Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
10 Szolnok megye múltjából 1983. JÚLIUS 23. Szolnok megye, 1947 júniusa Hároméves terv az egészségügyi hálózat újjáépítésére Szolnok megye alispánja 1947. június 16-án jelentést készített a megye helyzetéről. A ma már történelmi dokumentum a megye ügyforgalmáról és fontosabb eseményeiről tudósított. Különösen értékesek az alis- páni jelentések az egészségügyre vonatkozó részei, ugyanis gazdag adatokat közölnek Szolnok megye egészségügyi ellátottságáról. 1947-ben Szolnok megyében a természetes szaporodás arányszáma az országos átlagnál kedvezőbb volt. A csecsemőhalandóság erre az időre 16%-ról 10%-ra csökkent. Három kiütéses tífuszos megbetegedést észleltek. A járvány megakadályozására nagyszabású tetvetlenítő akciót indítottak. 1947 februárjában Kenderesen 54 lakos betegedett meg hastífuszban a fertőzött ivóvíz- tőit Nagyszámú megbetegedést okozott a vörheny, a diphteria és a szamárköhögés. Áprilisban és májusban kanyaró járvány volnult át a megyén. ..Egészségvédelem terén a vármegye területén működő 34 egészségvédelmi körben tanácsadásokat tartottak, és a körökben működő 41 védőnő ez idő alatt családlátogatásokat végzett. Hat tüdő- és Nemibeteggon- dozó Intézet működött március elején, ezekhez csatlakozott a május hóban megnyílt (töitökszentmiklósi Tüdőgondozó. A vármegye területén 1800 menhelyi kibe lyezett gyermek van. Fenti időszak alatt 8 helyen folyt gyermekétkeztetés, amelyen 1000-en felüli gyermek vett részt... Meg kell emlékeznem az MNDSZ egészségügyi falu- járó csoportjáról, amely felszerelt autójával május hó folyamán 14 községet látogatott meg és ott több mint 10 000 személyt vizsgált át és nagymennyiségű egészségügyi anyagot, gyógyszert, szappant, cukrot osztott szét. A vármegye valamennyi községe közegészségügyi bizottságokon keresztül elkészítette egészségügyi újjáépítési hároméves tervét. E tervek összehangolása ä megyei terv kiformálása moot van folyamatban Ennek során a vármegye a demokratikus egészségpolitika e°yik mintamegyéjévé válik. Szolnokon a már épülő 300 ágyas tüdőbetegkórház, a szolnoki, karcagi közkórházak kibővítése. Szolnokon O. K. I. vizsgálóállomás és központi laboratórium létesítése, a vármegye egész lakosságának ernyő' fényképező eljárással tüdőbetegségre való teljes átvizsgálása, a még nem működő három járási tüdőbeteggondozó intézet működésibe állítása, a járási egészségvédelmi központok kiépítése, valameny- nyi városban és járási központban mentőállomás létesítése, az egészségügyi hároméves terv központi intézkedései. Párhuzamosan ezzei a községek egészségvédő’mének kiépítése, a vízellátás javítása, fürdők, napköziotlhoiiok létesítése, tervszerű iskolai és iskolánkívüli egészségügyi nevelés biztosítják a vármegye egészségügyi fejlődését”. A jelentés .vonatkozó részének második felében hosz- szasan taglalja a szolnoki kórház helyzetét, mely már akkor is a megye legnagyobb közegészségügyi intézménye volt. „A közkórház a háború előtt hivatalosan 275 ággyal működött, valójában azonban 220 beteget tudott felvenni, mert az előbbi ágylétszámban az alkalmazottak részére használt ágyakat is beszámították. A ... kórházat 1944 szeptemberében kiürítették. Ágyakat ugyan nem vittek el, ellenben elvitték az épülőben lévő új sebészeti épület részére mái megvett és felhalmozott anyagokat. így többek között 2 teljes műtőfelszerelést, 3000 darab lepedőt, 408 darab orvosi köpenyt és 1800 egyéb fehérneműt, valamint 6 láda mosó és 2500 darab lanolin kézmosó szappant... Kórházunkat a Szolnok körül folyó változó harcok sem kímélték meg, egyrészt több belövóst kapott, másrészt állandó betegelhelyezési helye volt az itt átvonuló német és orosz csapatoknak Ennek dacára a közkórház változatlanul tovább működött a pincében elhelyezett 26 ággyal. A pincéből 1945 áprilisában került fel, amikor csupán hatvan ágya* tudott biztosítani a betegek elhelyezésére, amelyből 24 ágy a helybeli bábaképző intézet osztályaként működött. T. i. az 1944-es júniusi bombázáskor a báhaképzöt telitalálat érte, az épület használhatatlanná vált, s kénytelen volt a közkórházba áttelepedni. A jelentés részletesen taglalja a kórház újjáépítését, felsorolja a Szolnokra került orvosokat, és rögzíti azokat a célokat, amelyeket a három éves terv során el akarnak érni. Ezek pedig a következők: „A kormány által létrehívott 3 éves terv keretében az új épületek teljes befejezése és a betegellátás szolgálatába való állítása a célunk, amellyel kapcsolatban az új épület földszintjén nyerne elhelyezést 50 ágy- gyal a gyermekosztály, i. emeletén 80 ággyal a belgyógyászat és Rtg laboratórium, II. emeleten 80 ággyal a sebészet és a hozzá tartozó műtők, a III. emeleten 50 ággyal külön szobák és gennyes sebészeti osztály. A jelenlegi! belgyógyászati régi épületben pedig a pincéből felhoznánk a bőrosztályt, ami szintén 50 ágyas lenne és a sebészeti épület helyiségében 20 ágyas fül-, orr- gégeosztályt, valamint 20 ágyas szemészeti osztályt óhajtunk elhelyezni. A félbemaradt új fertőző osztályon 50 ágyas fertőző betegek, vegyesen gyermek és felnőtt fertőzők, a régi fertőző osztályon pedig apaca elhelyezési lakás. A régi elmeosztály épületében új 40 ágyas ideg- és elmeosztály, valamint isolált személyzeti lakás lenne elhelyezendő. — 1950 év végére tehát 530 ágy szolgálna a beteg ellátás céljára beállítható, természetesen ennek megfelelő személyzeti létszám kibővítésével. ami 9 főorvost, 15 sebészorvost, 12 tisztviselőt és 115 egyéb személyzeti létszámot jelent.” Dr. Selmeczi László Púpos hátú, foszló béig Karcagi kenyér a debreceni piacon Ki ne hallotta volna hírét a karcagi kenyérnek? Ha valahonnan, az ország távolabbi vidékéről vendég érkezik Karcagra, és asztalra kerül a magas, púpos hátú, foszlós bélű, sárkemencében sült kenyér, nem marad el az elismerés a vendég részéről. Pedig ha valaki Karcagon utazik kereszt®, vajmi keveset lát a vonat ablakából. Gyérfüvű legelők, szikhátak, fátlan tanyák, ritka búzák és fonnyadt kukoricatáblák suhannak tova, csak néhol csillog a víz a rizsföldeken, boldogabb jövőt ígérve \a Kunság népének. Az ilyen szemlélődő el sem hinné talán;, hogy ezen a tengersík rónán terem az ország legjobb minőségű búzája; ebből a búzából sül a legfinomabb kenyér. (A karcagi parasztember régóta tudja ezt, és büszke is erre. Arra törekedett, hogy hasznot lásson ebből: kiváló termelvényét megfelelő piacon értékesítse. így került el a maga termelte búza és a felesége sütötte kenyér Debrecenbe, ahol a kenyérpiacon — régi nevén Dégenfeld téren (ma Tótfalusi tér) — árulták a karcagi kenyeret, a XVIII. század végétől a múlt század közepéig, amíg a vonatszáülítás meg nem indult. Gazdag néphagyomány őrzi emlékét, hogy voltak családok Karcagon, amelyek kenyérsütögetéssel és ke- nyér&^állítással foglalkoztak. Ezek kizárólag termelők voltak, és a kenyérsütögetés, valamint annak Debrecenbe szállítása apáról fiúra öröklődött egy családon belül, mint valamely mesterség. Sőt olyan eset is előfordult, hogy a fiatalokat úgy házasították össze, hogy a kenyérsütögetés folytatása biztosítva legyen. Ilyen kenyérsütögető család volt ezelőtt 150— 160 esztendővel a V. Balogh Péteré, majd leszármazottaié, egészen a múlt századi második harmadáig, így a V. Balogh Péter veje, Csombordi Bálint, ennek mostohafia, Csombordi András, ennek oldalági leszármazottai, Má- tyus András és felesége, Oláh Sára, valamint Mátyus Péter és neje, Szabó Mária. A kenyérsütögetés főleg téli foglalkozás volt; míg a dologidő be nem jött, mindig hordták. Maga a kenyér készítése, minősége alig különbözött mai formájától. Sárkemencében s'ült, szalmával vagy náddal fűtöttek neki, ugyanúgy dagasztották, szakították, csak valamivel nagyobb volt a kenyér (8—10 kiló), és szélmalomban őrölték a lisztjét. Sütöttek a rendes nagyságú kenyéren kívül cipókalácsot is. Ez általában kilónyi súlyú voLt, s azért nevezték cipókalácsnak, mert 0-ás lisztből kovésziéből készült. Mikor kisült a kenyér, nagy ponyvát terítettek a szekérderékba, úgy rakták rá a kenyeret, a kenyerek közé pedig réti szénát raktak, hogy ne törjön, ne rázódjon a hosszú úton. Végül pedig ekhót szereltek a szekérre, hogy esőtől, hótól, meg úti portól védve legyen a szállítmány. Ekhós szekereik elé jó lovakat fogtak. Kellett is, mert reggel már mindig Debrecenben voltak. Pedig nagy ám az út addig! Ütközben betyárok támadhattak' rájuk, ezeket lekenyerezték, adtak nekik egy-egy kenyeret, s akkor biztonságban mehettek tovább. Sőt, a támadók el is kísérték őket, hogy ne legyen bántódásuk az út hátralévő részén. Debrecennek nagy volt a felvásárlóereje. Nemcsak Karcagról, hanem Földesről, Hajdúszoboszlóról; s talán más, közelebbi falvakról, városokról is vittel^ oda kenyeret. Amíg azonban a karcagi szekerek rakománya el nem fogyott, más falu vagy város kenyere nem kellett a vevőknek. A kenyéren kívül a karcagi mézes is nagy sikert aratott Debrecen piacán. A debreceni mézeskalácsosok ellesték a karcagi mintákat, s úgy árusították, készítményeiket, mintha azokat karcagi mesterek készítették volna. dr. Fazekas Mihály Másnak aratnak — Tabák Lajos szociofotója 99 Karcag város szege/etes” határa A Nagykun Múzeum több kéziratos régi térképet őriz, amelyek Karcag határát ábrázolják. Tanulmányozva ezeket, emlékezetembe idéző- dik a valam'kor híres Megy- gyesi János számadó gulyás nótája, amit pásztorviselt karcagi öregektől több ízben hallottam: Karcag város szegeletes határa, Nyalka bojtár legényeknek hazája. Szegeiéiből szegeletbe Hajtom gulyámat, Szombat este ölelgetem Barna babámat. A múzeum látogatói köz® sokan szemügyre veszik e megénekelt földdarab mappáit s válaszul is az ő kérdésükre, vessünk itt egy futó pillantást a m®tba: hogyan alakult ki e valóban szegeletes (nagyjából négyszögletes alakú) határ és milyen ábrázata lehetett abban az időben, amikor ez a népdal gyakran felcsendült a szilaj pásztorok ajkán? Tudományos szempontból elsőül Györffy István vette vizsgálat alá ezt a határt, igen tanulságos térképet is készítvén az itt található kunhalmokról és elhagyott telephelyekről. Megállapította, hogy hat helység földjének a Karcagéhoz való csatolása folytán alakult ki. Ezek a falvak a török . hódoltság alatt pusztultak el. Murád Giraj krími tatár kán 1683. évii hadjárata volt rajtuk a végső csapás, amely után nyomuk is alig maradt. Nevük azonban határrész- elnevezésként mai napig megőrződött. Soroljuk fel itt ezeket, zárójelben utánuk jegyezve azt az évszámot, amikor eiső okleveles említésük, mint fennállásuk bizonyítéka előfordul. A mai Üllő-lapos mellett feküdt Orgondaszentmiklós (1421), egy Orgonda nevű kun vitézről nevezték el. Asszonyszállás (1470) templomának romjairól azt írja egy 1699-ben készült jegyzőkönyv. hogy tégláit a karcagiak hordjlák. Ködszállásról pedig azt mondja, hogy még a temploma áll. Egyéb nem maradt belőle. Bocsa annyira elpusztult, Ihogy templomának is csak a fundamentumát találták az említett jegyzőkönyv készítői. Hegyesbor (1240) határát 1780- ban váltotta meg Karcag, addig Heves megyéhez tartozott. Magyarkának is templomfundamentuma maradt csak a tatár pusztítás után. Karcag (1407) szintén sokat szenvedett. A török, tatár had többször feldúlta, elpusztította. Űjra települvén, Kar- cagújszállás lett a neve, s ezt viselte 1820-ig. A pusztává lett falvak lakóinak egy része is, a futásból visszatérvén, ide telep®t. S idők folyamán a gazdátlan határokat is ez a város szerezte meg, az elpusztult falvak örökébe lépvén. Az így kialakult mai határ a vízszabályozások előtt, a múlt század közepéig nagyobb részben ártér®et volt. A Tisza kiöntései évente többször elárasztották. A Hortobágy folyó, a Kargaér, a Mirhó, Cinaderék és egyéb medrek hozták ide a Tisza vizét. A szomszédos Sárrét felől a Körös és a Berettyó áradása jött. A bemutatott térképei} láthatjuk, mennyi ér, vízállás és nádasokkal benőtt mocsár (a régiek elnevezése szerint: rét) tarkázta, borította a határt. Persze ilyen áradmányos volt Karcag messze környéke, a Tiszántúl nagy része is. A térkép bemutatja a Tisza kiszakadásainak nagyobb medreit, a morotvákat, haloványokat, vízmosásokat. így pi. karcagi földön az Üllő-laposát. Abban az időben csak a Szál- lásjöldek. vagy másként Tilalmas nevű határrészt lehetett szántani, vetni: itt épültek az első szállások, a tüze- lppadkás, szabadkém éhtyes, külsőre is sajátságos nagykun óltanyák. A határrészt is azért hívták így, mert legeltetésre tilalmas volt, gulyák, nyájak, ménesek nem járhatták. Annál inkább járhatták a határ többi részét, az ártéri legelőket, ahol olyan mező volt, hogy megbújhatott benne a lábasjószág. Ez volt a „nyalka bojtár legényeknek hazája”, a szilaj pásztorok földje. A nádasokat, a rétet a halászok, madarászok vallatták, akiket összefoglaló névvel pákászoknak hívtak. — A pásztorélet az ősi kun állattartásnak sok emlékét őrizte, a pákászok kezén ősi szabású eszközök forogtak. A pásztorkodás és a páká- szat volt a nagykunsági szegény ember foglalkozása. Ebből tengette életét. A föld a redemptusok és leszármazol kezén volt. Azokat hívták így, akik Mária Terézia királynő által a jász-kunok részére 1745-ben kiadott kiváltságlevél alapján megváltották a határt a földesúri tulajdonból. A Liber Fundi (föltíkönyv) 573 karcagi re- demptus nevét tartalmazz"'.. A határnak ezt a földrajzi képét az oktalanul végrehajtott ármentesítés oiy formán változtatta meg, hogy a mentesített földek rövid pár évtized leforgása alatt terméketlen szikké változtak. Miként a kunsági ember mondta: e területek fölött még a madár is sírva'repült el. A máris nagy eredményeket felmutató nagyüzemi gazdálkodás teszi majd jóvá a múltnak ezt a hibáját, új képet adva e „szegeletes” határnak. Szűcs Sándor
