Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-09 / 161. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚLIUS 9. I Arcképvázlat I Pedagógus, szakfelügyelő — nyáron tábort vezet Bartáék tegnap délután ünnepségre voltak hivatalosak, a szolnoki vasútállomásra. A feleség hét elején még nem tudta, hogyan határoznak a vasutasnapi ünnepségről, az ő munkahelyére, a járműjavítóba is men- nek-e, vagy csupán a családfő szolgálati helyén vesznek részt a köszöntésen. Mindketten vasutasok, s mindketten vasutasszülök gyerekei. így aztán, míg egy családot kerestem, több vasutascsaládra leltem, s megtudtam, hogyan élnek manapság, milyen jövőt szánnak gyerekeiknek. A fiatal családfő nyíltan kimondta: szeretné, ha folytatódna gyermekei életében is a munkája. Lehet, hogy így is lesz? Vasutascsaládok A pedagógusok nagy része nyáron sem tudja megtagadni önmagát, hivatását, nem szakad el teljesen a tanítástól, a diákoktól. A vakáció idején osztálykirándulást szerveznek, mások az arra rászorulókat korrepetálják, vagy éppen szakmai továbbképzésen vesznek részt. Sokan vannak, akik évről évre szabadságukból pár hetet táborozással töltenek. Az általános iskolai nevelők az úttörők számára sok-sok élményt nyújtó sátortáborba kísérik el a gyerekeket, míg a középiskolában tanító pedagógusok a munkát a ki- kapcsolódással összekötő építőtáborokban vannak együtt a fiatalokkal. Baja Sándor, a karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskola tanára is rutinos táborozó- nak, táborvezetőnek számít. Diákkorában kedvelte meg az építőtábori életet, annak sajátos hangulatát. — Ezelőtt 23 évvel — ide nyúlik vissza első építőtábo- ros élményem — ugyancsak kemény munka hozta össze az akkori brigádunkat — magyarázta. — Kisújszállás és Karcag között csatornát ástunk, vagy pontosabban véstünk a magát nehezen megadó talajba. Csákánnyal aprítottuk a kemény talajt a fullasztó kánikulában. A munka valóban önkéntes volt, a legjobb brigádokat azzal jutalmazták, hogy munka befejeztével tiszta vízben mosakodhattak meg, aki később került a mosdóhoz annak már zavaros, homokos víz jutott. Ennek ellenére senki sem panaszkodott, jó hangulatban telt a két hét, ekkor szerettem meg a táborozást. Egyetemistaként is többször fogtam lapátot a nemzetközi építőtáborokban. Elhatároztam, hogy pedagógusként sem mondok majd le ezekről az élményekről, úgy vélem, ugyanis, hogy óriási jelentősége van a fiatalok munkára való nevelésében. — Miért választotta a pedagógus pályát? —* Kunhegyesen születtem, ott jártam általános iskolába, majd Kisújszálláson a gimnáziumban tanultam. Különféle elképzeléseim voltak jövőmet illetően. Elsősorban a reál tárgyak a fizika, a kémia érdekeltek. Szerettem bütykölni a különböző elektromos berendezésekkel Így ment ez harmadikos koromig, ekkor fölöttébb kezdtem irigyelni Ágotái László tanár urat, aki két idegen nyelven is beszélt. Elhatároztam én is nyelvet tanulok. Eladtam a trafóimat, kondenzátoraimat orosz szótárt vásároltam, és megszálottan tanultam. Végül is vágyam teljesült, 1967-ben szereztem meg az orosz—francia szakos középiskolai tanári diplomám a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Feleségével a szülői há2 közelében akart elhelyezkedni pályakezdőként. Karcagon a gimnázium kollégiumában kapott nevelőtanári állást. Három év után, mivel mindenáron tanítani szeretett volna, a karcagi Mezőgazda- sági Szakközépiskolában kezdte a tanévet az orosz nyelv tanáraként. — Sajnos a franciát továbbra is csak TIT keretében taníthattam, de így is örültem a lehetőségnek. Gyakorlatban jöttem rá, hogy az oktatásban az idegennyelv tanítása speciális helyet foglal el. Ugyanis a nyelvtanulásban az első igazi sikerélményig hosszú idő telik el, rengeteget kell vele foglalkozni, gyakorolni, kitartás nélkül nem megy. Márpedig a gyerekek eléggé túlterheltek, napi 6—8 óra végighallgatása után fáradtak ahhoz, hogy szavakat „magoljanak”. Ráadásul én úgy gondolom, a tanulás társadalmi megbecsülése sem mindig megfelelő, ugyanis a legtöbbször a tanulók nincsenek! érdekelve, hogy minél jobb eredményeket érjenek el. A szakközépiskolából kikerülve elvétve kérdezik meg tőlük, hogy kettessel vagy jelessel végezték-e tanulmányaikat Tizennégy éve Baja Sándor a tanítás mellett szak- felügyeleti munkát is végez a megye szakközépiskoláiban, húsz intézmény, kilencven pedagógusának munkáját kíséri figyelemmel. — A kéthetes tanítási ciklusból öt napot tanítok a másik ötöt pedig szakfelügyelettel töltöm. Ennek hátrányt (az, hogy nem vagyok igazán otthon a saját iskolámban, de igaz számos előnye is van. Sok embert, kollegát ismerek meg, új módszereket tanulhatok, adhatok tovább, a tapasztalatszerzés az én tanári munkámat is nagyban segíti. A sok utazás, az intézményekkel való kapcsolattartás nagyszerű lehetőség volt arra, hogy az idei nyárra az orosz nyelvi építőtábort előkészítsem, megszervezzem. Jelenleg nyolcvan Szolnok megyei középiskolás diák — köztük tizenegy szovjet fiatal — a Városföldi Állami Gazdaság egyik területi központjának lakója. Napközben a gazdaság földjein dolgoznak, gyümölcsöt szednek, szabad idejük nagy részében pedig ismerkednek az orosz nyelvvel, mélyítik tudásukat. — Kinek az ötlete volt a nyelvi építőtábor szervezése? — Két szolnoki kolleganőm vetette fel, s én örömmel segítettem a megvalósításban. Az elmúlt évben meghirdettük a megye intézményeiben és a nyolcvan helyre kétszáz- negyvenen jelentkeztek. Ez is bizonyítja, hogy van igény a fiatalok részéről a nyelv- tanulásra. Az első pár nap kitűnő hangulatban telt, úgy véljük sikeres volt a kezdeményezés. Remélem ebből hagyomány válik. Ügy gondolom, hogy a hasonló jellegű építőtáborok jövője nemcsak a fiatalokon, hanem elsősorban a segítőkész felnőtteken, pedagógusokon mú1Messzire esik a nagyközség központjától Űjszászon a Lovastelep. Aki ott él, napjában akkor is köze van a vasúthoz, ha nem ott keresi a kenyerét. Át kell jutnia jövet-menet á sorompón, ami sokszor jelez tilost. Forgalmas vasút szeli ketté az utat, itt a hatvani, meg a pesti vonatok járnak. Földi Gáspá- rék Nyár utcai kis házában stílusosan nyaraló unokák játszanak. A nagypapa, nagymama szívesen látja őket. Sok gyerekhez szoktak, maguk ötöt neveltek, s hiába van túl a nagyapa a hetvenen, a gyerekzsivaj se őt, se feleségét nem zavarja. Annál inkább a korral, a sok munkával terhes élet. Földiné mutatja a két karját: — Az uram is hozta az olajos, piszkos munkásruhát, a fiaim is, sokat mostam én, tudja azt minden vasúti anya, mit jelent tisztát adni a vasutasokra. Harminchárom évet szolgált az uram a MÁV-nál, mozdonymosó volt a fűtőháznál Szolnokon. Képzelje el, mit mostam rá, csak rá a 33 év alatt! Aztán ugye, most 2800 forint nyugdíjból élünk. Rosszkor ment nyugdíjba, vagy nem is tudom, miért, de kevés az, kettőnknek, nagyon. Az öt gyerek mellől én nem vállalhattam pénzkeresést. Pannika a kisebbik lány otthon van. Hatéves fiával jött, a májusi leltárkor volt jónéhány túlórája a Járműben, most szabadnapokat kapott érte. Segít a mamának, takarítanak. Közben mondja, bent, a falu közepén is kaphatnának takaros házat, csak a két öreg a kert miatt szabódik. Gyönyörű sárgarépa, burgonya terem a nagy kertben, kell a veteményes a kis nyugdíj mellé. Pannika a falu közepén, jó helyen lakik. Az Egyetértés utcában a 13/a szám alatti szép, két és félszobás úi családi ház az övék. A férje, Barta Kálmán most dolgozik, a vasútállomáson találkozhatunk vele. — Még mindig rámegy minden pénzünk a házra, pedig tető volt már fölöttünk, mikor összeházasodtunk. Csakhát rendezgetünk, most épp nyári konyha építésére megy majd el a szabadságunk. A fiúk nőnék, ez a kisebb, Attila is iskolás lesz az őszön, s a tízéves Kálmántól már külön akarjuk választani. Tanuljanak nyugodtan, ne zavarják egymást. Pannika a család legfiatalabb vasutasának számít. Kereskedőnek tanult, aztán két évvel ezelőtt hátat fordított tanult szakmájának. — Az érettségimmel szerencsém volt. a Járműben raktárkezelőnek alkalmaztak. Nem könnyű munka, de már beletanulok lassan. Dízelmozdonyok alkatrészeit kezelem, majd egy raktárkezelői - száktanfolyamra rá kell magam szánnom, de egyelőre jól megvagyok. Többet kerestem az áruházban, itt 3100 forint a pénzem havonta, de nem siránkozom a kevesebb miatt. Ahogy, nő a két fiam, egyre többet kell velük foglalkozni, s azt én nem tudom pénzben kiszámolni, mit jelent, hogy késő délutántól együtt a család, A szomszéd ház, a 13-as előtt barázdált arcú öregember téli tüzelőfát talicskáz. Idősebb Barta Kálmán ő, nagy telkét megosztotta annak idején a fiával, s először a fia új házát húzták fel salakblokkból, aztán a magukét. — 1949. november 3-án vettem fel a munkát a szolnoki pályafenntartáson, 1950- től a fűtőháznál szolgáltam, 32 év, 318 nap után tavaly, május elsején, kitelt az időm. Azt se mondták, jó napot! No, ha nem, nem fogadtam. Helytálltam, letelt! El van intézve. Húromezer-három- száznyolcvan forint a nyugdíjam. No, az asszony is MÁV-nyugdíjas, mert 11 éves tsz-tagság után ő is eljött utánam, Szolnokra, ö tavaly decemberben szolgálta ki az idejét, 2900 forint a nyugdíja. Élünk, csak egészség legyen. És persze, örülök is, a fiamnak. Nekem ez az egy gyerekem van, de én neki, mindig csak mondtam, minden imádságom az volt: kisfiam, te csak tanuljál! Nem volt az kis dolog, Szegedre adtuk tizennégy évesen! A vasutastechnikumba! Kollégiumban lakott, nem volt gondunk, mire fejlődik, olyan tanári, nevelői kar van ott kérem, hogy jobban vigyáznak a gyerekekre, mint a szülői ház! Tapasztaltam a négy év alatt, mert kéthetenként hol én, hol az asszony, utaztunk Szegedre! Vittük a váltást, a tiszta ruhát. És ugye, mennyit tanult a fiam, mire vitte! Bár az unokák is vasutasnak állnának majd! Űjszászon nem csoda ezt hallani. Űjszász vasutasfalu, itt az emberek fejből mondják az őket érintő menetrendet percre, számra ismerik a vonatokat. Ifjú Barta Kálmán reggelre a 6.49-es személlyel indul Szolnokra. — A feleségem égy vonattál korábban — mondja. — Délután, ha nincs pártvezetőségi ülés vagy más elfoglaltság, a 16.28-assal indulok haza. Apjára hasonlít, magas, inas férfi. Fiatal még, harmincöt éves csupán. — 1966. hetedik hó 19-én kezdtem a szolgálatot. — A vasutasak ezt sose felejtik, eddig mindenki ezzel kezdte a bemutatkozást. — A MAV-nál ez fontos, a szolgálatkezdéssel, meg a születési évvel pillanatok alatt azonosítani tudunk embereket. És ugye, mi, vasutasok nem vagyunk kevesen ... Akkor végeztem különben a vasútforgalmi technikumban Szegeden, s első szolgálati helyem Tápiógyörgyén volt, forgalmi szolgálattevő volt a beosztásom. Barta Kálmán tulajdonképpen ezzel elérte gyerekkori álmát. Neki az tetszett ugyanis a vasúiból a legjobban, hogy a forgalmista egy intésére indul a gőzös. Hát integethetett... Nem sokáig. Tisztképző iskolára járt Pesten, s utána hazahelyezték! Űjszászon állomási tartalékos lett! — Azt jelenti, hogy .állomásfőnöktől a málházóig mindenkit helyettesíthettem, ha a helyzet úgy hozta. A helyzet azonban a továbbiakban’ úgy hozta; hogy Bartá Kálmánt ■kiemelték! Ä MÁV Budapesti Igazgatóságán fontos feladatot kapott. A személyzeti osztályon dolgozott öt évig. — Csakhogy közben két fiam született, s a napi mesz- szi út után rájuk nem sok idő maradt. A feleségem is utazott, dolgozott, még a gyest se töltötte' nyugodtan, mert akkor érettségizett — bizony, közelebb vágytam. 1979 óta már csak Szolnok— Újszász között utazom. Itt a vasútállomáson szolgálom a M AV-ot! A vasutasok munkája valóban szolgálat, s Barta Kálmán természetesnek tartja, hogy így mondja, mondják. Harmincöt éves, mögötte sok- sok vasutasév. Tulajdonosa a törzsgárdisták ezüstjelvényé- nek, háromszoros kiváló dolgozó, volt kiváló ifjú szakmunkás, a A Szakma Ifjí Mestere kitüntetésre is érdé mesnek tartatták annak ide jén. És legalább negyedszá zad munkásélet még előtte. — Mivel gyerekkori vágyam a vasút, nekem természetes volt, hogy itt kezdjem s itt végezzem majd. Nen csodálkoztam azon se. hogj többet kellett érte tanulnom mint elődeimnek. Egyébkén még apámtól is láttam, hogj tanulás nélkül már a vasút nál se könnyű az élet. Ugye ő kazánmosóként kezdte a; életet, de a gőzösök rég kifutottak utolsó útjukra a: életünkből. Hát az apám idő; fejjel megtanulta a hőköz- pont-kezelést, s azt csinált; nyugdíjas koráig. Nekerr megadtak mindent, én tanulhattam gyerekként, s még ta nulhatok ezután is. Nem i; kívánok mást a gyerekem nek se, a két fiamnak, csal azt, legyen nekik is kenyér adó gazdájuk a Magyar Államvasutak. Szalad, változik örökké fejlődik a világ, benne alakul, változik, az én ko romban forradalmi változás élt át a vasút, — de vasúmaradt. Szépségével, nehézségeivel együtt. Nem akarót rosszat a gyerekeimnél ugyan melyik apa akarn; azt. mégis bizakodom, majdcsak kedvük támad, növekedvén az én, meg az öreg- apjuk, a népes rokonság, i nagy vasutasfamília munkájához, életéhez. Mit mond jak, szép! Elhiszi? • • • Idősebb Barta Kálmár szavai után tódulnák az emlékek. Abban az esztendőben, amikor ő belépett i Magyar Államvasutak szolgálatába, apám megvert; otthon, nehéz kazánkovác; öklével a konyhaasztalt Nen akarta, hogy gimnáziumbí menjek. Azt mondta, az általános iskola után már viszi; a Járműbe. Majd kezdek ahol kezdek, az a fontos hogy bent legyek a „műhely ben”. Aztán majd viszem va lamire, szorgalommal, tehetséggel. Még az is lehet, hogj tanulhatok. Nem tudta elképzelni, s a; ő korosztályában azt hiszen senki se, hogy a gyerek nen az apja útját foljdatja, s nem arra törekszik, hogj apja munkahelyén kezdje a; életét. Nehezen törődött bele, hogy élete folytatói nen folytatják az ő munkáját. A; övét, aki 39 évet, 45 napo töltött MÁV-szolgálatban, ; aki a vasúti járműjavítói legnehezebb munkájába! volt ügyes, a kazánkovácso kéban. Valamelyest azért vigasztalódott utóbb. Testvére: folytatták a vasutaséletet, ; betegen, nyugdíjasként sokszor elindult, ha megszólall a gyárduda. Szót váltani, beszélgetni a még dolgozókkal Neki mondhaittak mindent udvariasan elhallgatta mennyi új gyár, érdekes munka közül Válogathat az ember, ő a legjobban arra figyelt, mi lett a tűzikovácsok- ból, hogyan tér át a Járműi dízelekre, a villanymozdonyokra. Utolsó öröme a szép szolnoki vasútállomás volt. — Koma, — mondta az öcsémnek, — vigyél már el nézzük meg, hogy haladna! az állomással. Tudta, hánj vágány lesz, milyen az irányítótorony, s amikor elkészült, avatás után pár nappal megnézte készen is ... Engem most megvigasztall a Barta Kálmánék családja Hiszem, hogy lesznek ezutár is Vasutascsaládok ... Sóskúti Júlia lik. F. S. A mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet gépbontó telepén a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek, vállalatainak már nem használható gépeit szerelik szét. Havonta 50—60 tonna vegyes fémhulladékot szállítanak a MÉII-telepekre, a még használható. átlag 200 ezer forint értékű alkatrészeket pedig értékesítik
