Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-31 / 180. szám
1983. JÚLIUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nyolcvanból harmadik lett Ifjú szolnoki fizikus a diákolimpián öttagó csapat utazott hazánkból Bukarestbe a nemzetközi diákolimpiára. Az ország öt legjobb ifjú fizikusa, köztük Szolnokról Gyu- ricza Béla, aki az idén érettségizett a Verseghy Ferenc Gimnáziumban, méghozzá kitűnő eredménnyel. — Hogyan készült a versenyre? — A középiskolai Matematikai Lapokban megjelent példákat oldottam meg és küldtem be. Az sem mellékes, hogy édesapám matematika-fizika szakos tanár és ő is segített nekem a felkészülésben. Igaz, csak az első időkben, azután nem is volt rá szükség, inkább egyedül szeretek bíbelődni a feladványokkal. Az idén, negyedikben, indultam az Országos Komplex Tanulmányi versenyen, ott negyedik lettem fizikából. így kerültem Budapestre és Esztergomba, ahol egy versenyre előkészítő táborban vehettem részt. Ott választottak ki bennünket a nemzetközi versenyre, a bukaresti Fizikai Diákolimpiára. — Hogyan zajlott le a vetélkedő? — Július ötödikétől tizennegyedikéig voltunk Romániában, és nemcsak a fővárosban. A verseny két fordulóban zajlott. Az elsőn elméleti feladatokat oldottunk meg, a másodikon pedig gyakorlati és mérési tesztek vártak ránk. Nehéz volt, alaposan megmozgatta az agyunkat... Tulajdonképpen nem számítottam ilyen jó eredményre, csak nagyon kíváncsi voltam rá, mennyit tudok, milyen a felkészültségem. Miután mi, versenyzők, megtettük a tőlünk telhetőt, a zsűri munkája következett — minket pedig elvittek Constanca mellé, a tengerpartra, egy kis, megérdemelt pihenésre. Három napot töltöttünk ott, amíg kijavították a csapatok dolgozatait. Tizenhat öttagú csapat volt a versenyen, nem csak a szocialista országok résztvevői. Az eredményhirdetésen kellemes meglepetés várta a magyar csapatot és külön engem: mi öten az ötödik helyen végeztünk, én pedig a nyolcvan résztvevő közül harmadik lettem az egyéni versenyben. — Gratulálok. S a közeljövő. ..? — Felvettek a budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karára, oda fogok járni a jövő évtől, mert most a nyár végén bevonulok katonának. .. A nyarat még igyekszem tartalmas pihenéssel eltölteni, kirándulással, vízilabdázással, ami a kedvenc sportom. Körmendi Judit Szépen magyarul — szépen emberül Tucat mint emberi mértékegység? t mm s üíú/utM A sláger: Ausztria és Olaszország ÚTIKÖNYV-NÉZŐBE M ■ \i ■ » A tucat köztudomásúlag nem egyéb, mint tizenkét darab valamely árucildcből vagy más tárgyból: zsebkendőből, dobozból, gombból, miegymásfból. Nem lehet hát kifogásunk a rádióriporter ellen, aki megelégedéssel jelenti, hogy a tavaszi ifjúsági napok programja „több tucat oldalt” tesz ki. Egy folyóiratban olvastuk, hogy évente két tucat könyv jelenik meg, amelyeket érdemes alaposan áttekinteni! Beszélünk és olvasunk azonban rosszallóan tucatáruról, más szóval bóvliról azaz nem valami finom minőségű áruról. De ismerünk tucatembereket is, akikről ugyancsak különösebb tisztelet nélkül szólunk, mert jelentéktelenek, semmiben ki nem emelkednek, átlagemberek. Így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy a tévé híradásából úgy értesültünk: „másfél tucat garázda elem ellen” indítottak eljárást. Valóban megérdemlik a hőbör- gők, hogy kellő megvetéssel említsük őket. De ártatlan gyerekek csoportjáról legfeljebb bizalmasan mondhatjuk azt, hogy „egy tucat gyerek játszik a tisztáson”. Nem szívesen hallottuk azonban a tévében egy tisztviselőtől a megnyugtató hírt: „több tucat gyerek került családi körbe”. Egy kissé stílustalan fogalmazásmód, nem szeretjük, ha gyermekeinket tucattal mérik. Azt pedig már bántónak érezzük, ha azt olvassuk, hogy „évente sok tucatnyian vesztik életüket a légcsőbe csúszott idegen testtől, amely elzárja a levegő útját”. Szinte már kegyeLetsértés, ha az igazságos harcnak — mint a tévében hallottuk — „több tucat áldozata van”. Bennünket, hallgatókat sem igen tisztelnek meg, amikor egy erősítőberendezésről szólva a tévében „több tucat hallgató ellátásáról” tettek említést. Tapintatlan stílus ez. A hallgató okkal érezheti magát sértve az újságírók nevében, ha a tudósító azt jelenti, hogy „több mint egy tucat újságíró” vett részt a Parlamentben a kitüntetési ünnepélyen. A tudományos kutatók nevében tiltakozom magamban, amikor egy könyvismertetésben azt olvasom, hogy a szerző „fél tucat magyar retorikust ismertet”. Nem hiszem, hogy a nők örömmel fogadták volna azt a híradást, amely szerint „az egyik teremben vagy tucatnyi lány, fiatalasszony szorgalmasan veri az írógépet”. S végül mint olvasó hábo- rogtam azon, hogy a kritikus egy irodalomtörténeti munkát ismertetve a fejezetekben felsorolt szerzők listáinak olvastán azzal vádolja a szerzőt, hogy csak úgy „sodorja- pörgeti az írókat, költőket. Tucatjával.” A tapintat elemi követelményének szellemében legalább az ártatlanul elpusztuló, a szolgáltatásra várakozó, a dolgozó, a kutató, az alkotó embert tiszteljük meg a megvető, a becsmérlő vagy éppen megszégyenítő „tucat” stílustalan jelző helyett a legalább közömbös néhány, több, számos, nagyszámú stb. szavak valamelyikével. Az emberség nevében joggal kérhetjük felebarátunktól, hogy ne a darabszemlélet alapján vegyenek számba bennünket. Szende Aladár Újabb „kalandozások” tizenéveseknek Szolnokon a megyei könyvtár gyermekkönyvtárában augusztus 1-én, hétfőn délelőtt 10 órától várja az érdeklődőket a Kalandozás az ismeretek birodalmában című sorozat következő előadása. A fiatalok az élővilágról, az ember és a természet kapcsolatáról beszélgethetnek Kántor György erdőmérnökkel. Ezen a napon este 8-tól 10 óráig ismét lehetőség nyílik távcsöves égbolt-megfigyelésre a TIT Jubileum téri csillagvizsgálójában. A Kalandozás szárazon és vízen sorozat keretében pedig újabb kirándulást szerveznek Szolnok környékére augusztus 6-án, szombaton. A túrakedvelőket reggel 8 órára várják az úttörőházba. Ki miben tudós? Matematikából és történelemből Ismét megrendezik: a Ki miben tudós? vetélkedőt: a Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Televízió közös rendezvényén az 1983—84-es tanévben matematikai és történelmi ismereteikről adnak számot a középiskolák harmadik és negyedik osztályos tanulói. A vetélkedő — amelyre szeptember 30-ig lehet jelentkezni — első szakaszában a helyi versenyeket rendezik meg, innét iskolánként 2—2 versenyző kerül á megyei, illetve a fővárosi versenyek mezőnyébe. A megyei rendezvények első öt játékosának dolgozata jut majd az országos tantárgyi versenybizottság elé, amely a legjobb hatvan diákot hívja meg az országos verseny első, írásbeli fordulójára. Az ezt követő szóbeli vizsgán tiztenhatan rajtolhatnak, s innen nyolcán kerülnek a televízió nyilvánossága előtt zajló döntőbe — a tervek szerint a jövő esztendő februárjában. A Ki miben tudós? történelemvetélkedő első négy helyezettje a szaktárgyból, a matematikaverseny legsikeresebb négy szereplője a matematika mellett fizikából vagy kémiából is mentesül a felvételi vizsga alól. 10. Egyszer azt olvasták az egyik ponyvaregényben, hogy egy bizonyos Big Bili, ha ráfogták a pisztolyt, s meg kellett adnia magát, még ebben a lehetetlen helyzetben sem nyugodott bele a vereségbe: ilyenkor egy óvatlan pillanatban az ellenfele lábára vetette magát, megtekerte a bokáját, harcképtelenné tette. Régebben el is játszották már ezt a figurát, ha sikerült — sikerült. ha nem sikerült, akkor is jót nevettek Big Bili ötletén, de most azért más a helyzet, nem csak azért, mert az ellenfeleknél nincs pisztoly, hanem azért is mert olyan erős az a két tanyasi, hogy úgysem tudnák a földre tepemi őket. Egyáltalán nem volt tanácsos közel kerülni hozzájuk. A görögkatolikusok nem értettek semmit, sohasem hallottak Big Biliről, ők csak azt tapasztalták, hogy két élhetetlen verekedővel van dolguk, akkor ütik szájon őket, amikor akarják. Most mégis megijedtek egy pillanatra, mert a két jóbarátnak sikerült lecsatolnia a nadrágszíjat. Arra nem gondolhattak, hogy ez lenne Utazunk télen, nyáron, őszszel és tavasszal, gépkocsival és repülőgéppel, nyugatra és keletre, kitágult a világ körülöttünk. Sátrat verünk és „hideget” eszünk, vagy szállodában alszunk és ízlelgetjük a külföldi gasztronómia csodáit, kinek mire telik. Az azonban csaknem bizonyos, hogy jó túrista nem indul el útikönyv nélkül.. Hasznos utitársak, mindent tudnak arról az országról, amelynek felfedezésére az utazó elindul. Az utazó keresi is őket, könyvesboltokban és könyvtárakban, előj egyezteti, sorban áll értük, ugyanis nem mindig kaphatók. — Vagy éppen nem az kapható, amire szüksége lenne a vásárlónak — mondja Hangodi Jánosné, a szolnoki Szigligeti könyvesbolt vezetője. — Hiába kopogtatnak például csehszlovákiai és romániai útikönyvért, ezek nem kaphatók. Megjelent viszont a Törökországról szóló könyv, noha ez iránt évekkel ezelőtt volt nagyobb érdeklődés. Idén Ausztria és Olaszország a sláger, ez talán azt is jelzi, hogy ezek az országok a korábbinál az a bizonyos Big Bili figura, annyiszor hallottak a vásárok és a bálok nagy nad- rágszíjas verekedéseiről, hogy tudták, mire számíthatnak. Nekik meg nincs nadrágszíjuk, madzaggal erősítették a derekukra*a nadrágot, s hiába erősebbek, ezzel az új fegyverrel még elzavarják őket. Most már a görögkatoliku- sok vártak; hogyan is támad majd a két fiú? Elszánták magukat, elfutni nem fognak, kipróbálják még az utolsó, ám korántsem ismeretlen módszert: elkapni az ellenfél haját, hogy így teperjék le a földre Ez már nem sikerülhetett, mert Neviczky úgy vágta fejbe egyiküket, hogy annak a homlokáról levágódott a csat az orra hegyére, és egy darabka húst kiszakított belőle. A többiek, a verekedést egykedvűen (vég'igbá-» mulók közül, valaki, látván, hogy megfordult a kocka, s a nadrágszíjjal verekedők felülkerekednek, arra biztatta, hogy vágjon a 6zeme közé még egyszer a tanyasi fiúnak, de már nem fogadhatta meg a tanácsot, mert elterült a földön, tenyerét az orrára tapasztotta, úgy ordította: több turistát vonzanak. Visz- szaesett a jugoszláviai és a bulgáriai útikönyvek iránti kereslet. A nagy beadekerek mellett a kis Panoráma sorozat is kelendő, ennek egy-egy kötete egy-egy várossal, tájegységgel ismerteti meg az olvasót. Sokan vásárolják a Világjárók című sorozatban megjelent utileírásokat is. Vannak vásárlóink, akik gyűjtik az útikönyveket, ha nem is utaznak túl gyakran, ezekből ismerkednek meg távoli országokkal, tájakkal. — Nyilván a térképek is kelendőek. — Azok lennének, ha kaphatók volnának, de a kínálat sajnos nagyon hiányos. Ugyanúgy, mint a könyvek esetében, Olaszország és Ausztria térképét keresik leginkább, de csakúgy hiába, mint az NSZK és az NDK autós térképét. Turistatérképeink kínálata még hiányosabb. Most csupán a Pilis, a Bakony és a Gerecse kapható, noha a Bükk-hegység turistatérképe lenne a legkelendőbb. Utiszótárunk pedig egyáltalán nincs. Ezek a kis szótárak pedig tartalmazzák azokat a legfontosabb kifejezéseket, amelyekkel a nyel— Levágták az orromat! Csak lassan szedte össze magát, aztán rohant a szekérhez. A másik futott utána, levetette az ingét, és tartotta magasan a suhogó nadrágszíj elé, közben felkapta bakancsát is, úgy loholt az induló szekér után. — Legalább többet nem kezdenek ki velünk — nézett utánuk Kerczák, majd négykézíábra ereszkedett, és véres-maszatos arcát a kubik letaposott füvébe törölte. Megkeresték a labdát a kukoricásban, s mivel lassan beesteledett, a többi fiú hazament, ketten maradtak a kubikban. Elhatározták, hogy elmennek az állomásra, hogy ott a kerekes kútnál megmosakodjanak. Volt idejük, este akkor mentek haza. amikor akartak. Az anyjuk nem szólt semmit, mert megmagyarázták otthon: csak éjszaka lophatnak úgy, hogy senki nem veszi észre őket. A legbiztonságosabban a sötétben csúszkálhatnak a határban, az erdőkben, s ami eléjük kerül, s aminek értelme van, elemelik, otthon aztán már köny- nyen eltüntethetik, mostanában egvre kevesebb idegen ember jön a faluba, házkutatást is alig tartanak, néhány túlbuzgó idegen tüsténkedik csak, de ez már aranyélet a régi évekhez képest. Valami összeesküvésről: beszélnek, embereket hoz- nak-visznék a tanácsházára meg a járásra, fegyveres ösz- szeesküvést emlegetnek, de ennek! (semmi köze nincs azokhoz a lopásokhoz, amivet nem beszélő turista is elboldogulhat az idegen országokban. Kézenfekvő; amit nem kapok meg a könyvesboltban, talán megtalálom a könyv- tárbaií: Többnyire ki tudjuk elégíteni azoknak az igényeit, akik nálunk keresnek útikönyveket — mondja Dankó- né Szabó Edit, a megyei könyvtár munkatársa. — Igaz, előfordul, hogy várni kell egy-egy kiadványra, de ez két hétnél soha nem hosz- szabb idő. Elsősorban a környező szocialista országok útikönyveit kölcsönzik az olvasók, de idén például a Görögországról szóló könyvért volt a legnagyobb sorbanál- lás. Az útikönyvek szezonja egyébként még tavasszal elkezdődik és októberig szinte valamennyi közkézen forog. A könyvtár minden megjelent beadekerrel rendelkezik, általában 7—8 kölcsönözhető van egy-egyből. Térképeket is kölcsönzünk itt is, és a gyermekkönyvtárban is. Ezek nyaranként keveset pihennek a polcokon. _ Fotó: — dg — két a két fiúval együtt a fél falu művel. Mindenki úgy tett. mintha nem tudna a másikról, az érdekelte csak. hogy nyugodtan lophasson azt, amire éppen szüksége van: nyáron is tüzelnek, fára szükség van. Kis nyárikomdia, ilyen-olvan rossz ólakat állítanak fel... hova bújjon az aprójószág?, oda is kell fát szerezni — ezért hát fát loptak a legtöbben. Kerczák és Neviczky azonban gyakran megfordult az állomáson is, jól ismerték Holocsákot, az állomásfőnököt, aki időnként hajlandó lecsukni a szemét, ha feltörik a vagonokat, meg felfeszítik a terményraktár ajtaját, s módjával, hogy ne lehessen első pillantásra észrevenni a hiányt, egy-egy • félzsák terménnyel hazaszaladnak a kertek alatt. Könnyű is volt a helyzetük, mert Holocsák az utolsó vonatnál, este tíz óra tájban már részegen lóbálta jelzőlámpáját, aztán hajnali négyig aludt a szobájában, az íróasztalon. Az állomáson a kútnál gatyára vetkőztek, homokkal lesúrolták a kezüket, a lábukat, a kerekes kútnál találtak egy rossz csorba vödröt is1, teleengedték, és belenyomták égő arcukat, ujjuk hegyével tapogatták, simogatták a görögkatolikusoktól kapott sebeket, amelyekről tudták, hogv másnap reggelre alig látszik majd belőlük valami. (Folytatlak) T I Balázs József: ÁNCISKOLA
