Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

1983. AUGUSZTUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 MÉG EGYSZER A családról, a házról és az ítéletről Új falusi honfoglalók „Mire vár a bíróság? Csa- lládi tragédiára? ... Érthe­tetlen előttünk, hogy ha a szolnoki járásbíróság jog­erős ítéletet hoz, annak mi­ért nem tud érvényt is sze­rezni ... Naponta emlegetik a gyermekvédelem fontossá­gát, ezek szerint csak üres szólamok, súly nélküli sza­vak ezek? ... Nagyon cso­dálkozunk, hogy nem tud­nak segíteni azon az asz- szonyon.” Tucatjával érkeztek felhá­borodott hangú olvasói leve­lek a július 30-án megjelent Egy család és egy ház című cikkre, amely egy felbomlott családról, kiszolgáltatottá vált asszonyról és két gye­rekről szólt. Ök hárman — bár jogerős ítélet garantálta nekik a volt férjjel közösen épített családi ház haszná­latát — az asszony szülei­nél egyszobás lakásában ötödmagukkal szoronganak, mert nem mernek visszaköl­tözni a házba. A házba, amely úgy fest, mintha van­dálok fosztották volna ki. (A volt férj dobra verte a ház berendezéseit.) Az asszony úgy gondolta, és gondolja ma is, hogy ha a Népköztársaság nevében kihirdetett ítélettel övé és a két gyereké lett a ház kizá­rólagos használatának joga, akkor ennek az ítéletnek a bíróság érvényt is szerez. Erre vár május óta. Néhány napja kérésére a bíróság ar­ról tájékoztatta, hogy kiál­lította a végrehajtási lapot, amelynek alapján a végre­hajtó intézkedik. Mit jelent ez az intézke­dés? És egyáltalán, a bíró­ság mit tehet annak érde­kében, hogy az ilyen ítéle­teinek fogantja legyen? Er­re kértünk választ dr. Fülöp Ferenctől, a Szolnoki Me­gyei Bíróság elnökhelyette­sétől. — Az általános szabály az, hogy az utcára senkit sem lehet kitenni, még azt sem, akit a bíróság arra kö­telez, hogy saját maga gon­doskodjék elhelyezéséről. A törvény összesen két esetben tesz kivételt: ha önkényes beköltözőkről és ha az együttélési szabályokat dur­ván megsértőkről van szó. De az összeférhetetleneket sem lehet csak úgy kilakol­tatni. Figyelmeztetés, több­szöri bírságolás után, más településre, szükséglakásba költöztethet ök. A Statisztikai Kiadó Vál­lalat gondozásában megje­lent a Statisztikai Évkönyv legújabb kötete, amely az 1982-es adatokat tartalmaz­za. A KSH szerkesztésében készült kiadvány célja a szakemberek és a közvéle­mény tájékoztatása a hazánk életére legjellemzőbb muta­tószámokról és azok változá­sairól. Az évkönyv képet ad a népesség számáról és ösz- szetételéről, a népmozgalom és a foglalkoztatottság ala­kulásáról, gazdasági eredmé­nyeiről, s a számok tükrö­zik valamennyi népgazdasá­gi ágazat tevékenységét. Kü­lön fejezetek foglalkoznak a lakosság életkörülményeivel, a jövedelmek és a fogyasz­tás alakulásán túl a szociá­lis ellátottsággal, az egész­ségügyi szolgáltatásokkal, a lakáshelyzettel. A kötet a környezetvédelemről, az ok­tatásról, a tudományos ku­tatásról, a közművelődésről és a sportról, valamint az igazságszolgáltatásról, a ba­lesetek alakulásáról és idő­járásunkról is érdekes ada­tokat közöl. A statisztika szerint az or­szág lakóinak száma tavaly január elsején 10 millió 711 ezer volt. Budapest és a vi­déki városok lakossága nö­vekedett a megelőző évhez képest, a községekben azon­ban csökkent. Valamelyest mérséklődött a házasságkö­— Szűkítsük a kört a vá­lóperekkel sokszor együtt járó lakáshasználati vitákra. — Sok (évről évre egyre több) ilyen perben döntenek a bíróságok. A polgári perek 50 százaléka családjogi ter­mészetű. Válás, gyermekel­helyezés, gyermektartásdíj, vagyonmegosztás, lakáshasz­nálat miatt indított perek száma tavaly a 2500-at meg­haladta. A gyerek és a lakás a legallergikusabb pontja a vitáknak. — Akinél a gyerek, azé a lakás is. — Tudni kell, hogy a bíró­ság mindenekelőtt a gyer­mek érdekeinek megfelelően dönt. A lakáshasználatról is! Ha megosztható a lakás és az elvált szülők kulturáltan tudnak viselkedni, egy fedél alatt maradnak, amennyiben optimálisabb megoldást nem találnak. — Maradjunk a konflik­tusos helyzeteknél. Kezdjük azzal, ha kicsi, oszthatatlan a lakás, nincs lezárható kü- lönszoba és akinek költöz­nie kellene, nem mozdul. — Elméletileg cserelakást kell számára biztosítani. — Kinek a kötelessége? — Tanácsi bérlakás esetén a lakáshivatalnak. Ha sze­mélyi tulajdonról van szó, a végrehajtó akkor is tájé­koztatást kér a tanács ille­tékes osztályától, hogy hol tudna cserelakást biztosíta­ni. A válasz azonban álta­lában az, hogy sehol. — Cserelakás tehát csak egy fikció. — Igen, mert nincs. Sem a bíróság, sem a végrehajtá­si iroda nem rendelkezik la­kással. — És mit tud tenni, azért, hogy ítélete — már elnézést — ne pusztán írott malaszt legyen? — Az érdekelt fél tevé­keny közreműködése nélkül semmit! Annak, akinek a bíróság megítélte a lakás ki­zárólagos használatát, na­gyon aktívnak kell lennie. — Legyen a példa a meg­irt Furcsa csalód esete. Má­jusban megszületett az íté­let, amely szerint a három- szobás családi ház kizáróla­gos joga az anyáé és a gye­rekeké, mert bebizonyoso­dott (az asszonynak kellett bebizonyítani, hogy a volt férjével „életveszélyes” egy fedél alatt élni. — Igen, aki állítja a bí­róság előtt, annak kell be­tések száma, növekedett vi­szont a házasulandók átlagos életkora, mind a férfiaknál, mind a nőknél. A válási sta­tisztika tovább emelkedett, s a legtöbb házasság ott bom­lott fel, ahol mind a férj, mind a feleség 25—29 éves. A férfiaknál és a nőknél egyaránt növeke­dett a születéskor várható élettartam, az 1982-ben szü­letett fiúk életesélye 66,2, a lányoké 73,7 év. A felmérések szerint száz munkásháztartásban 96 hű­tőgép, 98 mosógép, 86 cent­rifuga, 86 porszívó, 128 ke­rékpár. 156 rádió, 111 televí­zió és 33 személygépkocsi ta­lálható. Az adatok nem sok­kal térnek el a falusi csa­ládokban, a kettős jövedel­mű háztartásokban, illetve a szellemi foglalkozású csalá­dokban sem. Ez utóbbiaknál magasabb a személygépko­csik. illetve a híradástechni­kai eszközök száma. Az országos közúthálózat az elmúlt évben nem növe­kedett számottevően, a mi­nőségi változást mutatja azonban, hogy csökkent a másodrendű, viszont növe­kedett az elsőrendű főutak száma, s ezen belül 22 kilo­méterrel hosszabb lett az autópálya-hálózat. A gépjár­mű-állomány megközelíti a 2 milliót. bizonyítania, hogy az egy fedél alatt élés a másik hi­bájából lehetetlen. Ugyan­úgy neki kell kezdeményez­nie a végrehajtást is, mert a bíróság nem tudja, hogy kiköltözött-e, akit jogerős ítélettel erre kötelezett. — A férfi nem mozdult, az asszony kérte a végre­hajtást. — A bíróság intézkedett, kiállította a végrehajtási la­pot, és a végrehajtó felszó­lította a volt férjet, önként teljesítse az ítéletet. — Mi történik, ha a fel­szólítás eredménytelen? — Bírságolás, összegének felső határa 10 ezer forint, és többször megismétlődhet. Be is hajtja az iroda. — Amennyiben van mi­ből. A bérből letiltható adósságok sorrendjében a bírság az Utolsók között van. Nem beszélve arról, hogy ez esetben az adósnak nincs is munkahelye. — Az ingóságok és az in­gatlan terhére végre lehet hajtani. De ezt most hagy­juk. Ha a bírságolás ered­ménytelen, arról is a hasz­nálati joggal rendelkezőnek kell a bíróságot tájékoztat­nia, mert a törvény értei­mében elsősorban az ő ér­deke jogainak érvényesítése. Ezért rá vár az is, hogy va­lamilyen szállást, lakást, al­bérletet szerezzen a lakás- használat jogától megfosz- tottnak. Lakcím és befogadó nyilatkozat kell ahhoz, hogy a végrehajtó (akár karhata­lom segítségével is) kilakol­tassa. — Befogadó nyilatkozat? Kitől? — Attól, aki hajlandó írásban vállalni, hogy a ki­költöztetettnek szállást, la­kást biztosít. — És, ha senkj sem akad, aki erre hajlandó? — A legvégső esetben ke­rülhet sor arra, hogy az ut­cára kitegyék. — Eddig csak a lakás- használatról beszéltünk, a tulajdonról nem. — Az lényegesen egysze­rűbb. A benntmaradó meg­váltja a tulajdonostárs ré­szét, vagy ha nincs rá pén­ze, akkor eladják a közös lakást, és megosztoznak az árán. Vagy ha ebben sem tudnak közös nevezőre jut­ni a bírósági árverésen tör­ténik meg mindez. Hát ez van. Kovács Katalin Pokróc rőzsefonattal Folyamszabályozás a Tiszán A Tisza magyarországi al­só szakaszán az igen ala­csony vízállás, amely szinte az egész nyarat jellemezte, kedvező lehetőséget nyújtott a folyamszabályozási és partvédelmi munkákhoz, amelyek már befejezésükhöz közelednek. Mindszentnél mintegy 200 méter hosszú és 30 méter széles, úgynevezett pokrócot készítettek rőzsefo­nattal merevített műanyag­szövetből, s terméskövekkel terhelve a part mentén a folyóba süllyesztették. A sú­lyos kövek fokozatosan be­ágyazódnak a mederbe, s megvédik a víz romboló ha­tásától. Hasonló technológiát alkalmaztak a csongrádi va­súti híd közelében levő fo­lyószakaszon, az algyői híd közelében pedig a mederbe a víz áramlását kedvezően befolyásoló úgynevezett ve­zetőművet építettek. A kö­vekből kikéozett kis védő­mű arra kényszeríti a Tiszát, hogy a kijelölt szakaszra rakja le iszapos hordalékát és töltse fel a korábbi évek­ben megrongált, kivájt part­szakaszt. Egy szólásmondás szerint a statisztika pontosan olyan, akár a strandokon egy-egy anyag takarékos bikini: mi­közben sok mindent mutat, bizonyos részigazságokat, — amelyekre a gyarló ember pedig fölöttébb kíváncsi — eltakar, illetve csak sejtet. Mindez akkor jutott eszem­be, amikor Tisza roffon a községi közös tanács szobá­jában az adatokat böngész­tük, hogyan változott, módo­sult az utóbbi huszonegyné- hány esztendőben a társköz­— A statisztika ugyan még nem mutatja, de két év óta új, érdekes irányzat figyel­hető meg ebben a kis falu­ban is. A lakók száma sze­rencsére már alig csökken, sőt elkezdődött egy érdekes visszafelé áramlás. Eddig Gyendáról nagyobb települé­seikre iparkodtak, költöztek az emberek, most meg a vá­rosokból, nagyközségekből érkeznek hozzánk, alka'mi és állandó lakók. Akad, aki családostul le is telepedik, és van, aki csak hétvégi ki­ruccanásokhoz, kertészkedés­hez vásárol egy-egy jókora szőlőt, gyümölcsöst. Segítjük őket, megadjuk az. engedélyt, ne álljanak, rohadjanak üre­sen a házak. Tóth Sándor magas, szálas férfi. Rokkantnyugdíjas, őrnagyi ranggal szerelt le a honvédségtől. A felesé­gét is leszázalékolták a ko­rábbi munkahelyén, és pár hónapja még Szolnokon él­tek egy mätsodik emeleti, i kétszobás, összkomfortos állami lakásban a Vosztokon. Mozdulni szerettek volna va­lamerre a kődzsungelból, és bármilyen hihetetlen, az év tavaszán tíz perc alatt eldön­tötték : otthagyják a megye- székhelyet. Leadták az álla­mi lakásukat, és az érte kapott, meg a spórolt pénz­ből építkezésbe fogtak. Eyendán, egy csendes kis mellékutcában. Hogy miért itt? — Három tényező játszott közre — sorolja a nyugdíjas őrnagy. — Az egyik: a négy­száz négyszögöl telek mind­össze tízezer forintba került. A másik: itt igen jók, gyü­mölcstermesztésre, kertész­kedésre kiválóak a földek. A harmadik: a nászék, a me­nyem szülei is itt élnek. Így gyorsan meg kezdtük az építkezést, és július 16-án le is költöztünk. A kétszobás, előteres, mu­Balázs Gézáék évékig laktak Kenderesen az anyó- sáéknál. Noha jól megértet­ték egymást, de mint minden fiatal házas, ők is vágytak már az önálló otthonra, és a nagyközséget otthagyva Ti- szagyendára költöztek. Ugyan­is itt találtak a pénzüknek megfelelő házat. Száznyolc­vanezerért vették meg a há­romszobás lakást, amelyhez 990 négyszögöl porta tarto­zik, tele szőlővel, bőven ter­mő gyümölcsfákkal. A férj mentős Kunhegyesen, a fe­leség félműszakban az OTP- fiókban dolgozik. Két gyere­kük van, és amióta itt lak­nak, már betonjárdát húztak az épület elé a kapuig, „helyrepofozták” a fürdőszo­bát, és most tervezik a ház teljes külső tatarozását. — Nem bántuk meg, hogy eljöttünk Kenderesről — így szól Balázsné. — A kereset mellett sokat ad a kert is, hiszen 12 hektó bor, több mint 40 liter pálinka, te­mérdek gyümölcs termett. Van három hízónk, a téesz adott három anyakocát, és az árát majd fialás után a kismalacokkal törlesztjük. — Az emberek? — Közvetlenebbek, ara­nyosabbak, mint egy na­gyobb településen. A szom­ség. Tiszagyenda népessége. Ebben a csupazöld, egyetlen óriási gyümölcsöskerthez ha­sonlító faluban 1960-ban Iméig ezer.n yólcszláznyolcvan - ketten éltek, tíz év múlva már csak alig többen másfél ezernél, az idei, nyári adatok szerint pedig u tiszagyendai- ak jelenlegi létszáma ezer­háromszázötvenkettő. Egy­értelműen fogy n falu né­pessége, ugyanakkor Mészá­ros László vb-titkár szerint másról is szó van. tatós ház félig kész. Belül jószerével minden a helyére került, de kívül még akad tennivaló. Hiányzik az épü­let kőporozása, az udvar ren­dezése, de már az új ólban malacok röfögnek, mellettük az elkerített részben aprójó­szág kapirgál, kacsák zajon- ganak. Nem vitás, ennek a gyorsan nyélbeütött lakás­cserének legjobban a két unoka örül, akik fülig ma- szatosan, mezítlábasán, bol­dogan élvezik a falusi sza­badságot. Vajon a nyüzsgő város után nem volt-e furcsa megszokni a csendes falut? — Más az életritmus, mint Szolnokon — mondja Erzsi­ké, a feleség. — Én például tíz évig voltam a szolnoki 12-es körzet népfronttitkára, temérdek társadalmi «mun­kát végeztem, vállaltam. Itt viszont reggeltől estig leköt a ház körli és a házimunka: jószágettótlés, udvarseprés, főzés, bevásárlás, kertgondo­zás. Nem panaszként hozom fel, szívesen végzem vala­mennyit. Tetszik a csend, a nyugalom, a jó levegő. — És a társadalmi felada­tok? — Még egy év, amíg a ház körül minden a helyére kerüli. 'Hai azutáni kérnek bennünket valamilyen tár­sadalmi munkára. és az egészségünk engedi, szíve­sen vállaljuk. — Városi embernek mi a legszokatlanabb a faluban? — Nincs összkomfort sem a házban, sem azon kívül. Itt mindenből egy van, és olykor Kunhegyesre járunk ót vásárolni. Dehát így dön­töttünk, és abban bízunk, hogy nem tettük rosszul. Jósz|ágokaH tartunk, i gyü­mölcsfákat telepítünk az udvarra, bevetjük a kertet, egyszóval oilfcsóbb lesz az élet, megterem sok minden a ház körül a gyerekeknek is, meg nekünk is. széd néni sokszor vigyáz a gyerekekre, ha valami miatt hirtelen el kell mennem. Amikor ideköltöztünk, nem értettünk a szőlő metszésé­hez. Eljött egy bácsi, meg­metszette az egészet, és sem­mit sem fogadott el a kö- szönömön kívül. — Szórakozás? — Nincs rá idő, meg vala­hogy nem is vágyunk rá. A kert, a jószág sok munkát ad. Van egy Polskink, oly­kor el ugrunk vele a roko­nokhoz egy-két napra. Több­re nem is mehetünk, mert az állatoknak akkor is enni kell adni, és a szomszédok szívességével sem szeretnénk visszaélni. Kájel Zoltán és felesége, Mária is, még a huszon- éveik közepét tapossák. Zoli sátoraljaújhelyi, Marika Kunmadarasi. Két gyerekük van: egy ötéves fiú, és egy héthónapos kislány. Koráb­ban albérletben, IBUSZ-szo- bában laktak Pesten, ezután gondolták egy (merészeit, megvették 120 ezer forintért ezt a kétszobás, hosszúkás parasztházat, a hozzátartozó félhold telekkel. A kertben gyümölcs, szőlő díszlik, az ólban pedig már 12 süldő, 1 anyadisznó, 1 hízó röfög, mellettük szép számú ba­romfi. A havi összes járan­dóságuk hat és fél ezer fo­rint: kocsijuk és motorkerék­párjuk is van. Odabenn a mes tergerendás szobában magnó, tévé. rádió, modern új bú­tor. Mária a hét közepén nem főz, az ebédet hármójuknak heti 204 forintért az itteni .étteremből hordja, hétfőtől szombatig. — Megkedveltük a falut és a férjemmel úgy tervezzük, eltöltünk vagy tíz évet, hogy össze bírjuk szedni magun­kat. Pár hónapja költöztünk, én gyesen vagyok, Zoli pe­dig Kunhegyesen a Kunság Népe Termelőszövetkezetben baromfigondozó. Azt latol­gatjuk, hogy én is hamaro­san visszamegyek dolgozni ugyanoda, vele járok be a kocsin Kunhegyesre, és a gyerekeket is behordjuk édesanyámhoz. — Csak tíz év lesz a gyendai életből? — Lehet több is. A házat helyrehozzuk. Most éppen a vizet akarjuk a konyhába vezetni. Hétvégi ház helyett lakás A főutcán az új ABC és a Petőfi utca közötti szakaszon egy modern, szép kockaház áll a gondozott, félholdnyi porta egyik szögletében. Ba- ráth Lukácsék tulajdona, akik hetente háromszor, négyszer is kiutaznak, mivel a kunhegyes! lakásukban él­nek. — Erre a telekre az én kovácsmester dédnagyapám épített több mint száz éve ee- nádas kisházat. Az épü­letet alaposan megette a sok hó, eső, vihar és a férjem­mel, úgy döntöttünk, hogy a szép telek miatt nem adunk túl az ingatlanon. Lebontot­tuk a rozzant házat, és ezt a mostanit húztuk fel a he­lyébe. A kovácsműhelyt meghagytuk, kívül-belül ki­tataroztuk, afféle mindenes­ként szolgál, bennünket. Én a kunhegyesi nagy ABC egyik helyettes vezetője va­gyok, és a sok számolás, kalkulálás, zaj után kimon­dottan jólesik a kerti mun­ka. Ráadásul ez a gyendai kétszobás épület már a má­sodik éve lakott. Ide vettük az anyai nagybátyám, meg a feleségét, akik gyermekte­lenek, és lassanként mind­ketten gondozásra szorulnak, hiszen eljutottak a nyolcadik iksz küszöbére. Pécelről köl­töztek át, korábban azt ter­vezték; a szociális otthonba mennek. Hetente háromszor, négyszer is kinézek rájuk, hiszen így jóval közelebb kerültek hozzánk. És ha én nyugdíjba kerülök. ez a víkendiház lesz az otthonunk, mert kiköltözünk a férjem­mel. A kunhegyesi ház meg a fiamé marad, aki ötödéves orvostanhallgató, és ha vé­gez,, haza szeretne jönni Kunhegyesre. A teljességhez hozzátarto­zik, hogy Tiszagyendán ma húsz! helyen építenek házat, legalábbis ennyit tartanak nyilván. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a községben mintegy félezer lakóház akad, ez a szám igen jelentős. Az építők többsége fiatal, vagy középkorú helybéli: sokan szüleik, nagyszüleik nádfede- les, cseréptetős háza mellé, vagy helyére húzzák a mo­dern lakásukat. Mások 10— 12 ezer forintért kapnak a tanácstól ötven esztendőre, tartós használatba telket, vagy a hatalmas porták tu­lajdonosaitól vásárolnak hat-nyolcszáz négyszögöl ker­tet. amelyre a ház is bőven ráfér. Közöttük akadnak vá­rosiak, korábban különböző nagyközségekben élők, akik­nek megtetszett ez a csupa­zöld, csupa fa apró település. Ügy tűnik, a falusi hon­alapítók esetében mindenki jól jár. A falu azért, mert düledező, régi házai eltűn­nek, a városi embereket pe­dig a nyugodt környezet, a táj vonzza. D. Szabó Miklós Megjelent a Statisztikai Évkönyv Városból faluba Magukban laknak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom