Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-08 / 160. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚLIUS 8. I |Kommen-| kárunk 1 Csád, a háborúk hazája 0 frika közepének nagy országa Csád — 14—15 Magyarország férne el rajta — sokféle szo­morú statisztikában áll az élen. A szegénység, az elma­radottság, az éhség e kietlen vidéke egy dologban abszo­lút világelső- alighanem itt háborúztak a legtöbbet az el­múlt két évtizedben. Az egy­kori francia gyarmat 23 esz­tendeje független, de jófor­mán ugyanennyi ideje har­colnak a különböző nemzeti­ségi és politikai csoportok egymás ellen. Kezdetben még létezett viszonylag szilárd központi hatalom, a Párizs- zsal szoros barátságban lévő Tombalbaye elnöksége ide­jén. A viszonylag fejlettebb déli országrész törzseit kép­viselő kormány ellen azon­ban már a hatvanas évek elejétől állandó fegyveres harcot folytatnak az északi mohamedán törzsekből reg- rutálódó erők. 1975-ben pe­dig megkezdődött az inten­zív háborúskodás korszaka. Akkor ragadta meg állam­csínnyel a hatalmat Malloum ezredes, aki nagyjából Tom­balbaye politikai vonalát folytatva minden korábbinál drasztikusabb önkényural­mat teremtett. Az északiak Frolinat nevű szervezete, va­lamint a belső ellentétek mi­att belőle kivált több más csoport már túllépett a ge­rillaharc keretén: nyílt há­borút folytatott a központi hatalom ellen. S a helyzetet tovább bonyolította, hogy az ország más vidékein is kü­lönböző érdekű-célú fegyve­res szervezetek alakultak. Pár év alatt Csád maga lett a pokol: mindenki harcolt mindenki ellen. A nyomorú­ságos ország földhözragadt lakói között véres sorokat vágott az elkeseredett hada­kozás. Végül 1979-ben sikerült — afrikai és francia közvetítés­sel — összehozni a tizen­egye) legjelentősebb fegyve­res csoport képviselőit békél­tető tárgyalásra. Kompro­misszum született: létrehoz­ták a csádi egységkormányt. Ebben a két meghatározó személyiség az elnök, Guku- ni Veddei és a hadügymi­niszter, Hisszéne Habré lett. Annak idején mindketten a Frolinathoz tartoztak, de ezek után a legádázabb el­lenfelekké váltak. 1980-tól most már Habré háborúzott Veddei ellen. A fővárosban az utóbbi ült, Habré ismét úgynevezett felszabadító lett. Veddei Lí­biát hívta segítségül és ki tudta szorítani ellenlábasát az országból. Később azon­ban Líbia — nagy külföldi nyomásra — az afrikai egy­ségszervezet rendfenntartód­nak adta át a helyet, mire rövidesen újra felvirradt Habré napja. Tavaly vi­szonylag gyors és sikeres harcban — Szudánnal és Egyiptommal a háta mögött — elűzte Veddeit. ordult hát a kocka: most Habré a központi hatalom és Veddei a felszabadító, aki rövid erőgyűjtés után most tavasz- szal, Líbiából meg is indítot­ta az újabb háborút. Ma már véres harc dúl az or­szág északi részén, Habré egykori hátországában. S a sors iróniája, hogy a franci­ák, akik annak idején Hab­ré ellenében segítették Tom- balbayét. most Habrénak szállítanak fegyvert, sőt a veszélyben lévő elnök már közvetlen beavatkozásra sür­geti Párizst. Mindez egy logikátlan ka­landregény összefoglalójának tűnhet., nedig ez egy ország tragédiájának száraz forgató- könvve. Mi vár még Csádra? A’ iszonyatos bajoktól feszí­tett országban kétségkívül még sokáig a fegyvereké lesz a szó. Avar Károly Haderficsökkentés — Bécs Magyar felszólalás A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsö­nös csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalássorozat teg­napi — sorrendben 344. — plenáris ülésén felszólalt Lőrinc Tamás nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Beszédében emlékeztetett ar­ra, hogy a Varsói Szerződés tagországiadnak legfőbb ve­zető testületéi ebben az év­ben már két ízben is fog­lalkoztak az európai bizton­ság, illetve a leszerelés kér­déseivel. Hangsúlyozta, hogy a ma­gyar kormány teljes egészé­ben és részleteiben is támo­gatja a tárgyalásokon köz­vetlen státusszal résztvevő négy szocialista ország jú­nius 23-án beterjesztett Genf ben megkezdődött az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) éves konferenciája. Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár felszólalásá­ban élesen bírálta a fegyver­kezésre fordított, illetőleg a fejlődő világ támogatására szánt összeg közti „abszurd” ellentétet. Az idén 800 milliárd dol­lárt költenek a világon fegy­verkezésre, eközben a fejlő­dő országoknak egy év alatt nyújtott támogatás csupán 18 napi katonai kiadással ér fel — mondotta de Cuellar. Megnyitó beszédében az Irán a gazdaság fejleszté­sét egyik legfőbb célkitűzé­sének tekinti — hangoztatta a Mainicsi Simbun című to­kiói lap tegnapi számában megjelent nyilatkozatálban Ali Akbar Velajati külügy­miniszter. A külügyminiszter szerint a kormány a „legnagyobb prioritást” . a háborúra he­lyezi, ez azonban nem jelen­ti a gazdaságfejlesztés elha­nyagolását. Jelen pillanat­ban — mondotta — „az irá­ni offenzíva némileg korlá­tozott”, ami része Teherán taktikájának. Irán „hosszú távú célja azonban változat­lan: Irak megleckéztetése”. Velajati éles szavakkal tá­madta a francia kormányt amiatt, hogy Exocet raké­egyezménytervezetét, amely — a korábbi szocialista in­dítványokhoz hasonlóan — egyetlen célt szolgált: kive­zetni a bécsi tárgyalásokat a NATO-tagországok terem­tette zsákutcából. A négy szocialista ország átfogó do­kumentumában foglaltak ugyanis 'kiterjednek a külön­leges jogkörrel résztvevő or­szágok biztonságára is, amelyekhez — mint ismere­tes — Magyarország is tar­tozik. A magyar küldöttség ve­zetője a továbbiakban a fegyverzet csökkentésének jelentőségével foglalkozott. A .haderőcsökkentési tár­gyalások következő plenáris ülését egy hét múlva, csü­törtökön tartják. ECOSOC brazil elnöke, Ser­gio Correo da Costa sajnál­kozott, hogy a világszerte fo­lyó multilaterális gazdasági tárgyalások csaknem teljesen holtpontra jutottak. Az ECOSOC-hoz tartozó 54 állam képviselői július 29-ig tanácskoznak a világgazda­sági helyzetről, a transzna­cionális vállalatok tevékeny­ségéről, a nemzetközi tudo­ra án y os -m űs zaki együttműkö­dés problémáiról, az energe­tikai együttműködésről, a fej­lődő világnak nyújtandó gaz­dasági segítségről és más kérdésekről. táfckal felszerelt vadászgé­peket adott el Bagdadnak. A közel-keleti helyzettel kapcsolatosan az iráni kül­ügyminiszter kijelentette, hogy Teherán támogatja a Palesztinái Felszabadítása Szervezeten belüli egység helyreállítását. Ez azonban — tette hozzá — nem je­lenti, hogy Irán a palesztin kérdést illetően bármifajta, Izraellel való kampromisz- szumot elfogadna. Hangoz­tatta, hogy Irán továbbra is gazdasági és politikai támo­gatást nyújt az Izrael el­len harcoló Szíriának. Bí­rálta a PFSZ-nek azokat a vezetőit, akik — mint fo­galmazott — a „mérsékelt” arab országoknál, köztük Szaud-Arábiánál és Jordá­niánál keresnek támogatást. Tanácskozás Genfben Napirenden a palesztin kérdés A palesztin kérdésnek az általános közel-keleti rende­zésen belüli igazságos és humánus megoldása nagy mértékben hozzájárulna a térség stabilitásának és tar­tós békéjének megteremté­séhez, az egész nemzetközi helyzet javulásához — mon­dotta Feliksz Fedotov szov­jet nagykövet Genfben, azon a tanácskozáson, amelyen a palesztin kérdésről tartandó nemzetközi értekezletet ké­szítik elő. A palesztin nép elidege­níthetetlen jogai — az ön­rendelkezési jog, a saját, független állam létrehozásá­nak joga — megvalósításá­nak útjában mindenekelőtt az izraeli kormány és az Egyesült Államok áll. Wa­shington akadályozza, hogy az ENSZ-ben hatékonyabb intézkedéseket hozzanak a Palesztinái nép törvényes jogainak érvényesítésére — mondatta Fedotov. Elsősorban Washington sokéves rendszeres katonai és gazdasági támogatásának köszönhető, hogv az izraeli vezetők megsértik a Palesz­tinái és más arab népek jo­gait. A Szovjetunió szolidáris az arab népek jogaiért, az iz­raeli agresszió megállításáért, a tartós és igazságos közel- keleti békéért fellépő álla­mokkal — hangsúlyozta a felszólaló, emlékeztetve a Varsói Szerződés tagálla­mainak idei prágai tanács­kozásán elfogadott állásfog­lalására. Katonák Greenham Commonnál A brit hadügyminiszter 600 katonát vezényelt a Greenham Common-i ameri­kai légitámaszpont területé­re, amely kijelölt telepítési helye a manőverező robot- repülőgépeknek, egyszers­mind hosszabb ideje hely­színe a legnagyobb arányú tiltakozó béketü n tetések nek. A hivatalos indoklás sze­rint a katonák „ütközőül” fognak szolgálni a béketün­tetők és a támaszpontot — illetve annak berendezéseit — védő amerikai biztonsági őrség között. A nukleáris leszerelési kampány vezetői és sok munkáspárti hívük a parla­mentben viszont úgy vélik, hogy a katonaság ki vezény­lése elsősorban, ha nem ki­zárólag egy békés és erő- szakmentes leszerelési moz­galom elfojtását célozza. A Londontól nyugatra fek­vő Greenham Common-i tá­maszpont kapuinak és úgy­nevezett „külső övezetének” biztonságáról eddig a rend­őrség gondoskodott. ECOSOC-konferencia Az ENSZ főtitkára a fejlődő országokról A külügyminiszter nyilatkozik Irán célja: Irak megleckéztetése GENF Tegnap Genfben plenáris ülést tartott a hadászati fegyverek korlátozásával és csökkentésével kapcsolatos tárgyalásokon résztvevő szovjet és amerikai dele­gáció NEW YORK Minél hamarabb össze kell hívni a leszerelési vi­lágértekezletet — hangsú­lyozta az értekezlet előké­szítésével megbízott külön­leges ENSZ-bizottság New York-i ülésén Lengyelország és Magyarország képviselő­je. Gubcsi Tibor, Magyaror­szág képviselője kiemelte: tiszteletben kell tartani a népeknek a békére és lesze­relésre való igényét. MADRID Andreasz Papandreu gö­rög miniszterelnök három­napos spanyolországi láto­gatásától Félipe González kormánya azt reméli, hogy döntő lökést ad Spanyolor­szágnak a Közös Piachoz iTelexen lerkezett való csatlakozásához. A madridi derűlátás egyik oka, hogy július elsejétől az év végéig Görögország tölti be az EGK soros elnöki tisztét. ÜJ-DELHI Két ember meghalt. 12 megsebesült a dél-indiai Kerala államban lezajlott zavargások során — jelen­tette a PTI indiai hírügy­nökség. A rendőrség tüzet nyitott két, egymással vere­kedő csoportra, amely egy földterület tulajdonjogán különbözött össze. VARSÓ Lengyelországban október 1-től fokozatosan felemelik a lakbért, mert az állami lakásokért fizetett bér már a folyamatos fenntartás költségeit sem fedezi, a ja­vításokról és a korszerűsí­tésről nem is beszélve. A lakbéremelés mintegy tízmillió embert érint s, 1985 végéig fokozatosan, három szakaszban hajtják végre. ADELAIDE Ausztrália elsőrangú sze­repet kíván játszani egy olyan nemzetközi szerződés létrehozásában, amely min­den ország számára megtil­taná, hogy nukleáris kísér­letet hajtson végre a világ bármely térségében — je­lentette ki Bili Hayden ausztrál külügyminiszter csütörtökön Adelaideben. MOSZKVA Nyikolaj Tyihonov. az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke tegnap fogadta Martin Dzur hadseregtábornokot, a CSKP KB tagját, Csehszlovákia nemzetvédelmi miniszterét, aki hivatalos baráti látoga­táson tartózkodik a Szov­jetunióban. Kohl moszkvai tárgyalásai: Kevéssé meggyőző érvek Helmut Kohl nyugatnémet szövetségi kancellár befejez­te a szovjet vezetőkkel foly­tatott tárgyalásait, s így le­hetővé vált az út első — po­zitív és negatív elemeket egyaránt tartalmazó — mér­legének megvonása. Az NSZK kormányfője zsúfolt programot teljesített két nap alatt a szovjet fővá­rosban. Kétszer — először négyszemközt, csak a tolmá­csok jelenlétében, majd a két külügyminiszter társasá­gában — találkozott Jurij Andropovval, az SZKP KB főtitkárával, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöké­vel és tárgyalt Nyikolaj Tyi­honov miniszterelnökkel, Dmitrij Usztyinov honvédel­A házigazdák és vendégek énjeinek tisztázására, az egymás nézeteinek megisme­résére irányuló szándékot te­hát siker koronázta, s mivel a jelenlegi nemzetközi hely­zetben már önmagában a politikai párbeszéd is ered­ménynek számít, Helmut Kohl látogatását Moszkvában hasznosnak tekintik. A tár­gyalófelek nézeteinek közele­désére azonban, különösen ami a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseit illeti, a megbeszélésekről kiadott közlemény és Kohl sajtóér­tekezletén mondott szavai alapján ítélve nem került sor. • í, A kancellár még elindulása előtt — s aztán a látogatás során többször is — hangsú­lyozta, hogy csak saját or­szága képviseletében érkezik, csak az NSZK nevében kí­ván szólni. A tárgyalásokon nagy hangsúlyt kapó európai raké­tatelepítési kérdésben lénye­gében mégis a NATO egyez­tetett, Washington kézjegyét magán viselő álláspontját hangoztatta. Ha a tárgyalá­sokról kiadott közlemények­ből nem is, de Kohlnak a szerdai sajtóértekezleten mondott szavaiból már egy­értelműen kiderült, hogy nem tudott új. a Szovjetunió számára valamelyest is elfo­gadható érveket felsorakoz­tatni állásfoglalása mellett. Bár több ízben, nagy nyo­matékkai hangsúlyozta az NSZK békevágyát, kijelenté­sének értékét moszkvai véle­mény szerint legalábbis megkérdőjelezte határozott kiállása a Szovjetunió ellen Bármennyire őszintén gon­dolta is ezt Kohl kancellár, tárgyalópartnereit aligha győzte meg. A Szovjetunió eddigi tettei már igazolták, de Jurij Andropov a Kohllal folytatott megbeszélések so­rán ismét megerősítette, hogy szovjet részről pozitív ered­mények elérésének őszinte szándékával kezdték meg a genfi tárgyalásokat. A Szov­jetunió mindent megtesz azért, hogy figyelembe vegye tárgyalópartnerének meg­fontolásait és elősegítse a mindkét fél érdekeivel össz­hangban álló, kölcsönösen elfogadható egyezmény létre­jöttét. Ez> a rugalmasság azonban nem azt jelenti, hogy hajlandó lenne egyolda­lú leszerelést végrehajtani, s elfogadni, hogy miközben ő csökkenti fegyverzetét, a NATO-országok közepes ha­tótávolságú nukleáris fegy­verzete érintetlen marad. Ezért tart ki amellett, hogy az európai katonai egyen­súlyt vizsgálva figyelembe kell venni a brit és francia nukleáris erőket is. Mint Jurij Andropovnak a négyszemközti találkozón mondott szavaiból kiderült, szovjet részről határozottan mi miniszterrel is. Hans- Dietrich Genscher alkancel- lár. külügyminiszter külön is megbeszélést folytatott kol­légájával, Andrej Gromikó- val. % E tárgyalások mindkét fél szándéka szerint részben az ismerkedést szolgálták: az új bonni kormánykoalíció hata­lomra jutása óta most került sor először csúcsszintű szov­jet—nyugatnémet kapcsolat- felvételre. Ennyiben be is váltották az előzetesen hoz­zájuk fűzött reményeket. Helmut Kohl moszkvai saj­tóértekezletén külön is hang­súlyozta, hogy igen hasznos­nak tekinti az egymástól el­térő érveket ütköztető, pon­tosabb megismerésüket lehe­tővé tévő párbeszédet. irányuló amerikai rakéták Nyugat-Európába, elsősorban az NSZK-ba való telepítése mellett. Bár szovjet tárgyalópart­nereihez hasonlóan ő is azt hangoztatta, hogy a genfi tárgyalásokon még egyezség­re lehet jutni a rakétatelepí­tési határidő lejárta előtt, ismét csak egy közbülső megoldásról beszélt. Ennek a NATO és az Egyesült Álla­mok számára egyoldalú elő­nyöket biztosító egyezmény­nek, s általában minden egy­oldalú szovjet engedménynek a lehetőségét tárgyalópartne­rei ismét határozottan eluta­sították. A kancellár Moszkvában arról beszélt ugyan, hogy kormánya elismeri a Szovjet­unió jogos biztonsági igé­nyeit, de érvelése cseppet sem volt meggyőző, amikor lényegében tudomást sem vett azokról a tényezőkről, amelyek éppen ezt a biztoa- ságot veszélyeztetik. Az Egyesült Államok előretolt nukleáris erőiről szót sem ej­tett, a NATO rendelkezésére álló brit és francia közepes hatótávolságú rakétákat pe­dig különösebb indoklás nél­kül védelmi jellegű, senkit sem fenyegető fegyvereknek minősítette. A kancellár ugyanilyen védelmi jelleget tulajdonított az első csapás mérésére al­kalmas Pershing—2 rakéták­nak is, csupán arra hivatkoz­va, hogy ő ismeri az ameri­kaiakat, s tudja, hogy e fegyverekkel senki ellen sem akarnak támadást indí­tani. értésére adták, hogy az ame­rikai rakéták semmivel sem nyújtanak a jelenleginél na­gyobb biztonságot a Német Szövetségi Köztársaságnak. A Kohl által az NSZK-t fe­nyegetőnek minősített szov­jet közepes hatótávolságú rakéták ugyanis nem a nyu­gatnémet fegyveres erők el­len irányulnak, de ez a hely­zet megváltozik az amerikai rakéták telepítése után. Az NSZK számára sokszorosára nő a katonai veszély, s bo­nyolultabbá válnak a szovjet —nyugatnémet kapcsolatok is. Ez utóbbiak javításáról sok szó esett a mostani tár­gyalásokon is, s a két fél ál­láspontja lényegében meg­egyezett abban, hogy a gyü­mölcsöző együttműködés folytatására törekednek. Szovjet részről ismételten üdvözölték ezt a bonni poli­tikai szándékot, de újból rá­mutattak arra is, hogy a két ország kapcsolatai elválaszt­hatatlanok a nemzetközi po­litika szélesebb összefüggé­seitől, s magukon fogják vi­selni az európai helyzet ala­kulásának jegyeit. (F L.) Ragaszkodás a NATO állásponthoz A rugalmasság nem egyenlő az egyoldalú leszereléssel

Next

/
Oldalképek
Tartalom