Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-04 / 183. szám

1983. AUGUSZTUS 4. IA tudomány világa J Mit ad az ős Duna ága ? Új módszerekkel több ivóvíz Földtani kutatási eredmények a megyében Az utóbbi években a Nép­lap több cikkben is ismer­tette a Szolnok megye terü­letén folyó vízföldtani kuta­tások eredményeit, és az ezekhez kapcsolódó fúrás­technikai, kútkiképzési ja­vaslatokat. Jelen írásban ar­ra teszünk kísérletet, hogy a korábbi földtani előrejelzé­seket újból áttekintve meg­vizsgáljuk: mi volt helyes következtetés, valamint elő­fordult-e olyan, amelyik nem váltotta be a reményeket. A megtalált homokréteg A jászsági vízföldtani ku­tatások nehézségeiről több­ször is leírtuk, hogy a hi­deg vizet tározó pleisztocén (jégkorszaki) korú üledékek — vastagságuk Jászfénysza- runál még csak 80—90 mé­ter, Tiszasülynél pedig már 440—480 méter — az egyko­ri ősföldrajzi viszonyokból adódóan túlnyomóan agya­gosak, és a meglévő kevés homokréteg többsége is vé­kony és iszapos. Az 1950-es évek végéig többször is kísérletet tettek termeltetésükre, a kutak azonban az akkori fúrástech­nológiával csak gazdaságta­lanul, kevés vízmennyiséget adtak. Az azóta eltelt időben sokat fejlődtek a fúrási mód­szerek, mérési lehetőségek, így a Kötövizig az illetékes fúróvállalatokkal (együttmű­ködve megkezdhette a térség ismételt vizsgálatát. A tét jelentős volt: sike­rül-e az utóbbi 20—22 évben elszaporodott, 3—5 millió fo­rintba kerülő meleg vizes ku­tak helyett 0,8—2,0 millió forintos hideg vizes kutakkal javítani a vízellátás mennyi­ségi, minőségi mutatóit. A vizsgálat a földtani szerke­zetnek megfelelően két irányban haladt. A 100— 120 méternél mélyebben el­helyezkedő hideg vizes ho­moktározók feltárásánál kor­szerű iszapöblítéssel és geo­fizikai mérésekkel (természe­tesen a gammamérés alkal­mazásával) sikerült pontosí­tani azoknak a viszonylag jó kifejlődésű homokrétegek­nek a helyzetét, minőségét, melleket a régi, kezdetleges fúrási technológia nem jel­zett egyértelműen. Csak né­hány ilyen kút készült eddig Besenyszög—Jászladány tér­ségében, a percenként ki­nyert 220—700 literes maxi­mális vízhozámok azonban jóval meghaladják az évtize­dekkel ezelőtti percenkénti 40—80 literes értékeket. Lényegesen több a kedve­ző tapasztalat a felső 100— 120 méterben végzett kuta­tásoknál. Ezek a kísérletek 1980-ban kezdődtek Jászbol- dogházán, és meglepetésre a kutak percenként 610—740 literes maximális vízhoza­mot adtak. Ettől kezdve szinte minden olyan térség­ben, ahol az egykori ősföld­rajzi viszonyok legalább né­hány iszapos, aprószemcsés homokréteg kialakulását eredményezték, kis átmérőjű (és kettő nagy átmérőjű) ka­vicsolt szűrős kutat készítet­tünk, és a következő ered­ményeket kaptuk: Jászfény- szaru Kalapgyár: 1000 1/p; Jászapáti strand: 360 1/p; Jászivány vízmű: 330 1/p; Jászszentandrás vízmű: 510 1/p; Jászladány vízmű: 570 1/p; Jánoshida tsz: 370 1/p; Kőtelek vízmű 740 1/p; Ti- szasüly Hollóhát: 400 1/p; (Az utolsó kettő a nagy átmérőjű kút adata.) Az eredmények bizonyítják: az ősföldrajzi, kútkiképzéstechnikai felte­vések igaznak bizonyultak, a munkát tehát tovább kell folytatni és fejleszteni. Megcsapolt pleisztocén A Nagykunsági-hátság megnevezésű geológiai táj­egységen is jelentős sikerek születtek. Tiszaderzsen elő­ször fúrtak le a „pleisztocén” legalsó részéig, és a kút 1300 1/p. maximális vízhozamot adott, mely várakozáson fe­lüli eredmény. Tiszaszentim- rén a Középtiszai A. G. ré­gebbi nagy átmérőjű kavi­csolt kútja 1600 1/p., az újabb bánhalmai pedig 1050 1/p. vízhozamot adott. A Néplap 1981 január 29-i számában a kavicsolt kutak készítésére alkalmas terüle­teket a Szajol—Fegyvernek —Abádszalók—Tiszafüred— Karcag—Túrkeve—Mester- szállás—Kengyel körzetében jelöltük meg. Azóta a víz­művek részére elkészítettek Fegy verneken egy 1100, Száj ólban 620, Túrke vén 770, Kengyelen 800, Tiszaföldvá- ron pedig egy 1100 literes percenkénti hozamú kutat. A vízműkutakon kívül ha­sonló hozamú (800—1200 1/p.) kavicsolt kutak készültek újabban Tiszatenyőn, Túrke- vén, Martfűn és Kisújszállá­son is, bizonyítva a korábbi feltevések helyességét. Nagy előny a lakosság részére, hogy a térségben mindenhol megvannak azok a kis mély­ségben elhelyezkedő (60—120 méter közötti) homokszintek, melyek alkalmasak további kúttelepítésre. Szolnok alatt a Tisza mentén is „születtek” új eredmények. A megye egyik legvízhiányosabb tele­pülésén, Tiszavárkonyban 1000 1/p-es hozamú vízműkút készült el a közelmúltban, így aligha lesz itt egyhamar vízhiány. Két településen elő­ször tárták fel az egész ple­isztocén rétegsort, majd en­nek legalsó részéből Csépán, a vízműnél 1400, a tiszajenői vízműnél pedig 1580 1/p maximális vízhozamot kap­tak. A nemrég felfedezett ős Duna-oldalág kutatása is folytatódott. Néhány éve Tö- rökszentmiklóson 1000 1/p fe­letti hozamot nyertek innen, tavaly pedig a szolnoki Eöt­vös téren csapolták meg és 540 literes hozammal zártak, korántsem a maximális tel­jesítményre törekedve. A szajoli nagy átmérőjű kút részére készített kutató­fúrásban is feltárták ezt a vastag homokréteget, de ott tartalékban 'n^aradt,'v sekély kút készült helyette. Az ol­dalág Mezőtúrnál hagyja el a-megye területét, itt is meg­csapolta néhány újabb kút, melyek 540—640 1/p maximá­lis vízhozamot adtak. Melyik a gazdaságosabb ? összegzésül megállapítható, hogy a néhány éve közzétett feltevéseket mindenhol bei­gazolták a tényleges feltárá­sok, ezen még az sem vál­toztat, ha egy-egy fúrás né­ha — nemegyszer gyanít­ható, kivitelezési hiba miatt, — nem a várt eredményt szolgálja. Sajnos azonban a földtani lehetőségek javulá­sával párhuzamosan csök­kent a fúrásra fordítható pénz mennyisége. A kiemelkedő sikerek ed­dig is sokba kerültek, egy 100 méter körüli kis átmérő­jű kavicsolt kútnak 0,8 mil­lió forint, egy ugyanilyen nagy átmérőjűnek 1,7 millió forint az ára, a pleisztocén mélyebb részeire (kb. 300 méterig) pedig aligha fúrha­tó nagy átmérőjű kavicsszű­rős kút 4,5 millió forint alatt. Kétségtelen, hogy ha a kút jól sikerül, megér ennyi pénzt is, gazdaságosabb, mint kettő-három olyan ha­gyományos kutat fúrni, mely ugyanennyi vizet ad. De ettől a gyakorlati igaz­ságtól még sem a vízmű vállalat, sem a tanács nem fog magasabb beruházási ke­rettel rendelkezni, így a la­kosság e szervek részéről a jövőben is csak viszonylag lassú, de alaposan megfon­tolt fejlesztést várhat. Barabás Imre Víztisztító üzemek Az elmúlt tíz évben Fran­ciaország nagyot lépett előre a városi szennyvizek tisztí­tása terén. Víztisztító üze­mek tucatját építették fel. Képünkön a franciaországi Ponteves község ülepítő szennyvíztisztító üzemét lát­juk. Az elmúlt években Fran­ciaországban megbillent a nitrogén ciklus egyensúlya, amelynek következménye, a nitráttartalom növekedése, mind a felszíni, mind pedig a felszín alatti vizekben. A közvélemény figyelme a nit­rátra irányult. Ehhez hozzá­járult az Európai Közösség Tanácsának irányelve is, amely szerint az ivóvizekben ez 50 mg/liter mennyiséget nem haladhat meg. Ezt a normát csak 1985-ben veze­tik be Franciaországban. A nagy nitrát tartalom három fő forrásának tulajdonítható: a városi, valamint az ipari szennyvizeknek és a mező­r ' FJ* gazdaságnak, azaz a vegysze­reknek és a műtrágyázásnak. A városi és ipari szenny­vizek tisztítására, denitrifi- kálására különféle technikai megoldásokat alkalmaznak: szűrés, bikarbonos eljárást, biológiai tisztító módszere­ket. A francia víztisztító mód­szerek és berendezések iránt nagy az érdeklődés a latin­amerikai kontinens országai­ban és a Közép-Keleten egy­aránt. A tudomány szerepe az innovációs folyamatban — Napjainkban egyre gyak­rabban találkozhatunk a fo­galommal: innováció. Tulaj­donképpen mit takar e foga­lom, s az innovációs folya­matban mi a tudomány sze­repe? — kérdeztük Bánsági Páltól, az MTA Kutatásszer­vezési Főosztálya vezetőjétől. — Az innováció mint alap­szó, megújulást jelent: aho­gyan most használjuk, tel­jes komplexitásában társa­dalmi, gazdasági megújulást. E fogalmat már az 1910-es években használták, de iga­zán csak az elmúlt 2—3 évti­zedben terjedt el a szakmá­ban. A minőségi változás jegyében Ma már nagyon helyesen rendszerszemléletre törek­szünk, a folyamatok megra­gadásához. Az innovációs fo­lyamat az emberi tevékeny­ségnek olyan társadalmilag szervezett akciósorozata, amely az új ismeret megszer­zésétől, az új ismeret alap­ján születő termék értékesü­léséig, illetve szolgáltatás vagy valamiféle hasznos tár­sadalmi cselekvés megvaló­sulásáig tart. Nem véletlen, hogy értékesülésről és nem értékesítésről beszélek. — Ugyanis itt többről van szó, a felhasználónál végbemenő minőségi változásról. Az elmúlt néhány évtized műszaki fejlődése, ehhez hoz­zájárulva a gazdasági nehéz­ségek kiéleződése a minősé­gi változásokra irányította a figyelmet. Ezen időszak ta­pasztalatai alapján megkér­dőjeleződtek a természeti erőforrások gazdagságával vagy szegénységével kapcso­latos nézetek és ebből az or­Modern magasraktárak A raktározásra szükség van mind a termelésben, mind az ellátásban, ezért fontos minél gazdaságosabb megoldása. A raktározásnál vigyázni kell az anyag (áru) mennyiségének és minőségé­nek megóvására. Gondoskod­ni kell arról is, hogy a tá­roláshoz szükséges élőmun­kát a minimumra lehessen csökkenteni, s a beruházási és az üzemi költségek is kedvezőek legyenek. Sokszor az is fontos, hogy takaré­koskodjunk az alapterülettel. E feltételeknek leginkább a magasraktárak felelnek meg. A magasraktár olyan cél- szénién kiképzett állvány- rendszer, amely egy „utca” két oldalán helyezkedik el. Azi utcában'''lefektetett sí-> nen mozog az állványkiszol­gáló gép, az állvány rekeszei­ben pedig áz egységrako­mányokat helyezték el. Az utcák tetszőleges számban egymás mellé helyezhetők. A gép feladata a következő: a raktárba bevitt egységrako­mányt fel kell emelnie, a megfelelő rekeszbe be kell helyeznie, illetve onnan ki­véve ki kell adnia. A kézi vezérlésű magasraktári fel­rakógépeknél fejlettebb meg­oldás a célravezérléses, vagy másképpen félautomata tí­pus. Ennek lényege, hogy nyomógombokkal vagy más módon beprogramozható an­nak a polcnak a helye, aho­vá a rakományt be kell he­lyezni, vagy ahonnan ki kell venni. Az indulási jelre a gép a haladási és az emelé­si mozgásnak megfelelő ösz- szehangolt vezérlésével meg­keresi a megadott célt, s an­nak közvetlen közelében megáll. Ennél az utolsó né­hány centiméternyi mozgást, majd a rakomány behelyezé­sét illetve kiemelését kell kézzel irányítani. A teljesen automatizált gépeknél min­den művelet irányítását a vezérlő rendszer végzi, em­beri beavatkozás nélkül. Ez a megoldás azonban nagyon drága, sok karbantartást kí­ván. Képünkön egy olyan ma­gasraktár árukiadó terét lát­hatjuk, ahol az egyes utcák­ban célravezérléses, félau­tomata típusú gépekkel vég­zik a ki- és berakodási munkát. szág lehetőségeire való ab­szolút következtetések. Ezek­nél sokkal lényegesebb az ország szellemi potenciálja, tudásanyaga, az adott ország munkakjiltúrája. (Lásd: Ja­pán, Svájc.) — Hallhatnánk bővebben a létező szellemi tőke kihasz­nálásának és továbbfejlesz­tésének összefüggéseiről? — A szellemi tőke az, amit hosszú távon kell és tudunk is befolyásolni. Ez fontos tár­sadalmi feladat, gazdasági automatizmusokkal nem irá­nyítható. A rendelkezésünk­re álló szellemi kapacitás fejlesztésének elmaradása behozhatatlan károkat okoz. Ha elhanyagoljuk az alapku­tatásokat, amelyek eredmé­nyei 5—10 év múlva realizá­lódnak a gyakorlatban, akkor 5—10 év múlva nem lesz mit átadni a gyakorlat számára. Hasonlóan az oktatáshoz: ha öt évig ennek mai gondjait, elmaradásait nem oldjuk, fel, akkor öt év múlva öt olyan generáció kerül kJi például a felsőoktatásból, amelynek a felkészültsége nem felel meg a társadalmi követelmények­nek. Az így felkészített szak­emberek fogják oktatni, a termelésben irányítani a kö­vetkező generációkat. Tehát negatív, erősödő folyamat jön létre, amelynek kárai felmér - hetetlenek. Kutatási lehetőségeink Kis és közepesen fejlett ország vagyunk, ez meghatá­rozza lehetőségeinket a ku­tatásokban is. Arra nem szá­míthatunk, hogy a nagy tu­dományos áttörések élvona­lába kerülünk, de mindenütt ott kell lennünk, ahol lehe­tőségeink, hagyományaink és szükségszerűségeink ezt elér­hetővé, illetve követelmény- nyé teszik. Biztosítanunk kell a követeléshez szükséges kultúrát, tudást és alkalmaz- mazkodóképességet. Az áttöréshez „tömegtá­madás” szükséges. Hiába állják ki esetleg a nemzeti jövedelem százalékban meg­határozott kutatásfejlesztési ráfordítások a más országok­kal való összehasonlítást, az előrehaladás lehetőségei nem a százaléktól, hanem a rá­fordítások tömegétől függe­nek. Lehetőségeinket sokkal inkább jellemzik az egy főre jutó fajlagos K+F (kutatás + fejlesztés) ráfordítások. — Az alap, illetve alapozó és a konkrét gyakorlati cé­lokra orientált kutatások kö­zötti egészséges összhangte­remtésre mi a jellemző? — Sokan helytelenül szem­beállítják a kettőt. A szem- beállítás hamis. Hiszen min­den konkrét kutatásban elő­fordul, hogy az alapozáson van a hangsúly, később pe­dig a gyakorlati bevezetés kerül előtérbe. A szembeállí­tás általában is hamis, ugyanis alapozó ismeretek nélkül nincs és nem is lehet célraorientált kutatás. A ket­tő feltételezi egymást. Ma gazdasági kényszerünk miatt erőteljesen jelentkezik az igény a konkrét műszaki, gazdasági problémák megol­dása iránt, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy az évekkel ezelőtti alap, illetve alapozó kutatások eredmé­nyeként valósulhatnak meg. S ugyanakkor a holnap ipari, mezőgazdasági innovációit elindító kutatásfejlesztési eredmények megalapozását ma kell elkezdeni. Alkalmazkodási képesség A magyar társadalom al­kalmazkodó képességét a vi­lággazdaságban bekövetke­zett változásokhoz meghatá­rozóan a rendelkezésre álló szellemi tőke és ennek hasz­nosítása jelenti. Meg kell akadályozni a szellemi tarta­lékok kimerülését. Erőfeszí­téseket kell tenni arra, hogy a kényszerű korlátokon túl ne halasszuk el a kutatási, fejlesztési akkumulációkat. Legyen kedvezőtlen vagy kedvező gazdasági helyzet, hasonló folyamat játszódik le. Kedvezőtlen gazdasági körülmények között azok az országok kerülnek jó hely­zetbe, amelyek tudásukon keresztül fokozzák alkalmaz­kodóképességüket. Vagyis rosszabb helyzetben még gyorsabban fejlesszük pél­dául agroökológiai erőforrá­sainkat, minden kutatási következményével együtt. Űj fellendülés esetében ugyancsak azok az országok tudják jobban kihasználni, esetleg megragadni az új le­hetőséget, amelyeknek erre stratégiájuk van, nem utol­sósorban pedig tudásban fel­készülnek erre. Mindkét eset­ben alapvető kérdés a kuta­tás, a kutatási stratégia jó meghatározása, és olyan tár­sadalmi körülmények terem­tése, ahol ez a tudás realizá­lódhat. És ehhez kapcsolódik az innovációs folyamatban résztvevő ember felkészült­ségének, gondolkodásmódjá­nak, kultúrájának és társa­dalmi környezetének minő­ségi átalakulása. Nagyon sokszor nem egy­szerűen konzervativizmus miatt kerül szembe a mai feladatra orientált gyakorlat az újat teremteni igyekező kreatív gondolkodással, ha­nem azért, mert az innováció új környezetet teremt, de új környezetet is követel meg. Szorító gazdasági gondja­ink mellett is a lehetősége­inkhez mérten kell megőriz­nünk és tovább kell fejlesz­tenünk szellemi bázisunkat, amely az innovációnak a fundamentuma. Dr, Mérő Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom