Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-07 / 186. szám

1983. AUGUSZTUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Néhány sor a sörről "Kőbányai ­naponta százhetvenezer üveggel Fejlő a város szélén — Ahol a palack és az ital találkozik Van, aki szereti, van, aki nem. Többen a nyári hőségben, uszodában, zsúfolt, fülledt éttermekben, szállításkor a boltokban szinte ölre men­nek érte — mondhatjuk azt is, varázsa van ennek az italnak, S hogy mennyit kapunk belőle; a Belkereskedelmi Minisztérium állítja össze az „irányszámokat”, s küldi a megyei tanácsoknak. A mennyiséget pedig bolton­ként határozzák meg, osztják ei a vállalatok és a forgal­mazóik. Az irányszámok ne­gyedévenként változnak'' — Nálunk sajnos az első negyedév nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, kis­sé lemaradtunk — mondta Farády Kálmán, a Kőbá­nyai Sörgyár szolnoki ki­rendeltségének vezetője. — Szerencsére a lemaradást behoztuk és túl is teljesítet­tük: hála a júliusi kániku­lának, abban a hónapban kétezer hektoliterrel többet forgalmaztunk, mint ameny- nyi a tervünk volt. Egy érdekességről is be­szélt a forgalmazó: ki sérle- telk folynak a dobozos Ju­bileumi sör előállítására, ta­lán, jövőre meg is jelenik majd ... Egyelőre beszéljünk a zöld és barna palackokról, amelyek ezrével vándorol­nak végig a hatalmas, új gépsoron, amíg színig telnek ínycsiklandóan habos sör­rel. és rekeszekbe állítva a boltokba kerülnek. A Héki Állami Gazdaság sörpalac­kozó üzeme naponta több, mint százhetvenezer üveg Kőbányai világost fejt le és száílít az üzletekbe. Március végén állították be új gépüket, s azóta tizen- hárommilliónál több palack italt fejtettek le. ötvenegy ember dolgozik itt a néha fullasztóan meleg teremben, Ütra kel a „folyékony kenyér” három műszakra elosztva, naponta húsz órát zakatoló gépek mellett, sűrű sörszag­ban, ami már gyakran nem kellemes ... Nagyrészt beta­nított munka az övék, de szakmunkás! is van közöttük. A sört Budapestről szállít­ják, nagy, kétszáznegyven heiktós tartálykocsikban, ezekből fejtik le az ismerős félliteres palackokba. Főleg Szolnok környékén értéke­sítik, de megyén kívülre is szállítanak belőle. Több, mint ötszáz boltot, éttermet, cukrászdát, bisztrót, ételbárt, és szerződéses üzemeltetésű vendéglátóegységet látnak el a többség kedvenc italával... Most pedig ismerkedjünk meg a sör kanyargós útjá- val, amíg a szánkhoz emel­hetjük az üveget! Útikalau­zunk dr. Gyuricza Béla, a gazdaság igazgatóhelyettese. Először hatalmas tartályok között járunk, ezekben víz van, a hosszúkás tartályko­csikban pedig a sör. No nem a sört vizezik, hanem a még piszkos palackokat mossák és fertőtlenítik. A korszerű Az utolsó kanyar mosógép több fázisban végzi a műveletet, tizenhatezer üveget tisztít meg egy óra alatt. Közben a sört levegő se­gítségével továbbítják a fej­tőbe, hűtőrendszeren keresz­tül, ebben ügyelni kell az állandó négy-ötfokos hőmér­sékletre: így palackozható a sör a legoptimálisabban. Kilépünk a hűtőház kel­lemes hűvöséből az állandó­an zúgó géppor mellé, a fej­tőterem párás melegébe. Szögletes mozdulatokkal, az üvegek szinte magúktól ha­ladnak egyik géptől a má­sikig. i — A már tiszta üvegekről a címkét is leszedi a gép. A következő „állomásinál” a palackok tisztaságát ellenőr­zi a kolléganő, erős vil­lannyal átvilágítva azokat. Amelyik nem| felelt meg a „vizsgán”, visszakerül a mo­sóba. A legfontosabb a töltés, itt végire találkozik egymás­sal a sör és az üveg. A fej­tőgép harminchat palackot tölt meg egyszerre a habzó sörrel: teljesítménye átla­gosan kilencezer palack egy óra alatt. A teli üvegekre most már felkerülhet a ko­ronazár egy pillanat alatt, s az ismerős címke is a kö­vetkező gépnél. Végül az automata kisze­dőnek van már csak dolga, amely negyven üveget emel a helyére egyszerre, tehát két műanyag rekeszt tölt meg. A rekeszek máris fel­kerülnek a teherautóra és mehetnek a boltokba, onnan a fogyasztó Asztalára... Talán ebben a melegben jobban is esik a kellemesen hideg habos sör ha tudjuk; hogyan, milyen kacskaringós úton kerül hozzánk. Körmendi Judit Fotó: T. Katona László Vendégkönyv fl közösség és a városfejlesztés Az urbanisztikai hét csü­törtöki programjában Bar­na Gábor, a Magyar Urba­nisztikai Társaság főtitkára „A közösség szerepe a vá­rosfejlesztésiben” — címmel tartott előadást Szolnokon. Akkor adott választ az ebbe a témakörbe tartozó kérdé­seinkre, melyek közül az első így hangzott: — Miért tartja szüksé­gesnek a lakosság fokozot­tabb részvételét a városfej­lesztésben? — Szerintem az országos településpolitikához igazodó, de a helyi sajátosságokat is érvényesítő gyakorlat az eredményesebb településfej­lesztés kulcsa. Ennek a ki- teljesedése viszont nagy mértékben függ nemcsak a helyi vezetéstől, hanem a la­kosság aktivitásától is. Nem új dolgokról van szó, ha­nem csak arról, hogy a meglévő formák között job­ban érvényesüljön a lakos­ság kezdeményezőkészsége, ismertebb legyen a vélemé­nye. Ez a törekvés egyéb­ként egybeesik a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakozását szorgalma­zó pártkongresszusi állás­foglalással, azzal a törek­véssel, hogy biztosított le­gyen a tömegek növekvő részvétele a hatalom gya­korlásában. A lakosságnak alapvető állampolgári jo­ga, hogy részt vehessen a településfejlesztésben. ki­fejthesse véleményét arról. — Ebben egyetértünk, de figyelembe kell vennünk azt is. hogy a lakosság egy része elszokott a vélemény nyilvánítástól, és -néhol fő­leg attól, hogy figyelembe is vegyék a véleményét. Ör szerint milyen módon növel­hető a visszahúzódók akti­vitása? — Sokan vitatják a lakosság szerepét a helyi fejlesztési kérdésekben, pedig annak haszna sok mindenben mér­hető. Mindenekelőtt abban, hogy elősegíti egy olyan he­lyi politika} irányvonal ki­alakítását, amely tartalmaz­za a reális igényeket és szándékokat, lehetőséget biztosít arra, -hogy az egyéni és csoportérdekek a magasabb rendű közösségi érdekeket kiegészítve, azo­kat segítve érvényesüljenek. Korábban is kifejtettem már, -hogy a településpoliti- kában megnyilvánuló ér­dek- és érdekrend sem le­het más, mint a település la­kossága -részérdekeinek, egyéni és csoportérdekeinek összessége. Az ilyen politi­ka segíti elő az aktivitást, a jobbító szándékot. — A településfejlesztés szakmai hozzáértést is fel­tételez. .. — Természetesen. Ezért nem sok haszna van annak, ha a -rendeletét betartva egy-egy helyen kifüggesztik az általános rendezési ter­vet hiszen a lakosság több­sége -nem tud eligazodni rajta. Ha viszont közérthe­tővé teszik azt, kifejtik, hogy milyen kérdésekre várnak véleményt a lakos­ságtól, bizonyára többen nyilatkoznak. Természetesen vannak olyan témák — pél­dául Szolnok és környéké­nek együttműködési lehető­ségei — amelyek túlnőnek az átlag állampolgár „belá­tási körén”, ezért ezekben a témakörökben nem sok tete­je van a vélemény kérés­nek. Számtalan olyan fel­adat van viszont — igy pél­dául a tömbbelsők kialakí­tása — amelyben a helyi lakosok véleménye az el­sődleges. Gondolnunk kell arra is, -hogy a beleszólási jog biztosítása csak az első lépés, — ha úgy tetszik, buzdítás annak érdekében, hogy a lakosság tegyen va­lamit a környezetéért. — Az előbbiekből nyil­vánvaló, hogy nagy jelen­tőséget tulajdonít a lakos­ság tájékoztatásának. — Településfejlesztési té­mákban a lakosság tájékoz­tatása az elsődleges. Nem a kész és jóváhagyott ter­vet kell ismertetni, mert abból a lakosság csak azt tudja meg hogy mit dön­töttek nélküle, miben nem kérték ki a véleményét A választópolgárokkal való eszmecserére már a tervké­szítés időszakában sort kell keríteni. — Mindez felveti a lakos­ság, a tanácsi szervek, és a szakemberek szerepét, egy­máshoz való viszonyát is... — A döntő szót természe­tesen a vezető testületek­nek, a megválasztott, meg­bízott vezetőknek kell ki­mondaniuk, de úgy, hogy abban tükröződjék a lakos­ság véleménye, igazodjon a magasabb rendű érdekekhez és a szakemberek által ki­dolgozott alternatívákból a legmegfelelőbbnek tűnőt ér­vényesítse. — Elérendő cél ez. vagy annak példaképül állítha­tó városok? — Inkább úgy fogalmaz- mék, hogy ennek a jó gya­korlatnak a csírái sok vá­rosban fellelhetők- már. hol erősebben hol kevésbé, de kiforrott, jó példáról még nem beszélhetünk. S. B. Növényvédelem — Lépések a sötétben Megbánta a szőlő—a Bánomszőlőben Abádszalókon, a Bánom­szőlőben gazdálkodik Sáfár Sándor, jó néhány idős, és sokkal kevesebb fiatal tár­sával. A párszáz négyszögö­les parcellák többségében sokévtizedes szőlőtőkék fog­lalják a helyet, de a tulajdo­nosok szigorúan vették a „háztáji” szót: mindent meg­termelnek, ami ezen a földön megterem. S a növényeket évente többféle csapás is fe­nyegeti: aszály, nagy esőzés, jég, kártevők és bármilyen hihetetlen, a modern mező- gazdaság „eredményei” is. — Ilyen mutatja Sáfár Sándor a leperzselt, összezsu­gorodott szőlőlevelet. — Már most biztos, hogy nem lesz Jé ellátás Rába mezőgazdasági eszközök Lényegesen javult és az év első felében jó és folyamatos volt az ellátás a Rába mező- gazdasági eszközökből és al­katrészekből — állapítja meg a most elkészült gyári felmé­rés. Ismeretes, hogy a Győri Rába Gyár Győrött raktárt és üzletet rendezett be, ahol közvetlenül beszerezhetők az alkatrészek. A győri alkat­rész-központ közvetlen kap­csolatban áll a különböző termelési rendszerekkel is, amelyek a legtöbb Rába erő- és munkagépet foglal­koztatják. Az első félévben a győri alkatrész-üzletet 2 ezren ke­resték fel, a forgalom a ter­vezett 40 helyett elérte a 60 milliót, és várhatóan az év végéig meghaladja a 100 mil­liót. A termelési rendszerek­hez kihelyezett raktárakéval együtt a készlet 400 millió forint értékű, s azt az igé­nyeknek megfelelően folya­matosan feltöltik. Az őszi szezont tele raktárakkal vár­ják. Hazánk földrajzi középpontjában, Pusztavacson kétnapos népünnepéllyel egybekötött bé­kedemonstráció kezdődött tegnap, a hirosimal atomtámadás évfordulóján. A Képes Újság és az Országos Béketanács rendezvénye már a reggeli órákban is csaknem 200 ezer vendé­get vonzott. Változatos programból választhattak, s választhatnak ma kedvükre valót a ta­lálkozó résztvevői. Műsorok, bemutatók, ügyességi vetélkedők, látványos attrakciók válto­gatják egymást. Bővebb tudósításunk az augusztus 9-i, keddi lapszámunkban jó termés. Teljesen visszae­sett. De ilyen volt a bab is, csak azt már nem tudom megmutatni. És ilyen mind­annyiunké. Amikor itt jár­tak a téesztől meg a biztosí­tótól, azt mondták, három hónapon belül visszajönnek, megnézik még egyszer a ter­mést. Most meg már min­den leérik és senki se jön. A panaszos és szomszédai nem tudják pontosan, mikor perzselte le a növényvédő repülő a szőlőt. így csak „sö­tétben tapogatózunk” Sáfár Gyulával, a tanács mezőgaz­dasági előadójával. — Több probléma is van. Két hete vettem át ezt a munkát. Az előzőekről szinte semmit nem tudok — mond­ja, miközben végiglapozza a Lenin Tsz bejelentő lapjait. — Sajnos ez hiányos, nincs itt mind. De ha itt lenne se tudnék sokat kezdeni vele, mert se a vegyszer neve, se a permetezett parcella száma nem mond nekem semmit. De ez csak ideiglenes mun­kám, nem sokáig csinálom. Ezek után természetesnek tűnik, hogy az ügyben a legilletékesebb a termelőszö­vetkezet. Bajnai Péter, a nö­vényvédelem egyik szakem­bere már korántsem olyan biztos a dologban: — Én csak azt tudom mon­dani, hogy erről nem szabad írni. Lehettünk mi is, akik lepermetezték a zártkertet, de lehetett az állami gazda­ság is — mutat a falitérkép­re; amelyen világosan!, lát­szik: a Bánomszőlőtől né- hányszáz méterre a föld már nem a szövetkezeté. — De mi azért elvállaltuk — mondja Réti József, repü­lőgép-irányító —, mert olyan ez, mint az apaság. Az anya biztos, hiszen a szőlőskerttel történt a dolog. És ha az apá­ra vonatkozóan nincs kizá­ró ok, akkor azt már bizonyí­tottnak is lehet tekinteni. Márpedig mi is szoktunk permetezni, van hozzá repü­lőgépünk is. Emiatt fölösle­ges lenne hosszas vitába bo­csátkozni a gazdasággal, csak a szőlőgazdák bánnák meg. Sajnos, amikor a bejelenté­sek hozzánk érkeztek, már nagyon nehéz lett volna vizsgálódni. Meg aztán egy komoly vizsgálat hatalmas összegbe kerül. Azon a terü­leten április hatodikán re­pültünk utoljára, de csak két hónap múlva látszott meg a növényeken. Nem csoda, hisz akkor még a szőlő is, a bab is nyugodt állapotban volt, a bab talán még ki se kelt. Aztán később minden kiderült, és mi kimentünk a biztosító szakembereivel a helyszínre. Akkor nem lehe­tett igazán megállapítani a kár mértékét, úgy döntöt­tünk, hogy betakarításkor újra kimegyünk. Nem felej­tettük el, dehogy! — Hány panaszos van ösz- szesen? — Nem lehet tudni, hogy ezek közül kinek jár végül majd kártérítés — lengeti- lobogtatja a soklapos listát. — Az a helyzet ugyanis, hogy most még a gombabe­tegségeket, de talán még a krumplibogarat is a mi kon­tónkra akarják néhányan ír­ni. Először volt hat bejelen­tő, aztán egyik pillanatról a másikra tucatjával érkeztek a panaszok. A túlzásokat te­hát ki kell szűrni, hiszen az Állami Biztosító csak a va­lós károkat akarja megtérí­teni. Sokáig nem értettem: mi­ért vállalja a szövetkezet olyan kár megtérítését, amit — bevallásuk szerint — nemigen ők okoztak? Réti József magyarázta el. Itt most az a legfontosabb, hogy annak a „gyereknek” ennie kell valamit. S hogy a nö­vényvédelem hasznossága mellett kárt is okoz, arról legkevésbé tehet a kis föld gazdája, Sáfár Sándor, vagy a többiek. Szabó Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom