Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-07 / 159. szám

1983. JÚLIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A füredi főutcán A BÍRÓSÁGTÓL a strandig Tiszafüred főutcája a „harminchármas”. Kelet— nyugat irányban szeli ketté a községet, s a két végpontja Debrecen, illetve Füzesabony. De a fürediek úgy tartják, nemcsak Debrecenbe, nemcsak Füzesabonyba megy az utazó: meglátogatja Tiszafüredet is< s ha már itt van, eltölt néhány kellemes órát, napot a községben. S nyilván nem bánja meg. A Tisza partján kedvére kipihenheti magát, ha kedve van horgászhat, csónakázhat. Az. első állomásunk — re­mélem, az utazónak sose lesz dolga itt — a bíróság. Itt kezdődik a főutca^ Ettől kezdve van igazán hangula­ta, jellege, színe. Csakhogy a bíróság nem­csak bíróság: itt található a járás közjegyzője is. Mi is a dolga? — Éppen az, mint más­hol. Most éppen jogsegély- szolgálatot, nyílt napot tar­tok. De legtöbbször hagya­téki ügyben keresnek. Aztán nyáron, az iskolaév végén megkezdődik a bizonyít­ványmásolatok készítése. Egyre többen vállalnak szer­ződéses üzemeltetésű üzletet is, s a versenytárgyaláson kötelező a közjegyző részvé­tele — mondja dr. Hadar Ilona. A bírói munka mindig nagy felelősséggel jár. Dr. Balázsi Lajos, a bíróság el­nöke a helyi viszonyokról beszél: — Szerencsére itt sincs több munkája a bírónak, mint másfelé. Nyálon talán egy kissé elszaporodnak a vagyon elleni bűncselekmé­nyek. de ez sem nagy mér­tékű. Ami viszont kellemet­len, hogy egyre több kül­földi panaszosunk van. A hangosan magyarázó és csöndesen ülő perlekedők, tanúk között lépek az ár­nyas térre. Nem messze in­nen a tanács épülete gyö­nyörködteti a szemet, s ve­le szemközt már nekiláttak a Zrínyi iskola felújításá­nak. Kereken egymillió fo­rint értékű munkát végez­nek el itt szeptemberig. „Ru­hát” cserélnek rajta, és tel­jesen új tetőszerkezettel lát­ják el: vörös palájával a ta­nács tükörképe lesz, s har­monikusan illeszkedik majd a környezetébe. A postával szemközti busz­megállóban a környékről ér­kezők várják az autóbuszt. — Az OTP-ben voltam, — mondja egyikük — építke­zem. Ez pedig nekem köl­csön nélkül nem megy. De ide járok vásárolni is, ha valamit Abádszalókon nem kapok meg. Az utasok közül legtöbben Tiszaszőlősről érkeznek. A társközségből sokan járnak ide dolgozni, hiszen a kör­nyéken Tiszafüred kínálja a legtöbb munkát: hajógyár, alumíniumárugyár. Kuntej, szövetkezetek... Szabó Zsigmond a szolgál­tatóiparban dolgozik: fény­képész kisiparos a füredi fő­utca egyik öreg épületében. — Most akarom rendbe hozatni a műtermet. Bizony már elég repedezett. Dehát ón már itt dolgozom 1957 óta. Előtte Egyeken voltam négy évig, aztán ide jöttem. Jól ment az üzlet sokáig. Nem csoda, hiszen egyedül voltam a faluban. Most hár­man vagyunk, még mindig meg lehet élni belőle. Na­gyon szeretem a szakmám, fényképésznek készültem, mióta az eszemet tudom. Mégis így nyugdíj előtt már inkább a pecabot a ked­vencem. A kisipar új formája a vállalkozás. Aki teheti, no meg hajlandósága is van rá- vállalkozik itt is. Aki pedig jövőt lót benne, keresi a legjobb, legmegbízhatóbb formát. Bármilyen hihetet­len. vállalkozik a Tisza mű­szaki áruház is. Együtt az egész kollektíva. Csak a gya­korlattól eltérő módon. — Vállalkozásunk neve: jövedelemérdekeltségű üze­meltetés — mondja Bordás László, az áruház vezetője. — Az országban öt áfész csinálja ezt január elsejétől. Berettyóújfaluban, Csornán, Dunaújvárosban és Gödöl­lőn működik hasonló üzlet. Nagy előnye, hogy az áru­ház önállóan kereskedik. Jo­gunk van úgy gazdálkodni, ahogy azt a legjobbnak lát­juk. Persze van azért koc­kázat, mint minden vállal­kozásban. A fizetésünk tíz százalékát ugyanis a szövet­kezet visszatartja, s csak ak­kor kapjuk meg, ha teljesí­tettük a vállalásunkat. Ta­valy 972 ezer forint volt az áruház nyeresége. Mi vál­laltuk. hogy az idén egymil­lió-négyszázezer forint hasz­not hozunk. Ha ez nem, si­kerül, elvesztjük azt a bi­zonyos tíz százalékot. De ha túlteljesítjük, akkor miénk a többlet 35 százaléka. Az első negyedévben így átlag három-négyezer forint a dolgozók tiszta nyeresége. Eddig viszont csak év végén kaptak néhányan (nem min­denki) pár száz forintot. Eb­ben az üzletben nincs ud­variatlanság. Az nemcsak az üzletnek, az egyénnek is veszteség. Ha nem jön a ve­vő, nincs nyereség. Aztán egyre fontosabb a jó ellátás. Elvünk, hogy amit a vásárló keres, azt a kezébe kell ad­ni. Nekünk is, a vendégnek is haszon. Csak az országos hiánycikkeket nem tudjuk beszerezni: nem volt hűtő- szekrény. most kaptunk né­hányat. de kevés lesz. Vil­lanybojlert pedig ötször eny- nyit is eladhatnánk. Múlt­kor másfél nap alatt vittek el harmincat. S ha már a vízmelegítők­nél tartunk, érdemes kimen­ni a strandra, ahol kelleme­sen hűs vízben lubickolhat a vendég. Pécsi Lajosné, a fürdő pénztárosa a forga­lomról beszél: — Szombaton ezren jártak itt. vasárnap ezerkétszázan. Hét közben ez a szám meg­áll öt-hatszáznál. Jó, de ez még nem az igazi. Zajlik az úszótanfolyam, most a fü­redi Kiss Pál iskola, és a derzsi, valamint a poroszlói gyerekek járnak ide. A főút végén van a strand. Aki végigsétál a több kilö­knél eren kígyózó ..harminc- hármas” mentén, megérde­melt felüdülését lelheti itt meg. Előtte, a benzinkútnál nyugati Opel tankol ezerért. Zajlik az idegenforgalmi sze­zon Füreden. Szabó Imre Debrecenben július 6-161 8-ig Közlekedési nyári akadémia Debrecenben a Tanítókép­ző Főjskola főépületében jú­lius ö—8 között az Orszá­gos Pedagógiai Intézet és az Országos Közlekedésbiz­tonsági Tanács nyári aka­démiát szervez közlekedés- pedagógiából. A háromna­pos rendezvény fő célja az, hogy segítse a fiatalok he­lyes közlekedésre nevelé­sét, a közlekedési kultúra fejlesztésére tett erőfeszí­tések népszerűsítését, sike­rét. Szó lesz az óvoidai, ál­talános iskolai, középiskolai korosztályok közlekedési helyzetéről, az országos ta­pasztalatokról, továbbá elő­adások hangzanak el a köz­lekedés-pedagógia és pszi­chológia elméleti kérdéseiről, a szervezési, a vizsgálati, és az oktatási helyzetről, a korengedményes gépjármű- vezetői igazolvány megszer­zésére irányuló észrevételek összegzéséről. A háromna­pos, első nyári akadémián főleg a pedagógusok és a közlekedés szakemberei, ok­tatói, szervezői vesznek részi. n tatai barlang lelett Földtani skanzen Szabadtérj múzeumot ala­kít ki hazánk ásványi anya­gainak bemutatására az Ál­lami Földtani Intézet, egy hajdani kőbánya helyén. A nagy kiterjedésű területen fedett színek alatt csillék­ben helyezik el Gyöngyös- oroszi és Recsk színes érceit, Rudabánya vasércét, Úrkút mangánját. Bemutatják ha­zánk jellegzetes hegy építő kőzeteit is. többek között márványt, homokkövet, ba­zaltot és gránitfajtákat állí­tanak ki impozáns monolit­szerű oszlopokban. Az ősszel megnyíló föld­tani skanzen páratlan érde­kessége lesz, hogy a tatai barlangkutatók éppen alatta találták meg és tárták fel az ország őslénytani szem­pontból egyik legjelentősebb üregrendszerét, A barlang felett szív alakú, olykor emberfej nagyságú puhates­tű őstengerlakók megkövült domborműszerű maradvá­nyai díszítik. V , A fa is mindig kínálta magát arra. hogy természe­tes erezetét megmutassák, különböző formákban adja­nak számára új életet Hegedűs József tószegi fa­faragó alaposan ismeri a fának ezt az „igényét”, évek óta teljesíti is az anyag kívánságait és az ere­deti anyag tulajdonságait, szépségét megőrző haszná­lati és dísztárgyakat készít. Munkáival több megyei amatőr művészeti pályáza­ton nyert már díjakat, sőt bútoraival országos pályá­zaton lett első. Felvételeink Hegedűs Jó­zsefet mutatják be munka közben és a már elkészült alkotásai körében. Fotó: Hargitai Lajos Megújuló közigazgatás, képzettebb köztisztségviselök flki hivatalt vállal, számíthat arra, hogy mun­káját állandó figyelemmel kísérik. S nem csupán köz­vetlen és magasabb főnökei, hanem sőt, elsősorban az ügyfelek. Sokszorosan így van ez a közhivataloknál. Hiszen egy-egy vállalat iro­distái csak alkalmanként ta­lálkoznak ügyeiket intéző ál­lampolgárokkal, a köztisztvi­selők pedig munkaidejük jó­részét velük, velünk töltik. Ügyek intézésével, személyes tárgyalásokkal, amelyek oly­kor akár heves vitává is te­rebélyesedhetnek. Tény, hogy sók esetben a- köztisztviselő munkáján ke­resztül ítélik meg az állam­polgárok az egész testület — például a helyi tanács — te­vékenységét. De megfordítva is igaz ez: a helybeli és a felsőbb szintű vezetők az el­ért eredményeket vagy a fennálló hibákat, a dolgok­nak rendjén és törvényes ke­retek között folytatását vagy a döccenőket és rendellenes­ségeket azon keresztül tud­ják elbírálni, hogy mennyire jól végzik munkájukat a köz ügyeinek intézésével megbízott emberek. Mindez mindig így volt, s így is lesz, amíg létezik köz­hivatal. A mérce azonban változik. A követelmények nőnek meg az idők során, mert az élet — s benne a közélet — fejlődik. Néhány évtizeddel ezelőtt még ele­gendő volt, hogy a kisközsé­gek (s olykor a nagyobbak, sőt városok) tanácsainak ap­parátusában értelmes és a törvények, rendelkezések kö­zött nagyjából eligazodni tu­dó emberek ültek. Nemcsak azért volt elég, mert az élet egyszerűbb volt, sőt. ha jobban belegondo­lunk, az ilyen indokok erő­sen sántítanak. De kétségte­len, hogy a felülről jött uta­sítások szó szerinti, szinte gépies végrehajtásához, az ..én csak végrehajtom, amit nekem mondtak” ismétel­getéséhez nem volt szükség küfönösebb kénességekre. Mi több: képzettségre sem. Azóta sokat változott a közigazgatás szerepe, helye, tevékenysége. A gondolkodás nélküli végrehajtás eszközé­ből mind jobban a szocialis­ta demokrácia kiteljesítésé­nek egyik színterévé fejlődik. Ezzel azonban nemcsak, hogy nem csökkennek, de egyre nőnek feladatai. Egyeztetni a központi utasításokat, a különböző szintű rendelkezé­seket a helyi érdekekkel, a törvények, az alkotmányos­ság szellemében, a lakosság­gal együtt szolgálni a közjót, ez a mai, s méginkább a holnapi közigazgatási tisztvi­selők feladata. Mindemellett egyáltalán nem elhanyagolható az a változás sem, ami a közigaz­gatás szerkezetében bekövet­kezett. A kisközségek ügyeit ma a közös tanácsok szék­helyközségeiben intézik. Sok járást összevontak, a város- környéki községeket mind szorosabb szálak fűzik a vá­rosokhoz. A szervezeti intéz­kedésekkel természetszerűen nőttek a feladatok, szaporod­tak a tennivalók, s a köz- igazgatási létszám növekedé­sének is határt szab a mun­kaerőhelyzet, de nem kevés­bé a takarékosság is. Egyetlen lehetőség kínál kozik a közigazgatás gond­jainak megoldására: a kép­zettség emelése. Semmikép­pen sem a véletlen műve, hogy az Államigazgatási Fő iskolán állandó a többszörös túljelentkezés, s hogy az ott végzett hallgatók java két- három állás között válogat­hat. No meg az sem, hogy a fiatal, néhány éve végzett igazgatásszervezőket (jobb híján ilyen elnevezésű dip­lomát kapnak a főiskolán) hamar előléptetik vb-titká- rokká, osztályvezetőkké. Nagy szükség van ma a képzett emberekre a köz- igazgatásban. Még több. sok­kal több kellene. Az Állam­igazgatási Főiskolán végzet­teken kívül más diplomások­ban is hiány van, gondoljunk csak az építési vagy az egészségügyi osztályokra, az ott sűrűsödő tennivalókra. A nyelvtudás is mind nagyobb szerepet játszik, különösen azokon a területeken, ahol számottevő az idegenforga­lom. Természetes velejárója a közigazgatás fejlődésének a szakosodás. Jóllehet, a ki­sebb helyeken, ahol kevés a tisztviselő, sok mindenhez kell értenie néhány ember­nek, a jövő útja mégis az, hogy a mindenből egy keve­set elsajátító tisztviselők he­lyét a maguk szakterületén magasan képzettek foglalják el. Sőt, hogy pontosabbak le­gyünk, ugyanazoknak a tisztviselőknek is magasabb fokon kell megismerniük szűkebb szakterületüket, akiktől éveken, esetleg évti­zedeken át csak alapfokú is­mereteket követelnek. S ez a. legkevésbé sem ön­cél. Sok tekintetben egysze­rűsödött a közigazgatás, egy sor feleslegessé vált tenniva­lót — bizonyítványok, bi­zonylatok kiállítását, akták és statisztikák vezetését, ki­töltését — levettek a vállá­ról, megszűntek vagy más hivatalokhoz kerülitek ezek. Amivel együtt jár, hogy a tisztviselő egyre kevésbé vé­gez mechanikus — vagy mondjuk úgy: — bürokrati­kus — munkát. Helyette egy­re inkább az a feladat, hogy a törvényeknek, a szocialista demokrácia szellemének megfelelően foglalkozzék a helybeli lakosok ügyeivel. Hogy ismerje a terveket és a lakosság elképzeléseit a község vagy a város közeli és távolabbi fejlesztéséről, megbeszél ie az érdekeltek­kel — és kell, hogy ebben az egész helyi lakosság érdekelt legyen — a közvetlen tenni­valókat. Egyre inkább követel­mény, hogy ne csak végre­hajtó legyen a közigazgatás tisztviselője, hanem közvetí­tő. Egyrészt a rendelkezések, a központi akarat közvetítő­je a helyi lakossághoz, más­részt a helyi viszonyokat legjobban ismerők, a község, a város sorsáért felelősséget érző helybeliek kívánságai­nak, a közösség érdekeinek közvetítője az irányítók fe­lé. Része és tudatos művelő­je a szocialista demokrácia kiteljesítésének. Természetes, hogy mindez nem mehet egyik napról a másikra. De a folyamat megkezdődött, mind több a képzett és kö­zösségi szellemben dolgozó tisztviselő. A továbbiakban nem csupán több kell belő­lük, de a köztisztviselők megbecsülése is egyre in­kább közügy. V. E. Udvarházak zenéje a múzeumudvarban A Bakfark Bálint lant­trió és a Kecskés együttes tagjai adnak koncertet a szolnoki múzeumudvarban július 14-én. csütörtökön es­te 7 órakor. Udvarházak ze­néje a XVI—XVII. századi Magyarországon és Erdély­ben címmel. Belépőjegyek a Damjanich János Múzeum földszinti kiállítótermében, és az előadás előtt a hely­színen vásárolhatók.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom