Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
Alkotmányunk ünnepének tiszteletére tegnap délután az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepélyesen, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság Állami zászlaját. A Gellérthegyen, a Felszabadulási emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját. Az alkotmány napját köszöntő nagygyűlést és kenyérszegő ünnepséget tartottak tegnap Tatán, a szabadtéri színpadon. A több ezer résztvevő között a tataiakon kívül ott voltak a környező falvak, ipari települések képviselői, nagyüzemek — a Tatabányai Szénbányák. az almásfüzitői Timföldgyár, a bábolnai és a kömyei mezőgazdasági kombinát — dolgozói is. A nagygyűlésen Komárom megye párt- és állami vezetőinek társaságában jelen volt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit-‘ kára, a megye országgyűlési képviselője. A Himnusz elhangzása után Kroszner László, a Hazafias Népfront Komárom megyei bizottság elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Ezt követően Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet. A Minisztertanács elnök- helyettese bevezetőjében szólt á nyárvégi ünnep jelentőségéről, arról, hogy az államalapító István király tevékenysége és mai, szocialista alkotmánunk kiteljesedése között mindig a szorgalmas magyar nép munkája jelentette a folyamatosságot. Népünk szocializmust építő tevékenységéről szólva Marjai József rámutatott, hogy az osztatlan elismerést vált ki barátaink között, és a jelentős munkát megillető megbecsülést szerez a világ minden országában. — Létünk és tevékenységünk nemzetközi jelentőségű, stabilizáló tényező. Képesek vagyunk új értékeket is adni a világnak. Ilyen hazára van szüksége a magyarságnak, ilyen Magyarországra van szüksége a szocialista közösségnek, Európának, az egész emberiségnek. Országunk fejlődése sohasem volt gondoktól mentes — hangsúlyozta Marjai József, aki részletesen elemezte; mennyire nehézzé vált nemzetközi politikai és gazdasági körülmények között kell nagy erőfeszítésekkel dolgoznia, élnie hazánknak, népünknek. Gazdaságunk idei helyzetéről szólva Marjai József elemezte az ipar feladatait; — Az ipar tevékenysége, teljesítménye elmarad á tervtől — mondotta. — Az egész ipart átfogó folyamatos, minden gazdasági egységet mozgósító, körültekintő munkával kell elérnünk azt, hogy az ipar ne csak közelítse, hanem elérje az 1983- ra tervezett szintet. E célok megvalósítása érdekében —• sok egyéb mellett — a mind versenyképesebb termékek előállítására, a kapacitások maradéktalan kihasználására és megfelelő munkaerőgazdálkodásra van szükség. Az építő- és építőanyagipar nem tudta megfelelően követni a népgazdaság megváltozott követelményeit — mutatott rá Marjai József — örvendetesek viszont az energiagazdálkodásban végbement pozitív változások, az energiatakarékosság eredményei, az olajkiváltásban nélkülözhetetlen szerepet játszó, felbecsülhetetlen munkát végző bányászok, köztük természetesen a Komárom megyei szénmezők (Folytatás a 3. oldalon) HAZANK ES EUROPA Mint minden évben, idén is tűzijáték világítja be augusztus 20. estéjén a Gellérthegyet. A robbanó petárdák fénybe borítják, a hegy két szobrát: a szabadság pálmalevelét emelő nő alakját és — az Erzsébet-híddal szemben — Gellért püspököt. A hegyet koszorúzó fényív egy ezredévet kapcsol egybe. Miként az ünnep maga is. Augusztus 20. a modern Magyarország ünnepnapja, az európai Magyarországé. És ezt nem a „modern” szó leszűkítő érteimében kell felfogni. Hiszen István király is — akinek emléke előtt augusztus 20-án ugyancsak tisztelgünk, — modern európai államot teremtett a szó akkori legteljesebb értelmében. Miként államunk 1949. augusztus 20-án törvénybe iktatott alkotmánya a lehető legkorszerűbb módon jelölte ki a magyarság helyét Európa népei között. Gellért tűzijáték-rakétákkal megvilágított alakja arra emlékeztet, hogy sohasem volt egyszerű az újért folyó harc. A püspökre támadó pogányok — nyilván öntudatlanul — nemcsak az itáliai papot, hanem a személye által jelképezett új eszmerendszert is kívánták szöges hordóba zárva legurítani a hegyről. István király kívülről hozott eszméket, vallást, kormányzási rendet, sőt papokat, lovagokat is. A kor pogányái ezzel szembeállították a hagyományt, az ősi hitet, a törzsi-nemzetiségi kereteket, mindazt, amiben a magyarság különbözött Európától. És mégis István és tábora volt az igazi, a jó magyar. Nemcsak a győző jogán. Nemcsak egy történelmileg lezárt harc eredményeként. István volt az, aki az akkori Európa legmodernebb gondolatkörébe kapcsolta a nemzetet. Aki képes volt megújulásra, továbblépésre, országa, népe megmentésére. A Szabadság-szobor már a jelennek számító közelmúlt jelképe. Annak a korszaknak, amelynek alaptörvénye törvénytáblához illő méltósággal és biztonsággal fogalmazta meg 34 esztendővel ezelőtt: „Magyarország: népköztársaság. A Magyar Népköztársaság szocialista állam.” Alkotmányunkat ünnepeljük, amelynek szavai s szelleme szerint — történelmünkben először s egyre kiteljesedő demokratizmussal — valóban „minden hatalom a dolgozó népé”; s ünnepeljük ezt az első magyar feudális uralkodó nevenapján A szocialista útját járja: a hunok, az avarok sorsára jut. Most sincs ez másként, még ha minden másként is van, mint a X. szászad Európájában. Most veszélyesebb európainak lenni (és a Föld lakójának), mint bármikor a történelem során. Olyan pusztító erő halmozódott fel, amely többszörösen képes glóbuszunkon megsemmisíteni az életet. És az óceánon túl működik, sőt cselekedetekben ölt testet az a gondolat, hogy még most sem elég, még több, még hatásosabb fegyverre van szükség. Katonailag, politikailag, gazdaságilag még mindig sarokba szoríthatónak vélik a szocialista közösséget. Szerencsére létezik ezzel szemben ellenerő, a szocialista országok és mindenekelőtt a Szovjetunió egyensúlyt teremtő katonai ereje. És létezik a józan — közösségünk által megfogalmazott — gondolat: fenn kell tartani ezt az egyensúlyt, de a lehető legkevesebb fegyverrel. Magyarország ezért utasítja el az amerikai rakéták nyugateurópai telepítését, ezért támogat minden igazi kezdeményezést a fegyverzetkorlátozásra. Az európai történelem közelmúltjában volt néhány enyhültebb év. Nem szűntek meg az alapvető ellentmondások, de ezek tudomásul vételével együtt tanulgattuk az egymás mellett élés normáit, gyakorlatát. Vissza kell térnie ennek az időszaknak. Nincs más alternatíva, nincs más lehetőség a nukleáris korszakban. Magyarország minden erejével árra törekszik, hogy segítse ezt a folyamatot. A nemzetközi helyzet problémái nem az elzárkózást, hanem épp ellenkezőleg, a még sokoldalúbb kapcsolatépítést teszik szükségessé. Hazánk nyitott ország. Magas szintű kapcsolatokat épít a világ szinte valamennyi államával. A külkereskedelemnek meghatározó szerepe van gazdasági életünkben. A kultúra ezernyi szála fűz bennünket más népekhez. A kétirányú idegenforgalom az emberek közötti viszonyt erősíti. Nyitottak is kívánunk maradni. Ügy, hogy közben nem felejtjük azokat az alapvető érdekeket, amelyeknek birtokában vagyunk. Augusztus 20. ünnep, a modem Magyarország ünnepe. S ha kihúny a tűzijáték fénye, mindennapi tevékenységünkben az ünnepen megfogalmazott gondolatok jegyében cselekszünk tovább. néphatalmat ünnepeljük, a rendet és biztonságot, legdrágább kincsünket — de úgy, hogy egyúttal a magyar állam- alapításra, államiságunk kezdeteire is tisztelettel emlékezünk. Régmúlt és jelen kapcsolódik itt össze; amannak üzenetei a legfrissebb aktualitással bírnak; logikusan szinte kényszerítenek rá, hogy a mai helyzetünket évszázadok széles folyamataiba ágyazva nézzük s értékeljük; hogy amit elértünk, azt becsülni, védeni s továbbfejleszteni képesek legyünk. Tudjuk, az elmúlt bő három évtized sem volt zavartalan. Az első évtizedben alkotmányunk szellemét a személyi kultusz torzulásai sértették, majd az ellenforradalmi kísérlet a munkáshatalmat akarta megfojtani. De az alkotmányban megfogalmazott gondolatok ereje napjainkban erősebben hat, mint bármikor. Alaptörvényünk ismét — mint ezer éve az istváni alkotás — a kor leghaladóbb eszmeáramlatához kapcsolta hazánkat. Megtaláltuk helyünket Európában és á világban, megtaláltuk szerepünket a nemzetközi életben. Európai és Európán kívüli partnereink egyaránt tudják, hogy hazánk nem azonos az 1945 előttivel. Eredményeink azok előtt is ismertek, akik szembenállnak világnézetünkkel, társadalmi rendünkkel, szocialista mivoltunkkal. Jól tudják, hogy a népek közötti párbeszéd, a békés egymás mellett élés, a nemzeti értékek — legyenek azok gazdasági, kulturális, emberi érvek — cseréjének hívei vagyunk. Jól tudják, minden lépésünkkel erősítjük azokat a kötelékeket, amelyek a többi szocialista országhoz fűznek bennünket Jól tudják, támaszai vagyunk minden olyan törekvésnek, amelynek — a világ bármely sarkában — a béke, a szabadság és a függetlenség kivívása a célja. Egyetlen mondatban össze lehet foglalni mindezt: elkötelezett, felelős nemzetként építjük nemzetközi kapcsolatainkat. A felelős magatartás pedig egyaránt kötelező kis és nagy nemzetek számára. A felelősség koncentrikus körei — a felelősség a népért, a hazáért, a szocializmusért, Európáért és a világ sorsáért — egységes egészet alkotnak, egymástól elválaszthatatlanok. István király nagy felismerése volt, hogy az a nép, amely idegen marad környezetében, amely szomszédaival konfrontációra törekszik, a pusztulás Kisült a kenyér a karcagi kenyérgyárban fotó: Dede Géza fllkotmánynapi ünnepségek Ára: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXXIV. évr. 197. sz., 1983. aug. 20„ szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA
