Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

1983. AUGUSZTUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Xlinkó György étteremvezető eligazítást tart az újonnan érkezett szakközépiskolások­nak A szakiskolások a húselőkészítőben Levesre várva ... Az ízléses terítés is művészet — nzs — T Balázs József: ÁNCISKOLA Neviczky hamarosan meg­tudta a Vak Légióstól, hol találkozhat Lilivel. A tánc­iskolában Libussal is beszélt, s megkérdezte tőle, hogy tud-e valamit az eltévedt tankról. — Tank? — nevette el magát Libus, & sárgás, hosz- szú fogait sunyin villogtatta, miközben, mintha bolhák el­len harcolna, a mellét, a hónalját vakargatta. — A tank — ismételte Ne­viczky. — Szóval a tank — vaka­rózott tovább Libus, aztán a szaxofonját fújkálta illő szakértelemmel. — Mi van veled? — kér­dezte a Vak Légiós. — La- postetű fészkelt a furulyád­ba? — mutatott a szaxofon­ra. — Egy lapostetű tíz évig is elél az emberen — öltöt­te ki a nyelvét Libusra. Neviczky nem kérdezős­ködhetett tovább, mert Libus már a Vak Légiósra figyelt. A szaxofont emelte fel, mint­ha azzal akarná megütni, aztán együtt nevettek vala­min. Ezt már Neviczky nem nagyon értette, ám nem is bánta, a legfontosabb mégis­csak az volt, hogy a Vak Lé­giós falujában megtalálja Li­lit. Kerczáknak nem volt keidva Lili után futkosni, nem is igen fogta fel, hogy mit is szeretne a barátja, in­kább maradt a tánciskolá­ban, és figyelte Ottilia asz- szony kompániájának a já­tékát. A biciklijét és a zseb­lámpáját kölcsönadta Ne- viczkynek, de csak arra az időre, amíg megkeresi a nőt. Zseblámpa nélkül nem vág­hatnak neki a legkisebb út­nak sem, egyébként is az övé volt a legjobb a falu­ban: csak az ő lámpájának a fénye érte fel a templom tor­nyán a gombot. Neviczky egykettőre meg­találta azt a házat, amelyik­nek a hátsó végében Lili lakott. A tornácos, hosszú házon mégsem akart végig­menni, hogy csak úgy, min­den előzetes körülnézés nél­kül beállítson; először csak körözött a ház előtt, aztán a kerítéshez húzódott, s úgy bámulta az udvart. Sokáig várt, amíg be mert világíta­ni az udvarra meg arra a helyre, ahol Lili szobájának a bejáratát gondolta. Zseblámpája kis kerek fé­nyénél semmit sem fedezett fel az idegen udvaron. Fara­kás, ottfelejtett vesszőkosár, szétesni készülő láda hevert a tornác előtt. A hátsó udva­ron sűrűbb volt az árnyék, az ólak előtt eperfa magaso­dott, mindenféle felismerhe- tetlen formájú tákolmány zsúfolódott egymás mellett. Az utcáról á hátsó udvaron túlra már nem láthatott. Ügy gondolta, azé az emberé le­het a ház, akihez Kerczák hozzávágta a labdát, aki megfenyegette őket a bicikli­pumpával, aki úgy lökdöste Lilit, mintha azt csinálhatna vele, amit akar. Most semmi kedve nem volt találkozni vele. Még elvenné tőle a zseblámpát meg a biciklit, óvatosnak kell hát lennie. Az udvarról lépéseket hal­lott. A kerítés mellől jól kive- hetté, hogy egy férfi lép ki Lili ajtaján, aztán egy má­sik, alacsony kis ember, va­lahonnan a ház mögül, a hátsó udvar sötétségéből bukkan fel, és beoson a nyi­tott ajtón. A távozó férfi végiglopa­kodott az udvaron, közben igazgatott valamit a ruhá­ján, aztán óvatosan kinyi­totta a kiskaput, és vigyáz­va, hang nélkül bezárta ma­ga mögött. Az utcán már kihúzta magát, mind a két kezés zsebre vágta, ráérősen távolodott, amíg el nem nyel­te a sötétség. Neviczky otthagyta a bi­ciklit a kerítés mellett, dró­tot vett ki a zsebéből, és a kormányt a kerítéshez dró­tozta, majd a szomszéd ház udvarára lopózott. Ha be is esteledett' már, nem azért kerékpározott át két falun is, hogy most anélkül, hogy bármiről is meggyőződött volna, hazamenjen. Hátra osont, oda, ahol Lili szobájá­nak az ablakát sejtette. A lába elé világított, de azért jól látta, hogy ezt a szobát nemrég toldották a régi ház­hoz. Benézett az ablakon. A szoba sarkában, a padlón kis viharlámpa égett, lesrófolva, de azért adott annyi fényt, hogy a függöny résein át ap­ránként szemügyre vehette a szobát. Szemben az ablakkal, az ajtó mellett állt a szek­rény, s közel hozzá, a fal mellett húzódott az ágy. Az ágy végében óriási dunyha magasodott, a földön párnák hevertek, kísérteties fehér­ségbe vonva az egész szobát. A fiú halk nyöszörgést, apró ágyreccsenéseket hallott. Mintha Lili mondana vala­mit, vagy tiltakozna valami ellen, suttogva beszélt, hol elharapta a szó végét, hol sóhajtva, fojtott zihálással nyökögött. Kattan a zseblám­pa: a kis kerek fény elindult a szobában. Neviczky látta, hogy meztelenül fekszenek az ágyon. A dunyha elzárta a zseblámpa sugarának az út­ját, de azért azt még kive- hette, hogy Lili és az ala­csony férfi ijedten lecsúszik az ágyról. A megriasztott férfi vaktában tapogatózott az ágy alatt a bakancsa után, s közben a dunyha is lecsú­szott a földre. Neviczky visszarohant a biciklijéhez. Lapult a kerítés mellett, félve, zavartan fi­gyelte az udvart, a hátsó szoba ajtaját. Nemsokára ki is lépett rajta a bakancsos kis ember, eltűnt a hátsó ud­varon, futva vetette bele ma­gát a sötétségbe. (Folytatjuk) Három korosztály: Csíki Gábor főis­kolás, az ifjabb Künké általános iskolás és Lőrin- czy László szak­középiskolás A közösség hasznos tagjai lehetnek Eredmények és gondok a mozgássérültek rehabilitációiában Az emberiség kezdetétől szinte napjainkig hatott az a szemlélet, hogy a testi fo­gyatékosság vagy más mara­dandó betegség miatt mun­kaképességükben gátolt em­berek nem lehetnek a társadalomnak tel­jes értékű tagjai. A tudo­mány fejlődése, a szociális szemlélet kibontakozása e nézeteket nemcsak megcá­folta, hanem számos példá­val bizonyította is, hogy re­habilitációval és megfelelő munkafeltételek megterem­tésével ezek az emberek is hasznos tagjaivá válhatnak Az alkotmány szellemé­nek megfelelően hazánkban már a születés pillanatában megkezdődik a testi fogya­tékosok szervezett gondozá­sa. Állami feladat a velük Összefüggésben jelentkező minden egészségügyi nevelé­si tevékenység. A gondosko­dás életkornak megfelelően tagolt. A magyar gyógype­dagógiai intézményrendszer 162 különböző típusú isko­lát és nevelőotthont, 409 ál­talános iskolai keretben mű­ködő speciális tagozatot il­A felnőtt korban lévő megváltozott munkaképessé­gűek rehabilitációját a kor­mány 1967-ben kiadott át­fogó rendelete szabályozza. A Szociális Intézetek Köz­pontja irányításával mega­lakultak a speciális szak­munkásképző intézetek és átképző műhelyek, s így le­hetőség nyílik a megfelelő szakmai képzésre-, munkára felkészítésre is. A rendelet nyomán szá­mos vállalatnál külön rész­legek létesültek, egyebek között a mozgásukban kor­látozottak foglalkoztatására. Megszervezték az országos mozgásszervi rehabilitációs hálózatot, amelynek első fel­adata volt, hogy 19 megyei kórházban létrehozzák a re­habilitációs fekvőbetegosz­tályokat. A jelen korszak feladata, hogy a fekvőveteg- osztályokhoz kapcsolódóan minden megyében megszü­lessék a speciális járóbeteg­osztály is, amelynek felada­ta — az üzemorvosokkal karöltve — a munkába irá­a közösségnek. Ez a felisme­rés a társadalom érdekeit és az érintett személyek tes­ti-lelki gyógyulását is szol­gálja. Két esztendővel ezelőtt, a rokkantak nemzetközi éve hazai rendezvényeinek kö­zéppontjában állt e kérdés megvitatása, s a Magyar Nemzeti Szervező Bizottság már ország-világ előtt meg­nyugtatóan jelentette, hogy ha e téren még vannak is hiányosságok, a kérdés alapvető rendezésének fel­tételei hazánkban adottak. letve osztályt ölel fel. A gyógypedagógiai iskolák az általános fejlesztő és műve­lő feladataik mellett előké­szítenek a foglalkozási ha- bilitációra is. Miután a re­habilitációs nevelés ered­ményessége attól is függ, hogy az érintettekről az is­kolaköteles koron túl miként gondoskodnak, egyben fej­lődőben van hazánkban az érintett iskolarendszer és a felnőttvédelmi szociális gondoskodás közötti rend­szeres kapcsolat. nyitás szakszerűsége és a rászorulók gyógyítása, meg­felelő gyógyászati segédesz­közökkel történő ellátása. A gyógyászati segédeszköz­ellátás jó megszervezése fontos része a gondozásnak, miután az ilyen ellátás — az egészséggondozási általános elveknek megfelelően — ál­lampolgári jogon illeti meg a rászorulókat. Ez gyakor­latban azt jelenti, hogy a szakmunkástanulók, vala­mint az üzemi balesetet szenvedett, a foglalkozási megbetegedések miatt gyó­gyászati segédeszközre szo­rulók éppen úgy ingyen szolgáltatásban részesülnek, mint azok is, akik különle­gesen drága segédeszköz, mint például a bioelektro­mos felső végtag használa­tára szorulnak. Az állam tehát sokoldalú­an segíti a beilleszkedésbe azokat, akik megváltozott munkaképességük következ­tében speciális gondozást igényelnek. A munkahelyi rehabilitáció további fejlődé­sét jelenti, hogy a pénzügy- miniszter és az egészségügyi miniszter közös javaslatára a közeljövőben tovább ja­vítják a foglalkoztatás gaz­dasági feltételeit. E rendelkezésre azért is szükség van, mert az új módszerek kibontakozásával, a vállalatok gazdaságos ter­melési igényeinek növeke­désével, sok esetben nincse­nek szinkronban a csökkent munkaképességűek foglal­koztatásának feltételei. Ugyancsak a fokozottabb gazdaságosságra törekvés okoz gondokat különböző egészségügyi segédeszközök ellátásában is. A Gyógyá­szati Segédeszközök Gyára ugyanis, sokirányú állami támogatás mellett, ugyan­csak nyereségérdekeltségű vállalat. E tény és a gondo­zásra szorulók igényei azon­ban \sok esetben ellentétes1 irányba hatnak. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szö­vetsége — amely már az or­szág minden részében ren­delkezik a mozgássérültek érdekeit védő helyi szerve­zettel — ez év őszén a meg­oldatlan problémák ,‘megvi­tatására olyan széles körű ankétot szervez, ahol vala­mennyi érdekelt hatóság — minisztériumok. egészség- ügyi szervezetek, pénzügyi intézmények — részvételé­vel kívánja (felvetni tag­jainak általános problémá­it, s keresi az együttes meg­oldás lehetőségét. Országos felhívás A most folyó előkészítő munka során az országos központ felhívással fordult a megyei tagszervezeteihez, hogy széles körű vélemény- cserével segítsék a mozgás- sérültek mindazon problémá­inak megismertetését, amit az őszi ankét napirendjére kívánnak tűzni. E napokban folyik a be­érkezett észrevételek rende­zése, összesítése. A pana­szokból, javaslatokból úgy tűnik, hogy az érdekeltek felismerve a kérdés szemé­lyüket is érintő fontosságát — nagy aktivitással kapcso­lódnak az őszi ankét előké­szítésébe. K. Z. 0 születés pillanatától Fejlődő hálózati munka Az Interpress nemzet­közi újiágiró-üdülöjében két turnusban töltötték, illetve töltik nyári szak­mai gyakorlatukat a szol­noki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakkö­zépiskola és a főiskola hallgatói. Ezen a nyáron 12 főiskolás és 30 szak­középiskolás kapott ma­gas szintű gyakorlati to­vábbképzést és sajátítot­ta el a felszolgálás és a konyha művészetét az Interpress kiváló szak­emberekből álló vezetői­től. Az ingyenes szállá­son és étkezésen kívül fizetést is kapnak a hall­gatók, s mivel félnapos beosztásban dolgoznak, a nap másik felét szóra­kozással, fürdéssel és sportolással tölthetik el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom