Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-12 / 163. szám

1983. JÚLIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 a Népstadion avatásán A zenekar tagjai egykor és ma Korszerű eljárások a mai pedagógiában ősszel feldolgozzák az iskolákban Zenéltek Úttörőzenészek találkoztak harminc év után Találkozó sok van, de rit­kaságszámba megy az olyan összejövetel, amilyet július 9-én, szombaton Jászapátin tartottak. A helybeli úttörő fúvószenekar megalakulásá­nak harmincadik évforduló­ja alkalmából az egykori kis zenészek adtak egymásnak randevút. Három évtized nagy idő egy ember életében. A vo't úttörőzenészek legtöbbje azóta már családot alapí­tott, az ország, a világ kü­lönböző tájaira vetette őket a sors. Harminc esztendő óta nem látták egymást, mégis legtöbben rögtön, egy­másra ismernek. Egy-két be­vezető, „hátveregető” mon­dat után felhangzik az el­maradhatatlan kérdés: — És arra emlékszel... ? Hogyne emlékeznének a kedves történetekre. az együttmuzsikálás szépségé­re. örömére. Az emlékek fel­újításának segítségére elő­kerülnek a régi, megsárgult fényképek. — Ez te vagy? — mered­nek egymásra az egykori barátok. — És az a szőke, a kis- dobbal a kezében„..? röp­ködnek a kérdések, míg vé­gül valakinek az az ötlete támad, hogy a mostani ta­lálkozó résztvevőit is örö­kítsék meg egy csoportkép­pel. Nagy az izgalom az ud­varon, a régi barátok most is egymás mellé szeretnének állni. — Több baj van velünk, mint tízéves korunkban, — „nyugtatja” valaki a fotóst. A fényképezés után folyta­tódik a beszélgetés. — Bizony nem volt köny- nyű dolga Pethes Sanyi bá­csinak amikor az ötvenes évek elején, elsők között az országban egy úttörő fúvós- zenekar megalakítására vál­lalkozott. Sanyi bácsi — aki azóta már sajnos halott — tanított meg bennünket a kottaolvasásra, tőle tanultuk meg az alapismereteket. Elő­ször körülbelül huszonnégy dalt tudtunk, köztük a Him­nuszt, az Intemacionálét, az Űttörőindulót. Később né­hányat megtanultunk Pethes Sanyi bácsi szerzeményei kö­zül is. A község minden ün­nepségén, jelentősebb meg­mozdulásán ott voltunk. Jöt­tek velünk a színjátszó cso­port tagjai is és a táncosok. A díszvendégek között itt vannak a volt zenekarveze­tő gyermekei, akik maguk is nagyon sokat segítettek az indulásnál. Dr. Pethes Imre így emlékezik a kez­detre: — Az ötvenes évek elején kezdődő kulturális mozga­lomba több fiatal szeretett volna bekapcsoldóni. Ez ad­ta a gondolatot az úttörő fúvószenekar megalakításá­ra. Csakhamar megismerték nevüket szinte az egész or­szágban, sokfelé hívták őket szerepelni; a Népstadion avatásán, téeszek megalaku­lásánál és más fontos ese­ményeken zenéltek. Az uta­záshoz azonban sok pénzre lett volna szükség. Én már akkor Pesten éltem, s vol­tak mások is, akik a faluból a fővárosba jöttek dolgozni. Még így is nagy fáradság; összefogás kellett annak megszervezéséhez, hogy a gyerekek ingyen utazhassa­nak az országban, eljuthas­sanak a Balatonra, csille­bérci nyári táborozáson ve­hessenek részt. Birkás Nándor elmondja, hogy már februárban hoz­zákezdett a találkozó meg­szervezéséhez. Nehéz volt felkutatni, hogy az együttes tagjai ma hol élnek, mit csi- iálnak. Az esti órákban a Tajti étteremben bankettel foly­tatódik a találkozó. A né­hány órás együttlét után már oldottabb a hangulat, (megkezdődik az anekdotá- zás, derülünk a régi sztori­kon. — Egyik alkalommal a strand területére kellett menni a zenekarnak. Előző­leg természetesen mindenki feltette a hangszerére a kot­tát, majd kihúztuk magun­kat, megigazítottuk a sap­kát, Sanyi bácsi beintett, mi pedig elindultunk és rá­zendítettünk. Igen ám, de a hatalmas számykürt és nyi­tott kotta mögül nem volt könnyű kilátni, főleg a ki­sebbeknek. A strand elé ér­ve a zenekarvezető ismét jelzett, hogy kell balra for­dulni, de az egyik kis srác olyan csöpp volt, hogy ezt nem vette észre, s miközben a fiúk balra fordultak, ő csak ment tovább, egyene­sen, nagy büszkén fújva a hangszert. A többiek valóban „elka­nyarodtak”? Sokaknak már évek óta nem volt a kezé­ben hangszer, de van. aki hű maradt a zenéléshez. Gazsó József azóta is muzsi­kál, bár ma már ritkábban, mint mezőtúri középiskolás korában. A beat-korszak kezdetén Szécsi Pállal volt egy együttesben, Paul Anka. [Fényes Szabolcs dalait ját­szották. Erre a találkozóra is elhozta hangszerét, és el­játszott egy pár számot az egykori társak szórakozta­tására. A zene szeretető nem mú­lik el. Szinte valamennyi volt úttörőzenész a család­jába is beleplántálta a mu­zsika szeretetét, sokuk gyer­meke tanul valamilyen hangszeren játszani. A mos­tani fiatalók is szép sikere­ket érnek el. Büszkén mond­hatják az egykori muzsiku­sok: apja lánya, apja fia... Tanítók továbbképzése Jászberényben A hallottakat Ismét benépesültek a Jász­berényi Tanítóképző Főisko­la tantermei. A nyárj fog­lalkozásokon azonban nem tanítójelöltek ültek a pa­dokban, hanem a megyében működő általános iskolák al­só tagozatos meve.lői a „diá­kok”, július 4—8 között ugyanis ismét megrendezték a tanítók nyári akadémiá­ját. Az idei tanfolyam cél­ja, olyan korszerű pedagó­giai ismeretek nyújtása, amelyeket minden tantárgy­ban tudnak majd alkalmazni a pedagógusok. Kopácsi Béla, a Jászberé­nyi Tanítóképző Főiskola fő­igazgató-helyettese, a tanfo­lyam egyik vezetője elmond­ta, hogy a nyári továbbkép­zés már hagyomány a főis­kolán. 1961-ben rendezték az elsőt Intézeti napok néven, majd 1967-től Tanítók nyári akadémiája címen folytat­ták. — Az előző években az új tantervvel való ismerkedés, az anyanyelvi nevelés mód­szertani kérdései, a matema­tika, környezetismeret, tech­nika tantárgypedagógiája volt a központi kérdés. Ezek­re építve alakítottuk ki az idei programot, amely a ne­velő iskola megalapozásával, az iskolai és iskolán kívüli neveléssel fog­lalkozik — foglalja tö­mören ösífce a tanfolyam tárgykörét és programját Fábiánná dr. Kocsis Lenke, a továbbképzés másik veze­tője. Ennek megfelelően hang­zott el előadás a szocialista iskola jövőjének alakításával kapcsolatos tartalmi, mód­szertani tényezőkről, az álta­lános iskola nevelési funk­ciójáról, pedagógiai követel­ményeiről. Szó volt továbbá a napközi otthon és az isko­laotthonos nevelés sajátos lehetőségeiről, a képesség­nak évszama 1979 es 1982, az első csupán tavaly, a ket­tő együtt pedig lényegében csak az idei könyvhéten ke­rülhetett az olvasók kezébe. Mivel pedig szerves egysé­get alkotnak, úgy érzem, he­lyénvaló, ha most egyszerre esik róluk szó. Aki figyelemmel kíséri Szabó László eddigi publi­kációit, az rájöhetett, hogy a szolnoki Damjanich Mú­zeum néprajztudósa egyet­len tájegység, a Jászság ku­tatására alapozta tudomá­nyos pályáját, s tiszteletre méltó eltökéltséggel és ered­ményességgel halad előre ezen a pályán. A jász etnikai csoport Szabó László kandidátusi értekezése. A mű szakmai értékelését, bírálatát a szak­kritika bizonyára elvégzi majd, bár a sikeres védés és az a tény. hogy a máso­dik kötetet a Debreceni Akadémiai Bizottság kiemelt pályadíjjal jutalmazta, a szűk szakmai körön kívül ál­lóknak is jelzést ad az érté- kéről.­A napilap recenzense csu­pán arra vállalkozhat, hogy megpróbálja rögzíteni, mi­lyen, divatos szóval élve, üzenete van a műnek a hét­köznapi olvasó számára. A jelentős tudományos tel­jesítmények az ismeretter­jesztés közvetítésével las­sanként „beszivárognak” a köztudatba, az emberek hét­köznapi gondolkodását \s befolyásoló tényezővé vál­nak. Hogy ez a beszivárgás I gyors-e vagy lassú az sok egyéb mellett magától a mű­től függ, témájától, tartal­mától, s nem utolsó sorban attól a módtól, amellyel a szerző tárgyát megközelíti, s vizsgálatainak eredményeit rögzíti. fejlesztésről, a szociológiai folyamatok irányításáról az alsó tagozatban. A „hallgatók” egyöntetű véleménye: az előadások ér­dekesek, sokrétűek, s igen lényeges, hogy a gyakorlat­ban is alkalmazhatóak az elhangzottak. Erről beszéltek a résztvevő nevelők egy csoportjának tagjai is, köz­tük Gutman Józsefné szolno­ki pedagógus, az egyik elő­adás utáni szünetben. — Jó a program, hiszen olyan előadásokat hallhat­tunk, amelyek a ma folyó munkát összekapcsolják a jövővel, oly módon, hogy egyben rávilágítanak a jelen problémáira -is. Gondolatéb­resztőnek tartom Mihály Ot­tó (Magyar Tudományos Akadémia munkatársa) elő­adását a jövő iskolájáról és sokat nyújtott Lénárd Fe­renc professzor, aki a tudo­mányos ismereteket gyakor­lati példákkal igazolta, szemléltette. A gyakorlati alkalmazás fontosságát tá­masztotta alá Csepcsényi Andrásné, aki Öcsödön tanít: — Minden továbbképzé­sen a gyakorlatot várjuk. Ezért is volt hasznos Tarjá- ni Ferencné gyakorló iskolai nevelő előadása az iskola­otthonos nevelés sajátos le­hetőségeiről, rendkívül sok gyakorlati példával illuszt­rálva a témát. Kosznáné Ducza Katalin túrkevei ta­nítónő véleménye szerint minden előadásiban volt va­lami, a gyakorlatba is átül­tethető mozzanat. — Az elméleti előadások pe­dig vagy megerősítettek ab­ban, hogy jó úton járok, vagy új módszerekre, eljárá­sokra hívták fel a figyel­mem. A témaválasztás egyébként rendkívül széles körű, a Szolnok megyei To­vábbképző Intézet munka­társainak alapos előkészítő Szabó László rendelkezik azzal a — tudósoknál nem általános képességgel vagy adottsággal hogy a bonyo­lult, nehéz gondolatokat sem bonyolultan és nehézkesen fejezi ki, így műve olvasmá­nyos marad anélkül, hogy egyszerűsítene, engedményt tenne a (bár legjobb érte­lemben vett) ismeretterjesz­tés kívánalmainak. Természetesen A jász et­nikai csoport nem ugyanazt mondja minden olvasójának. Más rétegeit fedezi föl ön­maga számára a néprajztu­dós, a néprajzi ismeretekkel rendelkező amatőr kutató és így tovább, egészen addig az emberig, aki éppen csak hal­lott eddig valamit a Jász­ságról és a jászokról. De — és ezt igen nagy erényének tartom — minden olvasójá­nak tud mondani valamit, ha mást nem, érdekes adato­kat egy tájegység népének mindennapi életéről. A jász etnikai csoport ter­mészetesen elsősorban a Jászságban találhat szélesebb körű érdeklődésre. Ha csak néhány mondat ereiéig is. de mindenképpen szólni kell arról, hogy mit mond a könyv a Jászságban élő embereknek, akikben mindmáig erős a jász tudat — ennek eredetéről is szól a könyv — aminek többek között az eredményes hely- történeti mozgalom is bizo­nyítéka. Nos, éppen ez a helytörténeti mozgalom az ismeretek összegzését kapja meg. kézikönyvet, amelyhez mindig bizalommal fordul­hat. de amely egyúttal saját munkájának is magas szin­tű összegzése a hivatkozá­sok bizonyítják, hogy Szabó László bőven merített a helytörténeti kutatók ered­ményeiből is. Ezzel mintegy létüket, munkájuk értelmét tevékenységét is dicséri. Egy javaslatom is lenne — tette még hozzá. Jó lenne koráb­ban megkapni a programot, mert előzetesen készülhet­nénk. ráhangolódhatnánk a témakörökre. Házi Imréné Rákóczifal- ván tanít: — Gond a tanítási órákon a differenciálás, a tanulók képesség szerinti terhelése. A mostani konferencia tisz­tázott néhány vitás kérdést ezzel kapcsolatban is, s jó példákat hallhattunk az elvek gyakorlati alkalmazá­sára is. Engem ebben a té­maköriben dr. Fábián Zol­tán főigazgató előadása ra­gadott meg leginkább. A tanítónők véleménye szerint a nyári akadémia évről évre eredményesebben szolgálja a következő tanév előkészítését. A zsúfolt prog­ramban pedig üde kikapcso­lódást jelentett a Mátrában tett kirándulás, amely a há­zigazda jászberényiek jó szervezőkészségét dicséri. A résztvevők többsége iskolá­jában munkaközösségveziető, s a szeptemberi munkakö­zösségi foglalkozáson az itt szerzett hasznos ismereteket a nevelőtársaknak is tovább­adják. Az évközi bemutató foglalkozások anyagát is gyakran a nyári továbbkép­zésen elhangzott téma su­gallja, így szinte minden általános iskolában feldol­gozzák valamilyen formában, a konferencia témáit. S hogy mi lesz a követke­ző nyári továbbképzés anya­ga? A házigazda jászberé­nyiek már erre is gondol­nak: fakultatív foglalkozáso­kat terveznek kiscsoportos feldolgozásban, ahol egyes részkérdések mélyebb vizs­gálatára kerülhet sor. igazolja, s föltehetőleg to­vábbi ösztönzést is ad. Az „egyszerű” jászsági ol­vasó pedig egészséges lokál­patriotizmusához kaphat megerősítést a könyvből, amely eligazítja a múltban, és ezzel a jelen megértésé­ben és a jövő megalapozásá­ban is segíti. Múlt, jelen és jövő folyamatosan olvadnak át egymásba. A múlt meg­nyugtató, letisztult megis­merése nélkül kaotikusnak tűnik a jelen és bizonytalan­nak a jövő. Szabó László könyve a nélkülözhetetlen tisztázáshoz segíti az olva­sót, nem a nagy történelmi események, hanem a min­dennapok területén. S hogy még szélesebb kör­ben. országosan is van ér­deklődés a könyvben foglal­tak iránit, azt bizonyítja, hogy a Gondolat kiadó szin­te az eredetivel egyidőben jelentette meg annak nem egyszerűsített, inkább ará­nyosan csökkentett változa­tát. Szabó László Jászság című könyvét, amellyel la­punk foglalkozott, s amely ma már alig-alig kapható. Az előzőekben azt írtam, Szabó László egy tájegység, a Jászság, kutatására ala­pozta pályáját. Híres, nagv elődök nyomába lépett ez­zel. s jó úton van ahhoz, hogy neve éppúgy összeforr­jon a Jászságéval, mint Bá­lint Sándoré Szegeddel vagy Szűcs Sándoré a Sárréttel és a iNagykunsággal. A jász etnikai csoport a pálya egyik szakaszának be­tetőzése. összefoglaló, jelen­tős munka, amely föltehető­leg évtizedekig alapmű lesz a Jászság kutatói és az ér­deklődők számára, s egyút­tal bizonyára kiinduló pont is egy számottevő tudomá­nyos életmű fölépítéséhez. Bistey András Hegyi Tünde Tiszaugi nyár Zsaraai Marianna Egy tudományos életmű fontos alkotása Szabó László: A jász etnikai csoport Bár a két kötet kiadásá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom