Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

Téglaerdő — Ahol három, éve még ku­koricatáblát tikkasztott a nyár heve, Mezőtúr hatá­rában, ott most pillértégla készül az Alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat kor­szerű gyárában. Egyetlen nyolcórás műszakban hat­van ezer, évente sok-sok millió — úgy, hogy az agyagbányától a fóliába csomagolt kész termék ra­kodásáig nem érinti az anyagot emberi kéz. A hatalmas gyártócsar­nokban, amelyet a vonszo­lópálya sínrendszere hálóz­ta be akár az idegek az emberi testet, automata vezérlőpultok gombjait ke­zelik a dolgozók. Egy gombnyomás, s az előkészítőből az úttest fö­lött átívelő zárt szalagon az óriás körtárolóba érke­zik az agyag. Gombnyo­másra sajtolja a nyerstég­lát a présgép, automata rakja meg a sínen futó szállítókocsit, s amikor megtelik, fotocella tárja ki a szárító ajtaját... Onnét a kemencébe „utaztatja” a mechanizmus a száraz árut, ahol fokozatosan hevítik 150-ről egészen 1010 C-f ok­ig. Ha a készáru kijön az égetőből, újabb gombnyo­másra gördül a csomagoló­gép alá, majd villástargon­ca viszi a tárolóhelyre.. . Száznál kevesebben dol­goznak a gyárban. Senki nem szenved a hőségtől, portól, olyan a tisztaság, akár egy laboratóriumban. R. E. gombnyomásra Fotó: Tarpai Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom