Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-23 / 198. szám

1983. AUGUSZTUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szentgotthárdi Németh Károly Reálisan értékeljük az eredményeket Ópusztaszer: Méhes Lajos Helytállás a nehezedő feltételek között Alkotmányunk napján ka­pott városi rangot a fennál­lásának 800. évfordulóját ün­neplő Szentgotthárd. A tele­pülésen szombaton ünnepi alakuló tanácsülést tartottak, ahol megválasztották a váro­si tanács vezetőit, tisztségvi­selőit, bizottságait. Ugyancsak ünnepi ese­ménnyel — alapkőletétellel — folytatódott az augusztus 20-i program: a Rába Vagon- és Képgyár Szentgotthárdon épít új üzemet. Az- alapkövet Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára és Horváth Ede, a Rába vezér- igazgatója helyezte el. Ezután a város szabadtéri színpadánál tartottak alkot­mánynapi nagygyűlést. Sza­bó Lászlónak, az új városi tanács elnökének megnyitó­ja után Németh Károly mon­dott beszédet. « Elöljáróban kifejezte a Központi Bizottság és a kor­mány elismerését mindazok­nak a dolgozóknak, a helyi és a megyei szervek vezetői­nek, munkatársainak, akik szorgos munkájukkal meg­Sárvár tizenhatezer lakosa nemcsak alkotmányunk szü­letésnapját, hanem a város- sáavatás 15. évfordulóját is ünnepelte szombaton. A várparkban politikai nagygyűlést rendeztek; Sar­lós István, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese mondott ünnepi be­szédet. Elsőként Sárvár ország- gyűlési képviselőjeként a ti­zenöt esztendeje várossá nyilvánított történelmi tele­pülés fejlődéséről, ott szer­zett tapasztalatairól szólt, köszöntve a jubiláló sárvá­riakat, majd augusztus 20-a jelentőségét méltatta. Ezután rövid áttekintést adott a nemzetközi helyzet alakulá­sáról. — Napjaink meglehetősen bonyolult, nehezen áttekint­hető nemzetközi összképéből három, az átlagosnál na­gyobb jelntőségű vonulat emelkedik ki — mondta. — Az egyik a fegyverkezési haj­sza, amely mögött azok az imperialista törekvések hú­zódnak meg, amelyeknek közvetlen érdekük a katonai erőfölény elérése, olyan tö­teremtették a várossá alaku­lás feltételeit. Németh Károly országunk helyzetéről, feladatainkról szólva hangsúlyozta: — Pár­tunk Központi Bizottsága áprilisi ülésén kritikusan és önkritikusan vizsgálta a XII. kongresszus óta elvégzett munkát, benne saját tevé­kenységét, s jó határozato­kat hozott, reális, megfelelő választ adott a közvéleményt foglalkoztató alapvető kérdé­sekre. Mindez a széles tö­megek egyetértésével és tá­mogatásával találkozott. Né­pünk, figyelve a nagyvilág zajló eseményeire, a nemzet­közi élet feszültségeire, a hazánk számára immár tar­tósnak bizonyuló nehéz kül­ső gazdasági körülményekre, kellően értékelni tudja, hogy a Magyar Népköztársaság belső helyzete kiegyensúlyo­zott. Országunk stabilitása, amely pártunknak és né­pünknek közös nagy vívmá­nya, szilárd pilléreken nyug­szik. Megőrzése és erősítése nélkülözhetetlen feltétele an­nak, hogy megbirkózzunk az előttünk álló feladatokkal. rekvések tehát, amelyek a legszögesebb ellentétben áll­nak a népek legalapvetőbb érdekeivel. A másik ilyen vonulat a háborús tűzfész­keké, a Közel-Kelettől Afri­kán át Közép-Amerikáig, amelyhez az országok közöt­ti, kívülről szított fegyveres összeütközés éppúgy hozzá­tartozik, mint a független ál­lamok elleni nyílt vagy bur­kolt beavatkozás, súlyosan megsértve ezzel a népek po­litikai és gazdasági függet­lenségét, az országok nem­zeti önállóságát. Harmadik vonulatként a — sajnos — eredménytelen tárgyalásokat említem. Genfben vagy Bécs- ben — a Szovjetunió és a szocialista országok legőszin­tébb törekvései ellenére — alig észlelhető némi haladás, ha egyáltalán észlelhető. A szónok a továbbiakban a Szovjetunió és a szocialista országok erőfeszítéseit mél­tatta, amelyekkel a nemzet­közi feszültség csökkentését, az atomháború veszélyének elhárítását, a békés egymás mellett élés elvének gyakor­lati érvényesülését szorgal­mazzák. Hangsúlyozta, hogy pár­Az alkotmányos feltételek biztosítottak a közügyeket érintő és a vitát is magában foglaló, felelős vélemény- nyilvánításhoz, a közös gon­dolkodást igénylő, alkotó szellemű munkához. — Reálisan értékeljük az eredményeket, nem félünk gyengeségeink feltárásától sem. Feladatainkat a tények­kel szembesítjük, és azokat elemezve ellenőrizzük önma­gunkat. Nem élünk gondta­lanul. Számon tartjuk a kie­légítésre váró jogos igénye­ket. Tudjuk, hogy vannak még nehéz körülmények kö­zött élő családok, emberek. Azt azonban jó érzéssel mondhatjuk, hogy a mi or­szágunkban az egyes ember gondja a párt, a kormány, a társadalom gondja is. — Politikánk együttes ala­kítása és megvilágítása, az ország előtt álló nem könnyű feladatok megoldása minden­kire személy szerint külön- külön is kötelezettségeket ró. Ezt követően Németh Ká­roly átadta a városalapító díszoklevelet Szabó László tanácselnöknek. elkerülésére tunk és kormányunk alapve­tően azonosul ezekkel az erő­feszítésekkel, majd így foly­tatta : történelmi tapasztalat, hogy aki támadni akar, aki magára meri vállalni a tá­madó fél szerepét, az a si­ker reményében teszi ezt, mert számít a megtámadott fél felkészületlenségére, a meglepetésszerű támadás okozta zűrzavarra. A mi ese­tünkben azonban erről szó sem lehet. A Varsói Szerző­dés tagországai — élükön a Szovjetunióval — saját vé­delmi szintjüket olyan fokon tartják, hogy semmifajta tá­madás ne veszélyeztethesse a szocialista közösség népeinek békés építőmunkáját, a léte­ző szocializmus eddig elért világtörténelmi jelentőségű eredményeit. Sarlós István a továbbiak­ban beszélt művelődéspoliti­kánk lényeges összetevőiről is, egyebek közt az általános iskolák oktató- és nevelő­munkájának a jelentőségéről szólt. A nagygyűlést követően a város különböző pontjain egész napos szórakoztató programok várták a sárvá­riakat. Sárvár: Sarlós István Erőfeszítések az atomháború Balatonszárszó: Pozsgay Imre Megvalósítottuk a széles nemzeti egységet Balatonszárszón, a negyven évvel ezelőtt lezajlott mun­kás—paraszt—értelmiségi ta­lálkozó színhelyén — a hala­dó erők antifasiszta összefo­gásának fontos eseményére is emlékezve — rendeztek szombaton ^Ikotmánynapi nagygyűlést. A nagygyűlés kezdete előtt megkoszorúzták a szárszói csárda falán, az 1943-as tanácskozás emlékét hirdető táblát. A Himnusz elhangzása után Smelka Fe­renc, a nagyközség népfront bizottságának elnöke köszön­tötte a résztvevőket, ezután Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára mondott ünne­pi beszédet. Augusztus 20. a népfront­politikán alapuló nemzeti egység jeles napja. Kifeje­ződik benne a szövetséges dolgozó osztályok, rétegek, társadalmi csoportok, a kü­lönböző származású, világ­nézetű emberek, különböző érdekű közösségek együtt­működése — hangsúlyozta bevezetőben. —- A legfontosabb éppen az alkotmányhoz kapcsoló­dik. Az utóbbi negyedszázad­ban soha nem hirdettük,, hogy politikai intézményeink elérték végső, tökéletes for­májukat. Amit mondtunk az az, hogy egy humanista szel­lemű politika következetes alkalmazásával, a mai kor legprogresszívebb társadalmi szerkezetének alapjain meg­valósítottuk történelmünk legszélesebb körű nemzeti egységét, amelyben az álta­lános közmegegyezés a hala­dás hajtóereje. De nem mondtuk, ma még kevésbé mondhatjuk, hogy itt van már a Kánaán, hogy amiben élünk, az idilli állapot volna. Ez a szemlélet vezérelt bennünket a hetvenes évek­ben, amikor — az alapeive- ket változatlanul hagyva — módosítottuk az alkotmányt. Ma pedig ilyen megfontolás­ból készülünk a választási rendszer továbbfejlesztésére. — Ehelyt, az 1983-as alkot- mánynapon felidézzük újkori történelmünk egyik fontos eseményét is. Az 1943-as szárszói konferencia 40. év­fordulójára emlékezünk. Szárszó nem előzmény nél­kül való. Egyik kiemelkedő állomás abban a harcban, amelyet az ország haladó erői és emberséges gondolko­dói már a 30-as években el­kezdtek egy népellenes rend­szer ellen, a béke megvédé­séért, majd 1941 után a há­borúból való kilépésért. Szárszó a kiútkeresés nem­zeti egységének kifejezője voit, de mégis olyan fórum, amelynek résztvevői közül az előrelátók a felszabadulás utáni demokrácia és a szo­ciális haladás programját is felvázolták. Tisztelettel em­lékezünk e találkozóra azért, mert — a résztvevők közötti nagy ideológiai, politikai né­zetkülönbségek ellenére tar­talma és iránya antifasiszta volt és az országot ki akar­ta vezetni az akkor már lát­hatóan vesztes háborúból. — A dolgozó osztályok, ré­tegek szövetsége, együttmű­ködése az elmúlt évtizedek­ben beépült rendszerünk alapjaiba — mondotta a to­vábbiakban —. Ezt a szövet­séget őrizni kell és a napon­ta változó helyzetben újra meg újra megteremteni a felnövekvő generációk be­kapcsolásával. — A szövetség a párt ve­zetésével azonban csak úgy képzelhető el, ha a pártirá­nyítás elismerésén túl a résztvevők egyenjogú part­nerként. egyenlő esélyekkel társulnak a nemzeti haladást szolgáló célok megvalósítá­sára. A dolgozó osztályok ré­tegek szövetségének társa­dalmi alapjai, a szocialista viszonyok szilárdak, politikai alapjai az utóbbi években is tovább erősödtek. Erre a jól megalapozott politikai szö­vetségre lehet építeni az el­következendő évek társadal­mi és gazdasági egyensúlyt javító terveit — hangoztatta Pozsgay Imre. vénybe iktatásának korsza­kos jelentőségével — mon­dotta elöljáróban. Méhes Lajos egyebek kö­zött szólt az időszerű gazdag sági feladatokról, az ipar szerepéről, az ipar és mező- gazdaság kapcsolatairól: — Napjainkban a magunk elé állított gazdaságpolitikai célok, a nélkülözhetetlen al­kalmazkodás a körülmények­hez azt igényli, hogy módo­sítsunk gazdaságunk működé­sén. Ha helyt akarunk állni a_nehezedő világgazdasági feltételek közepette, ha meg akarjuk őrizni gazdaságunk teljesítőképességét és elért életszínvonalunkat, akkor gazdasági tevékenységünk homlokterébe a versenyké­pességet kell állítanunk. Nem mindegy, hogy mit, mi­kor, hogyan, milyen minő- jgben, mennyiért gyártunk, gy mennyire figyelünk a piacra, a nemzetközi munka- megosztásra. — A munkásosztály, a dol­gozó nép elsősorban abban érdekelt, hogy felgyorsulja­nak gazdaságunk átalakulási folyamatai, hogy a magyar népgazdaság, a magyar ipar és a mezőgazdaság meged­ződve, a jövő versenyére is felkészülten kerüljön ki a jelenlegi, nehéz fejlődési sza­kaszból. Munkás-paraszt találkozók A Csongrád megyei dolgo­zók központi alkotmánynapi ünnepségét szombaton az Ópusztaszeri Nemzeti Törté­neti Emlékparkban tartották meg. Az Árpád emlékmű mellet­ti téren rendezett nagygyű­lést a Himnusz elhangzása után Nagy István, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának elnöke nyitot­ta meg. Ezután Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, ipari minisz­ter tartott ünnepi beszédet. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, és a kormány nevében kö­szöntötte a nagygyűlés részt­vevőit. — Az ország e napon a mezőgazdaság erőfeszítése és áldozatvállalása előtt tisz­teleg, s a munkás-paraszt összefogást is köszönti, amely ma már jóval több a termé­szetes egymásrautaltságnál, s régóta más, mint egyszerű cserekapcsolat. Ez a szövet-: ség meghatározó alapja a magyarság nemzeti lété­nek, s egyben szilárd funda­mentuma államiságunknak is. Így fonódik harmonikus egységbe augusztus 20. szim­bólumában a munka tiszte­lete és a történelem, az új kenyér megbecsülése, az or­szágalapító István király em­lékével és az ország legelső tényleges Alkotmánya tör­A magyar államalapítás, az alkotmány és az új ke­nyér „évnapját” a megye községeiben, városaiban kö­zösségi keretek között ünne­pelték. Rákóczifalván au­gusztus 20-án a délelőtti órákban, a sportpálya politi­kai nagygyűlés színhelye volt, amelyen Simon József, a szolnoki városi pártbizott­ság első titkára mondott ün­nepi beszédet. Jászárokszál- láson Bereczki Lajos, a me­gyei tanács általános elnök­helyettese. Ünnepi hangulatú munkás­paraszt találkozókat rendez­tek a megye számos telepük lésén — Kisújszálláson a helyi Tisza II. Tsz tagjai a Mezőgép Vállalat dolgozói­val, Jászberényben a Kos­suth Tsz és az állami gazda­ság tagjai, dolgozói a város ipari üzemeinek munkásai­val találkoztak; a Jászapáti Velerni Endre Tsz tagjai pe­dig Nógrád megyei kohá­szokkal ünnepeltek közösen. Az eseményeket sport- és horgászversenyek, kiállítások és kulturális rendezvények sora tette teljessé. „SZÍNES PILLANATOK” Jászberényben augusztus 20-án az ünnepi megemlé­kezés után — melyet Sipos Ká­roly a megyei ta nács elnökhelyet­tese tartott — kul­turális műsorral szórakoztatták a jelenlevőket. Ké­pünkön a Tisza Táncegyüttes Augusztus 20-án sok érdekes prog­ram és látnivaló kí­nálkozott a rákóczi- falvai lakosoknak is. Délelőtt a Volán 7. számú vállalat üzem- egységeinek sportve­télkedőjén szurkol­hattak az érdeklő­dők a kívülállóként induló helyi Rákó­czi Tsz csapatának. Az MHSZ modelle­zői miniatűr repülő­gépeket engedtek a magasba. Délután a salakmotorpályán rendeztek motocross- és salakmotor bemuta­tót. motoros ügyes­ségi versenyt, me­lyet aratófelvonulás zárt. Az egésznapos program aratóbállal fejeződött be. übádszalók — Ezrek a vízparton Az Abádszalóki nyár ’83 elnevezésű rendezvénysoro­zat augusztus 19-én, pénte­ken délután kezdődött. Nem csalódott, aki részt vett a kulturális programokon. A könnyűzene kedvelőinek az új hullámot képviselő WU— 2 zenekar játszott a szabad­téri színpadon, majd Nagy Bandó András humorista ég Nagy Tábor dalos szórakoz­tatta a nagyérdeműt. Kegyes volt az időjárás a programokhoz. A (hajnalig tartó diszkót nem zavarta meg a hűvös szél, s az ün­nepi rendezvény is kék ég alatt zajlott. Augusztus 20-án több ezren látogattak a víz­partra, ahol Tóth Lajos, a járási pártbizottság első tit­kára mondott beszédet. Ez­után játékos vízi versenyek­re került sor-. Az ifjúsági találkozó résztvevői és még sok száz vendég a kelleme­sen hűs vízben töltötte a napot. A vasárnap a sporté volt. A vitorlásversenyen csak a Vízügy SE abádszalóki ver­senyzői indultak, de a ször­fösök között voltak országos hírű sportolók és külföldi turisták is. Ennek ellenére ezt a versenyszámot az abád­szalóki Pócs Sándor nyerte, aki a tározón tanulta a vi­torlás deszka szelídítését. Néhány száz méterrel odébb a „császáré” volt a terep. A sportpályán rendez­ték meg az.Alkotmány Ku­pa döntőit. Abádszalók, Ti- szaderzs, Tiszaiszőlős és Kis­köre .csapatai között. A né­zők helyenként szép játék­nak és hazai sikernek tapsol­hattak. A program utolsó eseménye volt a karatebe­mutató, melynek kedvéért a fürdőzők jó része is otthagy­ta a vizet. Azok a vendégek, akik a vizet a tó közepéről akarták látni, útnak indulhattak a sétahajóval, mély az ünne­pen félóránként indult. Ezen a hét végén 10—15 ezer ember találta meg szórako­zásét, felüdülését Abádszaló- kon. — szabó — I

Next

/
Oldalképek
Tartalom