Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
9 Szerb György: A réten Ahol a dőlő pipacsok cérna-gerincén peng a szél, vadzabok zsúfolt lantja szól, ahol a fii sekély vizében gázol hallgatag s lábnyomot nem hagy az idő; ahol a csiga vándorol, mint lúdtalpas, lusta kő; ahol az élet felobog s rendjével ellobban megint, ha zsarátnokká a nyár pirul, leszakad, és az ősz megint: ahol tetszhalott álmokat éberen altat dajka hó, ahol az újjászületés nem csoda; tétel és való - ott hagyom bukni lábamat, s lefekszem, vissza nem jövő; vérem füvekben jár tovább, ripacs pipacs, s a köd-szövő, szerte fújt pitypang füstje hord dobhártyán túli éneket; ahol a minden semmit old. ahol az öröklét remeg. Rózsa Endre: Adj kenyeret! Emlékeimből egy szelet a háborús időkből: tejfogsorom ropogós héjban dőzsöl s a teljes karéj pozsgásan nevet. Kér. Kenyér. Nagy, korgó egű országok felett kárlátó madár ingázik, suhogva. Lyukas ínség-zsákjából a morzsa gyérülőn pereg: mint könnyek, ha a szemnek már nincs több elsírnivalója. 5 bombázőgéppé retten át a gólya. Adj kenyeret! Halállal adós már a szeretet; életedet eleven élet ója! balionkabátosnak, figvelmezíeté- 1. A gyerekek visszafojtott. léleg- ttel, a repüléshez kényelmetlen tbátkában. leeresztett szárnnyal Inak. Várják, mit tesz most ané- a pilóta. — Bocsánat! — mondja halkan férfi, és az óvónőre néz, egy pa- nyit meg is hajol. Nyomban megfordul, gyors lép- kkel elsiet az óvodától, befordul y nagy ház sarkán. Vár egy kicsit a nagy ház taka- sában, aztán visszales az óvoda Ivarára. El is szégyellj magát rög- n. Mit leselkedik itt a sarkon? Gyenge, bátortalan berregés hal- Iszik. A gyerekek oldalra nyú.i- tt karral megmozdulnak, csoszog- k már előre, összekoccannak, sglökdösik egymást. A szőke, rna, fekete kis repülők megpró- lnak mégis fölszállni. II. A mikulás A lakótelepi Mikulás egész nap talpalt. Haseső esett. Elázott piros süvegje prémes palástja, a csizmája is ázott. Hiába tapogatja, nyomkod- , a nedvességtől enged a ragasz- , félrecsúszott fehér bajusza, akália. Jó, hogy besötétedett, há- n a nagy puttony kiürült. Elmaradtak a gyerekek, a vison- , boldog kis sereg, amely egész p kísérte. Késő délután már kögött, érezte, hogy megfázott. A 'elem is meglepte, hogy végül lismerik a kicsik, és oda a miku- >i varázslat. Már megbánta, hogy saját lakótelepére vállalta a Mi- lást. Valahová a város másik végébe kellett volna kérnie magát. A legkellemetlenebb az volt. amikor négy óra tájban egy ka- maszfalka szegődött a nyomába. Amint ott állt a kicsinyek gyűrűjében, a nagyanyáktól, nagyapáktól is körülvéve, néhány suhanc elkiáltotta magát: — Ez a Sümegi Géza a nég.yper- hetesből! A csemegeboltban dolgozik, és most másodállásban ö a Mikulás. Távolabb a kamaszok idétlen röhögésbe kezdtek. Űg.v tett, mintha nem hallaná. Harag és szomorúság vett rajta erőt, de aztán megemelte dörmögő Mikulás-hangját, hogy elnyomja a kamaszok kiáltásait. Beszélt, csak beszélt a jó kisgyerekekhez, a kedves nagyszülőkhöz, osztogatta a szaloncukrot, a narancsot és a virgácsot .. . Most hát végre este van, elnéptelenedett a tér, mehet ő is haza a négy perhetes be. Szerencsére egyedül szállt a liftbe, nekitámaszkodhatott a fülke falának. Egy kicsit kifújta magát, fáradtan lecsukta a szemét. Szeretett volna már rágyújtani, egész délután nem volt alkalma elszívni egyetlen cigarettát. Becsöngettek a lakásba. Legnagyobb meglepetésére a gyerekek nyitottak ajtót, a szőke fiúcska és a barna kislány. — Megjött a Mikulás! — Itt a télapó! — Apu megjött! — kiabálták a gyerekei, és nagy ugrándozással kísérték be az előszobából a jó meleg konyhába. — Hát ti még nem alusztok? — kérdezte tőlük keserű csalódással. ár harmadik napja esett, olyan elkeseredett erővel záporozott az ég, mintha új özönvizet akart volna küldeni azokra, akik most ott dideregtek földszagú kunyhóikban, lesve, hátha eláll, s akkor megmenthetik még azt a keveset, ami a hosszú szárazság után termett, s ami a szikkasztó szélű április és a forró május után úgy nézett ki, mintha gyermekek számára vetették volna — csenevész, rövidazárú kukorica, szilványi burgonya. De nem lehetett kimenni a házból, még a fecskék is csak időnként villantották meg fehér hasukat, pedig itt volt az idejük, más években ilyenkor már csapatostól keringenek a falu fölött, s lent a rét- ségen, a somlyókői patak mellett, csoportokba gyülekeztek a gólyák, de most az eső miatt nyoma sem volt a sürgölődésnek, csak a szőlőhegy útjain iparkodtak az árkok felé a sosem volt patakok. A föld olyan volt, mint a csiriz, s a kaszálókon hagyott szénaboglyákon látni lehetett, mennyire áztak föl, mert sötétebb volt egy jó méternyi rész, mint az, amely csak felülről kapta a vizet. A kislány elsárgult lapú könyvet olvasott, hangosan szótagolva a szavakat. — Alt kor a hős lel kű táb bor nők me g fúv ata íúvatta a tr trom trombitákat — nyekeregte, majd egybeolvasta a mondatot. — Akkor a hőslelkű tábornok megíúvat- ta a trombitákat. — Légy csendben. Csak egy percig hallgass — szólt rá az anyja. — Valaki jön — mondta a kislány, s arcát az ablakhoz szorította, hogy jobban láthassa a közeledőt. — Ki jöhet ilyenkor? — kérdezte az asszony, és letette a varrást. — Ki jön, kislányom? — Egy ember. Városi. Nyakkendője van és kalapja. Az asszony is fölállt, nézte a közeledő férfit, aki olyan ruhát viselt, amilyent eddig még soha nem láttak ebben a faluban. Nagykockás zakót és szürke nadrágot; széles nyakkendője majdnem takarta ingét, s haja, mely homlokára tapadt az esőtől, feketén csillogott, nem látszott kopaszodó lejebúbja, melyet eltakart a kalap, csak egyetlen betyárosan lecsüngő tincs ült két szemöldöke között, de az asz- szonynak ennyi is elég volt, hogy felismerje a közeledőt. Végignézett magán, aztán a kislány foltozott ruháját nézte, s az ajtóhoz lépett, rátolta a reteszt, s még ugyanazzal a mozdulattal visz- s«a is húzta. — Legyen, aminek lennie kell — mondta, s a kislány csodálkozva nézett rá. — Mi hogy legyen, anyja? — Semmi — mondta az asszony, s megsimogalta a kislány hollófekete haját. A felesége is boldog gvereksze- mekkel fogadta. — Hát hozzánk is megjött a Mikulás — súgta meghatottan. — Mondtam, hogy fektesd le őket, mire megjövök. Nem akartam, hogy megtudják... — súgta ő is az asszonynak. — Apu. apu! Mit hoztál? — vették körül a gyerekek, ahogy a nagy puttonyt a sarokba téve lezöttyent a konyhaszékre. — Ti tudtátok, hogy én vagyok a Mikulás? — kérdezte a rácsimpaszkodó, palástját, szakállát simogató gyerekektől. — Tudtuk hát — szólt lelkesen a kislány. — Apu, mi már tavaly is tudtuk, hogy te vagy — kotnyeleske- dett a fiúcska. A Mikulás a feleségére nézett. Az asszony mosolygott, aztán lesütötte a szemét. — Szóval ... te mondtad meg nekik’ És már tavaly is tudták... — Ugyan, Géza! — szólt szelíden az asszony. — Ügy vártunk. Csak éppen mihozzánk ne jönne a lakótelepi Mikulás? — Bizony, nagyon vártunk — hízeleg kedvesen a kislány, és nagy kék szemét az apjára nyitja. — Ugye, apu, te vagy a Jézuska is? — Micsoda? — ámul el a Mikulás. — A Jézuska. A Mikulás megint a feleségére nézett. — Ezt nem én mondtam nekik — szólt halkan az asszony, aztán gyorsan a gyerekekhez fordult. — Most menjetek szépen a szobába. Hagyjátok apukát pihenni. Látjátok, hogy nehéz napja volt, nagyon nehéz... Vári Attila: Megjött a bárka? A férfi befordult az udvarra, az ablakokat kémlelte, s mert nem látott senkit, a tornác felső gerendáját kezdte tapogatni, mint aki keres valamit, aztán hangos cso- szogással törölte cipőjét a fehérre súrolt deszkákon, s lenyomta a kilincset. Az ajtóban megállt, nem mintha szoktatnia kellett volna szemét a félhomályhoz, de a moslék- és füstszag mellbe vágta, s erőltetnie kellett magát, hogy belépjen. — Szervusztok — mondta, mintha csak az előbb lépett volna ki a házból. — Hogy vagytok, Julis? Az asszony magához szorította kislányát, mintha valami bajtól akarta volna óvni, s riadtan nézte a férfit. — Mit akarsz? Miért jöttél? — Na, ez aztán az igazi fogadj- isten. Vagy mostanság így köszönnek itthon? — Minek jöttél? — kérdezte az asszony, s elengedte a kislányt. — Katikám, menj be a szobába — mondta, de a férfi megfogta a kislány kezét, aki nem is ellenkezett, jobban szeretett volna kint maradni ezzel a városi emberrel, mint bent dideregni a fűtetlen szobában, — Na, nézzelek meg. Még nem is láttalak — mondta, s fölemelte a kislányt, aki nem tiltakozott, pedig' máskor mindig visongani kezdett, ha a felnőttek játékból magasra emelték. — Anyámék írták volt, hogy meglett. — Meg — mondta az asszony ellenségesen. — Minek jöttél? — Azért, hogy lássalak, meg azért is, mert most már jöhetek. Áj éra emerikens. Kocsival jöttem, de a Bükkös dűlőnél beragadtam a sárba. — Autóval? — kérdezte a kislány, s kíváncsian nézte az idegen kockás kabátját, lila nyakkendőjét, s aprókat szippantva ízlelgette azt az illatot, amely a férfit átjárta, mint húsvétkor a szobát a fiúk kölnijének szaga. — Engedd el, Pista. Akarok valamit mondani, nem neki való — fogta könyörgőre az asszony, s a kislány után nyúlt, de a férfi nem engedte, megfogta az asszony csuklóját, s közelebb húzta magához. Nézte a fölcsillanó szemeket, hajdani hancúrozásaik emléke lobbant föl abban a pillantásban. A szénaverői elhagyott akol, ahol először csókolóztak, a várhegyi boglyák, ahol odaadta magát a férfinek. — Most olyat mondj, amit ő is hallhat. A többire lesz még elég időnk — mondta, s a kislányt simogatva kérdezte: — Hát apukád hol van? Dolgozik? — Az én apukám elment — mondta felcsillanó szemekkel a kislány —, és meg fogja ölni a hétfejű sárkányt, és akkor hazajön, és olyan biciglit vesz, mint amilyen Rózának van, és azt is tudom, hogy él visz a cirkuszba, és vészén fagy- lajtot, ha akarom — mondta a kislány, s fityiszt mutatott. — A bácsinak ezt vészén — és kacagni kezdett. — Gyere ide, Katicám — hívta az anyja, de a kislány tagadólag rázta a fejét. — A bácsinak jó szaga van. — Tedd le — mondta az asszony, de a férfi csak nevetett teliszájjal, úgy, hogy látni lehetett arany fogait. — Legyőztem a sárkányt, hoztam biciklit, holnap cirkuszba megyünk, anyámféle cirkuszba — fordult a kislánytól az asszony felé. — Tudod, mi lesz, ha azok megtudják, hogy ide jöttem először? — Ide? — kérdezte hitetlenkedve az asszony, s fölvisított benne a gyermekkor gúnyverse: „jöttment telepes, a valagad cserepes, a bu- gyigód mocskos csepű, a hajad is csupa tetű”. A férfi testvérei voltak a leghangosabbak, s ha visz- szagondolt a menekülés utáni évekre, még most is hallotta, ahogy utána és testvérei után kiabálják a sváb gazdák gyermekei: „Bocsko- ros, hótkóros, vackorlé az orrodon, minden legény mászhat rád, lábad közé túrószsák.” — Ide? — kérdezte újra, s el akarta felejteni a megaláztatást, melyet a férfi szüleitől kapott, akkor, amikor elment, hogy jelentsék be a gyermeket. — Ha idejöttél, oda nem mehetsz, oda én ... — azt akarta mondani, hogy oda ő nem engedi, de nem tudta kimondani a szót. Kétségbeesetten nézte a férfit, vajon mit akarhat? Mit akar velük? A távoli hegyi falura gondolt, ahonnan egy szál ingben menekültek, a kínlódásra, hogy beilleszkedjenek, s arra, hogy most a férfi ki akarja ragadni abból az életből, melyet jól-rosszul. de végül mégiscsak megszokott, s gondolatai summázásaként mondta: — Negern már itt is vannak ha- lottaim. A férfi értette, tudta, mire gondol az asszony, s a hangulatot oldani akarva, a kislány varkocsát szája elé emelte. — Na, Katica, mit szólnál hozzá, ha addig maradnék itt, amíg ekkorára nőne a bajuszom, és közben minden nap autóznánk és fagylal- toznánk, és te megtanulnád mondani, hogy édesapa. — Ne! — sírt fel az asszony. — Könyörgöm, ne hitegesd — mondta, s az ablakhoz lépett, nézte, milyen sűrűn esik az eső, s titokban azt szerette volna, hogy sohase álljon el, hogy ottmaradjon a Bükkös dűlőnél sárba dögölve a kocsi, ők ketten, kézenfogva a kislányt, hatalmas esernyő alatt menjenek a községházára, helyreigazítani egy vonalat, melyet az „apja neve” rovatba húzott a tanácstitkár. Az asszony sírt, mert érezte a bizonyosságot. hogy választania kell: e visszatérő egyszer máshová tér majd vissza, és mit tehet ő, szegény telepes, akit a falu csak épphogy megszokott, pedig csak hazát, s nem nyelvet cserélt. kislány újra és újra ba- _ juszt formált a varkoJm csából, s nevetett. NeMM vetett, mert minden! *■ meg fog kapni, s akkor. hogy ő is adjon valamit, a férfi szemébe nézve mondta: — Tudok olvasni. Olvassak neked valamit? — Olvass — felelte a férfi, s körülnézett a szobában. — Mi van oda írva? — Ka toli likus fa fali falinaptár az egy kil kilenc hat három észté esztendőre — tagolta. — Tudod, én nagy vagyok, már betöltöttem a hetet. Németh Miklós rajza
