Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-24 / 199. szám
1983. AUGUSZTUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet kunszentmártoni telepén nyugatnémet bérmunkában divatos téli és nyári férfinadrágokat varrnak. A szolnoki központban kiszabott anyagokból naponta — két műszakban — nyolcszáz nadrág készül el a szalagokon ÜZLET ÉS ETIKA Pénznyelő pénznyerők Meglehetősen ártalmatlanul indult a játékautomaták hazai karrierje, amikor — a hetvenes évek elején — megjelentek az első gépek a fővárosi Vidám Parkban és néhány játékteremben, vendéglátóhelyen. Egy kétforintos bedobásával akár órákig el lehetett játszani: ügyesen terelgetni az acélgolyókat a villogó lámpák, rugók útvesztőjében, és a sikeres játszmák után újabb és újabb játéklehetőséget nyerni. Ez azonban csak a kezdet volt. Később elkapta a nyerési láz egyfelől a gépek tulajdonosait, másfelől a játékosokat, és — mint az a szerencsejátékoknál szinte természetes — egyesek számára gyors meggazdagodást, másoknak bajt, tragédiát hoztak a gépek. No nem a flipperek, mert azok szolid nyerők, és bár fellendítik egy- egy vendéglátóhely forgalmát, de általában nem válnak sem különösebb meggazdagodás, sem nagyobb veszteség forrásaivá. Szolid játékból nyerészkedés Csakhogy nyomukban, 1980-ban, az Iparcikk Kölcsönző Vállalat importált pénznyerő automatákat is, amelyek gátlástalan partnerei a szenvedélyes játékosoknak. Míg egy flipper havi bevétele átlagosan 5000 forint volt, addig a pénznyerő automatáké ennek háromszoro- sa-négyszerese, vagy akár többszöröse. Ráharapott erre a könnyű pénzszerzési lehetőségre számos szerződéses üzletvezető, magánvendéglős, és" rokonoktól, ismerősöktől ajándékként hozatott be az országba — egyelőre megállapíthatatlan mennyiségben — pénznyelő automatákat. De kapott az üzleti lehetőségen a Skála-Coop is, amely tavaly decemberben magyarsvájci érdekeltségű társaságot alapított a Lüscher céggel, és így 500 nyerőautomatához jutott. Az automatákat főként szövetkezeti vendéglátóhelyeken, áfész-boltokban állították fel, de jutott belőlük máshová is. Ezek a gépek már havi 30—50 000 forint brutto bevételre tesznek szert, attól függően, mennyire forgalmas helyen működnek. Az üzletvezetők sorban- állnak a Skálánál, hogy géphez jussanak, de erre legfeljebb akkor kerülhet sor, ha valahol leszerelnek egy masinát. Bár a gép és a bevétel az Automata Korlátozott Felelősségű Társaság tulajdona, az üzemeltető sem jár rosszul: túl azon, hogy ételital forgalmát 10—20 százalékkal megnöveli, helybért kap a kft-től, amiért a gépet elhelyezi, és őt illeti a bevéTovábbi bonyodalmakat okozott — és okoz —, hogy a pénznyelő automaták vonzzák a kétes elemeket, és hogy az indulatosabb játékosok rugdalták rongálták dühükben a drága gépeket. A miniszteri rendelet azért úgy intézkedett, hogy június 30. után pénznyerő automatákat nem szabad felállítani IV. osztályú vendéglátó- helyeken, ifjúsági parkokban, ifjúsági klubokban és magánszemélyeknél sem. A szerződéses üzletek vezetői magánszemélyeknek minősülnek. Pénznyerő automatákon játszani csak 18 éven felülieknek szabad. Emellett mind a pénznyerő, mind a Az itthon történtekhez érdemes még annyit hozzáfűzni, hogy Európa több országában megtiltották a hazár- dírozásra késztető gépek működtetését a nyilvános, látogatott helyeken. A szolidság irányába lép a Skála—Lü- schner KFT, amikor gépeit áttel 3 százaléka is. Egy szerződéses üzletvezetőnél a pénznyerő hozta többletbevétel elérheti a havi több tízezer forintot is. Illetve: csak elérhette. 1983. elején megjelent a belkereskedelmi miniszter rendeleté, amely szabályozta az automaták működésének, elhelyezésének feltételeit. A szabályozás már nagyon időszerű volt, különösképp mivel nemcsak nyerni, hanem — gyakran — veszíteni is lehet ebben a játszmában. Bár felfoghatjuk a veszteséget a játékosok önkéntes adójának is, mégsem hagyhat közömbösen senkit sem a tény: emberek a szerencsejáték rabjává váltak, a nyerés hiú reményében kölcsönöket vettek fel, s eközben családjuk pénz nélkül maradt. játékautomaták üzemeltetéséhez a helyi tanács hozzájárulását kell kérni. A tanácsok az engedélyt vissza is vonhatják, ha a játékszenvedély a közrendet, a közbiztonságot veszélyezteti. Az új jogszabályt csak helyeselhetjük, de azt sem hallgathatjuk el, hogy nehéz helyzetbe hozta azokat a magánszemélyeket, akik korábban automatákat szereztek be külföldről. Most szabadulni igyekeznek a gépektől, de nem találnak rájuk vevőt; az Iparcikk Kölcsönző, a Skála, és más cégek kockázatosnak tartják a használt, esetleg ismeretlen típusú gépek megvételét. szereli, és így a maximális nyeremény az eddigi ötezer forint helyett ezer forint. Az egyéni és a vállalati nyereségszerzés szempontjait bizony össze kell egyeztetni bizonyos etikai meggondolásokkal. G. ZS. Rég várt intézkedés Külföldön is korlátozták Egy nehéz kampány után, egy még nehezebb előtt Beszélgetés Malatinszky Györggyel, a Szolnoki Cukorgyár igazgatójával Augusztus végén a cukor- . iparban az új feldolgozási idényre való készülődés utolsó órái telnek. A karbantartásból hátralevő feladatok közben már mindenki az új kampány eredményére gondol, hiszen a termésbecslésekből már látszik, mennyi cukor várható, mennyire lesz nehéz a szep— A vállalat az elmúlt évet 24 millió forintos veszteséggel zárta. Mi volt az eredménytelenség oka? — 1982 elején nyereségre számítottunk, a szabályozók évközi változása azonban semmissé tette reményeinket. Az energiafelhasználás költségei igen megnövekedtek, drágult a szállítás, a gazdálkodásunkhoz nélkülözhetetlen hitelek kamata is. Ráadásul a minden eddiginél nagyobb répatermés miatt a feldolgozási időszak igen sokáig tartott, nagyok voltak a répatárolás veszteségei. A tavaly szeptemberben tapasztalt rendkívüli meleg, majd később a hirtelen jött fagy is károsította a felszedett répát. Mindezek hatására igen megdrágult a termelés. — Az említett káros hatások egyformán érintettek minden cukorgyárat... — Így van és a tavalyi évet mégsem mindenhol zárták veszteséggel. A központi intézkedéseikről azért beszéltem, hogy elkerüljünk egy félreértést. A múit évi kampány idején gyárunkban nem dolgoztunk csapnivalóan rosszul. Ha összevetjük az utolsó tizenkét év adatait kiderül, hogy 1982-ben produkáltuk a negyedik legjobb napi cukortermelést, a melaszba sem került több cukor az átlagosnál, a technológiai veszteség miatt sincs mit szégyenkezni. Egyedül a tárolási veszteséget tartjuk figyelemre méltóan soknak: annyi volt, amennyi 1977-től 1979-ig minden évben ... Szóval, az említett központi intézkedésék nélkül a Szolnoki Cukorgyár tavaly nyereséges Lett volna. — És. ha az említett vesz— Vannak terveik az 1982. évi jelentős veszteségek mérséklésére? — Ha eredményesen akarunk termelni, akkor tilos napokig az átvevőhelyen vagy a gyárban hagyni a répát. A gazdaságokban feltembertől a következő év elejéig megállás nélkül dolgozó gépek mellett a munka? A Szolnoki Cukorgyár- bán is a jövőre gondolnak, Malatinszky György igazgatóval mégis a múltról, az igen nehéz tavalyi feldolgozási szezonról beszélgetünk először. fteségek \pz átlagosnál kii sebbek? — Akkor a termelési költségek tőlünk független emelkedését ellensúlyozhattuk volna, és 1982-;ben minimá- fis nyereséget könyvelhettünk volna el. Itt elértünk a 24 milliós veszteség magyarázó okok egy másik csoportjához. Tavaly igen sok ponton változtattunk a technológián, a korszerűsített berendezésék „beüzemelése” pedig nem úgy sikerült, ahogy reméltük. A kampány közben sok váratlan hibát kellett megszüntetni, ez pedig lassította a feldolgozás ütemét, növekedtek a tárolási veszteségek, a fajlagos költségek. — A tavalyi pénzügyi veszteség érezteti hatását 1983- ban? — Az iparág sajátossága: a tavalyi, igen drága cukor eladáséiból kell élnünk az idén, így aztán 1983-ban az előző esztendeinél nagyobb veszteséggel számolunk. Jó idei répatermés esetén az 1984- es évet sikerült volna jól megalapozni erre azonban ma már egyre kevesebb a reményünk. — Mennyi répára, illetve cukorra számíthatnak a legutóbbi becslések alapján? — Ahogy késik az eső, úgy apad a várható répa- mennyiség. A tervezett 550 ezer tonna helyett legfeljebb négyszázhúsz—négyszázötvenezer tonnányi * termésre számíthatunk, a gyökerek cukortartalma azonban jó, az augusztus 10-i méréskor 14,8 százalékos volt, amíg 1982-ben csak 11,3 százalékos. A feladat nyilvánvaló: minden szem culkorkriistályt ki kell nyerni ! szedett termésnek még aznap az üzembe kell kerülnie feldolgozásra. Tehát minden eddiginél ésszerűbben kell megszervezni a betakarítást, az átvételt és a szállítást. A napokban egyeztetjük elképzeléseinket termelőinkkel, kidolgozzuk a betakarítás és az átvétel legésszerűbb menetrendjét. A legtöbb azonban a szállításon múlik. Ahhoz, hogy a répa minél korábban az üzembe kerüljön, nincs szükség a szokásosnál több járműre — a munka célszerűbb megszervezésére annál inkább. A teherautókat, ha az egyik átvevőhelyről elfogy a répa, azonnal oda kell irányítani, ahol még van. Nem engedhető meg, hogy az egyik helyen félnapokat fuvarra várjon a jármű, amíg a szomszéd határban prizmákban romlik a felszedett termés. Az operatív irányításhoz jól működő diszpécserhálózatot kell szervezni. A vasúti szállítás rendszere ás átalakításra szorul. Eddig egy-egy állomáson addig gyűjtötték a répát, amíg egy irányvonatra való rakomány „össze nem jött”. Az idén más módszert kell alkalmazni: a földekről az átvevőhelyre kerülő termésnek muszáj még aznap vagonba kerülnie. Ez a feladat az irány- vonatok „széttördelésévei” megoldható: a vonal melletti állomásokról minden nap össze kell gyűjteni a már megtelt vagonokat... Nem tagadjuk, hogy az idén a szállítóknak több munka jut a szokásosnál, a tárolási veszteségek csökkentése, minden szem cukor kinyerése azonban közös érdek. Kezdés: szeptember végén — A gyáron belül mit tettek a munka zavartalanságáért? A tavalyi termelést technológiai hibák is lassították ... — Az idei karbantartás alatt korszerűsítési feladatokat nem oldottunk meg, fő teendőnk az üzembiztonság fokozása volt. Az eddigi ellenőrzések tapasztalatai szerint a karbantartók jól dolgoztak. — Várhatóan mikor kezdődik a répafeldoigozás Szolnokon? — A terveik szerint a kampányt szeptember 8-án kezdtük volna, az „indulást” azonban — tanácskozva a mezőgazdasági szakemberekkel — szeptember közepére halasztódtuk. Remélhetőleg addig is növekszik a répa ma bizony elég -kicsiny gyökere. Bizakodunk — többek között — abban is. hogy a természet nem a betakarítás idején pótolja az eddig fukarul szabott csapadékot. V. Szász József A központi intézkedések Minden kristályszem számít Molnárnő vargabetgja Munkásnő? Parasztasszony?— Dolgozó Helyet adott már szolgálati lakásnak, gyártottak a falai között kisüzemi módszerekkel házi készítésű tésztát, jelenleg a November 7. Termelőszövetkezet cipőfelsőrész-készítő üzemének szociális épülete — egyszóval sok szolgálatott tett már Kenderesen a Lenin út 99. szám alatti ház. Ahogyan sokféle munkát végzett már a százötven asszonymak- lánynák helybeli munka- és kereseti tehetőségét nyújtó ipari részleg egyik dolgozója. Molnár Józsefné is. — Egy nagy vargabetű az eddigi életem — emlékezik — és kezdi mindjárt a legelején. — A gazdaságunk egyik jogelődjének, a vala- máíkar Vörös Csepel Tsz-nek az irodájában került a munkakönyvembe az első bejegyzés : foglalkozása téesz- tag. öt esztendeig dolgoztam a kertészetben, a napraforgó- meg a kukoricaföldeken. — Ha jól tudom, mint sok helyütt, Kenderesen is a vidéki ipartelepítés tette lehetővé a mezőgazdaságban nélkülözhető falubelieknek, hogy könyebb, nem kora reggeltől napnyugtáig tartó munkát vállalhassanak. — Igen, a Mátraplast alakított ki a községben egy üzemet. Hét évig gyógyszeres fiolákat hegesztettem ott, betanított munkásként. Egész évben biztos keresetet jelentett, nem úgy mint a növénytermesztés akkoriban, a szövektezetben. A tavasztól őszig tartó szezonban még csak megjárta, de télivíz idején, a magtárak takarításáért, a zsákok foltozásáért nagyon vékony volt a fizetség. — Egy éve sincs, hogy megint termelőszövetkezeti bélyegző van a munkakönyvében. — Azért említettem a vargabetűt. Hiába, a paraszti környezetben született-nevelkedett emberek nehezen tudnak elszakadni a paraszti munkától. M] sem sokáig tudtunk megtenni föld és jószág nélkül. Két tehenet tartunk, most, sok konyhára hízó baromfi ka- pirgál az udvarunkban, és malacok is röfögnek-visíta- nak, birka is béget a portánkon. — Ennyi állatnak takarmány kell, nem is kevés. — Kéthetenként két és félezer forintot költünk az eleségüikre. No, csak kilyukadok végre oda, hogy tulajdonképpen étert jöttem vissza a téeszibe. Könnyebb, jobb és több takarmányhoz /jutunk így. Sokmindenhez kedvezményesen. A háztáji földről lekerül az abraknak való jó része. Az uram a KM-nél dolgozik, egy kilométernyi hosszan ingyen kaszálhatjuk, gyűjthetjük be az út mentén termett szénát. Így valamivel több a haszon a sertéshizlaláson, a tehéntartáson. Tapasztalatom szerint mindjárt szűkszavúbbak az emberek, ha a pénzre, a jövedelmükre terelődik a szó. Azért csak megkérdem: — Mennyi az a háztáji haszon? — Hogy is csak? Ha minden jól megy. és két borjút el' tudunk adni. azokért tízezret kapunk. Leszerződünk mondjuk hat-hét hízóra, azok kábé húszezret hoznak a házhoz. A két tehéntől fejt tejért a múlt hónapiban nyolcezer focimtól hozott a postás. Hogy menynyit költünk rájuk, azt már soroltam az előbb. És van velük vesződség is bőven, elhiheti. Reggel ötkor kelünk. hogy mire munkába kell indulnunk, megetethessük, megfejhessük a jószágokat, kitakaríthassuk alóluk a trágyát. Ha letelik a nyolcórás műszakom itt, a cipőüzemben, kezdem elölről. És persze el kell látnom a családot is. Nem könnyű, de valahogy ezekkel a paraszti munkákkal ' együtt teljes csak az étet faluhelyen azoknak is, akik ipari munkát végeznek. Márpedig Molnérné ipari munkát végez. Tűzőnő a téesz melléküzemág három üzemcsarnokának egyikében. A megye, az ország egyik jóhírű könnyűipari gyára, a Tisza Cipőgyár biztosít bérmunkát a kenderes! téeszta- gókrnak. — Bakancs, futballcipő és szabadidöcipő-felsőrésze- ket varrunk — sorolja a tűzőnő. — Évente több mint nyolcmillió forint értékben. Én úgynevezett bandázsvarró vagyok a díszítőelemeket tűzöm a felsőrészekre. — Napi nyolc óráit tölt a varrógép mellett, a tűzödei szalagnál. Ha a reggelen- kénti, a délutánonkénti és a szabad szombat-vasárnapi órákat összeadjuk, nem sokkal kevesebb idejét tölti ki a paraszti munka. Tulajdonképpen parasztasszonynak vagy munkásnönek tartja magát? — Őszintén mondva, még soha nem gondolkoztam ezen. Ha azt veszem, hogy nekem is a tész a kenyéradó gazdám, ugyanúgy mint a traktorosnak, a dinnyésnek vagy a sertésgondozóknak. akkor az előbbiek közé számítom magam. Ha az üzemi munkámat nézem, amit ugyanolyan géppel, ugyanolyan anyagokkal és ugyanolyan műveletekkel a martfűi gyárban munkásnők végeznek, akkor közéjük sorolom magam. Most mit mondjak? Azt hiszem, az a leghelytállóbb kifejezés, hogy dolgozó nő vagyok. Aki igyekszik úgy hasznosítani az idejét, az erejét, hogy egy nagyobb közösségnek és kis családjának egyaránt a javára váljon. Temesközy Ferenc
