Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-31 / 205. szám
1983. AUGUSZTUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 í A tévé képernyője előtt Ne keressük, mi okból — elkényelmesedésből éppúgy származhat, mint takarékosságból, de bizonyára más magyarázata is lehet — szóval elszaporodtak a filmek a képernyőn, a hétvégék csaknem kizárólag fő szórakoztatási formái lettek a játékfilmek, amelyek többnyire a tőlünk nyugatra eső országokból érkeznek, ritkábban akad azonban közöttük hazai gyártmány is. Filmek minden mennyiségben Mert mi is a legegyszerűbb? Ha nincs más kéznél, jöjjön a műsorba egy film, angol, amerikai, holland (!), francia, vagy mint két hete vasárnap egy fáradt magyar munka a hatvanas évekből, a Mi lesz veled, Eszterke? De nehogy valaki azt higy- gye, a filmek származásával van bajom. Tőlem egy filmalkotás lehetne akár máltai vagy hottentotta is! Ami fájdalmas, mert unalmas, ezek a szórakoztatási szándékkal elővett „művecskék” tartalmatlanságukkal tüntetnek. Azzal, hogyan lehet a semmit a valami látszatára feltupírozni — leginkább színész sztárok bevetésével — vagy, hogy a valamit miként lehet semmivé passzí- rozni az alkalmazott közhelyekkel. Hogy ne csupán a levegőbe beszéljek, itt volt például szombaton a kétórás angol szuperprodukció, amely komoly témáról, a fasiszta megszállók elleni állítólagos görög szembeszállásról komolytalan és főleg súlytalan kalandfilmnek minősült, amelyben a készítők egyetlen szándéka; hatás mindenáron, azaz hatásvadászat mindenféle eszközzel. Látványos robbantgatások — egy piromániás bizonyára örvendhetett a láttán — motoros üldözés, elvégre „ha ló nincs, motor is jó”, a kalandfilm effélék nélkül meg nem lehet, és „lányok” szép számmal, egy bordélyháznyi, mert a nézőnek ugyebár erre is van igénye. Persze a Műgyűjtők és kalandorok előnyben című filmben még csak valami történt, de mit láthattunk vasárnap este, ugyancsak fő műsoridőben egy ugyancsak angol filmben, amely ráadásul még sorozatnak ígérkezik? (A Daisy ugyanis első darabja az Isten veled, drágám filmsorozatnak.) Egy unatkozó, szerelmektől meg- csömörlött milliomost és két úrihölgyet, akiknek ugyancsak volt mit aprítaniok a tejbe, dehát a szerelem . . . Az ő gyatra praktikáik jelentették az egyetlen valamire való történést. Az elegáns szépen őszülő negyvenes vagy tán ötvenes úr csupán „szemlélődött”, s valami időn és koron túli tekintettel nézett bele a nagyvilágba. Mi közünk nekünk ezekhez a bábukhoz, ehhez a kiürült, emberileg sivár és kiégett világhoz, itt a Tisza partján vagy épp a Zagyva táján? (Ha arra gondolok, hogy a csehszlovák vígjáték, a Svejk ugyanaznap délután pergett le holt időben a képernyőn, akkor még jogosabb az iménti kérdés.) Elismerem, a televízió fokozott filméhségét csillapítani nem könnyű, egyre több és több játékfilmet fogyaszt. Nem könnyű azoknak, akik válogatni kényszerülnek, hisz remekművet nem minden bokorban lelni, még a nagy, jelentős filmtermelő országokban sem. A- válogatásnál azonban mégis jobban kellene ügyelni bizonyos szempontokra; például arra, hogy ami, egy tőkés világban élő néző számára szórakoztató lehet, az nem feltétlenül kellemes időtöltés a mi „fertályunkon”, akik merőben más társadalmi keretek között élünk és gondolkodunk. Jó, jó; mondhatná valaki, a művészet nemzetközi, korlátái nem lehetnek országhatárok. Feltétlenül így is van, ha egy alkotás valóban művészi, ha nem bóvlival állunk szemben, mint a Daisy is — bármily előkelőén legyen is előállítva és feltálalva. Persze selejtes, silány áruért nem kell a szomszédba mennünk, előfordul ez nálunk is, azaz televíziónk is gyárt belőle olykor. A Szeszélyes évszakok például többnyire tömegcikkek előállításában merül ki. Olyan jelenetek sora, amelyekben a csattanó gyakorta erőszakolt, a humor túlságosan is kimódolt, s amelyek tartalmukban messzire esnek problémáinktól. Akár a rossz viccek, olyanok. Nevetünk rajtuk, mert egy viccen ugyebár nevetni illik (csak nem sértjük meg, aki mondja!). Legutóbb az volt a szerencsénk, hogy kárpótlásul a kínai hölgyek napernyős, illetve tányéros mutatványaikkal elkápráztattak bennünket. Boszorkányos volt, amit műveltek. Nem hiszem, hogy az egyébként szellemes és kellemes Antal Imre igazán jól érezheti magát ebben a szórakoztató műsorban. Talán ezért is ironizál kicsit kesernyésen, önmagát is gúnyolva összekötőszövegében, próbálja elütni a dolgot „Glázer Bozsó” irtóztató bökkverse- zeteivel. Ez persze az ő gondja, a miénk: a Szeszélyes évszakok ebben a formájában és tartalmában szürke és többnyire unalmas. Kividen Nem sokat tudunk a statisztákról, akik általában „árnyékban” dolgoznak; nevük nincs, szerepük is kicsi egy-egy filmben. Legalábbis eddig keveset tudtunk róluk. Aki azonban szerda este látta a statisztákról készített riportfilmet — „Csak egy láncszem”, rendezője Kovácsi János —, az beleláthatott e különös népség érdekes világába. Képviseletükben hárman szólaltak meg, s bebizonyosodott: ez is szakma. És hogy ezt is lehet hivatásérzettel művelni, mégha a közvéleményben úgy is él, hogy a statisztálás közönséges pénzszerzési alkalom — nincstelen diáknak, kisfizetésű hivatalnoknak, s tétlen nyugdíjasoknak vagy feltűnési vágyból vállalt szerep szép küllemű kisasszonyoknak, kíváncsi úrhölgyeknek. Ezzel a hamis közhellyel szállt szembe a riportfilm, s valóban őszintén festett képet — mert alanyai feltárták gondolataikat — a statiszta foglalkozás örömeiről, gondjairól. Aranyrózsa fesztivál Por- torozsból, televíziók közös műsora, köztük a mienké is, — felvételről. Néhány élvezetes dal, zenekar és énekes és közben csacska látvány is, például a hol itt hol ott előbukkanó ljubjanai zenészek. Mégis, szöget az ütött a fejembe, hogy Berkes Zsuzsa, az est magyar bemondója, ha jól emlékszem, a svájci énekesnőről azt mondta néhány szavas beajánlásában, hogy az illető művész legszívesebben saját hazájában és Németországban szerepel. Szöget ütött, mert jelenlegi ismereteim és a történelem jelenlegi állása szerint ilyen ország nem létezik. Van NDK, azaz Német Demokratikus Köztársaság, van NSZK, azaz Német Szövetségi Köztársaság, de a Berkes Zsuzsa említette ország, nem létező valóság. Nyilván elszólás eredménye, egy műsorban azonban, melyet feltehetően milliók néznek és hallgatnak, jobban kellene vigyázni még az efféle pontatlanságokra is, illetve a pontosságra, mert szó érheti a bemondó háza táját. Ahogy most a jegyzetben is történik — bár ki tudja, e kutyaugatás elhallatszik-e majd az égig. — VM — A tárgyalás elnapolva * Kedélyes gyanúsítottak Lopott autóval Szolnoktól Komlóig R megyei úttörőelnökség ülése Az új tanév második napján, tegnap ülést tartott a Szolnok megyei úttörőelnökség. Az elnökség külön napirendként megtárgyalta — a tények és az adatok tükrében — a megye úttörő- mozgalmának a legutóbbi úttörővezetői konferencia óta bekövetkezett változásait. Csak két jellemző adatot az elhangzottak közül: az 1982/83-as évben ötven- há romezer-hatszázti zenki - lencen viselték a piros és a kék nyakkendőt a megye iskoláiban, hétezerrel többen, mint a ’78/79-es mozgalmi évben. Ezzel a létszámnövekedéssel függ ösz- sze az a tény, hogy az öt év előttihez képest a táborozásban résztvevők aránya csökkent, de a teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy jelentősen megnövekedtek a táborozás költségei. Szövetkezeti népművelőknek Szabadidötábor Szabadidőtábor nyílt hétfőn Szolnok megye mező- gazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezeteinek népművelői részére a zebegényi Szőnyi István emlékmúzeum alkotótáborában. A nyolcvan résztvevő egy hét alatt felkészül arra, hogy segítve a megnövekedett szabadidő hasznos eltöltését, új műsorokkal, különböző foglalkozásokkal, játékokkal ismerkedik, amelyet aztán ki-ki a saját munkaterületén, környezetében hasznosíthat A nyitó napon előadás, vita hangzott el a Szabadidő helye, szerepe életünkben címmel, majd Senki többet harmadszor! címmel szellemi árverést tartottak. A tábor tematikájában szerepel múzeumi látogatás, túra történelmi emlékhelyekre. Lesz külpolitikai fórum szabadidő börze a Du- na'-kanyarban, amelynek házigazdája a Szabadidő Magazin lesz. Az első szabadidőtábor szeptember 4- én zárja kapuit. Vietnamról Fotódokumentációs kiállítás A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából fotódokumentációs kiállítás nyílt tegnap a Pataky Művelődési Központban. A tárlat mintegy 50 fotója a vietnami nép életét, országépítő munkáját, az ipar és a mezőgazdaság fejlődését, valamint a Vietnam nemzetközi kapcsolatait mutatja be— A vádat megértette? — Igen. — Bűnösnek érzi magát? — Részben. — Mikor és miért volt már büntetve? A mokány termetű elsőrendű gyanúsított, Tímár László hevenyészve sorolta. Csak a legutóbbi évek „eseményeire” emlékezett: garázdaságért 6 hónap, jármű önkényes elvételéért és más bűn- cselekményekért 1 év 8 hónap. három évvel 'később (már 1983-ban) ugyanezért 10 hónapi szabdságvesztés. A bíró precízebb, a 15 évvel ezelőtt történtekkel kezdte, amikor a fiatalkorú Tímár javító-nevelőintézetbe került, azután jött az első kemény büntetés 5 év börtön. A többi stimmel. Tehát az idén április 11- én ítélte a szolnoki járásbíróság 10 hónapi szabadság- vesztésre. az ítélet nem volt jogerős. Tímár szabadon járt- kelt és három hét múlva (a vádirat szerint!) főszereplőjévé vált egy bűncselekménysorozatnak. Országjáró turné „lopott autóval” és betörésekkel „fűszerezve”. Kissé megszeppenve, halkan hadarva, most már mintegy belenyugvással idézte fel a történteket. Egykét elejtett cinikus megjegyzéséből sejteni lehetett, hogy szerepet játszott. Nagy rutinnal! — A többiek hozakodtak elő az ötlettel, mondván szereztek egy havert, aki ért a betörésekhez, csak gépkocsi kellene. Én a sofőrködést vállaltam. Szolnokon Balpataki Irén lakásán jöttünk össze május 6-án. Ittunk és eldöntöttük, kocsit szerzünk. Két kísérlet sikertelen volt. — Az első autót kitoltuk az összetákolt garázsból, de nem tudtuk beindítani. Azt mondták a többiek, csak nem dolgozunk potyára és ketten gardánboxostól kiszakították az autós rádió-magnót. A harmadik kocsi az utcán parkoló fehér Zsiguli „engedelmeskedett”. Irány Jánoshida, közben tankoltunk. (Nem benzinkútnál. Menet 'közben az utcán parkoló autók tankjából egy cső segítségével fejték le a benzint. Ezt nevezték következetesen mindannyian tankolásnak.) — Csak úgy találomra megálltunk egy presszó előtt. (Következett a részletes felidézése a betörésnek, az ital-, a pénz-, cigarettalopásnak. Ki mit csinált, 'ki, kinek, mikor és mit mondott.) Május 7-én nem voltunk sehol, pihentünk. 8-án este újból nekilódultunk. Négyen voltunk, Feketét nem találtuk. Négy feltört gépkocsi a város négy különböző pontján, elindítani egyiket sem tudták, mert vagy megzavarták Őket, vagy csődöt mondott a beindítási kísérlet. Május 9-e újabb pihenőnap. — Május 10-én a Thököly úton parkoló gépjárművet könnyedén rövidre tudtam kötni, de kevés volt a benzin és már Szolnokon tankolni kellett. És ezzel elkezdődött a háromnapos országjárás. A vádirat szerint: betörés Óbögön egy italboltban, és azután sorozatos benzinlopás ott, ahol éppen kiürülöben volt a lopott (pontosabban az önkényesen elvett) autó tankja. így mentek Komlóig. — Milyen állapotban vezette a gépkocsit? — A többiekhez képest egészen józan voltam. Komlón egy éles kanyarban a szembejövő ZIL átlépte a felezővonalat, ki kellett kerülnöm. ezért borultunk az árokba. Otthagytuk a kocsit. (A szakértő által megállapított 47 ezer forintos kár túlzás.) Megpróbáltunk a földúton lefalcolni, de jött az URH. — Mi a véleménye a történtekről? — Nem tudom miért csináltam butaság, volt, hiszen már előtte havi 6 ezret kerestem. — Kinek mi volt a feladata? — Nekem a vezetés, Szi- ráki Pálé a betörés, amiben Mihályi György segédkezett, Balpataki Irén meg csak úgy ott volt. Nem tudtuk lebeszélni arról, hogy velünk tartson. Nagyjából, kisebb részleteket kivéve a többiek Szi- ráki Pál. Fekete József (aki az első éjszakai kiruccanásban volt benne), Balpataki Irén is így mondták el a történteket. Még a jó svá- dájú másodrendű gyanúsított Mihályi György vallomása is majdnem összhangban volt a többiekével, ö 29 éves, egy-két évvel fiatalabb a többieknél. A bíróságon elhangzottak szerint hatszor ült már a vádlottak padján. És saját számításai alapján a tengernyi szabálysértésért 650 napig volt elzárva. — Mennyit iszik? — Amennyi van. 1980-tól amióta rendőrségi felügyelet alatt állok, dühből iszom, nem tudom elviselni, hogy mások bemehetnek, én pedig nem a szórakozóhelyekre. Megnyitották az első falusi galériát Perbálon. A helyi művészek és az Egyetértés Mgtsz, a falusi lakótelep felvonulási épületét alakította át kiállítóteremmé — Volt már alkoholelvonó kúrán? — 1978-ban. — És mennyire volt eredményes? — Semennyire. — Ki segített önnek a magnó 'kiszakításában? — Nem emlékszem. (Az ügyésznő felhívta a figyelmét arra. hogy a rendőrségi és ügyészségi kihallgatáson még emlékezett.) — Akkor is azt mondtam, hogy elfogadom amit a többiek állítanak. Az segített, aki elvállalja, aki elviszi a balhét. Szemtanú nem volt. A sértettek és egyben a tanúk a feltört autók, az ellopott (az önkényesen elvett) gépjárművek tulajdonosai, s a feltört üzletek vezetői. Közülük ketten önhibájukon kívül nem' tudtak a bíróságon megjelenni. A tárgyalást a bíróság elnapolta. Kovács Katalin
