Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-28 / 177. szám
1983. JÚLIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A sablonok a betonelemek kiöntésére várnak A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat poligon- üzemének fő profilja a lakáselemek gyártása. Ebben az évben 300 lakás elemeinek elkészítését tervezték az üzem dolgozói, a termelési érték így várhatóan 40—50 millió forint lesz. A lakáselemen kívül még igen sok egyedi megrendelést is vállalnak, például részt vettek a Szolnoki Papírgyár rekonstrukciós építésében, ahová falpaneleket gyártottak. A vasszerkezetet szerelik, amely erősíti majd a beton- falat Fotó: T. Z. A halászmester A végeláthatatlan víztükör szinte mozdulatlan a tikkasztó kánikulában. Csak az időnként meglibbenő enyhe szellő és egy-egy hal vidám fickándozása fodrozza meg rövid időre a víz színét. Ti- Szasüly honori részén 230 hektár halastó terül el. A más célra aligha alkalmas szikes terület tavaly alakult át termővé, azzal, hogy elkészült a Palotási Állami Gazdaság tógazdasága, új halastórendszere. A nem kis költséggel kiépített és feltöltött tóban — az idén először — vegyes halfajokat, amurt, pettyes és fehér busát, pikkelyes tükörpontyot, harcsát telepítettek, de keveredett közéjük némi süllő is, ami az egyjik legfinomabb ízű halfajta. A halak birodalmát két négylábú őr védi. A termetesebb fekete puli és a tekintélyt parancsoló németjuhász szinte kórusban kezd éktelen csaholásba, amikor a gazdaság szolgálati faháza felé közelítünk. A „duó” könyörtelen jelzésére a gátoldal felől egy napbarnította arcú, gyér hajú férfi jelenik meg, könnyed öltözékben, rövid kockás ingujjban és kempingnadrágban. — Csörögi József halászmester vagyok! — mutatkozik be és barátságosan nyújtja vaskos jobbját. Árnyasabb helyre invitál. Beszélgetünk. — Mi a feladata egy halászmesternek a halak birodalmában? — Heten dolgozunk á honori halászterületen. A halászmester teendője, hogy felügyeljen a vizek mentén, részt vegyen az irányítás munkájában. A haltenyésztés szakmai hozzáértést, körültekintő gondosságot igényel, ha azt akarjuk, hogy több, jobb legyen a halhúsellátás, kamatozzon a befektetés, a ráfordított munka. A beszélgetésünkbe távolabbról motor zaja vegyül. Felmegyünk a száraz gyommal benőtt gát tetejére. A víz partján lévő takarmánytároló sárga tartályától éppen ekkor indul útnak az etetőladik. A motoros jármű méltóságteljes lassúsággal halad, időnként leáll, kinyitja zsilipjét, és automatikusan kiereszti az eleséget, majd továbbmegy. — 230 hektáros területre naponta 15—20 tonna takarmányt adagolunk ki — folytatja az ismertetést. Egy-egy idényben nem kevesebb, mint 250—300 vagon eleséget igényel a hálállomány. Közben figyelem az alföldi nyár kánikulai színét, a vizet, a természetet. Sebesröptű nagyobb madár húz el a közelünkben, majd „di- rektbe” kapcsolva csap á vízbe. — Kárókatona volt! — jegyzi meg a mester, aki úgy ismeri a természetet, mint a tenyerét. — Sajnos elég sok kárt okoz nekünk ez a szárnyas. Legfontosabb tápláléka a hal ivadék, száz méter magasból is villámgyorsan lecsap a vízre. A víz alatt, a meder fenekén is nagy sebességgel halad. Egykettőre megtömi a begyét, képes egyszerre két-három kiló zsákmányt is magával vinni. Ilyenkor terhével valósággal „cammog” a levegőben. — Hogyan tudnak ellene védekezni ? — Nehezen. A kárókatona ugyanis védett madár, öt éve alig egy-kettőt lehetett látni ezen a vidéken, most azonban számuk a félezret is meghaladja. Különösen a ti- szasülyi öreg nyárfás erdőben tanyázik nagy számban, itt telel át, á kiirtott varjak helyét foglalta el. Ágyúdörrenés hallatszik. — A vadriasztó ágyú! — mutat a hang irányába —, ráért azért valahogy mégiscsak védekezni kell a kárókatona ellen. Két karbidos vadriasztó ágyút vásároltunk a kunmadarasi szövetkezettől. Ezek közül az egyik működik, a másik sajnos ritkábban, amióta megvettük, valami hibája van. A dur- rogtatás egyébként a másik leselkedő „zsivány”, a sirály ellen is hatásos eszköz. A jellegzetes vízimadár főleg az egynyaras halakat és az előnevelt ivadékokat dézsmálja A gátról távolabb tekintve kecses testű kis kócsagokat pillantok meg. A fehér tollazatú, hosszú cső- rű víziszárnyasok közvetlenül a partoldal mentén leselkednek a víztükörre, ezúttal bizonyára nem éhesek, mert szánté mozdulatlanul élvezik a nyári napsütést, nincs ínyükre a zsákmány utáni cserkészés. — Hogyan lesz valakiből halász, illetve halászmester? — Ügy is mondhatnám, hogy halászdinasztia tagja vagyok. Édesapám, aki 73 éves, a szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz nyugdíjasa. Én 1952-ben jegyeztem el magam — ha lehet így mondani — ezzel a mesterséggel. Az elméleti és a gyakorlati ismeretek megszerzése után lettem halászmester. Több mint három évtized óta járok nap mint nap a motor- kerékpáromon a munkahelyemre és vissza, télen, nyáron, 50 éves koromra a reumával is sikerült megismerkednem. Búcsúzóul arra kérem, árulja el, szereti-e á halat, s ha igen, hogyan készül bográcsban az igazi tiszai halászlé? — A halat nagyon szeretem, akár minden nap is megeszem. Halpaprikásre- ceptem pedig a következő: — Vegyünk két kiló pontyot, tisztítsuk meg, lehetőleg filézzük ki. A bográcsba tegyür% zsírt, vöröshagymát. Amikor megpirult, tegyük bele a halat, zöldpaprikát, paradicsomot. Fűszerként háromfajta szegedi édes, illetve csípős paprikát, fokhagymát, ízlés szerint borsot. Kitűnő ízt kölcsönöz egy-két kiskanál delikát. Amikor csendes tűznél megfő, egykét evőkanál tejföllel is ízesíthető. Kitűnő csemege. — endrész — A bújtatott létszám ellenszere RzÉszt Komszsmol küldöttsége megyénkben Hétfőn Leonyid Szavinnak, az Észt Komszomol KB másodtitkárának vezetésével háromtagú delegáció érkezett a megyénkbe, hogy tanulmányozza a községi KISZ-szervezetek munkáját. A küldöttséget tegnap délelőtt a megyei pártbizottság székházában fogadta Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára. A találkozón eszmecserét folytattak a pártirányítás tapasztalatairól, a fiatalok helyzetéről, és azokról az időszerű kérdésekről, amelyek a ma tizen- és huszonéveseit foglalkoztatják. Faluszociológlal kongresszus Magyar alelnök Tegnap Budapesten, a Kertészeti Egyetemen folytatta munkáját a XII. európai faluszociológiai kongresz- szus. A tanácskozás harmadik napján a szociológusok, a településtudományi szakemberek munkabizottságai üléseken cseréltek; véleményt a kongresszus előadásain felvetett kérdésekről. Késő délután a Kertészeti Egyetemen tartották az Európai Faluszociológiai Társaság közgyűlését, amelyen jelentést fogadtak el a társaság elmúlt kétéves tevékenységéről. A közgyűlésen újjá-, választották az Európai Faluszociológiai Társaság vezető tisztségviselőit: az elnök az angol Howard Newby, az alelnök Vágvölgyi András, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének tudományos főmunkatársa lett. Új Rába-eke Űj taggal bővült a Rába mezőgazdasági munkagépcsalád: még ebben a negyedévben megkezdik a Győri Rába Gyár mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárában a változtatható fogásszélességű ekék sorozat- gyártását. Az öt—hat vasú ekék munkaszélessége 213 és 353 centiméter között állítható, az ekefejek fogásszélességét munka közben a vezetőfülkéből módosíthatja a traktoros. E műszaki megoldásnak nagy előnye, hogy a traktor vonóképességét optimálisan tudják kihasználni, ezzel növekszik a szántási teljesítmény. A legnagyobb szántási mélység 30,5 centiméter. Az új, nagy teljesítményű ekéket nemcsak a Rába-erő- gépek tudják vontatni, hanem a Zetor 160-as és a T— 150-es traktorok is. Az irodai munkákat általánosan bevett kifejezéssel nemtermelő tevékenységnek nevezzük, holott ha jobban belegondolunk, bármiféle termelő tevékenység igen rövid időn belül lehetetlenné válna, ha az irányításhoz szükséges információkat, adatokat az úgynevezett nemtermelő dolgozók nem dolgoznák fel, nem tartanák rendben. Senki sem tudná, mi, hol található a raktárban, mennyi van belőle, az egyes részegységekből mennyit és mikorra kell gyártani, és a termelő dolgozókat bizonyára érzékenyen érintené, ha az irodisták nem számítanák ki a fizetésüket. Az elvégzendő irodai munkák mennyisége a termelés növekedésével országszerte egyre emelkedik, de terme-' lékenysége a század eleje óta lényegében nem nőtt. Hogy az irodai munkák mennyiségének növekedése ne járjon együtt az irodai létszám eddigi ütemű növekedésével, egyetlen kiút van: a munkák gépesítésének és automatizálásának szorgalmazása. Erre a mikroelektronika és a számítás- technika fejlődésének eredményeképpen létrejött eszközök ma módot nyújtanak. Akárcsak több nyugati országban, nálunk is kevés gondot fordítottak az irodai munkák gépesítésére. S minthogy az irodák létszáma nőttön-nőtt, különböző adminisztratív intézkedésekkel próbáltak gátat vetni ennek a folyamatnak: létszámstopot rendeltek el, megtiltották, hogy új embert vegyenek fel a kilépők, illetve nyugdíjba vonulók helyébe stb. Csakhogy ezek a törekvések nem jártak sikerrel. Ezért ma is mintegy félmillió ember foglalkozik ügyviteli teendőkkel, teljes munkaidőben, további 200 ezer pedig részmunka- időben. S nem beszéltünk még a műhelyek munkásál- lományába sorolt bujtatott adminisztrátorokról, meg arról, még így is kevés a kisegítő erő, ezért sok magas képzettségű szakember kénytelen olyan papírmunkára fecsérelni a drága munkaideje tetemes részét, amit mások is el tudnának végezni helyette. Ma már a legtöbben belátják : a jó nyilvántartás, a magas színvonalú adatfeldolgozás, csoportosítás nélkülözhetetlen, Ezek nélkül ugyanis nem lehet kellően megalapozni a vezetői döntéseket. Gyakorivá válhat a rögtönzés, kapkodás, stb. aminek végső fokon persze a termelés látja a kárát. Ezért üdvözölték sokan nálunk is a mikroelektronikát, a számítástechnikát, mondván: a technika talán megoldja végre ezt a nagy problémát. A borúlátó hajlamúak joggal vethetik a szememre, hogy komputereket emlegetek, hiszen sok helyen még a legegyszerűbb mechanikus írógépekből sincs elegendő. Az irodai középgépek gyártása is teljesen megoldatlan hazánkban, annak ellenére, hogy évi néhány ezres igény lenne irántuk. A továbblépést nem lehet oly módon elképzelni, hogy sürgősen nekiállunk az eddig elmaradt mechanikus irodai középgépek pótlásának, mivel ezek gyártása mindenütt megszűnik. Ma már csak a mikroelektronikát alkalmazó gépeknek van jövője. A 3—4 éven belül elavuló elektromechanikus könyvelő és számlázó berendezéseket is ilyenekre kell majd kicserélni. , Milyen újdonságokat hoz majd a mikroelektronika? A legszembetűnőbb az úgynevezett szövegfeldolgozó berendezések megjelenése. Ezeken lehetséges az egyes dokumentumokban, szerződésekben, leírásokban csak a változó részeket, vagy az elírásokat kijavítani, utána a gép az egész dokumentumot automatikusan elkészíti. Gondoljunk csak bele, mekkora előny, ha mondjuk egy 30 oldalas beszámoló jelentést 4—5 mondatnyi bekezdés beszúrása miatt nem kell a gépírónőnek újra — elejétől végig — átgépelnie, a főnöknek pedig elég csak a változott részeket ellenőrizni, hiszen a többi részbe nem csúszhat be véletlen elírás. És végül nem utolsó az a szempont, 'hogy a mikroszámítógépek, elektronikai berendezések gyártásában hazánk sokkal jobban áll, mint a finommechanikai, vagy elektromechanikai berendezések területén, és így az igényeket hazai forrásból elégíthetnénk ki. Erről tanúskodik például az Org- technik nevű kiállítás, amit a múlt év novemberében rendeztek meg’ a Budai Várban. E bemutatón nagy számban láthattunk olyan korszerű gépeket, amelyeket még ebben az évben sorozatban gyártanak Magyarországon és a környező szocialista országokban. Ugyancsak sokat ígér a Számítástechnikai Koordinációs Intézet és a Videoton személyi számítógépe, amely szöveget szerkeszt, számláz, ellenőrzi miképp gazdálkodnak a rugalmas munkaidővel, stb. Hasonlóra képes a Telefongyár intelligens terminál nevű berendezése is. Biztató kezdeményezésekben tehát nincs hiány, most már 'csak arra van szükség, hogy a hivatalok, intézmények éljenek ezekkel a lehetőségekkel. S. K. i Szalmabálázás. Felvételünk a Jászsági Állami Gazdaságban készült
