® háza árát attól a szegény falusi özvegytől a gyerekei. És nemi köszönet, szeretet jár érte, inkább gorombaság, lelketlen- ség. Nem. kap egy jó szót szegény öregasszony a saját lányától! Olvasta ezt az én anyám da. Mondhatom, pár napig a hatása alatt is állít. Jobban egrecíroztatott, mint bármikor. Reggelente, hogy a szemem kinyitottam, szinte féltem: ha jaj, ugyan ma mi vár rám? Mielőtt eldobná a leveleng s azt mondaná, ilyen nincs, kérem legyen még pár percig türelme. Már csak tényeket írok, legyen szíves a következtetést, a véleményt megalkotni: Hat évvel ezelőtt egyedül maradt az édesanyám. Hárman voltunk testvérek, úgy döntöttünk, az első tíz évet én vállalóim. Nem idős még, gondoltam, elfér nálunk, s legalább nem szomorkodik magában. A kis házát nem adtuk el, úgy gondoltuk, megvárjuk, amíg megszokja, s majd ő dönt. mit határoz a háza felől. Először a férjem szólt, baj lesz, a marna állandóan a szerszámai között keresgél. Kicsi a lakás, hogy egy barkácsoló férjnek műhelye legyen benne. Ezért egy szekrénykéje volt, abban tartotta a barkácsholmiját. Szegény mama. hiába magyaráztuk, hogy a panelfalba nem tud kalapáccsal szeget beverni, nem akarta megérteni. Végül a kis szobáját össze-vissza „lövöldözte” egy ismerősünk. Felaggatott minden otthonról hozott régi képet, emléket. Hiába könyörögjem, még azt a (pucér képemet is kitette, amit hathónapos korban csináltattak valaha a gyerekekről. Aztán a gyerekek panaszkodtak. A tévén sose egyeztek. A mama operettet akart, népi zenekarokat nézni az egyesen, a gyerekek sportot a kettesen, Vettünk egy kis tévét, a gyerekek még örülitek is néki. Attól kezdve én esténként a fürdőszobában rádióztam, a» férjem a konyhában fejtett rejtvényt — kiszorultunk sokszor a két szobából. Még örültem, amikor először az egyik, egy év múlva a másik gyerek ment el. Egyik ■ katonának. másik egyetemre. Gondoltam, több lesz a hely. Közben a mama eladta a házát, építtetett egy szép síremléket előre, s a maradékát szétosa- totta a három gyereke között. A testvéreim akkor már látták fejünk felett a viharfelhőket, alig akarták elfogadni a jussot. Én csak azt vettem észre, hogy a mama rendeli, mi legyen a vacsora, a mama szól. hogy szombaton minek mosok, a mama küldi a férjemet, hogy borízű almát vegyen néki a piacról. Lassan eltűntünk mi, s a mama hatalmas lett. Három év múltán azt mondtat vacsora után a férj dolga a mosogatás — szegény apám, ha élne. nem is tudom. mit csinálna mérgében! Tudja, mi van most. hat év után? Ketten maradtunk a mamával! A férjem elvett egy fiatal, de árva lányt, a gyerekeim önállók és alig járnak haza. A mama ma reggel becsináltlevest rendelt és párolt csirkét, rossz a foga, nem tud rágni, a sok édesség, amit összehor- daitott magának. mind elvitte r* fogát. Most üdülni készül. Megy a húgoméfchoz. A sógorom előre horgászjegyet váltott. Azt mondja, még mindig jobb a folyóparton ... Ehhez mit szól? Erről, ilyenről még nem hallott? Félék az anyámtól, képzelje el...” S. J. Élete történelem Ezerkilencszázhetvenkilenc- ben kapta meg a gyémántdiplomát Lévay Károly, de ma is aktívan dolgozik. Túr- kevén született középparaszti családban. Édesapja kereskedőként bejárta egész Európát. Mivel egyetlen gyermek, taníttatták, értelmiségi pályára adták A polgári után Zilahra, a tanítóképzőbe került, de az utolsó évet az első háború vihara miatt Debrecenben végezte eL Tizenkilenc éves korára ma így emlékezik: — Nehéz volt a tanulás, akadozott az ellátás. Tizenkilencben jártuk) a falvakat, forradalmi dalokat tanítottunk, a Marséi llaise-t énekeltük. Kun Béla egyik debreceni beszédénél magam is az énekkarban voltam. Az érettségi vizsga eltörlését követeltük, mert szerencse kellett a sikerhez, és protekcióval jobb jegyet lehetett szerezni. Programunkat Korvin Ottó is támogatta. Aztán a Tiszántúl romén megszállás alá került... — Családunknak nagy történelmi múltja van: nagyapám tizenhat éves korában Kossuth katonája, a szabadságharc bukása után Kufsteinben hadifogoly, majd besorozzák osztrák katonának. 1866-ban Königgrätz- nél súlyosan megsebesül, így harmincnégy éves korában leszerelhet. Lévay Károly 1920—22-ig Túrke vén, ezután Szank- Felsőmóricgáton, majd ’22 őszétől Kunhegyesen a református iskolában tanított, 1948-ig. Akkor B-listázták, negyvennyolc éves korában nyugdíjba kényszerült. Ahogy lehetett, ismét tanított, és hatvankilenc éves korában ment végleg nyugdíjba. 1975-ig a Statisztikai Hivatalnál kisegítő volt, ezután máig — nyolcvanhárom éves koráig —1 a Damjanich Múzeumban dolgozik, mint teremőr. Látni rajta, hogy szívesen, szeretettel magyaráz a múzeumlátogató gyerekeknek. A fiatalokról így vall: Sokkal szabadabbak, önállóbbak, minit régen, erre tanítják őket az iskolában, és ez helyes. — Mire vagyok a legbüszkébb? ötvennyolc éves voltami, mikor az úi tanterv bevezetésekor minisztériumi ellenőrzést kaptam, és az oktatási módszeremmel any- nyira meg voltak elégedve, hogy megdicsértek. — Mi a titka a hosszú életnek? A jó hangulat, és az. hogy az ember ne keseredjen el soha. Nem ittam, nem dohányoztam, bár egészen fiatalon kipróbáltam az élet ezen élvezeteit. Huszonnyolc éves karomban nősültem, mindig szerettem a lányokat, sajnos ma már meg sem látnak, Hobbim a kertészkedés, szeretem a jó levegőt. Legnagyobb bánatom a pénz. 3200 forint nyugdíjam van, ésl a feleségem is háztartásbeid volt. Ezért dolgozom ma is, és még azért, mert addig él az ember, amíg dolgozni tud, Két lánya, és négy felnőtt unokája van. Hátralevő életétől nyugalmas, békés öregkort vár, és legnagyobb öröme, ha családja boldogan él. Molnár Pál A ráérősök kivárják a hétnek azt a két félnapját, amikor a városi tanács egyik helyiségében találkozhatnak vele. Aki türelmetlen, vagy sürgős a dolga, az megpróbálja a húsz hektáron levő zártkertiek valamelyik dűlőjében elcsípni. Legtöbben azért kopognak be Gulyás Bélához, a jászberényi Járási-városi Földhivatal megbízottjához, mert állami tulajdonú földet (hobbikertet) akarnak tartós használatba venni. Vian olyan is, aiki csak azért keresi a földosztó Béla bácsit, hogy hivatalos helyről tudja meg, telekkönyviig melyik sor szőlőhöz tartozik az a jó termő diófa. — Ügy van, mostanában földosztó Béla bácsinak ne4 földosztó Béla bácsi vernek. Megszoktam, pedig dehogyis vagyok én földosztó. Nyugdíjasként a zártkertek elosztását, nyilvántartását intézem. Hosszú, kacsfcaringós úton jutottam el eddig a posztig. Édesapám férfiszabó volt Jászberényben és 1915-ben, amikor én születtem az úri szabónak is be kellett érni a lyukas nadrágok foltozásával. Gyermekkorom olyan volt, mint az akkori iparos ember fiáé, életem első jelentős eseménye, hogy 1934- ben adóügyi írnoknak alkalmaztak a polgármesteri hivatalban, 1937-ben pedig kineveztek a jászfelsőszent- györgyi községi elöljárósághoz díjnoknak. — A felszabadulás Jászfel- sőszentgyörgyön ért. kineveztek) vezető jegyzőnek és következtek életem legnehezebb, mégis legszebb évei. A község régi jász település volt, ennek nyomait ma is őrzi. A háború otthagyta kézjegyét. 2 nagyobb és 3 kisebb lerombolt híd, megtépázott iskola, községháza, gazdakör, centenáriumi emlékmű, elpusztult hídmérleg várta a dolgos kezeket. Szerencsére otthonukat szerető, szorgos emberek a felső- szentgyörgyiek, összefogással és sok munkával újjáépítették a községet. Köziben megnősültem, felneveltünk öt gyereket, van nyolc unokánk, feleségem is ledolgozott 17 évet a tanácsnál. Engem 1949-ben áthelyeztek a járási tanácshoz, majd az átszervezés során a földhivatalhoz kerültem. onnan mentem 1975-ben nyugdíjba. — Mi történt azóta? Megy minden a régi vágányon, az ember nyugdíjas korában sem tud kivetkőzni bőréből. Amikor a városban elkezdődött a zártkertek kialakítása, a parlagon hagyott földek hasznosítása, vállaltam, hogy besegítek ebbe a munkába. A városi tanács1 tulajdonában mintegy 20 hektár területű zártkert van, több mint 700 hobbikertész gazdálkodik rajta. Velük tartom a kapcsolatot, intézem ügyeiket és jó tudni, hogy 68 évesen is tehetek valamit azért, hogy azon a földön, amit tegnap még! a paraj csúfított, holnap szőlő és gyümölcsfa sorol, bab, hagyma, vagy burgonya terem. Illés Antal A fotóillusztrációkat Tarpai Zoltán készítette Összeállította: Sóskúti Júlia Cukorbetegségről, időseknek A cukorbetegség csaknem egyidős az emberiséggél, de amíg a századfordulón csak 1 ezrelékes volt az előfordulása, az inzulin felfedezése után ez az érték 2—3 ezrelékre növekedett, sőt az l950-es évektől rohamos emelkedésnek indult — főként a civilizált, iparilag fejlett országokban. (Az inzulint Banting torontói tanársegéd és Best. harmadéves orvostanhallgató fedezte fel, ezért a felfedezésért mindketten Nobel-díjat kaptak. Az első megmentett beteg Banting apja volt.) A világon ma 60 millióra becsülik a cukorbetegek számát. Magyarországon több mint 200 ezerre tehető az ismert cukorbetegek száma — de 400—600 ezer ember veszélyeztetett a kedvezőtlen életmód és a helytelen táplálkozás miatt. E betegség gyanúját az kelti fel. ha valaki sok vizeletet ürít, szomjazik és jó étvágya ellenére is rohamosan fogyni kezd. Idősebb korban azonban e tünetek nélkül is felmerülhet a cukorbetegség gyanúja, nehezen gyógyuló sebek, bőrviszketés, ismeretlen eredetű ideggyulladás esetén. A gyanú akikor, válik bizonyossá, ha — orvoshoz fordulva — a laboratóriumi vizsgálat a vizeletben cukrot talál és a vércukorszint ás magasabb a megengedett mennyiségnél. A felnőtt és idős cukorbetegek többnyire elhízottak. Betegségük jellemzője, hogy sokszor egyáltalán nem szorulnak inzulinra, hiszen észszerű diétával, vagy esetleges gyógyszeres kiegészítéssel normalizálódik a vércukor és a vizeletből is eltűnik a cukor. A c.ukorbeteg- isjágbez társuló ékrendszeri szövődmények — a szem és a vese érkárosodásai —szintén csökkenthetők e kezeléssel. Nemcsak a lelkiismeretes orvosi gondozástól, a diétától és a gyógyszerektől függ a cukorbetegek sorsa. hanem attól isi, hogy kiki mennyire ismeri meg saját betegségét, mennyire tanul meg együtt élni vele, hogyan alakítja át ennek megfelelően életrendjét. Ha ez sikerül — az egészségesekhez hasonlóak életesélyei. A legfontosabb, hogy az idős cukorbeteg életrendje hasonlítson a korábbi kialakított szokásokhoz: biztosítson jó közérzetet, jó munkakép>ességet. Tudni kell, hogy a megszokott munka mellett naponta mennyi energiára van szükség és azt is, hogy ezt az energiát naponta mennyi szénhidrát, fehérje és zsírtartalmú étel fedezi. Célszerűbb a napi négyszeri-ötszöri étkezés, mert a ritkább és bőségesebb evés jobban megterheli a szervezetet. Jó, ha az ételek hasonlítanak a beteg egészséges korában fogyasztott ételedhez, legfeljebb a lazításra használt kenyeret, zsemlét, rizst szükséges tojással helyettesíteni, sűrítésre p>edig liszt helyett tejfölös, tej poros, tojásos habarást használni. Ha a családiban cukorbeteg van, az ételeket cukor, nélkül készítsük el — ezt utólag lehet édesíteni; a betegi- nek glukononnal. a családnak cukorral. Végül egy édesség, amelyet cukorbetegek is fogyaszthatnak: Ördögipirula: 2 kávéskanál vizet 2 dkg vajjal fölforra- lunk, belefőzünk 2 dkg lisztet. majd levéve a tűzről, kihűlt állapotban belekeverünk egy egész tojást. A masszát kávéskanállal bő forró olajba szaggatjuk, mindkét oldalát megsütjük, és fahéjjal kevert glukonon- nai megszórjuk. „cs”
