Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-01 / 154. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚLIUS 1. Erősödő tudományos kapcsolatok A Debreceni Akadémiai Bizottság vezetői és Szolnok megyei szakemberekkel Tegnap á Debreceni Akadémiai Bizottság vezetőivel találkoztak a megyei tudománypolitikai bizottság és a DAB különböző munkabizottságainak. tagjai, a megye tudományos, műszaki életének képviselői. A megjelenteket, a DAB tisztségviselőit — köztük Kálmán Béla, Papp Ferenc, Szalay Sándor, Szabó Gábor akadémikusokat — Barta László, a megyei tanács elnöke köszöntötte, majd Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára tartott tájékoztatót a megye társadalmi, gazdasági és szellemi életéről. Hangsúlyozta, hogy néhány tudományterületen már igen jó a DAB és a megyében élő szakemberek kapcsolata, s megvan arra a lehetőség, hogy még arányosabban vegyenek részt a különböző szakbizottságok, munkabizottságok munkájában. Bognár Rezső akadémikus, a DAB elnöke a hat évvel ezelőtt megalakult bizottság egyre hatékonyabb tevékenységéről számolt be. Az elmúlt esztendő a DAB legeredményesebb éve volt, számos tudományterületen jelentős volt a fejlődés. Hangsúlyozta, hogy Szolnok megye és a bizottság kapcsolata egyre szélesedik és célszerűbbé válik. A DAB által kiírt pályamunkákról szólva kiemelte dr. örsi Julianna túrkevei múzeumigazgató tanulmányát. A vitában Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese és Ács Antal, a (mezőgazdasági szakbizottság vezetője a megye és a DAB mezőgazdasági tudományterületeken történt eredményes együttműködéséről számolt be; Tóth Labanc József, a műszaki szakbizottság titkára elmondotta, hogy a gépiparban dolgozó szakembereken kívül a Szolnok megyei gáz- és kőolajipari kutatók, műszakiak is bekapcsolódtak a szakbizottság 'munkájába, dr. Krasznai Géza, a Hetényi kórház főorvosa azt hangsúlyozta, hogy az orvosbiológiai és egészségügyi kutatási területeken még nem kielégítő az együttműködés, dr. Szabó Gábor akadémikus a különböző országos és megyei egészségügyi intézmények célszerű kapcsolatáról szólott, dr. Szeghy Gergely a fiatal kutatók fejlődési lehetőségeinek szélesítését szorgalmazta, Papp Ferenc akadémikus az iskolai nyelvoktatáshoz ígért fokozottabb segítséget, Ungor Tibor, az MSZMP megyei oktatási igazgatóságának igazgatója és dr. Soós Pál — a társadalomtudományi szakbizottság részéről — szervezési és szervezeti kérdésekről szóltak. Gunda Béla professzor a néprajzi bizottság nevében a megyei múzeumi szervezet régészeti, néprajzi munkájáról beszélt nagy elismeréssel, kiemelte a Szolnok megyei néprajzi atlasz elkészítésének jelentőségét. Nyírő László, a DATE karcagi kutató- intézetének igazgatója a kutattátok tartalmi változásait összegezte, s az újabb kutatások szervezeti kérdéséről számolt be. A . találkozó Bognár Rezső összefoglalójával ért véget. Tálak, korsók fekete kerámiából Oláh Árpád füredi fazekas műhelyében Korongozás közben A jókora, gondos tapasztással bevont égetőkemencét magának készítette, aki használja. A kisebb kunyhó nagyságú tüzes gyomrú építmény rengeteg edényt képes elnyelni. Ezt megerősíti készítője, Oláh Árpád tiszafüredi fazekas. — Az égetést megelőzően egész napom rámegy, hogy mindent belepakoljak — mondja. — Tisztességes mennyiséget befogad, de van ennek veszélye is. Ka egy korsó vagy bármilyen edény berobban, akkor oda a többi is. Előfordult már, hogy több ezer forint értékű munkát dobhattam a szemétbe. Nagyon kell vigyázni a tüzeléssel. Az elektromos kemence viszont drága, ezért vagyok kénytelen a hagyományos módszerrel dolgozni. — Kizárólag fekete kerámiákat készít. Miért? — Egyrészt nekem tetszenek ezek az edények, másrészt a fatüzelésű kemence kínálja is ezt a lehetőséget. Az égetés utolsó szakaszában szalmát teszek a tüzelőlyukba, majd letapasztom a nyílásokat. A szalma nem ég el, csupán szenesedik, erős füstje beleivódik az edények kitágult pórusaiba, azok szinte magukba szívják a füstöt, ez adja később a sötét színt. — Milyen elképzelések alapján készíti munkáit? — Tősgyökeres tiszafüredi vagyok, úgy gondolom, természetes is, hogy a füredi fazekashagyományokat igyekszem ápolni. A múzeum anyagát alaposan átnézve, a különböző szakkönyvekből ismerkedtem meg az ..ősök” tevékenységével. Tőlük elsősorban az alapformákat, a díszítést vettem át. Legszívesebben az őskori, kőkori edények formavilágát tanulmányozom, de törekszem saját ötleteimet megvalósítani. Fakés nélkül, szabadkézzel alakítom ki a formát. Sokah azt állítják, hogy a fekete kerámia átereszti a vizet, erre az edényeim rácáfolnak. — Hol tanulta a mesterséget? — Karcagon, a háziipari szövetkezetnél sajátítottam el a szakmát, itt szereztem oklevelet, majd Füreden Szűcs Imrénél dolgoztam. Három éven keresztül — az utóbbi hónapig — az egri szövetkezet bedolgozója voltam, jelenleg önállóan dolgozom. A Népi Iparművészeti Tanács idáig mintegy negyven termékemet zsűrizte, fogadta el. A díszítésnél legszívesebben a kavicsolást alkalmaztam, alkalmazom, az új elképzeléseimet viszont karcolással mintázom. Július közepén — a halasnapok keretében — lesz egy kiállítás Tiszafüreden, amelyen az én munkáim is szerepelnek majd. — Fekete — Ízelítő munkáiból Felújították a Vaszary-villát Nagyrészt társadalmi munkával felújították Tatán a modern magyar építészet egyik jeles alkotásának szá mító Vaszary-villát. A ház a századfordulón épült To- roczkai-Wigand Ede tervei szerint, és Vaszary János festőművész otthona volt egészen a haláláig. Az 1939- ben elhunyt művész úgy rendelkezett, hogy háza halála után művészi célokat szolgáljon. Végakarata csak most teljesült: A Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága rövidesen megkezdi a villa berendezését. A város hely- történeti gyűjteménye és a Komárom megyei Művész- klub kap benne helyet. Csehszlovák játékkiállítás és vásár Árusítással egybekötött játékkiállítás nyílt tegnap a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ bemutatótermében a Pragoexport szervezésében. Négy csehszlovák vállalat mutatja be több mint kétszáz fajta játékát, amelyekből a vásár idején mintegy 100 fajta kapható a helyszínen. Megjelent a Jászkunság 2. szánna Szociográfia a szolnoki gyermekvárosról Megjelent Szolnok megye társadalompolitikai és művészeti folyóirata, a Jászkunság idei második száma. A tanulmányok közül dr. Nagy Rózsa A kereskedelem munkaerő-gazdálkodásának néhány jellemző vonása Szolnok megyében és László Gyula A mai magyar katolikus bölcselet új vonásai címűt ajánljuk az olvasók figyelmébe. Nagy Rózsa az egyik igen érzékeny szolgáltató ágazat munkaerő-gazdálkodásának okait, történeti fejlődését és a mai helyzet jellemzőit vizsgálja. László Gyula pedig a lelkiismereti szabadság, a világnézeti nevelőmunka és a tudományos fejlődés szemszögéből elemzi az utóbbi évek hazai egyházi irodalmában érzékelhető értelmezési próbálkozásokat. Szörényi László, az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos kutatója Zaigmond Ferenc, a tankönyvíró munkásságát értékeli, a kunhegyesi centenáriumi ülésszakon elhangzott előadása közreadásával. Adamik Mária Város a város szélén című írása egyéni hangú, szociografikus képet villant fel a szolnoki gyer- /mekvárosban élő és dolgozó emberekről, s a mindennapi küzdelmekről. A Művészportrék sorozatban Nagy Gábort, a szolnoki Szigligeti Színház tagját mutatja be a folyóirat. Az írásból megismerhetjük a fiatal színművész eddigi pályáját, örömeit, de a színészhivatás küzdelmes oldalait is. Palá- gyi Béla írása a túrkevei grafikus. Bácskai Bertalan világát és ars poeticáját mutatja be. A fiatal alkotót a KISZ Szolnok megyei Bizottsága 1983-rban nívódíjjal jutalmazta. Az irodalmi rovat Jiárom Szolnok megyei költő: a KISZ nívódíjával kitüntetett törökszentmiklósi Dienes Eszter, a nyomdász Dudás Sándor és a pedagógus Baksán Mária verseiből közöl válogatást. A versekhez Csepeli Szabó Béla és Körmendi Lajos írt ajánlást. A folyóirat júniusi számát Bácskai Bertalan grafikái és Dede Géza fotója színesíti. Zenei élet A Jászberényi kamarazenekar hangversenye A szolnoki nyár első koncertjén, hétfőn a múzeumudvarban a Jászberényi kamarazenekar mutatkozott be. Műsorán a XVIII. századi olasz zenei barokk: Vivaldi, Boccherini és Pergolesi műveit hallhattuk. A 42 tagú amatőregyüttes tevékenységének fő területe a Jászság falvainak koncertellátása. A 21 tagú vonóskarban öt tanár muzsikál együtt diákokkal és a hangszeres zenét is művelő felnőttekkel. A fúvós szóla mokban is hasonló az összetétel : a szólamvezető tanár mellett legiobb növendéke ül. A Czeglédi Zoltán vezetésével mindössze másfél éve működő zenekar a Hűtőgépgyár támogatását élvezi de létezésének anyagi feltételeit a koncertek bevételéből is biztosítja. A vonóskar kíséretével Vivaldi két gordonkára írt versenyműve profiszintű előadásban hangzott el, Bényi Tibor és Nagy Róbert közép- iskolás korú vendégcsellisták közreműködésével. Gál Tamás karmester igen árnyalt, világos rajzú, oldott vezénylésmódja is ebben a műben kamatozhatott. Vi • valdi d-moll concerto grosso- jóban a zenekar indiszponált játékán — zavaró hangcsúszkák, disztonálás — megtört a karmesteri elképzelés, és a második tétel hegled űfe Zolájában áldozatul esett az zeneirodalom egyik legszebb dallama. A koncert második félidejében Czeglédi Zoltán vezényelt dinamikusan és alkalmazkodó kíséretre sarkallva együttesét. Boccherini B-dúr gordonkaversenyében a magával ragadó lendülettel és átéléssel játszó Bényi Tibor villantotta fel tehetségét, nagy közönségsikert aratva. A kíséretet a két oboával és két kürttel kibővített vonóskar látta el. A koncert legnagyobb vállalkozása Pergolesi Stabat Mater című oratóriuma — a szolnoki Bartók Béla Kamarakórus szólistáinak közreműködésével — az est legjobban sikerült együttes produkciójává nőtt. Az oratórium — tágabb értelemben — zenekarra és énekhangra komponált, koncertszerű előadásra szánt zenedráma, melynek témája éppúgy lehet vallási, mint világi tárgyú. A mindössze 26 évet élt Pergolesi — a nápolyi vígopera megteremtője — Stabat Matere érdekes ötvözete a világi és egyházi Jogantatáisú muzsikának: témája egyházi, stílusa a nápolyi operáé. Távol áll a magasztosságtól, az elmélyülő áhítattól: a XVIII. század emberének saját, őszinte hangján szól. A Szent Szűz fájdalma itt nem több, mint bármely operahősnő. vagy gyermekét vesz■ tett asszony szomorúsága. Tévedés lenne eev olyan stílusú előadás — van erre példa a lemezfelvételek között is — mely ebből az oratóriumból szabályos magasztos egyházi művet teremt. Bach értelmében metafizikussá teszi ezt a muzsikát. (A melódiában lélegző „profán” olasz vallásosságának az a hangja szól e műből, mely másfél száz év múltán Verdi Requiemjében zendül meg újra, megnőtt intenzitással és dúsabb színekben.) Czeglédi Zoltán karmester és Vájná Katalin karigazgató zenei felfogásmódjához és vérmérsékletéhez is közelebb áll a mű világi megközelítése. Így egy tempójában lendületes, hangulatában alapvetően lírikus előadás született, melyben ott lüktetett — kiváltképp a kórus megszólalásaiban — a golgotái tragédia feszültsége is. A lírikus operai hangvétel és a drámai kifejezésmód összeegyeztetésének szép példája volt a kóruson és zenekaron megszólaló Quis est homo tétel. A kórus végig magas színvonalon, szép hangon énekelt Törésmentes hosszú ívekkel formálta a lassú szakaszokban, s jól akcen- tuált szövegmondással és dinamikai fokozásokkal teremtett feszültséget az jmitatóri- kus szerkesztésű, élénk tempójú szakaszokban. A 13 tagú női kar vívőerős hangja jól megtöltötte a múzeumudvar remek akusztikai terét. Az oratórium áriáit Bálint Erika (szoprán) és Kovács Beatrix (alt) szólaltatták meg illúziókeltően. A Jászberényi kamarazenekar szolnoki bemutatkozó hangversenye is igazolta a zenekar létjogosultságát. Elindultak a zenekarrá válás útján. Még előfordul, hogy a játékosok nem eléggé érzékenyen reagálnak a karmesteri jelzésekre, s ilyenkor a differenciált dinamikára törekvés inkább csak látványban' — a karmester mozdulataiban — s nem hangzásban realizálódik. Az is előfordul, hogy a koncertmester — az e posztra feltétlenül legalkalmasabb Bujtás József — forrponton tartott játéka nem illeszkedik a karmester formakoncepciójába. A pontos ossz játékra törekvés azonban' érződik minden szólam munkájában legeredményesebben a vonósbasszusokon. Repertoárjuk szépen bővül, és ami igen fontos: lelkesedésük töretlen. Labáth Valéria A megyeszékhelyen Szandai Sándor szobrászművész emlékkiállítása — Vidovszky Béla szoborportréjának avatása Szandai Sándor szobrász- művész grafikáiból és kisplasztikáiból emlékkiállítást rendeznek július 1. és július 17. között Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthonban. A kiállítást július 1-én, pénteken délután 3 órakor Menyhért László nyitja meg, akinek a napokban lát napvilágot Szandai Sándor munkásságáról írott kismonográfiája. Szandai Sándor Munkácsy- dijas szobrászművész idén lenne nyolcvan esztendős. Gyermekkorát. a Szolnok melletti Szandaszőlősön töltötte, a szülőföldhöz kötődik a művésznév választása is. 1932-ben Szolnokon Reklám Kurír, majd Irodalmi Kurír címmel folyóiratot indított, amelyben a kor haladó írói, költői publikáltak. A lap betiltása után, kezdeti festészeti próbálkozásaival felhagyva szobrász lett. 1978-ban bekövetkezett haláláig számos hazai és külföldi kiállításon mutatta be munkáit. A Szolnoki Művésztelepen ugyancsak július 1-én, pénteken délelőtt 11 órakor avatják fel Vidovszky Béla festőművész szoborportréját, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, kiváló művész munkáját. Vidovszky Béla munkássága évtizedeken át a Szolnoki Művésztelephez kötődött. Idén születésének 100. évfordulójára emlékezünk. Szoborportréja felavatása után ebből az alkalomból emlék- kiállítás is nyílik munkáiból a művésztelep kollektív műtermében. __
