Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-09 / 161. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚLIUS 9. KÖZLEMÉNY (Folytatás az 1. oldalról) népképviseletnek. A dolgo­zók mindenekelőtt a maguk által választott népképvise­leti testületem és képviselőik útján vesznek részt a szo­cialista állam irányításában, a közügyek intézésében, a társadalmi ellenőrzésben. A népképviseleti testüle­tek — az országgyűlés, a tanácsok — tevékenységük­kel az elmúlt évtizedekben hozzájárultak a szocializmus építéséhez, a szocialista de­mokrácia fejlesztéséhez. Ezt megfelelően segítette vá­lasztási rendszerünk is. A társadalmunkban végbement fejlődés alapján megérett a helyzet arra, hogy a gya­korlatban bevált elvekre építve tovább fejlesszük a választási rendszert. Választási rendszerünk alapja a néphatalmat meg­testesítő alkotmány. Ren­deltetése: a nemzeti egysé­get kifejező népfrontpoliti­kával a szocializmus építé­sének szolgálata. Választási rendszerünk a jövőben is biztosítsa a vá­lasztójog általánosságát, egyenlőségét és a szavazás titkosságát. A választások alapvető kereteként marad­janak meg az egyéni vá­lasztókerületek, amelyekben az állampolgárok közvetle­nül jelölik a képviselőket, illetve a tanácstagokat. A Központi Bizottság a választási rendszer tovább­fejlesztése érdekében szük­ségesnek tartja az alábbia­kat:- Az egyéni választóke- fületekben mind a kép­viselők, mind a helyi tanács­tagok választásához min­denütt legalább két jelöltet állítsanak. m A megválasztott kép­*■ viselők és tanácstagok mellett azok a jelöltek, akik az érvényes szavazatoknak legalább 25 százalékát meg­kapják, pótképviselők, illet­ve póttanácstagok legyenek. A pótképviselők és a pótta­nácstagok választókerületük mandátumának megüresedé- se esetén külön választás nélkül lépjenek a képviselő, illetve a tanácstag helyébe. _ Az összes képviselő- nek legfeljebb 10 szá­zalékát — mintegy 30—35 közélet; személyiséget — or­szágos listán jelöljék, illet­ve válasszák az országgyű­lésbe. Az országos listán megválasztható személyisé­geket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jelölje a politikai, társadalmi, érdek- képviseleti szervek javaslatai alapján. Megválasztásuk az ország valamennyi szava­zásra jogosult állampolgárá­nak közvetlen szavazásával történjen. m A közös tanácsok munkájában az eddigi­nél jobban kell biztosítani a társközségek érdekéinek ér­vényesülését. Ezért minden társközségben a megválasz­tott tanácstagokból önálló elöljáróság alakuljon. • • • A választási rendszer erő­sítse a népképviseleti testü­letek társadalmi, politikai szerepét, járuljon hozzá a szocialista demokrácia elmé­lyítéséhez. A Központi Bizottság ajánlja az országgyűlésnek, hogy alkosson új törvényt a képviselők és a tanácsta­gok megválasztásának rend­jéről. III. A Központi Bizottság meg­tárgyalta az ipar helyzetéről és feladatairól szóló előter­jesztést. Megállapította: a magyar ipar történelmi je­lentőségű fejlődésen ment át a szocializmus építésének ed­digi időszakában. A népgaz­daság vezető ágává vált, nagymértékben hozzájárult hazánk gyökeres gazdasági és társadalmi átalakulásához, a teljes foglalkoztatottság megteremtésével a munká­hoz való jog gyakorlati ér­vényesüléséhez, a műszaki kultúra elterjedéséhez. Az ipar termelése — az építő- és élelmiszeripar nél­kül — 1950 óta kilencszere­sére nőtt, aránya a nemzeti jövedelem előállításában 30 százalékról 45 százalékra emelkedett. Az iparban dol­gozik a foglalkoztatottak több, mint 26 százaléka A szocialista iparosítás során létrehozott anyagi-műszaki bázis a többi népgazdasági ág fejlődésének is alapvető feltétele. Az ipar kiemelkedő szerepet játszik a lakossági ellátásban, a külkereskede­lemben, a népgazdaság külső és belső egyensúlyának fenn­tartásában, • A felszabadulás után, a háborús károk gyors helyreállítását követően sok­oldalú, az egész népgazdaság teljesítőképességét döntő mértékben meghatározó ipar jött létre hazánkban. Kez­detben a fejlesztés irányai és arányai nem voltak össz­hangban országunk adottsá­gaival és teherbíró képességé­vel. Az 1960-as évektől az ipar fejlesztése arányosabbá vált. A nemzetközi együtt­működés, elsősorban a szo­cialista gazdasági integráció jelentős mértékben hozzájá­rult iparunk teljesítményé­nek növeléséhez. Az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszer elősegítette a műszaki és szellemi tartalékok jobb hasznosítását, a minőségi fej­lődés fokozatos kibontakoz­tatását, az ipar termelési szerkezetének korszerűsíté­sét. Ezt azonban a tőkés im­port olyan növekedése kísér­te, amellyel az export nem tartott lépést. Viszonylag lassan alkalmazkodtunk 'a világgazdaságban végbement változásokhoz, ami leginkább az ipar külkereskedelmi cse­rearányainak romlásában fe­jeződött ki. A külgazdasági egyensúly helyreállítását elő­térbe helyező gazdaságpoliti­ka és a gazdaságossági köve­telmények érvényesítése, to­vábbá a beszerzési és érté­kesítési lehetőségek reáli­sabb számbavétele 1979-től szükségessé tette az ipari termelés növekedésének mér­séklését. m Az iparban az álla- mi tulajdon a megha­tározó. A termékek 91 száza­lékát az állami vállalatok. 8 százalékát az ipari szövetke­zetek és a mezőgazdaság melléküzemágai, 1 százalékát a magánkisipar állítja elő. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy az ipar ága­zati szerkezete a fejlett or­szágokban tapasztalható ten­denciákhoz hasonlóan válto­zott. A termelésben nőtt a vegyipar részesedése, a gép­ipar növekedési üteme meg­felel az ipari átlagnak, a könnyűipar súlya csökken. Számottevő eredményeket értünk el a bányászat és a kohászat műszaki fejleszté­sében, az alumínium és a timföld termelésében, a köz­úti járművek és részegysé­gek, a korszerű szerszámgé­pek, egyes műszerek, számí­tástechnikai eszközök gyár­tásában. Á hazai energiater­melés korszerűsítésében je­lentős lépés a Paksi Atom­erőmű első egységének üzembe helyezése. A vegy­iparban kiemelkedő szerepet kapott a petrolkémia, meg­őriztük gyógyszeriparunk nemzetközi hírnevét. Ugyanakkor a feldolgozó­iparban lassú a műszaki fej lődés, és vontatottan halad a korszerűtlen termékek ki­szorítása. Elmaradtunk a fél­késztermékek, alkatrész-ek, részegységek szakosított gyártásában. Az ipar belföl­dön értékesíti termékeinek háromnegyed részét, a lakos­sági fogyasztást szolgáló iparcikkek 80 százalékát ál­lítja elő javuló minőségben. Az exportnak több mint fe­le szocialista piacokra kerül. Kivitelünkben még az anyag­os energiaigényes, alacsony feldolgozottságé termékek vannak túlsúlyban Az iparban a munka ter­melékenysége gyorsabban nőtt, mint a termelés, de több európai szocialista or­szághoz és a fejlett tőkés or­szágokhoz viszonyítva jelen­tős az elmaradásunk. A ter­meléshez az indokoltnál több anyagot és energiát haszná­lunk fel. Az utóbbi években az energiagazdálkodási prog­ram végrehajtásának ered­ményeként csökkent a ter­melés energiaigénye, és ja­vulás tapasztalható az anyag- gazdálkodásban is. A fejlődéssel együtt jelen­tősen nőtt az ipari munkás­ság szakképzettsége, művelt­sége. Emelkedett a szak- és betanított munkások aránya, a segédmunkásoké csökkent. A műszaki haladás követel­ményeinek megfelelően az elmúlt három évtizedben öt­szörösére növekedett a szel­lemi dolgozók száma. Nagy­mértékben javult a vezetők szakmai és politikai felké­szültsége.- A szocialista társa- dalom anyagi-műszaki bázisának korszerűsítésében, a lakosság életkörülményei­nek folyamatos javításában, a társadalmi szükségletek magasabb szintű kielégítésé­ben az iparnak továbbra is meghatározó szerepet kell vállalnia. A megváltozott külső és belső feltételek megkövetelik, hogy az ipar fokozza teljesítményét, job­ban használja ki tartalékait, a szellemi és anyagi erőfor­rásokat, gyorsítsa a műszaki haladást, növelje a termékek versenyképességét és jöve­delmezőségét. Iparpolitikánk tartós kö­vetelménye a munka terme­lékenységének gyorsabb üte­mű emelése, a fajlagos anyag- és energiafelhaszná­lás csökkentése, a termelés és a termékek műszaki szín­vonalának, minőségének ja­vítása. A fejlesztési eszközö­ket elsősorban intenzifikálás- ra, korszerűsítésre kell for­dítani. Hazai adottságainkat és a nemzetközi fejlődési tenden­ciákat figyelembe véve az iparfejlesztés fő irányai: ter­mészeti 'kincseink gazdaságo­sabb hasznosítása; a mező- gazdasághoz kapcsolódó kor­szerű ipari termékek gyártá­sa, biotechnikai eljárások ki­dolgozása, bevezetése; az elektronika, különösen a mikroelektronika .fejlesztése és alkalmazásának elterjesz­tése; energiát és anyagot megtakarító technológiák, berendezések kifej lesztése; a termékek feldolgozottsági fokának ésszerű növelése, a magasabb értéket létrehozó tevékenységek bővítése. m Fejlődött az ipar irá­**• nyitása, nőtt a köz­gazdasági eszközök szerepe. A szabályozórendszer a ked­vező változások ellenére sem ösztönöz kellően a sze­lektív fejlesztésre, a válla­lati és az egyéni jövedelmek nem kötődnek eléggé a tel- j esítményekhez. Az ipar előtt álló felada­tok szükségessé teszik az irányító munka továbbfej­lesztését, a népgazdasági és a vállalati tervek jobb meg­alapozását, a szakmai koor­dinációs és szervező tevé­kenység javítását, valamint az ágazatok közötti kapcso­latok szorosabb összehango­lását. A vállalatok irányításának fő eszköze továbbra is a közgazdasági szabályozás legyen. A szabályozós járul­jon hozzá a vállalati és a népgazdasági érdekek jobb összehangolásához, szélesebb körben tegye lehetővé a a piac értékítéletének érvé­nyesülését, ösztönözze a vállalatok dolgozóit a jöve- dalmezőség fokozására, se­gítse elő a jövedelmek tel­jesítmények szerinti elosz­tását. A nagyvállalatok szerepe a jövőben is meghatározó marad a termelésben, az exportban és a műszaki fej­lődésben. Belső szervezeti és ösztönzési rendszerük fejlesztésével a jelenleginél nagyobb mértékben kell ki­aknázni a koncentrációban rejlő hatékonysági tart lé­kokat. Folyamatos munká­val elő kell segíteni, hogy a piaci hatásokhoz rugalma­san alkalmazkodó olyan kö­zép- és kisvállalatok jöjje­nek létre, amelyek — az ipari szövetkezetekkel és a magánkisiparral együtt — jó termelési hátteret nyújta­nak a nagyiparnak, részt vesznek a lakosság jobb el­látásában, s képesek gazda­ságosan előállítható termé­kek exportjára is. Az intenzív gazdaságfej­lődés időszakában tovább növekszik az emberi ténye­ző szerepe, ami szükségessé teszi az iparban dolgozók szakképzettségének, művelt­ségének emelését, a meg­szerzett tudás hasznosítását, a hatékonyabb foglalkozta­tást. Erősíteni kell a dolgo­zók alkotó, érdemi közre­működését a gazdasági fel­adatok kialakításában és megoldásában. Fokozni kell az iparban eredményesen dolgozó mérnökök és techni­kusok anyagi és erkölcsi megbecsülését. A vállalatirányítás kor­szerűsítése. a vállalatok ön­állóságának, gazdálkodói fe­lelősségének növelése, kez­deményezőképességének erő­sítése magasabb követelmé­nyeket támaszt a vezetők­kel szemben; igényli a ve­zetőképzés, a vezetőkiválasz­tás és a kinevezési gyakor­lat tökéletesítését. c Az ipar fejlesztésének **■ kiemelkedő jelentősé­ge van a párt gazdaságpoli­tikájában. A pórtmunka se­gítse elő. hogy a kijelölt célok az iparban dolgozó munkások, értelmiségiek legszélesebb körének cse­lekvő támogatásával la­kozzanak. A partszervek es pártszervezetek segítsék a vállalatokat az adott gazda­sági feltételekhez való gyor­sabb alkalmazkodásban, iparpolitikai feladataink megoldásában. A szakszervezetek moz­galmi munkájukkal eddig is jelentősen hozzájárultak az ipar fejlődéséhez. A Köz­ponti Bizottság számít arra, hogy tovább erősítik az ér­dekvédelmi és a termelést segítő tevékenységük össz­hangját; elősegítik a mun­kahelyi demokrácia fórumai­nak hatékony működését, a dolgozók aktív részvételét a kollektívák feladatainak ki­munkálásában és végrehaj­tásában. Ösztönözzék hogy, a szocialista brigádmozga­lomban a vállalások a ter­melés minőségi tényezőinek javítását szolgálják. A KISZ-szervezetek ré­szesei az iparpolitika meg­valósításának. Továbbra is törekedjenek a fiatalok al­kotókészségének kibonta­koztatására, segítsék elő, hogy jobban hasznosuljanak kezdeményezéseik, korszerű ismereteik az iparfejlesztés feladatainak megoldásában. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a mun­kásosztály és a műszaki ér­telmiség alkotó tevékeny­sége révén megoldhatók az ipar előtt álló feladatok. , IV. A Központi Bizottság át­tekintette a népgazdaság fejlődésének év eleji tapasz­talatait. Megállapította, hogy népünk kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetben szer­vezetten és céltudatosan dol­gozik a kitűzött gazdasági feladatok megvalósításáért. Az első félévben a népgaz­daság a gazdaságpoljtika fő céljaival összhangban fejlő­dött: az ország eleget tett fizetési kötelezettségeinek; az áruellátás, a bérek és a fogyasztói árak a tervnek megfelelően alakultak. I \z ipari termelés az *■ iv első hónapjaiban még nem érte el a tervezet­tet, de májusban és június­ban már mintegy 2 száza­lékkal növekedett. A mun­ka termelékenysége emel­kedett, a kivitel bővült. A mezőgazdasági üzemek az időszerű munkákat gondo­san, idejében és jó minő­ségben elvégezték, de az aszályos időjárás az ország több területén rontotta a kalászos gabona év eleji jó terméskilátásait. Az állatál­lomány — a szarvasmarha kivételével — tovább gya­rapodott. A népgazdaság energiafel­használása összességében to­vább csökkent, az energia- ellátás kiegyensúlyozott. A szocialista szektorban a be- rulházások — a tervezett csökkentéssel szemben — nőttek. A külkereskedelmi áruforgalom az előző évit meghaladja, egyenlege to­vább javult. m A Központi Bizottság megállapította, hogy a fő feladat továbbra is a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének javítása, az ország fizetőképességének megőrzé­se, az életszínvonal terv szerinti alakítása. Ehhez mindenekelőtt a népgazda­ság teljesítőképességének növelésére, a kivitel erőtel­jesebb fokozására van szük­ség. A termelés és a fel- használás előirányzott ará­nyaitól való eltérést meg kell akadályozni. Az anyag­gal és az energiával szigorú­an kell takarékoskodni. A népgazdasági terv tel­jesítése érdekében növelni kell a gazdaságirányító és -szervező munka hatékony­ságát. A vállalatok, a gaz­dálkodó szervek vezetői a helyi döntést igénylő kérdé­sekben késedelem nélkül in­tézkedjenek. A Központi Bizottság fel­hívja a pártszervezeteket, hogy aktív politikai munká­val, érdemi kezdeményezé­sekkel és javaslatokkal já­ruljanak hozzá az 1983. évi népgazdasági terv teljesíté­séhez. A kommunisták min­denütt járjanak elöl a fel­adatok megoldásában, fej­lesszék környezetükben az új iránti fogékonyságot, erő­sítsék a szervezettséget, pél­damutatásukkal segítsék elő (Folytatás az 1. oldalról) az elmúlt hetek legvita­tottabb problémájára ajánl kompromisszumos megol­dást. Ausztria képviselője — szintén a semlegesek nevé­ben — jelezte, hogy szá­mukra a nyilatkozattervezet elfogadható. Kifejtette, hogy ha a konferencia többi rész­vevői is hasonló álláspontra A leszerelési világértekez­let előkészítésével foglalko­zó különleges ENSZ-bizottság New York-i ülésén felszólalt Gubcsi Tibor. Hangsúlyozta a leszerelés, különösen a nukleáris fegy­verek területén megvalósí­tandó leszerelés fontosságát, és rámutatott arra, hogy az emberiség sorsát nem lehet függővé tenni a fegyverkezé­si hajszát folytató tőkés kö­rök érdekeitől. Gubcsi Tibor szólt a kö&ép- hatótávolságú amerikai nuk­Az SZKP Központi Bi­zottságának Politikai Bizott­sága legutóbbi ülésén átte­kintette a Moszkvában e héten megtartott szovjet— nyugatnémet tárgyalások eredményeit Jóváhagyta azt az elvi álláspontot, amelyet a szovjet vezetők az európai biztonság alapvető kérdé­a pontos, igényes, fegyelme- zett munkát. • • • A Központi Bizottság az alábbi személyi kérdésekben döntött! — Várkonyi Péter elvtár­sat — más fontos megbíza­tása miatt — felmentette központi bizottsági titkári funkciójából. — Szűrös Mátyás elvtársat felmentette a Központi Bi­zottság külügyi osztályának vezetői tisztéből, és megvá­lasztotta a Központi Bizott­ság titkárának. — Horn Gyula elvtársat, a Központi Bizottság külügyi osztályának helyettes veze­tőjét kinevezte az osztály vezetőjének. — Rácz Sándor elvtársat, a Központi Bizottság köz- igazgatási és adminisztratív osztályának vezetőjét — más fontos megbízatása miatt — felmentette tisztségéből. — Varga Péter elvtársat, a Somogy megyei pártbizott­ság első titkárát kinevezte a Központi Bizottság közigaz­gatási és adminisztratív osz­tályának Vezetőjévé. — Komidesz Mihály elv- tánsat, a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának veze­tőjét — más fontos megbí­zatása miatt — felmentette tisztségéből. — Tétényi Pál elvtársat, a Minisztertanács tudomány- politikai bizottságának tit­kárát kinevezte a Központi Bizottság tudományos, köz­oktatási és kulturális osztá­lyának vezetőjévé. — Nemes Dezső elvtársat, a Párttörtóneti Intézet igaz­gatóját, saját kérésére, nyug­állományba vonulása miatt, érdemed elismerése mellett felmentette tisztségéből. A Központi Bizottság ja­vaslatokat tett illetékes szer­veknek állami tisztségek be­töltésére. helyezkednek, nem lesz to­vábbi akadálya a madridi találkozó sikeres befejezésé­nek. A közeli megegyezés le­hetőségére utal az a mun­karend is, amelyet tegnap fogadtak el a jelenlevők. Eszerint — első Ízben a ta­lálkozó két és fél éves tör­ténetében — hétfőn és ked­den is plenáris ülésre kerül sor. leáris rakéták nyugat-euró­pai telepítésének veszélyei­ről, s kiemelte azoknak a kezdeményezéseknek és ja­vaslatoknak a fontosságát, amelyeket hét szocialista or­szág párt- és állami vezetői fogadtak el június 28-án Moszkvában. Hazánk a leszerelési világ­értekezlet megfelelő előkészí­tése után történő mielőbbi összehívása mellett foglalt állást — hangsúlyozta Gub­csi Tibor. selben és a kölcsönösen elő­nyös szovjet—nyugatnémet együttműködés továbbfej­lesztése ügyében képviselitek: a Helmut Kohl szövetségi kancellánraJ és Hans-Diet- rich Genscher alkancellár, külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseken. A közeli megegyezés lehetőségei Madridban Leszerelési világértekeziet Magyar felszólalás Az SZKP KB Politikai Bizottságának ülésén áttekintették a szovjet—nyugatnémet tárgyalások eredményeit

Next

/
Oldalképek
Tartalom