Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
10 Barangolás a megyében 1983. AUGUSZTUS 6. Valóság és ábránd a „Tó” partján Nem az álmodozások korát éljük, hallottam valakitől a múlltlkoiriban. E szerény útirajzféle, melyben múltból jelenbe, onnan a jövőbe csapongónk, vitairat is: a va- 1 ósághű álmiolk tettekre ösztönöznek többnyire a jövőbe vezetnek A közel 130 km? felületű Tisza II. víztározót jártuk körül; nézelődtünk kíváncsiskodtunk hátha meg tudunk valamicskét mutatni jelenéből, jövőjéből. De hol is voltunk tulajdonképpen? A sátarazók, horgászok a vitorlázók úgy mondják jól hangsúlyozva: a „Tó” mellett. a „Tavon”, a gyerekek a „Tóhoz” mennek úszni, az árus a „Tó” partján kínálja portékáját. Milyen Tóról van szó? Még nincs neve. Sajnos, eddig nem álmodta meg senki. De már nem csupán egy földbe vájt hatalmas edény, amelyben az Alföld öntözővizét tárolják amely semmi másra nem használható, csak a víz tartalékolására. A nevesáncs tó Poroszlótól A bádsZalákig, s át keresztbe Sarudig. Kisköréig már nemcsak a táj természeti képiét változtatta meg; de a körülötte élő emberek életformájára is nagy hatással van. Valami új kopwgitat megint a Nagykunságban. A krónikás ábrándjai nem légvárak A 1040/1972. (X. 8.) számú minisztertanácsi határozat a Középrtiszavidéki (Kiskörei Vízlépcső és térsége) üdülőkörzet regionális rendezési tervének alapja. A határozat kimondja hogy a regionális rendezési terv célja a Kiskörei Vízlépcső hullámtéri tározójának üdülési és idegenforgalmi célokra, valamint a vízisport céljaira való hasznosítása. A terv megvalósulása során a közép tiszavidéki üdülőkörzetben mintegy 45 000 fő szállásigényes, további 10 000 fő átutazó jellegű üdülési és idegenforgalmi igényeket kell kielégíteni. Honfoglalás, 1983 Az üd ülőnépesség mintegy 80%-át négy jelentős településre — Tiszafüred, Abádszalék Kisköre és Poroszló —• kell összpontosítani. Keserű tapasztalat, hogy a A „Tó” friss vizet ad a csatornának, az meg a szomjazó földeknek s 4 „Tó” jelene és jövője érdekében dolgozó vezetőkön, «mérnökökön, közgazdászokon, s az idegenforgalmi szakembereken kívül mások nemigen tudják még a „Nagy Víz” melletti községeikben, városokban sem, hogy egyelőre felbecsülhetetlen értékű kincshez jutottunk az újabb magyar „tengerrel”. A minisztertanácsi határozatot az illetékeseken kívül nem ismerik, a Magyarországi kirándulások című könyv második kiadása csupán néhány sort szentel a 'környékinek. Pedig — hisszük — egy emberöltő sem kell hozzá, hogy indokolt legyen a kérdés: hány gyárat kellett volna építenünk, hogy megadja a „Tó” hasznát? Persze nem csupán arról van szó, hogy a dán, a francia, á német, az osztrák és más vendég jól érzi magát Tiszafüreden, Abá ds zalókon. s nem az Adrián vagy máshol költi el pénzét, hanem nálunk. Nem utolsó szempont ez sem, de talán ennél is fontosabb, hogy Szolnok, Miskolc, Salgótarján, Eger, Debrecen lakossága olyan üdülőkörzethez jutott, amely a túlzsúfolt, agyoncivilizált és méregdrága Balatonhoz képest közel van lakhelyéhez, s ideális pihenést biztosít. A fejlesztési tervek mutatósak. Az „ütem” talán kicsit lassú — a pjénz vékonyka erecslkékben csordogál a „Tóhoz” —. a különböző szakemberek igen óvatosan, meggondoltan cselekszenek. Ügy mondják, az apiró lépések taktikája a legre, ötszörösére növekszik. S az üdülők természetesen azért mennek a füredi, abádi stb. partokra, hogy jól érezzék magukat. Ehhez először is az kell, hogy szívesen fogadják őket. De néhány éve még — konkrét eset — maradibb abádszalóki asszonyok bizony rákiabáltak a fürdőruhás vendégre: „No még ilyet, hová fajul a világ!" A tiszta szoba is szent volt: „Inkább álljon üresen a lakás, nem kerülgetünk senkit.” A faluközösség szokásai kétségtelenül lazulnak, ám a népben, nemzetben gondolkodás erősödik: az abádszalóki emberek tavaly és az idén már igen nagy értékű társadalmi munkát vállaltak a különböző, idegenforgalmi rendeltetésű Fábián Gábor: Az eddigi nyári rendezvényeink jól sikerültek, a lovas napokon közel hatezer vendégünk volt célszerűbb. Alighanem igazuk is van, (táviatokban kell gondolkodniuk, hiszen az esetleges mai hebehurgya- ságok később nagyon megbosszulnák magukat. A Tiszatour vezetője Kecs- márik László csupra jó hírről számolhat be; — Néhány hete megnyitottuk a 350 sátor fogadására alkalmas hideg-melegvizes abádszalóki nemzetközi kempingünket. Négymillió forintot építettünk itt be, s a terveket már eleve úgy alakítottuk, hogy az egész tábor bővíthető legyen: néhány év múlva ezer sátras lesz ez a kemping. Faházakat is telepítünk, különböző üzemekkel tárgyalunk, valamiféle szövetkezeti jellegű építkezéssel igyekszünk segíteni az átmeneti pénzügyi nehézségeken. Az első tapasztalatok igen jók, minden különösebb közhírelés nélkül csaknem telt házunk van az abádszalóki fűztők alatt. Tegyük hozzá: messzi földön nemigen tudunk ilyen szép fekvésű táborról —alig 100 méternyire a kellemes vizű Tótól. S ha már újra a vízhez értünk, egy jellemző adalék a Tó nagyságára: elektromos vihar jelzőket 'kell működtetni, ment — szinte hihetetlen. de így van — „tengeri” nagyságú viharok „tombolnak” olykor a tavon. S ami már nem az apwó lépések taktikája, hanem felelőtlen mulasztás: telefonAz öreg fűzfák hús árnyékot adnak Receptura egy múlt századi abádi szakácskönyv stílusában: „Vegyél meg egy teljes kishajót, formázd szépen kedved szerint, pingáld ízlésednek megfelelően, hogy apró, de célzattal jól használható szobáiban vendégeket fogadhass, hisz a vándor jó pénzzel külön köszöni tisztességedet”. A Bere élelmes tulajdonosa úgy látszik ismeri a receptet ja még most sincs az üdülőkörzetnek, pedig egy-egy forró napion nyolc-tízezer ember úszik, szórakozik a parton., a kemping környékén. Sok minden előfordulhat ... A Tiszatour megrendelte a telefon bevezetését a kem- piinglbe, de... A „de” utáni eseményéket csak a posta műszaki szakemberei tudnák nyomon követni ... A pihenni vágyó emberek ezred — amolyan honfoglalásféle ez — mindenesetre már ott vannak a Tó körül. Vendégváró falvak Az abádszalóki térség, a Sízaűóki-öböl 14 km^-es vízfelület fejlesztése érdekében nagyon sokat tesz a Középtiszai Intéző Bizottság nagy lapasdtalaitú szakembereivel együttműködve a helyi nagyközségi tanács, Fábián Gábor elnök vezetésével. — Azon igyekszünk, hogy megfelelő infrastruktúra építésével biztosítsuk az üdülőkörzet urbanizációs hátterét. A legnaigyobb gondunk a szennyvízelvezetés, -tisztítás, általában a környezetvédelem, higiénia. Nincs csatornahálózatunk, de az ivóvíz is kevés lesz, új kutat kell fúrnunk. Mindezt aligha bírjuk saját erővel, bármenynyi társadalmi munkát is biztosítunk. Szerencsére megyei segítségre is számíthatunk. Általában gondosan kell mérlegelnünk, mit, mikor tegyünk, annak ellenére, hogy mi is az egészséges türelmetlenség hívei vagyunk. Az érdeklődés óriási, több mint 1200 telekigénylőt tartunk nyilván, de szeretnénk mielőbb zöld utat adni a 12 lakásos üdülőházak építésének is. Lelkesedésben, tenmakarásban nálunk azt hiszem, nincs hiány. Ezt megerősíthetjük, mert ezt tapasztaltuk, s „szurkolunk” a helyi termelőszövetkezetnek; úgy alakuljon gazdálkodásuk, hogy „elbírják” az új étterem és fogadó — egy régi magtárat alakítanak át — beruházását. A „Tó” ügye azonban nemcsak pénzkérdés. Ma még csak ezrek üdülnek egy-egy hétvégén a csodálatos természeti tájban, de hamarosan tíz, netán százezernyi vendég jön az üdülőkörzetbe. Ez azt jelenti, hogy a környező települések lélekszáma a nyári hónapokban négyszereséA jövő szezonra meg kell hívni a „Tó” köré egy országos hatókörű, de legalábbis gazdag idegenforgalmi kapcsolatokkal rendelkező vendéglátó vállalatot. Megvan ugyan arra minden lehetőség, hogy a környező áfészek az évek múlásával felnőjenek a feladatokhoz, de napjainkban egy ígéretes jövőjű idegenforgalmi körzet vendéglátását a helyi adottságok szakmai színvonaláról indítani nagy hiba lenne. Tapasztalataink erről győznek meg bennünket. A Sarudyak földje helyén Ez a táj néhány évtizeddel ezelőtt még az ország legszegényebb, legelmaradottabb vidékének egyike volt. Errefelé még egy emberöltővel ezelőtt is élt a sámánhit, Móricz Kis Jánosa akár a mai vizek helyén is kapálhatott a Sarudyak földjén, de a krónikás tűnt ifjúsága idején is „csócsával” etették még — a mama összevágta a kenyeret és a szalonnát — a kisgyerekeket az elmaradottabb szegénynépek, és a jussal járt, hogy az öreg szüle kimenjen végnapjaira az istállóba. A régi mesterségek őriznek valamicskét a táj emberének kemény életéből. Aligha van az országnak más olyan vidéke, ahol a múlt távoli emlékei ilyen sűrűségben és múzeális megbecsülésben lennének. A Nyúzó Gáspár fazekasház Tiszafüreden, ugyanott az új reneszánszát élő Szűcs-műhely, a kosárfonók, a poroszlói halászok, kanalasok, teknővájók, A „Tó” északi részén csaknem hatezer varsával dolgoznak a halászok. A poroszlói tsz. halboltjában nagy a forgalom: a halételek újra „divatba” jöttek a környékbeli csárdákban Van miből főzni __ A legősibb mesterségek egyike a fafaragás. A tiszai nyárból kanalak, edények, teknők, faragott bátorok készülnek. építkezéseken. Változnak az idők, változnak az emberek. Úgy tűnik, a frázisoknak is lehet igazuk. A volt Tisza- abádiak kinyitották a hajdani tisztaszobát, a fizetővendég-szolgálat keretében fogadják az üdülőket. A jóindulat persze nem minden, az idegenforgalom szerteágazó szolgáltatást igényel. Sajnos, ha valahol, akkor a „Tó” körül többszörösen érződik nyelvi elszigeteltségünk hátránya. Pedig már most is sok a külföldi vendég, keletről, nyugatról, északról egyaránt. A „Tó” menti vendéglátóhelyek — éttermek, kempingek,! Szállodák — alkalmazottainak, különösen a pincéreknek, sürgősen meg kell tanulniuk legalább az orosz német, az angol, a francia „konyhanyelvet”, — ki melyiket, de gyorsan és intézményesen. bútorfaragók, a Kántor Sándor Múzeum, s más karcagi fazekasdinasztiák, keletebbre a hortobágyi pásztoremberek, rideg jószágok, mind, mind a hagyományok éltetői. Szerencsés találkozás: ötvan, száz kilométeres körzetben megtalálhatják a vendégek, a turisták a régi Magyarország érdekes emlékeit, de ha kedvük támad vitorlázhatnak, vízisízhetnek a hajdan volt puszták, ártéri bozótok, ember alig járta földek helyén. S a jövő? Széles, jó utak a környező városok, falvak és a Tó között. Szárnyashajók kikötőtől kikötőig. Az őstáj- ba illő épületek sora a partokon: üdülők, szállodák, szanatóriumok, éttermek, kiállítási csarnokok, művelődési házak.. r Tiszai Lajos Fotó: T. Katona László
