Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
1983. AUGUSZTUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Sikeres kísérlet után — reform II színházgazdálkodás ■ ■■ wwm lovoje Ismét az érdeklődés középpontjába került kulturális életünk. A figyelmet az irányítás és a gazdálkodás korszerűsítése, idei reformja indokolja, amely a képzőművészetet, a ikultunálLis külkereskedelmet, a filmgyártást, a múzeumi, a könyvtári munkát és a színházgazdálkodást egyaránt érinti. Színházi életünk megújulása 1982 őszén kezdődött, amikor kísérleti gazdálkodási rendszert vezettek be a Vidám Színpadon. Lényegét Bodrogi Gyula úgy fogalmazta meg: aki sokat és jól dolgozik, többet keres. Ez — kissé leegyszerűsítve — többek között azt jelenti: a színház nagyobb gazdasági önállóságot és cselekvési szabadságot kapott, több bevétel esetén több lehetett a kiadásuk, tehát a bérjellegű kiadásuk is. A társulat tagjai alapfizetésükön túl fellépésenként szerepkategóriájuknak megfelelő plusz összeget kapnak. Államosították a haknit: a vidéki fellépésekért nemcsak a harmincegy forint napidíjat, hanem a szokásos gázsit is fizetik a színészeknek. A haszon nem a magánszervezők, hanem a színház kasz- szájába vándorol. Pándi Andrással, a Művelődési Minisztérium művészeti főosztályának vezetőjével a Bodrogi-féle. vállalkozásról és a színházgazdálkodás jövőjéről beszélgettünk. — Hogyan értékeli a Vidám Színpad kísérletét? — A kísérlet bevezetését gazdasági szükségszerűség indokolta. Bármennyire logikus és kézenfekvő is azonban valami új elindítása sajnos nem mondható általánosnak az a bátor gondolkodásmód és vállalkozókedv, ami Bodrogi Gyulát és a színház gazdasági igazgatóját jellemzi, örülünk, hogy vállalták a járt út helyett a járatlant, s hogy igazolták: a művészi és a gazdasági szempontok nincsenek ellentétben egymással, s hogy a jó színházi vezetés valóban hatalmas emberi és gazdasági erőket szabadít fel. Nagy segítségünkre voltak abban, hogy működés közben tanulmányozhassuk az új gazdálkodási rendszert. — Egyes vélemények szerint a Vidám Szípad sikereinek az a titka, hogy ma nagy igény van a könnyű fajsúlyú szórakozásra. A Vidám Színpad igazgatója ugyanakkor abban bízik, hogy példájukat mások is követik. így történik-e? — Igen. Semmi akadályát nem látjuk annak, hogy a többi színház hasonló gazdálkodási rend mellett döntsön. Ezt a modellt azonban nem tesszük kötelezővé, hiszen minden színházai más sajátosságok jellemeznek. A nagyobb intézmények bizonyára kötöttebb formát választanak. — Mikor térnek, mikor térhetnek át a színházak a korszerűbb gazdálkodási formára? — A József Attila Színház és a Radnóti Miklós Színpad már korábban jelezte szándékát, és kidolgozta tervét: e két társulat az új évadot már új szellemben kezdi. Az általános irányelvek, az új jogszabályok kidolgozása és a minisztériumok, a szakmai, érdekképviseleti szervek közötti egyeztetés azonban alapos körültekintést igénylő, bonyolult feladat, hosz- szabb időre van hozzá szükség. A színházgazdálkodás reformja minden bizonnyal 1984. január 1-től válhat általánossá. — A korszerűbben működő színházaktól milyen mértékben várható el, hogy gazdaságosak legyenek? — Nem célunk, hogy a színházaik önfenmtartóak legyenek, az állami támogatás továbbra is megmarad. Törekvésünk lényege az, hogy — miként gazdaságunk egésze — színházgazdálkodásunk is alkalmazkodjon a kor követelményeihez. S ez elsősorban nem bevétel- és nyereség centrikussá got, hanem nagyobb önállóságot, rugalmasságot, az egyéni és az intézményi érdekek egymáshoz valló közelítését, erősítését jelenti. — Hogyan, mennyire érinti ez a fajta rugalmasabb gazdálkodás a megyeszékhelyek társulat nélküli teátrumait? — A hatás egyértelműen pozitívnak ígérkezik. Minthogy e tájolás nem púp lesz a színész hátán, hanem szívesen vállalt feladat, köny- nyebb lesz megszerezni igényes produkciókat. A távlatokban azonban ez nem megoldás a társulat nélküli, színházak számára. Igaz, a pillanatnyi gazdasági helyzet korlátokat szab, mégsem szabad lemondanunk arról, hogy valamennyi megye- székhelyünk önálló társulattal rendelkezzék. A meglevők példája igazolja: az állandó társulat egy-egy megye közművelődésére Igen jótékony hatással van. — Az új színházgazdálkodási forma az anyagi érdekeltség erősítésén alapul. Nem vezet majd a kommersz uralmához? — Az olcsó siker lehetősége valóban csábító. A felügyeleti szervek azonban mór a tervezéskor nagy figyelmet fordítanak rá, s a szakma és a közvélemény kritikája is szigorú. A Művelődési Minisztérium úgy használja majd fel a rendelkezésre álló anyagi erőket, hogy a kortárs magyar és a klasszikus szerzők műveit, továbbá a szocialista országok drámatermését továbbra is a megfelelő arányban lássuk a színpadokon. A rugalmasabb gazdálkodás nem járhat tartalmi szegényedéssel. Alapelveink, művelődés- politikai céljaink változatlanok. Cs. B. Befejeződött Tegnap Szombathelyen befejeződött a magyar nyelvészek 4. kongresszusa. A nyelvtudósok öt-hat esztendőnként sorra kerülő tanácskozására ez alkalommal a hazai nyelvészeken kívül tizenhárom országból érkeztek résztvevők. A négynapos kongresszuson négy szekcióban mintegy száznegyven előadás hangzott el. A tanácskozás központi témája a magyar nyelv rétegeződése volt. A záróülésen Benkő Lo- ránd akadémikus, a Nyelv- tudományi Társaság elnöke köszönte meg a résztvevők — akadémikusok, hazai és külföldi egyetemek, főiskolák oktatói, tudományos kutatók, középiskolai tanárok — közreműködését, s bejelentette, hogy a magyar nyelvészek következő, ötödik kongresszusát, amelynek témája a magyar nyelvtudomány múltja és jelene lesz, 1988-ban, rendezik meg. Augusztusi költekezés Pillanatkép szülőkről, diákokról tanévkezdés előtt A tanévkezdés mindig jelentős változás a gyermekes család életében. A nyári szünidőben kialakított életritmus — a szülők szabad idejük nagyobb részét szentelhették a közös családi programoknak — visszatér a régi kerékvágásba, amelybe újra „bele kell rázódni”. A tanévre való felkészülés már korábban elkezdődik a különböző vásárlásokkal. „Ez a gyerek úgy nő, mintha húznák” — új ruha, köpeny kell, másik táska, füzetek és még sorolhatnánk. Különösen a (nagy, többgyermekes családok érzik meg jobban a ritmusváltást. Nekik kell jobban „kiköltekezniük” szeptember közeledtével. Mit jelent számukra a tanévkezdés, sikerül-e zökkenőmentesen átallniuk az elkövetkező tíz hónapot meghatározó tempóra? * * * Tószegen Kovács Lász- lóékhoz kopogtattunk be. A három lány, Renáta, Olga és Mónika édesanyjukkal tévénézéshez készülődtek. — Sajnos a férjem kórházban fekszik, így magunk vagyunk itthon — panaszkodott Kovácsné. — Még jó, hogy a lányok ráértek, rengeteget tudtak segíteni a házimunkában, ők vásároltak, takarítottak, sőt még főztek is. Igaz, néha veszekedtek, de ez csak a lányos sértődé- kenységből adódott. Itt van a nyakukon az évnyitó, ezután már nekik is kevesebb idejük lesz arra, hogy köny- nyítsenek itthoni munkámon. Egyébként a szülő számára a tanévkezdés legalább annyi izgalmat jelent, mint a gyerekeknek. — Beszerezték-e már a tanszereket? — Már mindent megvásároltunk, a füzeteket, a könyveket, már csak „födni" kell. Muszáj volt új könyveket venni, mert hiába vannak meg Mónikának a régiek, a kisebbek már másból tanulnak. Még nem csináltam házi költségvetést, de legalább 4—5 ezer forinttal megcsappant a családi kasz- sza. Ezt, mivel a férjem beteg, eléggé megéreztük. — Mikor tud ezután együtt lenni a család? A vakációban az volt a legjobb, hogy szinte minden percet együtt tölthettünk. Most az iskolakezdéssel már közel sem lesz így. Mónika Szolnokra jár egészségügyi szakiskolába. Reggel hat órakor megy el itthonról. Renáta és Olga, mi,vel az iskolában váltott tanítás van, délben találkoznak egy pár percre. Férjem buszsofőr, reggeltől úton van. így csak este találkozhatunk. Egész napot minden második szombaton tölthet együtt a család. pedig ezek a legszebb órák számunkra, közösen tudunk igazán jól kikapcsolódni, pihenni. Gondolom, egy hónap is eltelik majd, mire megszokjuk újra ezt az életritmust. * * * A csöngetésre azonnal felpattant az ajtó, három szőke fej kíváncsiskodott kifelé a nyíláson. — Csak halkan tessék beszélni, mert apu alszik, éjszaka dolgozott — magyarázta a tízéves forma legényke. — Anyu viszont itt dolgozik szemben, az utca másik oldalán, a vendéglátó- ipari főiskola konyháján. Mádi Islvánnéval az intézmény ebédlőjében beszélgettünk. Dicsértem, milyen talpraesett fia van. — Kis koruktól kezdve önállóságra neveltük őket. általában feltalálják magukat. Egész nyáron önállóan csináltak mindent, még azt sem igényelték, hogy együtt menjünk megvásárolni a füzeteket, az 'iskolaköpenyt. Mindenben segítenek egymásnak, legyen az a tanulás vagy a házimunka. Nyugodtan otthon merem hagyni őket. tudnak vigyázni magukra és egymásra is. Persze annak nagyon örültek, hogy az apjukkal sokat lehettek együtt a szünetben, vitte őket mindenhová: strandra, kirándulni. Ez iskolaidőben ugyanis nem megy, mivel a férjem éjszakai portás az Aranyiakat étteremben, hajnalban jön haza, délelőtt alszik, este újra elmegy. Nyáron soha nem járnak napközibe a gyerekek, hogy minél több időt tölthessünk együtt. / — Mi változik szeptembertől ? — Kicsit korábban kell majd mindannyiunknak kelni. Szerencsére egy iskolába járnak a gyerekek, így együtt reggelizhetnek, és együtt indulhatnak el otthonról. Azt mondják, minél több a gyerek a családban, annál több a gond — ami igaz —, de annál több az öröm is. Pár ezer forintba Bfelekerültek a különböző felszerelések, tanszerek, de ezt már előre kispóroltuk. Azt sajnáljuk, hogy most már kevesebbet lehetünk együtt, de tulajdonképpen már mindannyian várjuk a tanévnyitót. — fs — Higgyetek nekem Mihályfy László első nagyjátékfilmje A Népszínház utca 24. számú házában forgatja e napokban első egész estét betöltő játékfilmjét Mihályfy László. A címe: Higygyetek nekem! Az Übcrhausenban több díjat is nyert alkotó filmje egy pesti lakásban játszódik. Gábor 14. Gabriella 13 éves. Ainyjuk kórházba kerül,, nagyapjukkal, a 82 esztendős szenilis vénemberrel maradnak együtt, Pénzhez, beosztáshoz semmi érzékük, mégis boldogulni próbálnak. A í o r gat óik ön yví ró Szendi Gábor „meséje” szerint egyszeresük megjelenik Guszti, az anya régi barátja Londonból, ajándékokkal megpakolva. Ettől kezdve megváltozik. az életük. Üj világ tárul a gyerekek elé, egyre különösebb, hol gyanús, hol elragadó élményekben lesz részük a magát üzletkötőnek mondój (férfi társaságában* Üj helyzetekben kell felta- lálmiök magukat, s a megoldások megosztják a kis csapatot. Guszti temperamentuma, humora, sokszínű embersége mindenkit meghódít, még a kórházból hazaérkező anyát is. Megszületik az elhatározás : Guszti és anya összeházasodnak, következhetne a heppiend: mindenki boldog, végre teljes lesz a család — ám a dolgok mégsem ilyen derűsen alakulnak. A film két főhőse Babos Tamás (Gabi) és Hasmann Judit (Gabriella). A további szerepeket Páger Antal, Meszléry Judit, Reviczky Gábor formálja meg. A film operatőre Balog Gábor, akinek ez az első játékfilmje. koznak, még talán pironkodnak is. Valami hasonlót éreztem, amikor Rodolfó és Zsurzs Kati gyermekműsorát figyeltem a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében Egy-egy poén az óvodásokat, kisdiákokat kísérő szülők, pedagógusok, óvónők körében gyakran nagyobb sikert aratott, mint a gyerekeknél, akik egyébként az első perctől kezdve fölöttébb élvezték az előadási, melynek aktív részesei, szereplői lehettek. Az apróságok lelkes színpadi „beugrásával” kelt életre a közismert orosz népmese, a répa kihúzásának története. Zsurzs Kati kitűnő érzékkel bánt a 3—6 évesekkel. A közös éneklésekkel, verseléssel hamar feloldotta közönségét. Minden játékra akadtak önként jelentkezők, hogy feladjanak a színpadra, megmutassák társaiknak, miiyen ügyesek, hogyan szól hangjuk mikrofonon keresztül. Az előadás hangulati csúcsát mégsem a zenés-verses műsorral érte el. A fő szám a függöny mögül a hangos kórus hívására pódiumra lépő Rodolfó „bácsi” volt. A világhírű bűv.ész, művész varázslataival lenyűgözte az árgus szemekkel figyelő közönségét. Trükkjeiben néma látványosságra, hanem arra törekedett, hogy a gyerekek minél jobban élvezzék a közös perceket, egy-egy mutatványnak részesei legyenek. Végtelen egyszerűséggel dolgozott a színpadon, összekötőszövegének humora mindvégig kacagásra késztette nézőit, hallgatóit. A gyerekek élvezték a közös produkciókat, minden bizonnyal felejthetetlen élmény volt számukra, miként a felnőtteknek is a színvonalas előadás. Közös ének, közös játék Így kell ezt csinálni ... Bőven akadtak jelentkezők a közös mutatványhoz Fotó: Hargitai Lajos Egy húron a _______ k özönséggel Rodolfó és Zsurzs Kati gyermekműsora Nemcsak a gyerekek szeretik a játékot. A felnőttek is képesek önfeledten belemerülni a frissiilést nyújtó mókázásba. Egy jóízű nevetés szinte „visszafiatalítja” az embert. Az is előfordulhat, hogy a komolyan vett játék nagyobb örömet jelent az anyukáknak, apukáknak: mint csemetéiknek. Aztán amikor a szülők rajtacsípik magukat, milyen jól szóra-
