Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
1983. AUGUSZTUS 27. SZOLNOK MEGYE! NÉFLAP 3 ÜLÉST TARTOTT AZ ELNÖKI TANÁCS Az Elnöki Tanács tegnap ülést tartott. Megtárgyalta a Minisztertanács előterjesztését az Állami Balett Intézet átszervezéséről. A táncképzés követelményei, a magas művészi színvonalhoz szükséges elméleti szakismeretek oktatása indokolttá tették, hogy az intézet beépüljön a magyar felsőoktatási intézmények rendszerében. Az Elnöki Tanács ezzel összefüggésben módosította az oktatási rendszerről szóló, 1961. évi III. törvény és az 1973. évi 24. számú törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit,. Az új szabályozás 1983. szeptember 1-én lép hatályba. A továbbiakban az Elnöki Tanács kinevezésekről döntött, bírákat mentett fel és választott. A KISZ KB titkárának látogatása Augusztus 25-én. kétnapos látogatásra megyénkbe érkezett dr. Varga Sabján László, a KISZ KB titkára, az intéző bizottság tagja. Tegnap fogadta őt Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára. Megéri elégetni Nagykunsági gáz Leninvárosba Kenderestől 2 kilométerre, a Kunhegyesre vezető út mellett június óta ég a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat új gázüzemének égbenyúló fáklyája. A Kenderes, Fegyvernek, és Nagykörű térségében lévő gázmezők kincsét összegyűjtő, szállításra, felhasználásra előkészítő telep igen fiatal, történetéről beszélve azonban Tóth Emil, a vállalat termelési osztályvezétője egy évtized eseményeit foglalja össze: — Hogy ezen a vidéken szénhidrogén telepek vannak, azt a 70- es évek elején jelezték a geológu-----------------s ok, a kutatófúrások igazolták is feltevésüket. A mezők kiaknázása azonban csak néhány éve vált időszerűvé. Korábban az olajipar beruházásra költhető pénzét érdemesebb volt gazdaságosabban szénhidrogént adó területeken — például Algyőn — felhasználni. Mert az úgynevezett középalföldi kutak most Kenderesre kerülő vagypna különleges összetételű, igen sok úgynevezett inertet, például éghetetlen szénhidrogént tartalmaz. A gáz fűtőértéke alacsony, az új üzemben keverés után 4000 kilokalória köbméterenként — fele any- nyi, mint az országos hálózatban keringő földgázé... A kutak, a vezetékek, gyűjtő és előkészítő üzemek azonban ugyanannyiba kerülnek, mint amelyek az értékesebb földgáz hasznosításához szükségesek. Iféltőié idők Ma már érdemes kitermelni a Kunságnak ezen a részén talált gázt. Tíz év alatt persze nem a föld vagyona . lett értékesebb, a szénhidrogének ára emelkedett olyan magasra, hogy megéri drága üzemeket építeni, és a kevesebb energiát adó anyagot is a felszínre hozni. Mert nézzük csak a számokat.! A Kenderes, Fegyvernek és Nagykörű környéki kutakból évente összegyűjtött 500 millió köbméter szénhidrogén a Tiszai Hőerőműben 200 ezer tonna kőolajjal egyenértékű „fekete arany” elégetését teszi fölöslegessé. Igaz, a gyű.i- tőálloonások, a vezetékek és a gázüzem elkészítése 400 millió forintba került. ám az olaj tonnánkénti ára 300 dollár körül változik manapság. — Persze nemcsa az árnövekedés tette gazdaságossá a nagy inerttartalmú gázok kitermelését — folytatta az elemzést Kurucz Imre. a vállalati központ irányító mérnöke. — A speciális összetételű szénhidrogén hasznosítására alkalmas fogyasztót kellett találni. Ha a kis fűtőértékű gázt az országos hálózatba kapcsoljuk, a minőségromlás miatt. minden földgázzal működő berendezést át kellett volna alakítani, hogy a kevesebb kalória ellenére is működőképes maradjon. Ez rengetegbe került volna, ilyenre nem is Kotrás Gábor: „sok itt még a gyermekbetegség” Fotó: Dede gondolt senki. Szerencsére a viszonylag közeli Tiszai Hőerőműnek villamosáram előállítására megfelel 4000 kilokalóriás gáz is, a turbinákat működtető kazánok átalakítására keveset kellett költeni. Termelve tanulnak A nagy inerttartalmú gázok hasznosítását szolgáló kutakból, a gyűjtőállomásokból vezetékekből álló rendszer „lelke” a kenderesi gázüzem. Kísérleti jelleggel 1982. végén dolgoztak ott először, a próbaüzem az , idén júniusban kezdődött. — Még az olajiparban is rekordgyorsasággal befejeződő „építkezésre” számítottunk — emlékezett vissza Szabó János területi termelőmester, az NKFV Berekfürdőtől Tiszavárkonyig dolgozó kútjainak „gazdája” —, sajnos az átadás egy fél évet késett. A szerelési munkálatokat a különleges (jelentős részben, importból származó) műszerek, és csövek beszerzése hátráltatta. Miután minden elkészült, akkor is voltak nehézségeink — nem szabad elfelejteni, hogy a kenderesi csak elvileg működik úgy, mint a hagyományos gázüzemek, számtalan speciális feladatot kell megoldanunk. A kutakból nyert szénhidrogén fűtőértéke 1000 és 7000 kilokalória között változik, ezekből a gázokból kell 4000 ki- lokalóriásat kevernünk. Ettől eltérő minőségű gázzal az erőmű nem tud mit kezdeni. A szénhidrogén, a nitrogén jelenléte is számos technológiai’' problémát okozott. Őszintén el kell mondani, hogy a tervezőknek nem minden eredeti elképzelése vált be, már most módosítottunk a berendezéseken, a műszereken, a technológián. De mi is tapasztalatlanok voltunk, ma is tanulnunk kell, hogyan lehet igazan jól megszervezni az erőművi hasznosításra alkalmas gáz előállítását, szállításra előkészítését. Még ma is csak ismerkedünk a különböző gázok viselkedésével. A kezdet kezdetén például meglepetésünkre cseppfolyós széndioxid jelent meg a „rendszerben”. Kiderült, nem szabad lett volna egy közeli, ám rengeteg széndioxidot adó kúttal „megindulni”. Gyermekbetegségek Kenderesről ma már a le- ninvárosi erőmű tervezett napi gázszükségletének háromnegyedét képesek biztosítani. Nehéz időszak a mostani. hiszen a termeléssel párhuzamosan rutint kell szerezni az üzem gárdájának, „gyermekbetegségeket” orvosolni. Kotrás Gábor fiatal műszerész azok közé tartozik, akik az inerttartalmú földgáz hasznosításának újszerűségét leginkább megérzik: — Kevés lenne a füzet, ha minden apróbb hibát fel akarnánk jegyezni — kezdte bosszúsan, amikor teendőiről beszélt. — Sok műszer nem képes a várt féladatok megoldására, a gázmennvi- ségmérőt is magunk alakítottuk át nagyobb mérési tartományúvá, mert készen megfelelőt kapni nem lehet. Gyakran nem győzünk a tervezőre várni, hogy a sürgető átalakításokat kigondolja, inkább mi látunk munkához akkor is, ha a garanciális javítást ígérő kivitelező késik. . . Aki itt dolgozik, nem árt, ha gyakran támadnak jó ötletei — igaz újítási javaslatot Kenderesről még egyet se küldtek a központba. Nincs időnk a nyomtatványokkal bíbelődni, a hasznot egyelőre csak a gondok megszüntetésének gyorsításával mérjük. — Ha minden rendben lesz, akkor viszont én leszek bajban — „szörnyülködött el” nevetve Szabó János —. az összes mozgóbéremet elviszitek az egyszerre benyújtott újításokkal. Ahogyan az NKFV központjában Tóth Emil mondta. az új megismeréséért valóban kellett „tanulópénzt” fizetni. Vállalkozni azonban érdemes volt: a Tiszai Hőerőműnek legalább 15 évig adhatnak Kenderesről villamosáram termelésére alkalmas gázt. V. Szász József A bajban megméretik az emberség Kenderesi téesztagok a veszteségek csökkentéséért Az első jelentős német regényírónak számító Grim- melshausentól olvastam az alábbi sorokat: „Van-e an|nál általánosabban ismert, tapasztalattól jobban megerősített igazság, mint hogy mindazok, akik hajótörést szenvednek,, s a vízbefúlás veszélyébe keverednek, abba kapaszkodnak segítségül, amit a legközelebb érnek.” Jóllehet a megyénk húszegynéhány mezőgazdasági nagyüzemében az átlagosnál is nagyobb mértékben pusztító aszály okozta helyzet messze nem hasonlítható a vízbefúlás veszélyéhez, mégis a XVI. században élt böl- cselkedő szavai jutottak eszembe, a kenderesi November 7. Termelőszövetkezet elnökével a terméskiesesek pótlásának lehetőségeiről folytatott beszélgetések elején. Bánja az aszályt 30 milliójuk — Tudtuk, hogy nem maradunk magunkra a bajban — kezdte Czakó Sándor —, hogy számíthatunk a központi szervek támogatására. Tisztában voltunk azonban azzal is, hogy mindenekelőtt az időjárás okozta gondokat közvetlenül átélő kollektívának, termelőszövetkezetünk tagságának összefogására kell támaszkodnunk. Azt mindjárt elöljáróban szögezzük le, hogy sem mi. sem más gazdaságok nem áltathatják magukat a kiesések teljes pótlásának lehetőségével. Ellensúlyozni tudjuk csak az aszálykárokat, mérsékelni a veszteségeket, amelyek a mi üzemünk esetében mintegy 30 millió forintra tehetők. Amint a beszélgetés további részében megtudtam, a vezetőség nem csalatkozott, amikor a talponmaradás feltételei között elsőnek a tagság szorgalmában rejlő tartalékokat vette számításba. Ne vágjunk azonban elébe a dolgoknak, nézzük, honnan is hiányzik ^ a 30 millió forint a kenderesi téeszben. Erről S. Tóth Gyula, a szövetkezet főagronómusa tájékoztatott : — Sajnos éppen a növénytermesztési ágazatból, ami más esztendőkben a gazdaságunk nyereségének hetven százalékát adta. Aratáskor még csak mintegy 10 milliós terméskieséssel számoltunk. a kétezer hektáron termesztett kalászosok hektáronkénti termésátlaga ugyanis több mint másfél tonnával elmaradt a korábbi években megszokottól. A kukorica, a napraforgó és a cukorrépatáblák azonban, akkor még rekord terméssel biztattak. Hogy mit mutat a határ ma. az azóta is tartó rendkívüli légköri aszály és csapadékhiány után? Most kezdtük aratni a napraforgót, a tervezett két tonna helyett egy-másfél tonna szemet ürítenek egy-egy hektárról a kombájnok. A nyolcszáz hektárnyi silónak és szemestermésre szánt kukoricánknak jó. ha egynegyedéről takaríthatunk majd be csövet, hogy mennyit, arról jobb nem beszélni. Hiába próbálkoztunk több mint kétszáz hektáron másodvetéssel, a szárazság kipusztította a kalászosok után vetett kölest és silónak valót. Egyedül a rizsföldek ígérnek még várakozáson felüli termést a 430 hektáron, de sajnos annak a többletbevételesem az ágazat nyereségét növeli, legfeljebb a veszteségeit mérsékli valamelyest. Segítőkész partnerekkel könnyebb A növénytermesztési ágazatnak tehát, mint a megye többi aszálysújtotta gazdaságaiban, a kenderesi téeszben sincs lehetősége kigazdálkodnia veszteségeit. Ezért is készített a szövetkezet párt- és gazdaságvezetősége már az aratáskor minden lehetséges tartalék feltárására kiterjedő politikai és gazdasági intézkedési tervet. Czakó Sándor elnök nagy jelentőséget tulajdonít mindkettőnek. — Az előbbinek azért — sorolta —, mert ha valamikor, akkor ezekben a hetekben. hónapokban nagyon nagy szükség van az üzemi és az alapszervezeti pártvezetőségek, de minden egyes párttagunk termelési agitá- ciós munkájára. Kétségtelenül, ennek is köszönhető a tagság higgadt, megfontolt hozzáállása a kialakult helyzethez. és az. hogy dolgozóink nem a bajok felett siránkoznak. hanem minden lehetséges eszközt megragadva keresik a megoldásokat a veszteségek csökkentésére. Gazdasági intézkedési tervünkről pedig • azt tudom elmondani, hogy az jó bizonyítéka a szakvezetők kollektív bölcsességének. Azt éltem ezalatt, hogy valamennyi ágazatból csak olyan felajánlásokat, javaslatokat kapott a gazdaságvezetőség a terméskiesések ellensúlyozására. amelyek a jövő évi és a hosszabb távú gazdálkodás biztonságának veszélyeztetése nélkül javítanak a jelenlegi helyzetünkön. Ezért is fordítanak Kenderesen a téeszbeliek nagy gondot arra. hogy csak azokat a termelőalapokat — például gazdaságtalanul tejelő vagy rosszul vemhesülő teheneket — vagy csak olyan termékeket értékesítsenek az árbevételek és a nyereség növelésére, amelyeknek a hiánya nem okoz visszaesést a termelés színvonalában, nem borítja fel a szövetkezet vagy az általa integrált kisgazdaságok takarmány- gazdálkodását. Ugyanilyen megfontolt az aszálykárok enyhítésére hozott többi gaz- * dasági intézkedés is, amelyekről szintén a főagronó- mus. S. Tóth Gyula beszélt. — Hízómarhából, szakszerű állományselejtezés után, a tervezettnél hatvannal többet értékesítünk. Terven felül vásároltunk hízósertésalapanyagot, ezer jószágot telepítettünk a tavaly átadott új sertéstelepünk révén kihasználatlanul álló régi ólakba. Növendékmarha- istállónkat. amíg „lakóik” a legelőn tarthatók, baromfi- tartásra rendeztük be. Húszezer broylercsirkét nevelünk fel terven felül, és tizenkétezer úgynevezett zabon hizlalt, tőkés exportra szánt libát. Kétmillió forintnál több árbevételt várunk az ágazati tervekben eredetileg nem ütemezett baromíihizla- lástól, ami ha realizálódik, nem csak a mi érdemünk lesz. Feltétlen meg kell említenem ugyanis a külső partnereink segítőkész hozzáállását. A szolnoki keltetőüzem például naposbaromfit biztosított terven és szerződésen felül, a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat a nem éppen rózsás értékesítési lehetőségei közepette is vállalkozott a szerződésen felüli vágóbaromfi átvételére. Az utóbbi, az aszálysújtotta mezőgazdasági nagyüzemek gondjainak enyhítésére irányuló társadalmi összefogás egyik példája. Amit a beszélgetést folytatva, a szövetkezet elnökétől hallottam, az pedig egy régi igazságot támaszt alá: a bajban megméretik az emberség. — Nem minden tagunknak van lehetősége arra, hogy az adott helyzetben a saját munkakörében! a megszokott környezetében vegye ki a részét a veszteségeink mérsékléséből. Nem volt olyan kombájnosunk. aki ellentmondott volna, amikor ^vezetőség arra kérte őket, hogy a kevéske gabonánk betakarítása után vállaljanak bérmunkát a családjuktól távol, a jobb termésereménye- ket elért gazdaságokban. Az őszi betakarítás nagyobb részét sajnos már elvégezte helyettünk az időjárás. Nem sok munkanapra lesz szükség' a megmaradt kukorica letöréséhez, a fejlődésben jócskán visszamaradt cukorrépa felszedéséhez. A Betörés Vasbetonipari Művek szolnoki gyárával kötöttünk megállapodást neg.yven-öt- ven dolgozónk késő őszi, téli foglalkoztatására. Sok olyan tagunk is vállalkozik erre a bérmunkára, a napi utazgatásra, akj éppen a szövetkezet által teremtett helyi munka és kereseti lehetőségek révén hagyott fel az ingázással. Hasonló emberségről tettek bizonyságot a cipőfelsőrészt készítő üzemünkben dolgozó lányok, asszonyok is. Kell a bevétel, a szabadság várhat Az időjárás okozta vesz- , tőségekről, a kilábalás lehetőségeiről beszélgetve hogyan kerül az asztalra a csizma, vagyis a cipőfelsőrész? Erre Kovács Sándornétól. az üzem vezetőiétől kaptunk magyarázatot. — Most, ebben a rendkívüli esztendőben mutatkozott meg leginkább milyen jó, hogy a szövetkezetünk is három lábra állt, és létrehozott egy úgymond fedél alatt, biztonságban termelő melléküzemágat. Igaz. nagyon rövid még ez a harmadik láb, hiszen tavaly óta végzünk bérmunkát a martfűi cipőgyárnak. Az itt dolgozók legtöbbje közvetlenül érzékeli a növénytermesztési ágazat és a szövetkezet gondjait, mert majd mindegyiküknek van háztáji földje, sokan tartanak otthon jószágokat. Elhatároztuk, hogy a martfűi gyár szabadságolási rendjéhez igazodó úgynevezett nagyszabadság idején mi nem három, hanem csak két hetet veszünk ki. Egy hét alatt legyártottunk a három szalagon 12 ezer bakancs- foci- és szabadidő- cipő-felső részt. Az öt szocialista brigádunk kezdeményezésére négy szabad szombatot s munkával töltenek az asszonyok, ez további hathétezer pár felsőrészt jelent. Tudjuk, hogy az ebből várható árbevétel és nyereségtöbblet csak töredéke az üzemi veszteségeinknek, de valamit csak enyhít a pénzügyi gondjainkon. És elmondhatjuk: mi asszonyok, lányok is megtettünk minden tőlünk telhetőt azért. hogy holnap, holnapután vagy jövőre a közösben is és egyénileg is minél kevésbé érezzük majd az idei, rendkívül kedvezőtlen időjárás hatását. Temesközy Ferenc
