Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-14 / 192. szám
1983. AUGUSZTUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Szépen magyarul — szépen emberül Közéletben, köznyelven 80 éve született Hikus Sándor emlékezete Egyre gyakrabban halljuk a biztató szót: kapcsolódjék ki-ki a közéletbe, mondjon véleményt, segítsen alakítani közös sorsunkat. Ám a „beleszólás joga”, de még a részvétel szándéka is kevés ehhez, ha hiányzik a pontos — tárgyhoz és helyzethez mért — önkifejezés képessége, gyakorlata. „Közéletül” tanulni kell. Honnan tanulhatunk? — azokból a mintákból, amelyeket a közélet ad. S máris itt a baj: ezek a minták bizony távol állnak a mintaszerűségtől. Unalomig ismert példa (mégsem tanulunk belőle): Ha én kérdezem a téeszel- nök sógoromat, hogyan állnak az aratással, effélét válaszol: „Az a bajunk, hogy az aratáshoz nincs elég szakember.” De ha „fentről” kérdik, vagy mikrofont dugnak az orra alá, akaratlanul (és óhatatlanul) így formálja: „Szövetkezetünk számára hátráltató tényezőként jelentkezik az a körülmény, hogy az aratási munkálatok elvégzéséhez nem rendelkezik elegendő számú szakemberrel.” Ki tudja, miért — talán a távolság, s a tudat, hogy az óceán is köztünk van — az Egyesült Államok fiataljainak életéről — általában — nagyon keveset tudunk. A nyugat-európai ifjúsági mozgalmakról „naprakész” a sajtónk, közvéleményünk hallhatja, olvashatja a legfrissebb események kommentárjait, de amit elmulaszt a magyar tömegtájékoztatás, annak — igaz olykor jelentős késéssel — irodalmi, művészeti vetületét megkapjuk regény, film és egyéb formában. A Hair nemes kivétel de szülőháttere a vietnami háború, már történelmi múlt. Azóta is sok minden történt az amerikai nagyvárosok ifjúsága körében. Az amerikai film egyik legnagyobb személyisége, Arthur Penn, a Bonnié és Clyde, valamint a Kis nagy ember méltán világhírű rendezője a Georgia barátaival tulajdonképpen folytatta, amit elkezdett: megmutatni a valóságot. Peren — ezt eddig ismert filmjeivel is bizonyította — az amerikai „álomgyárak” esküdt ellensége, filmjeit az ok-okozati összefüggések feltárásának szolgálatában készíti, a lényeget keresi az embersorsok alakulásában. elveti a magányos hős elvét gyakorlatilag társadalmi mozgásokat vizsgál, nagy igényességgel. Milyen a fiatalok számára a ..lehetőségek hazája” az 1960-as évek elején? Penn nagyon vigyáz arra. hogy a valóságot megközelítő heterogén közegben -vizsgálja hősei sorsát. Danilo egy jugoszláv bevándorló család fia, barátai „bennszülöttek”, vagyis őseik ötven, száz, A szolnoki Damjanich Múzeum ezen a nyáron indította el a hónap műtárgya sorozatot. Júliusban egy jászsági hímzett férfisubát, augusztusban pedig velencei üvegeket láthatnak a múzeum látogatói. Az ebben a hónapban kiállított nyolc üvegtárgy a nagyrévi Kontsek-gyűjte- mény része, melyet tulajdonosa 1954-ben az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozott, az pedig átengedte a szolnoki múzeumnak. Értéküket különösen emeli, hogy az Iparművészeti Múzeum hasonló tárgyú anyaga 1956- ban elpusztult. A tartalom ugyanaz, á terjedelem két és félszeres; s a forma — mintának — ijesztő. Amiből van rövidebb is, hosszabb is (elég—elegendő), abból a hosszabb kell; ahol az egyszerűbb helyett bonyolultabb is akad aratás —aratási munkálatok elvégzése), ez tolakszik a szövegbe; s ha a mindennapit hi- vatalosítani lehet (nincs — nem rendelkezik), a nyersen őszintét takargatni (az a bajunk — hátráltató tényezőként jelentkezik), bizony ez szalad a szánkra, erre fut a toliunk. No de miért?! Amikor a földeken az emberek kapálnak és egyelnek, miért kell az irodában arról beszélni, hogy „A földeken a kapálások és egyelések munkálatai folynak”? Hát nem személyek mozognak, cselekszenek, hanem „történnek” a dolgok személytelenül, esetleg emberek nélkül? Vigyázzunk: ez az „embernélküliség” egyszer csak embertelenségbe csaphat át! Aminthogy az ügyintéző hivatalokban (sőt a szolgáltató munkahelyeken is már) ideskétszáz évvel ezelőtt jöttek az Újvilágba. Ez az arány nagyjából kifejezi az Államok máj népességváltozásának alakulását is. de egyben túl is mutat, ezen, az újonnan bevándoroltak minőségi gondjaival foglalkozik. Valami olyasmit érezhetünk meg a filmből, hogy az USA-ban minden ember egyenlő, de bizonyos rétegek, jobb helyzetű emberek „egyenlőbbek” a többinél. Még sankosabban: amit Mister Nagy megtehet, az Mister Kisnek tabu. A felnövekvő generációknak, különösen, ha „friss” bevándorlók fiai, meg kell tanulniuk ezt a leckét. Penn filmjében nem látszanak a barikádok — ahogy a valóságnak sem jellemzői — de az ütközetek — mégpedig vesztes csaták — sorát érezhetjük a Georgia barátai nézése közben. Látszólag apró, mindennapi konfliktusok keserítik Penn hőseinek életét, de már ott van a levegőben, hogy „valami történni fog”. A tragédia elkerülhetetlen, Danilo ugyan életben marad, de fiatalsága eszményeivel fizet bátorságáért. Penn többről beszél filmjében mint egyszerű nemzedéki ellentétekről. Nem is csupán arról van szó, „haza-e a haza”, hanem az a film központi kérdése, hogyan alakíthatják jövőjüket a felnövekvő generációk? Penn válasza ebben a filmben egyáltalán nem optimista, sőt... Ugyanakkor a helyzetből következő világos és egyértelmű prognózist is láttatja: a fiatalok — tömegesen — az erőszak, a háborús készülődés ellenzői. A Damjanich Múzeum vitrinjében kiállított fúvott üvegek a múlt században készültek, Antonio Salviati velencei üvegművész alkotásai. A historizáló stílusú tárgyakon reneszánsz hatások érvényesülnek. Találunk köztük egyszerű, kecses formájú, színes üvegből készült díszpoharakat és stilizált állatfigurákkal, virágmotívumokkal gazdagon díszített díszedényeket is. Az üvegművészet kedvelői augusztus végéig a Damjanich Múzeum első emeleti tárlójában csodálhatják meg a velencei üvegeket. tova nincs Kiss Péter és Kovács Éva, csak „ügyfél” meg „kérelmező"’ meg „panaszos”; ha az ügy szabálysértési, akkor „elkövető”, ha a végzés elmarasztaló, akkor „kötelezett”. Könnyen kinevetjük — műhelyértekezleten, taggyűlésen, lakógyűlésen, olykor rádióriport alanyaként — azt a dolgozót, aki a nagy el- szánással megkezdett mondatot cifrázza, kanyargatja, be sem tudván fejezni a végén. De hát kitől tanulta? Miért is nem beszél a maga nyelvén? Mert „művelten” akar szólni, „köznyelven”, s a közéleti meg hivatali megszólalásokból azt hiszi: ez a köznyelv, ez a megszólalás illeme. Nem nevetni kell, hanem jobb mintát adni! Mert ezt tanulni és gyakorolni kell. Mint a futást. Szaladni persze mindenki tud. De a futásnak módja és stílusa van. S a közélet olyan „mezei futóverseny”, amelybe mindenki benevezhet — csak hát az alapszabályokat tanácsos ismernie. Országos honvédelmi könyvnapok Szeptember 19—24. között másodízben rendezik meg az országos honvédelmi könyvnapokat: a megnyitó ünnepséget Győrött tartják. Ennek során 9 kiadó — az Európa, a Kossuth, a Közgazdasági és Jogi, a Magvető, a Móra, a Műszaki, a Népszava, a Szépirodalmi és a Zrínyi — a terjesztő vállalatokkal együtt kínálja azokat a műveket, amelyek magas színvonalon szolgálják a hazafias, honvédelmi és internacionalista nevelés céljait. Ez alkalommal 45 mű kerül a könyvesboltokba és a könyvbizományosokhoz. Az országos honvédelmi könyvnapok központi rendezvényeinek házigazdája Győr-Sopron megye. 22. Annak a vasárnapnak a délelőttjén, amikorra a katolikusok—reformátusok futballmeccset kitűzték, Libus Oszkár vezetésével néhány fiú főpróbát tartott. Azzal kezdték, hogy Bacsáki tisztelendő úr engedélyével hatan beöltöztek ministránsnak, s libasorban elindultak a futballpályára. Előttük Libus Oszkár lépkedett — igaz, most még csak civilben, de megígérte, hogy délután már, ahogyan az illik, fekete rövidnadrágban — vagy klott- gatyában — és valódi stoplis futballcipőben fogja őket vezetni. Körbesétálják majd a nyárfákkal körülültetett nagy futballpályát (arra mindenki büszke volt, hogy méretei a Wembley stadion méreteivel egyeztek meg; azóta tudták ezt ilyen biztosan, amióta a magyarok legyőzték az angolokat abban a híres stadionban). A próbán, amikor körbejárták a pályát, a középvonalhoz vezényelte őket Libus, a kezdőkörbe állította mind a hat minist- ránst. Elmagyarázta, hogy mögöttük a játékosok állnak, s ha megkezdődik a meccs, ők az oldalvonalhoz állnak. Már megbeszélte a harango- zóval is, hogy akkor fog a sípjába fúni, ha ő megkon- dítja a harangot. Libus Oszkár úgy gondol-* ta, hogy minden eddigi tényMikus Sándor: Önarckép Köztéri szobrászatunk egyik jelese, Mikus Sándor 19Ü3-ban született Sződön. Munkásságáért Kossuth-díj- ban részesült, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze lett. Motorszerelő volt, dolgozott az Egyesült Izzóban. Bemáth Aurél fedezte fel. Pfeiffer Ignác műegyetemi tanár támogatásával eljutott Itáliába, még 1927- iben, ahol Pátzay Pál nagylelkűsége révén két évre hosszabbodott tanulmány útja, mivel megengedte Mi- kusnak, hogy római műtermében dolgozzon. Munkásművésznek vallotta magát egy 1942-es interjúban, pedig előtte egy évvel már önálló kiállítása nyílt a Tamás Galériában. Tele volt jószándékkal és tehetséggel. Mindezt vallják tanítványai — 1949 óta tanított a Képzőművészeti Főiskolán — és mindannyian, akik szobrait megismerték a köztereken és a gyűjteményekben. Plasztikai erejét igazolja a vecsésj Parlamenter szobor, az ózdi Petőfd- emlékmű, a Csepel Autógyár előtt álló Éneklő munkások, a kőszegi Jurisics- szobor. Természetes báj jellemzi portréit — saját arcvonásait is megörökíti az 1931-ben mintázott Anyám című szobrában. Klasszikus méltóság árad és valami kedves kedését felülmúlja majd a katolikus—reformátusok meccs megrendezése. Azt is tervezte, hogy a búcsúkon használt hatalmas zászlókat és képeket ki hozatja a templomból, mint ahogy azt a húsvéti nagy körmeneteknél is szokták vagy búzaszenteléskor, s hpgy egy-két lobogót elkér majd a községházáról is, amiket a pálya körül a fákra kötöznek ki. Állítólag Holocsák állomásfőnök az állomáson, a váróterem falára már kiragásztot- ta a mérkőzés időpontját. Éppen visszaérkeztek a futballpályáról a templom elé, amikor Libus döbbenten állt meg, nem akart hinni a szemének: Bacsáki tisztelendő urat két férfi kísérte egy autóhoz, s az autó azonnal elindult. Valaki odaszaladt Libushoz a bámészkodók közül, suttogva szemrehányást tett neki: „Valamilyen ösz- szeeskövés miatt letartóztatták a papot. De hogy nem tudtad te ezt, hogy nem mondtad meg?” Az embernek igaza volt, Libus jogosnak érezte a kérdést, máskor előre megmondta, kit készülnek elvinni. Ilyenkor az illető elutázott, eltelt egy. kis idő, míg visszajött. Addigra már elfelejtették keresni, nem jöttek újra érte. De most nem szóltak neki sem. Átfutott az agyán, hogy új embert hozhattak a rendőrségre, az ő emberét, aki eddig megbízható hírekkel ellátta, máshova küldték, elmelegség, mély egyszerűség az Anyaságból, mely életének egyik főműve. Demokratikus érzülettel, rendkívüli szerkesztőkészséggel formálja műveit jellé. szobrászi alapegységek válnak hiteles erővel emlékezetessé. A hétköznapok művésze, élménye: fésülkö- dő nő, harisnyáját húzó asz- szony, mosakodó, szénhordó fiú, táncoló lányok, számoló kislány; élménye és szobra is, s mindez természetesen alakult munkásságában. Volt érzéke a csoportábrázoláshoz. melyet az 1946-ban helyezték a környékről vagy ő is lebukott. Nem lehetett mit tenni. Az állítólagos összeesküvés miatt elvitték a papot, de hogy ki ellen szót összeesküvést, azt nem tudta senki sem megmondani. Erre a falura is jutott minden évben egy, s ha már kimondták a szót: „összeesküvés”, nem is kellett több magyarázat, éppen elég volt ahhoz, hogy elvigyenek valakit. Mint most is: Bacsáki tisztelendő úr ösz- szeesküvésben vett részt. Éppen elég ok arra, hogy elvigyék. Oly gyorsan, hogy a vasárnapi szentmisét már meg se tarthassa. Egy ösz- szeesküvés miatt elvitték a papunkat, mondták egymásnak a hívek és bólogattak. Az összeesküvést mindig is büntették, még a régi reakcióban is. Féltek a szótól, igencsak meggondolták, ha ki kellett mondani, olyan nehezen állt rá a nyelvük, ösz- szefogtak a rendszer ellen, vagy lázítottak az állam ellen — mondták, de ez alatt persze a kimondhatatlan ösz- szeesküvés szót értették. Holocsák volt az, aki meghonosította a kifejezést a faluban. Miközben a vonatjegyeket kiadta az utasoknak, minduntalan visszatért rá: „Bármit csinálhatnak emberek, csa össze ne esküdjenek”. Az utasok bólogattak, és nemcsak azért, mert Holocsákkal, az állomásfőnökkel mindig is szívesen elbeszélgettek, hanem mert Holocsák valóban jót akart nekik. Bolondok lennének összeesküdni. Most is, ni, fegyvereket keresnek a faluban, fegyveres összeesküvésről írnak az újságok. „A kútba dobták a fegyvereket V-ben”, .olvasta Holocsák az újságban, s a cikkben annyiszor emlegették az összeesküvést, hogy készült Család a strandon is igazol. Jó érzékkel mintázta meg 1947-ben a kígyót megfojtó asszonyt, s ez a Küzdelem végső fázisa, történelmi értelemben is: Michelangelo kötözött rabszolgái végre képesek elszállítani az osztálytársadalmak évezredekig tartó kötelékeit Nemcsak szoborban hanem az életben is e tisztuló, szépülő világért küzdött, fáradozott Mikus Sándor megalkuvás nélkül, közösségi érzelemmel, odaadó szobrászi és emberi energiákkal. L. M. azt ő egy életre megjegyezte. A ministránsok beszaladtak a sekrestyébe, Libus a templomkertben várakozott Kerczákkal és Neviczkyvel. Nem tudták eldönteni, hogy merre induljanak el, mert újabb idegenekkel megrakott autó futott be a faluba. A futballpályára már nem mehettek vissza, mert az arra kanyarodó útnál állt egy civil rendőr, aki Uibusékat tartotta szemmel. Az idegenek kis csoportja pedig éppen a templomkert felé igyekezett. A két fiú felismerte azt a puskás embert, aki a tánciskolában a levegőbe lőtt, meg a szőlőben megfuttatta őket — bizonyosan ő volt az.. . A közeledő csoportot a puskás ember irányította, ő mutatott Libus felé. Ügy állt a falu közepén, mint egy hadvezér, parancsokat osztogatott, hogy ki merre menjen, és hol kezdje el a házkutatást. Libus mindezt jól látta. Előre tudta már: a vasárnap délután azzal fog eltelni, hogy ezek az idegenek felkutatják az udvarokat, a kerteket, s azokat a gyanús portákat keresik fel, amelyeket a puskás ember kijelöl majd nekik. Valami nagy hiba történhetett, hogy őt erről nem értesítették, hogy erről nem tudott. Egyre keserűbben szemlélte a nagy mozgolódást: hiába kapott a faluban ennivalót, szállást, szeretetet és jóindulatot — éppen azért, mert annyi emberen segített — most mégis csalódnak benne. „Csak a szája volt nagy, és éppen a legnagyobb veszedelemben hagyta cserben a falut...” (Folytatjuk.) D. L. Filmiegyzet í Georgia barátai — ti — A hónap műtárgya Mikus Sándor: Anyaság T Balázs József: ANCISKOLA
