Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-18 / 195. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. AUGUSZTUS 18. IA tudomány világa 1 Mi le»» az ékegetekkel? II magyar nyelv és a számítógép Nem a nyelvőrök szakmájába akarok belekontárkodní, hiszen az elektronika, a számítógépek szerelmese vagyok, nem pedig nyelvész. De még a komputerek iránt sem lehetek annyira elfogult, hogy ne vegyen erőt rajtam a nyugtalanság. A tavaszi BNV elektronikus gépcsodáit nézve ugyanis azt tapasztaltam, hogy a kiállított számítógépeknek körülbelül a fele Az angol ábécé és a magyar Csakhogy az angol nyelv mindössze 26 betűt használ, a magyar ábécé viszont 44 betűből áll. Kilenc olyan ékezetes magánhangzónk van, amelynek az angolban nem találni párját, nem beszélve a kettős mássalhangzókról és az egyéb eltérésekről. A problémával nem állunk egyedül, hiszen majdnem minden latin betűvel író nyelvnél —. így a németnél, a lengyelnél, a csehnél, a románnál is — hasonló a helyzet. A magyar azért van ezeknél is nehezebb helyzetben, mert a mi nyelvünkben a magánhangzókra helyeződik a hangsúly. (A gyorsírásunk is alapjában véve a magánhangzók jelölésén alapul.) Az ékezetek léte, vagy hiánya gyökeresen megváltoztathatja egy szó értelmét, gondoljunk csak például a sokat emlegetett veréb-véreb, bor-bőr ellentétpárokra! A másik probléma, ami az előbbiből fakad: sok a sajátos magánhangzónk. Amíg a német nyelv csak három ilyen magánhangzót ismer, a svéd négyet, a magyar kilencet! Ez már az írógép-korszak küszöbén gondot okozott, nem tudtunk ennyi betűt elhelyezni a klaviatúrán. Kompromisszum — de honnan? Nyilvánvaló, hogy valamilyen kompromisszumra van szükség ebben a helyzetben. Ez megtörténhetne számítás- technikai oldalról is elvben: nem 128, hanem 256 elemből álló kódtáblát használnánk. Csakhogy ez igen nagy anyagi ráfordítást igényelne. Történhet kompromisszum a nyelv oldaláról is: nem ragaszkodunk az összes ékezenem ismeri a magyar ékezetes betűket. A dolog voltaképpen nem meglepő, hiszen a számítás- technika az Egyesült Államokból indult el diadalútjá- ra, ezért az alapnyelve még mindig az angol. Ennek megfelelően a különféle programozási nyelvek, szabványok is az angol nyelvterületen jelentek meg először. A nyelvrontó következmények meglehetősen ismertek. Az írógép billentyűzete általában 44—49 jelből áll. Ez a szám megkettőzhető a váltóval. A számítógépen 128 jel található; látszólag tehát nincs gond. Csakhogy ebből a 128- ból 32 úgynevezett vezérlő jel, amelyek a sor végét, a közlemény elejét vagy végét a különféle átviteli üzemmódokat jelzik, betűk és írásjelek ábrázolására nem használhatjuk őket. Az angol ábécé 26 kis- és nagybetűjének ábrázolása 52 jelet köt le, a számjegyek pedig a zérustól a kilencesig 10-et — vagyis már 94 jelnél tartunk. Ezen kívül ott vannak még az általánosan használt, elengedhetetlenül szükséges írásjelek (pont, vessző stb.), meg a számítástechnikához okvetlenül szükséges matematikai műveleti jelek — vagyis újabb 20—22-vel fogyott a jelkészlet. Vegyük tekintetbe még a speciális jeleket (szögletes és kapcsos zárójel, a § stb.), s oda jutunk, hogy csak 4 magyar nagy-, és kisbetűvel tudnánk az angolszász nyelvterületen kidolgozott kódtáblázatot kiegészíteni. Előregyártott alagútfalazat látszótéri higiénia A kisgyermekek egyik kedvenc időtöltése, a játszótéri homokozás nem tartozik a teljesen veszélytelen szórakozások közé. A laboratóriumi vizsgálatok ugyanis nem ritkán olyan kórokozókat mutatnak ki a játszótéri homokban, amelyek fertőző hasmenést és különféle geny- nyes betegségeket (például furunkulózist), gennyes mell- hártyagyulladást, sőt agyhártyagyulladást is előidézhetnek. E kórokozók — a homok nedvesség- és szerves- anyag-tartalmától függően — hosszabb ideig is fertőzőképesek maradnak. A fertőtlenítés vegyi eljárása költséges, és nem is veszélytelen. Sokkal megfelelőbb a hőhatással való fertőtlenítés. Az erre a célra szolgáló kis gép —, ami egyébként hazai szabadalom — olyan berendezés, amelyben egy rugalmas fémlemezeket tartalmazó henger található. A haladás következtében az elemek — rugalmasságuknál fogva — a homokot kb. 20 cm mélységig fölemelik és rászórják a henger fölötti gázégőkre, amelyek lángja kemény szúrólángra van beállítva. A gázégőkben propán-bután gázt égetnek el. A samottfejss égők szabályozható lánghőmérsékletével, a haladási setes magánhangzó kis- és nagybetűs alakjához, kibékülünk néhány speciális jel elhagyásával, s azzal, hogy az ö betű helyett ü betűt látunk nyomtatásban. A tavaszi BNV-n erre is volt példa. Eljutottunk hót a problémák gyökeréig. A nyelvvédők — okkal és joggal — máig sem tudnak megbékélni például azzal, hogy az íróbességgel állítható be az ideálisan kívánt fertőtlenítési fok. Kb. 2—3 km/óra sebességgel haladva a berendezéssel teljes homoksterilizágép klaviatúrájával nem ábrázolható a hosszú í betű. Pedig ez még csak szerény nyelvrontás ahhoz képest, ami ezután várható — ha nem történik valami. A gondot persze mások is észrevették, olyannyira, hogy magyar szabványt dolgoztak ki az ékezetes betűk elhelyezésére. Ám ezt a szabványt a nyelvészek meg a számítás- technikusok is bírálják, ugyancsak érthetően. Gondoljunk csak a képújság ékezet nélküli betűire! Minden bizonnyal ez a magyarázata annak, hogy vannak, akik eltérnek nálunk a szabványtól. Elég sok az egyedi megoldás (ezt bizonyították a tavaszi BNV személyi számítógépei is), ami majdhogy nem káoszt idézhet elő. Most még nem késő Amíg a számítógép nem lépett ki a géptermekből, addig ezek a gondok csak néhány ezer ember gondjai voltak. Csakhogy a helyzet gyökeresen változik: a számítástechnika rohamosan terjed, s a számítógép néhány éven belül sok tízezer ember mindennapi munkaeszközévé válhat. Nem beszélve az iskolai számítógépek térhódításáról: már ott kezdődik a nyelvrontás, ha tétlenek maradunk. Most még nem késő. Nyilván, csak egy megoldás képzelhető el ebben a nehéz helyzetben. A nyelvészeknek és számítástechnikusoknak — mindazoknak, akik az ügyben érdemlegesen dönthetnek — közösen kellene kialakítani egy olyan megoldást, amely kölcsönös engedmények árán mindenkit kielégítene, s lehetővé tenné nyelvünk tisztaságának megőrzését a számítógép tömeges elterjedésének időszakában is. Stika Károly az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság osztályvezetője ció hajtható végre. Képünkön, munka közben láthatjuk az ötletes és hasznos berendezést, amelynek nagyüzemi célokra van egy jóval nagyobb változata is. Mini ködfénylámpa Egy angol cég miniatűr kjödfénylámpát hozott forgalomba: 5,75 milliméter átmérőjű, egy 25x25 milliméter nagyságú négyzeten 16 darab helyezhető el belőle. Krómbevonatú foglalatba helyezték, préselt üveglencséje van, így a kis lámpa aránylag erős fényt ad. Erős környezeti világítás esetére a gyár árnyékoló gallért is készít hozzá. A ködfénylámpa 110 és 220 voltos váltakozó árammal működik, s élettartama 25 000 óra. Nagyfrekvenciás generálnr A Szovjet Tudományos Akadémia fizikai laboratóriumának munkatársai új típusú nagyfrekvenciás generátort szerkesztettek, amelyet Orotronnak neveztek el. Az eddig használatos nagy- frekvenciás generátorok méreteit kis hullámhosszon való üzemeléskor kénytelenek voltak igen kicsire csökkenteni. Ez hátrányos, mert az ilyen kis méretű generátorokban igen nagy áramsűrűség lép fel az elektronnyalábban, amely nagy hőtúlterheléshez vezet. Az új típusú generátorba speciális rezgőrendszert építettek, amely lehetővé teszi a generátor méreteinek növelését. Ezáltal az elektromos és hőtúlterhelések elkerülhetők. Az új berendezésben 12 millimétertől 1,2 milliméterig terjedő tartományban már sikerült hullámokat előállítani, de a kutatók véleménye szerint a milliméternél kisebb hullámtartományokkal is dolgozni lehet benne. Már maga az elnevezés is feltételes — hiszen a mai napig sem bizonyos, hogy valóban meteorit csapódott-e a szibériai tajgába. Nem tudni azt sem, hogy ha meteorit volt, azok melyik fajtájához tartozott, s ha mégis valami más volt, akkor mi volt az. A nyomokból még az sem deríthető ki, müyen anyagból állt a becsapódó test. Ami még meglepőbb: egyelőre nem sikerült találni egyetlen milligrammnyi anyagot sem a vidéken, amely bizonyíthatóan a „Tunguzkával” került volna a Földre. A napokban — az esemény 75. évfordulóján — Kraszno- jarszkban gyűltek össze mindazok a tudósok, akik a rejtély megfejtésén dolgoznak. Annyi bizonyos: a jelenség energiája nagy erejű termonukleáris robbanás energiájához mérhető — de nukleáris szennyeződésre utaló nyomok nincsenek. Az erdő 2150 négyzetkilométernyi területen megsemmisült, s a becsapódás okozta rezgéseket szinte a világ minden geofizikai állomásán észlelték. Napjainkban ezek a világ különböző pontjain feljegyzett adatok már mind a szovjet tudósok rendelkezésére állnak, s nagyjából bizonyítják, hogy a test tömege valahol százezer és egymillió tonna között lehetett. A helyi kutatások azt is nyilvánvalóvá tették, hogy a becsapódás nem az egyébként várható kör alakban okozott pusztulást: a rombolás „térképe” inkább egy kiterjesztett szárnyú lepkére emlékeztet, s a földfelszín gyakorlatilag alig sérült meg. A metrók és alagutak jól bevált teherviselő falazatelemei az öntöttvas tübbingek. Ám ezek világpiaci ára igen magas, így mind több helyen áttérnek az előregyártott vasbetonelemekből álló alagútfalazatok kialakítására. Gondot okozott azonban, hogy az előregyártott falelemek illeszkedése sokszor nem volt tökéletes, ezért a nagy pajzsnyomás alatt sok elem eltörött. Később meg a földnyomás lassú megváltozása következtében elmozdultak az elemek, a beépített szigetelő- és kötőanyagok tönkrementek. Mindezeket a hátrányos jelenségeket kiküszöböli egy magyar találmány, amely az alkalmazott hézagkitöltő- anyag tömítő, szigetelő tuA már említetteken kívül még két konkrét rejtéllyel szolgál a Tunguz meteorit: ha valóban igaz, hogy mindazokon a vidékeken észlelték a jelenséget, ahol ezt állítják, akkor a testnek több száz kilométer magasságban kellett felizzania — holott a meteoritok általában 130—140 kilométeres magasságban hévül nek fel. A becsapódást követő világos éjszakára pedig semmiféle magyarázattal nem tud szolgálni a tudomány. A kutatás számtalan nyomon folytatódik, de a titok felderítésére jelenleg csupán néhány többé-kevésbé biztató irány kínálkozik; egyrészt új módszerek kidolgozásával sikerült egyértelműen megállapítani, a mocsaras táj tő- zeges felszínének melyik rétege keletkezett 1908-ban; a tudósok most ezt a réteget tanulmányozzák sokféle szempontból, egyebek között a különböző elemek izotópjaiban bekövetkezett változások szempontjából. Ezen kívül érdekes kutatási terület a helyszínen lévő növényekben bekövetkezett mutációs változások vizsgálata: azt, hogy ilyen változások valóban bekövetkeztek, már sikerült bizonyítani. Ennyi rejtély láttán érthető, hogy a Tunguz meteorit a mai napig sok tudós érdeklődését köti le, és egészen fantasztikus hipotézisek felállításához ad alapot — egészen odáig, hogy földön kívüli értelmes lények „járművét” érte katasztrófa. A becsapódás helyén élő növények mutációjával kapcsolatban a napokban az Izvesztyija adott közre egy érdekes feltevést. A tajgának lajdonságát megtartva az elemek között a nyomó-erőket elosztja, a falszerkezet bizonyos mértékű mozgását megengedi, és ezzel elejét veszi a töréseknek, a mechanikai sérüléseknek. Az eljárás lényege, hogy az elemek hézagainak kitöltésére, és a falazat és a föld közé — ún. viszkoelasztikus anyagot juttatnak, — majd amikor az elemek relatív mozgása megszűnt, a hézagokat lezárják. A kötőanyag a nyomás útjá- ból kitér, tehát képes az alakváltoztatásra, viszont nagyobb nyomás esetén megszilárdul, és ebben az állapotban nagyobb nyomást is képes felvenni. Képünkön új eljárással készült alagútfalazatot láthatnak. ezen a részén ugyanis a növények gyorsabban s nagyobbra nőnek, mint másutt, a fák 1908-as évgyűrűi pedig néhol tízszer olyan vastagok, mint más években. Egy tudóscsoport tagjai a tőzeg 1908-as rétegéből összegyűjtötték mindazokat az elemeket, amelyek ebben a rétegben nagyobb mennyiségben fordulnak elő, mint másutt. Ezekből az elemekből — szelén, cink és mások — létrehozták a „kozmikus anyag” mai ismereteink szerinti utánzatát, és ezzel növényeken kísérleteztek. A kezelt növények 20—70 százalékkal nagyobb termést hoztak, mint a kontrollveté- sek. Ha feltételezzük, hogy az ehhez hasonló összetételű kozmikus por folyamatosan hull a földre, akkor már az sem túl távoli elképzelés, hogy a jó és a rossz termés- éveket az határozza meg, hogy bolygónk vándorútján az „ősi műtrágyával” — a kozmikus porral — mennyire telített térségeken halad át az űrben. Ez persze még nem jelenti azt, hogy az újonnan felfedezett régi anyaggal lehet és kell kezelni a földeket, már csak azért sem, mert ritka és drága anyagokról van szó, de nagyon értékes termést hozó kultúráknál érdemes számításba venni ezt a lehetőséget — mondják a tudósok. A feltételezés akár igaznak is bizonyulhat — kiindulási alapja azonban csupán egy azok közül a „csodák” közül, amelyeknek összessége jelenti egyelőre a Tunguz meteo- ritot. A rejtélyre fényt deríteni talán még évekbe kerülhet. A szovjet tudósok úgy vélik, a megfejtésre talán az ezredfordulón kerülhet majd sor — a tudomány mainál sokkal fejlettebb szintjén. Horváth Júlia A Tunguz-rejtély változatlanul megoldatlan 1908. június 30-án reggel Kelet-Szibéria lakosai különös jelenség tanúi voltak: hatalmas égő test zuhant a Földre, a becsapódást vakító fényjelenség, majd mintegy 1000 kilométeres körzetben hallható mennydörgés követte. Július első napjaiban pedig Közép-Ázsia, Kelet- és Nyugat-Európa nagy részén nem köszöntött be az éjszaka, hanem folyamatosan világos volt. Nagyjából így írható le az. amit a tudomány a mai napig a Tunguz meteorit rejtélye néven emleget.
