Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-26 / 201. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. AUGUSZTUS 26. A századik évad kezdete az Operaházban A századik évad kezdődik szeptember 3-án a Magyar Állami Operaházban. Legnagyobb dalszínházunk társulata ezen a napon Erkel: Bánk bán című operáját mutatja be az Erkel Szinházban, a címszerepben Horváth Bálinttal. Az előadás karmestere Kóródi András lesz. Az Operaházban ezekben a napokban megkezdődtek a próbák is: a Pillangókisasz- szony felújításának premierjére készülnek. Puccini világhírű operáját ezúttal olasz nyelven éneklik a művészek, s érdekessége lesz, hogy négyes szereposztással állítja színpadra Békés András, a rendező. A négy Pillangókisasszony: Kincses Veronika, Tokody Ilona, Kukely Júlia és Pitti Katalin. A bemutatósorozatot október 7-én, 14-én, 22-én és november 3-án tartják meg. Az új évad első napja több jubileum ideje is. Szeptember 6-án 800. alkalommal láthatja a közönség Bizet: Carmen című operáját. A jubileumi előadás címszereplőjét Szabó Anita alakítja, vezényel Dénes István. Szeptember 10-én 350-edszer mutatják be Mozart vígoperáját, a Figaró házasságát. A karmester Kovács János lesz. Az operarajongók külföldi vendégművészeket is láthat- nak-hallhatnak az új évad kezdetén. Daróczi Tamás, a kolozsvári magyar operaház tenoristája szeptember 16-án a Parasztbecsület Turiddu- jaként lép a közönség elé. Alberto Erede, a világhírű olasz karmester ismét vendégszerepei hazánkban, szeptember 20-án a Hamupipőke előadását vezényli. A hónap végén két előadásban is fellép Lando Bartol i ni olasz tenorista. A Parasztbecsületben ő is Turiddut szólaltatja meg, A Bajazzókban pedig Caniot énekli. Képzőművészeti kiállítás az NDK Kulturális Közpnntban A lipcsei Seemann Könyv- és Művészeti Kiadó tevékenységét bemutató, árusítással egybekötött kiállítás nyílt tegnap az NDK Kulturális és Tájékoztató Központban. A Német Demokratikus Köztársaság, s az egész német nyelvterület egyik legrégebbi, 125 éves kiadójának tárlatán mintegy ötven művészeti könyv, mappa, valamint számos reprodukció ad ízelítőt a választékból: a képzőművészeti, népszerű tudományos kötetekből, a nagyméretű művészi nyomatokból, a naptárakból és a levelezőlapokból. Honismeret és közművelődés Érdemes és indokolt lenne a legeredményesebben működő honismereti szakkörök munkáját időről időre valamilyen formában nyilvánosan is elismerni — javasolja a Hazafias Népfront. Megkaphatnák például A szocialista kultúráért kitüntető jelvényt, mert tiszteletre méltó részit vállalnak a közművelődésiből. Ezt a mindennapi tapasztalaitokon kívül az azi átfogó felmérés is bizonyítja, amelyet a HNF Országos Honismereti Munka- bizottsága a közelmúltban végzett. Ebből kiderül, hogy országszerte rendszeresen 850 honismereti szakkör tevékenykedik, s munkájukban több mint 15 ezren vesznek részt. Nincsen olyan megye, ahol ne vert volna gyökerét a mozgalom, a rangsorban első helyen levő Somogy megye azonban a maga 88 szakkörével mindenképpen figyelmet érdemel. Sokezren kutatják, gyűjtik múltunk emlékeit Borsod- Abaúj-Zemplén. Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Pest .megyében, Baranyában, Csongrádiján, Heves megyében és másiitt, s a kicsiny Tolna megye is 37 szakkörével előkelő helyen áll. Az adatlapos felmérés különben először ad teljesnek tekinthető képet a honismereti mozgalom helyzetéről, s a jelek szerint jó alapot ahhoz, hogy a megyék is értékeljék önmagukat. E lene- tőséggel több helyen — például Bács-Kiskun, Békés, Komárom megyében — már éltek, elemezték a mozgalom helyzetét. Az Országos Honismereti Munkabizottságban külön elemezték az iskoláknak a mozgalomban elfoglalt helyét. Elismeréssel szóltak arról, hogy az általános iskolák rendkívül jelentős arányban veszik ki a részüket a munkából, az iskolai szakkörök háromnegyede ezekben az alsófokú intézményekben működik. A többnyire 10—14 éves kis „tudományos kutatók” rendkívül lelkesek, s olyan szemléletre és ismeretekre tesznek szert, amelyre később alapozni lehet. Illetve — lehetne. Iskolatípusonként feljebb és feljebb lépve ugyanis a szakkörök fogynak: a félezernél több gimnáziumban és szakközépiskolákban például összesen csak 80 található, és feleannyi a sokkal népesebb szakmunkásképzőkben. A jövendő szakmunkásainak tantervében az általános műveltséget nyújtó tárgyak amúgy is mostoha helyzetben vannak, s hogy a hazához való kötődést formáló honismereti szakköri «Fotó: H. L.) •tevékenység is ily csekély szerephez jut a nevelésiünkben — mindenképpen figyelmeztető. Az egyetemek, főiskoláik sem bázisai e köz- művelődési formának. A tanárképző főiskolákon, a budapesti, debreceni és a szegedi bölcsészkaron kívül honismereti szakkör csupán a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen található. Ám éppen ennek rendkívül színvonalas, komoly munkája jelzi, hogy nincs olyan törvényszerűség, amely a különböző szakmákat elválasztaná ettől a mozgalomtól. Annál is inkább nincs, mert — a tapasztalatok szerint — az ifjak közül nagyon sokan felnőttként rátalálnak, ismét visszatérnek hozzá. Elsősorban a magasabb iskolát végzettek, mú- zeológusok, történészek, könyvtárosok. népművelők, jogászok, tanácselnökök, mérnökök, orvosok és lelkészek. Ám szakmunkások, segédmunkások is tevékenyen közreműködnek a helytörténet- és néprajzkutatásban, az üzem-, a technika- és az agrártörténet-írástoan, a műemlékvédelemben; gyűjtik a nyelvészeti emlékeket, a régészeti leleteket. Napjainkban a honismereti mozgalom legnépszerűbb és legeredményesebben művelt területe a helytörténet- kutatás; a 850 szakikor közül félezer érdeklődésének a középpontjában ez áll. A helytörténet mellett a néprajz a honismereti mozgalom másik virágzó ága, ezideig azonban — hagyományai ellenére — még kevéssé művelik a helyi irodalom történetének, a természetvédelemnek és a szociográfiának a megírását. A mozgalom erősségei közé tartoznak viszont — a nemzetiségek lakta területeken — a nemzetiségi honismereti körök. Baranyában például négy településen ápolják ebben a formában is a német, és két faluban a szerb-horvát hagyományokat; Bács-Kiskun megyében nemzetiségi tájházak létesültök. Tájházak, helyi gyűjtemények, kis múzeumok egyébként az ország minden vidékén megtalálhatók. A honismereti mozgalom munkásainak a zöme tudniillik — sokszor az utolsó pillanatban — múltunk, kultúránk emlékeit is gyűjti. Áldozatos leletmentés ez. amelynek révén az utóbbi években például Bács-Kiskun megyében 44 falumúzeum — köztük 11 tá j ház — alakult; Csávolyban, Madarason, Jánoshalmán iskolamúzeum, Kiskunmajsán a helyi tsz segítségével hely- történeti gyűjtemény. A kutató munkában és a tárgyi gyűjtésben a szakkörök segítőtársai — gyakran irányítói — a könyvtárak, a múzeumok, a levéltárak. A hivatásos szakemberek becsülik a helyj „mindentudókat”, mert •nélkülük felbecsülhetetlen értékek válnának semmivé, szegényebb lenne a közösség. Azokban a falvakban, ahol a helytörténeti-honismereti mozgalom eleven, a tanácsok, a politikai, társadalmi szervek vezetői is felismerik: támogatásra és elismerésre érdemesek a kultúra e társadalmi munkásai. Igyekeznek megfelelő helyiséget, felszerelést, kis szakmai könyvtárat, publikációs és kiállítási lehetőséget biztosítani a számukra. A Sza- bolcs-Szatmár megyei Nyír- lugoson például a falugyűlés hozott döntést arról, hogy fölkarolják a honismereti tevékenységet. A szélesebb körű nyilvánosság azonban mindenképpen az előnyére válna az országos mozgalomnak. Deregán Gábor Tétován egy kiállítás képei előtt Fotók a túrkevei Finta Múzeumban Négy évvel ezelőtt, 1980 nyarán kelt szárnyra a hír: megtalálták az első hiteles jász sírokat. Hamarosan kiderült, hogy dr. Selmeczi László a török időkben elpusztult Négyszállást kutatva, alapvető felfedezésre jutott: a jászok önálló kultúrával érkeztek a Kaukázus mellől. Kuznyecov professzor a szovjetunióbeli Ordzsoni- kidzében (Oszétia fővárosában) talált régészeti leleteinek magyarországi párjai bukkantak elő Négyszálláson. Tehát az ottani kultúrát hozták magukkal a betelepülő jászok, megőrizve azt a kun fennhatóság alatt is. Az elmúlt három nyáron a temetőt tárták fel és a templomot. Idén augusztusban fogtak hozzá a település feltárásához. Az eltakarított felső 60—80 centiméter után jelentkeztek az első nyomok; cserépdarabok, kövek, csontok (valószínűleg táplálék maradványai), és a földben különböző sárga, agyagos elszíneződések. További vallatás után kiderült, hogy terménytároló az egyik, de egy másik kör alakú építmény nyomai fölött a feltárás vezetője is tanácstalanul áll. — Ez egy „jurta szerű” lakóépület lehetett, ahol valószínűleg nyáron laktak. Ehhez 'hasonlót a Kunságban már találtunk, itt a Jászságban nem tudtunk ilyenről. Míg a földből jobban ki nem bontjuk, semmi biztosat nem lehet mondani. A jászdózsai nyugdíjas parasztemberek, szünidős diákok és a régészek keze nyomán egymásra rétegződött XIII; és XV. század közötti leletek bukkannak elő. A településrendszer teljes feltárása még 2—3 évet vesz igénybe, de azzal nem marad abba a jász múlt kutatása. — Négyszállás után újabb elpusztult jász-települést, valószínűleg Borsóhalmát tárjuk fel — mondja dr. Selmeczi László, — de lehet, hogy az Üj szász melletti Szarvast. Egy rendkívül izgalmas folyamatot szeretnék nyomon követni. Mégpedig azt, hogy az önálló kaukázusi eredetű jász kultúra a XVI. századra hogyan asszimilálódik teljesen magyarrá. Akkorra elvesztik nyelvüket, eredeti szokásaikat, és tulajdonképpen magyarokká válnak. A téma nem hagy nyugodni, és a 10 esztendős kun kutatásaim után a Jászföld is legalább tíz évre megfogott. L, P. A túrkevei Finta Múzeumban látható a Mezőgazdaságunk múltja, jelene, jövője című IV. országos fotókiállítás. Tizenhárom fotóstól negyvenkét kép került a zsűri döntése nyomán a közönség elé. Nem tudjuk, a pályázatra érkezett teljes anyag gazdag volt-e, vagy szerény, nyilván a legteljesebb jószándék vezette a bíráló bizottságot a képek kiválasztásakor, — de úgy tűnik valamiféle kényszerpályára került a zsűri, az ahol nincs ott ne keress elve — talán — beleszólhatott munkájába. Félreértés ne essék: nem azokkal a fotókkal van gondunk, amelyek ott vannak a kevi tárlaton, sokkal inkább a hiányzó felvételekért kesergünk. Azt természetesnek tartjuk, hogy a kiállított negyvenkét kép között néhány egészen kimagasló információs- és esztétikai értékű alkotást láttunk, s néhány középszerű vagy ennél "is gyengébb fotót. Nem hisszük viszont el, hogy a föld népének múltja, jelene és jövője — ez ugyanis a kiállítás címe — ennyire szűk témahatárok között mozogna, ennyire egyszerű lenne. A tárlat megnézése után sehogy se tudunk szabadulni a nagyon is egyszerű slá- gerecske dallamától: „Túl szép, amit te mondasz,... Felhőtlenség érződik pedig rögös út vezetett az új barázdákig! Nyoma sincs már, hogy mennyien — százezrek, milliók — koplalták meg a lehetőséget, amelyből végtére és mindannyiunk örömére „felnőtt” a szocialista mezőgazdaság. Traktorjaival, kombájnjaival, a szakosított állattenyésztő telepekkel stb. De azért napjainkban is menynyi a rombadőlő tanya, falubéli ház, a magányos öregember. Nem az árnyékokat keressük, hanem a teljesebb, igazabb képet. Sajnos, a teljesség megközelité- sével ez a kiállítás adós maradt. Nagyon nehéz, fáradtságos munka ma is a földművelés, az (állattartási; — mégis, alig van nyoma a tárlaton az igazgyöngyöt érő emberi verítéknek. Ügy tűKoncert a strandon A Jászberényi kamarazenekar augusztus 21-től szakmai táboron vett részt, melyet Jászapátin tartottak. Az intenzív munka során elsajátított új zeneműveket két szabadtéri koncerten mutatják be. Ma a jászapáti strandon csendül fel a kamara- muzsika, holnap pedig a jászberényi fürdő vendégei hallgathatják meg hangversenyüket. Esti Tisza-part nik egy-egy kép, kompozíció láttán, mintha a gép lenne a mindenttudó főszereplő, holott a politika bölcsessége a falvak népének munkája, az agrárértelmiség értő leleménye nélkül sohasem juthatott volna mezőgazdaságunk olyan színvonalra, hogy ,.jegyzik” az egész világon. Jobbára csak az eredmény látszik ezen a tárlaton, a folyamat, az ember küzdelme kevésbé. A díjazott fotók: Gebhard György, Mezőgazdasági táj, Kozák Albert: Sorban, Háztáji II.; Papi Lajos Kút, Fürdés; Üjhelyi István; Tanya a közösben; Végh Elek: Kenyerünkért, Zágon László: Ménes, Bivalyok című képe. Őszintén örülünk a kisújszállási ifjú Papi szép sikerének, eredménnyel ő képviselte szűkebb hazánk fotósait a tárlaton. — ti — ifj. Papi Lajos: Kocsi, Kút Az eltűnt jász kultúra nyomában mi _ Kozák Albert: Háztáji
