Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
6 Nemzetközi körkép 1983. JÚLIUS 23. Ciprus — illúziók nélkül NSZK A tüntetés joga Mikor követ el a nyugatnémet tűntető passzív erőszakot? Ha az intézkedő rendőrnek útját állja, vagy csak akkor, ha ibarrikádo- kat emel? Egyebek között erre a fogas kérdésre is válaszolnia kelLett a Bonni Igazságügyi Minisztérium szóvivőjének. Az érdeklődő újságírót nem a jogi finomságok iránti szenvedély vezette — a különbségtételen ugyanis igen sok múlhat. Ha a parlament jóváhagyja a kormány általi a közelmúltban elfogadott törvényjavaslatot, akkor a passzív erőszak elkövetőire — így arra is. aki egyszerűen csak útjában állt a rendőrnek — a javaslat más pontjai ellen vétőkkel egyetemben egy évig terjedhető börtön, vagy súlyos pénzbüntetés vár. Formailag a nyugatnémet bűntetőtörvénykönyv 125. paragrafusának módosításáról, pontosabban szólva egy régi, mára már szinte feledésbe merült jogi szabályozás visszaállításáról van szó- Ennek legfontosabb pontja az, hogy büntethetőek mindazok, akik erőszakos tüntetésen vesznek részt és annak színhelyét a rendőri felszólítás ellenére nem hagyják el — még akkor is, ha maguk semmiféle erőszakos cselekményt nem követtek el. Elvileg tehát elegendő egyetlen — akármilyen indíttatású — erőszaktévő ahhoz, hogy akár százezres, békés tüntetéseket is feloszlathassanak. Ez a lehetőség azután — hangoztatják szociáldemokrata és más baloldali körökben — rendkívül hatékony és veszélyes fegyvert ad a hatóságok kezébe. Az államhatalom ílymódon korlátozni tudja az ellenzék véleménynyilvánítási szabadságát. A törvényjavaslat másik pontja elsősorban jogászi- bírói körökben váltott ki ellenérzést. Arról van szó, hogy a felszólítás ellenére a helyszínen maradók közül csak azok mentesülnek a büntetés elől, akik valami módon hozzájárultak az erőszakos cselekmények megakadályozásához — például úgy, hogy csillapították társaikat vagy lefogták az erőszaktevők kezét. Csakhogy ezt bizonyítaniuk kell! Ha nem tudják, börtönbe kerülhetnek. És éppen ez az a pont. amely ellen a bírák és a jogászok szövetsége szót emelt. A törvényjavaslat ugyanis — mondták — a feje tetejére állítja a jogszolgáltatásnak azt az évezredes elvét, amely szerint soha nem a vádlottnak kell bizonyítania ártatlanságát, hanem mindig a bíróságnak azt, hogy bűnös. A keresztényszociális párti Zimmermann belügyminiszter és a szabaddemokrata Engelhard igazságügyminiszter által előkészített törvényjavaslat közvetlen célja az őszre várható nagyszabású béketüntetések korlátozása volt. Bonnban mindazonáltal valószínűtlennek tartják, hogy a Parlament két háza — a Szövetségi Gyűlés és a Szövetségi Tanács — őszig törvényerőre emeli a javaslatot- A kormánykoalíción — különösen , a CDU—CSU-n — természetesen „nem fogmúlni a dolog”. A baloldal és a polgári- liberális körök azonban figyelmeztetnek arra, hogy a törvényjavaslatnak a rakétatelepítés elleni tüntetések korlátozásán túl van egy átfogóbb és ezért veszélyesebb célja is. Mivel a „mintaként” szolgáló régi sza- báRyozás il871-Aől 1970-igi, vagyis a (Nyugatnémet történelem „tekintélyelvű,, századában volt érvényes, visz- szaállítását most úgy értékelik, mint lépést a szo- ciálliberális korszak demokratikus vívmányainak felszámolása, a nyugatnémet társadalom „thatcheri típusú” átalakítása felé. Azok, akiket mindez fenyeget, jól érzékelik a veszélyt — amely a német múlt következtében nagyobb az angliainál — és fel is emelik szavukat ellene. Tiltakoznak a szociáldemokraták a „zöldek”, az FDP- ből kivált liberálisok, a szakszervezetek, a diákok, a békemozgalmi aktivisták, sőt még az egyik rendőrszakszervezet vezetői is. Legelkeseredettebb támadásaik elsősorban Genscher szabaddemokrata pártja ellen irányulnak, amelyet azzal vádolnak, hogy elárulta saját liberális hagyományait. Ami a CDU-t és különösen Strauss CSU-ját illeti, ezek — általános bonni vélekedés szerint — „csak azt adták, mi lényegük”. A parlamenti erőviszonyok ismeretében mindennek ellenére valószínűnek látszik a javaslat törvényerőre emelése. A nyugatnémet baloldalra nehezebb idők várnakKepecs Ferenc Július 15-től 21-ig tartott a ciprusi néppel való nemzetközi szolidaritás hete, ami új alkalmat adott arra, hogy ismét reflektorfénybe kerüljön a hosszú évek óta húzódó ciprusi válság. Afrod'ité szigetén a megosztottság állapota változatlan. Északon — török katonák védőszárnyai alatt — Rauf Denktas „szövetségi állama”, délen pedig az At hénnal szoros kapcsolatban álló Ciprusi Köztársaság, Szpirosz Kiprianu vezetésével; a „zöld vonal” mentén (amit a törökök Attila-vonal- nak neveznek) ENSZ-katonák; rendre kudarcba fulladó közösségközi tárgyalások, elutasított rendezési tervek, eredménytelen felhívások egy nemzetközi konferencia összehívására — a ciprusi probléma lassan kiérdemli az „elfelejtett konfliktus” minősítését. A patthelyzet nem mindenkinek rossz. A NATO-ról van szó. A Földközi-tenger keleti medencéjének térsége stratégiai jelentőségű körzet. Ciprus a mediterrán világot köti össze a Közel-Kelettel, s mint ilyen, igen fontos a nyugati katonai szövetségi rendszer számára. A tartós arab—izraeli szembenállás miatt Washingtonnak jól jön, ha a NATO a színtérhez közel fekvő térségben támaszpontokkal adhat nyoma- tékot szavának. Az a fő, hogy a támaszpontok „a szovjeteket ellensúlyozzák” s erősítsék a NATO déli szárnyát, amely- lyel különben is bajok vannak. A hetvenes évek közepén Portugália, aztán Olaszország vált „bizonytalan tényezővé” a baloldali befolyás akkori növekedése miatt. Most pedig Andveasz Papandreu szocialista párti görög kormánya okoz főfájást Washingtonban és a brüsszeli NATO-központban egyaránt. Az persze kínos az Egyesült Államoknak, hogy a NATO két tagja — Athén és 'Ankara — egymással vi- szálykodik. Washington úgy takarja létrehozni a „Pax iAmericanát” Athén és Ankara között, hogy abba bevonja Ciprust is. Felhasználja a jelenlegi rendezetlen állapotot, amelyben a görög és a török felet — hűségüket biztosítandó — egyaránt támogatásával kecsegtetheti. Az pedig, hogy ml lesz az 1974-es Itörök invázió után hontalanokká vált ciprusiak tízezreivel, az vajmi keveset érdekli a NATO stratégiai tervezőit. Japán Szíriek után—szíriek előtt Nakaszone miniszterelnök túljutott pályafutása legnehezebb szakaszán. Legalábbis így vélekedik sok helyi szakértő a Japánban nemrég tartott felsőházi választás után. — Tévedés — mondják mások —, a miniszterelnökre most vár a neheze — s hozzáteszik, hogy az elkövetkező hónapok döntőek lehetnek a távol-keleti szigetország egész politikai jövője szempontjából. A pártatlan megfigyelők többsége általában mindkét álláspontot elfogadhatónak tartja. Tény, hogy Nakaszone. aki tavaly a posztjáról váratlanul lemondott Szu- zuki helyére lépett, minden téren túljutott az első időszak erőpróbáin. A heves viták ellenére sikerült elfogadtatnia a parlamentben az új pénzügyi évre szóló, rendkívül takarékos költségvetés-tervezetét. Tegyük hozzá: a költségeket inkább a szociális és az oktatási kiadásoknál csökkentik, míg a katonai célokra szánt összeg rekordtempóban emelkedik. Nakaszone külpolitikai téren szintén túljutott a bemutatkozáson. Első külföldi útja Dél-Koreába és az Egyesült Államokba vezetett. Májusban a kormányfő hosszabb körutat tett a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége öt államában, hitet téve amellett, hogy a nyersanyagokban szegény, külpiacokra éhes szigetország továbbra is az ASEAN-t tekinti egyik legfontosabb gazdasági partnerének. A távol-keleti látogatás- sorozatot Tokióban sikeresnek értékelték. Annál több kritika érj a kormányfőt a Williamsburgi tőkés csúcs- találkozó miatt. Ott . sokak szerint, túlzott mértékben zárkózott fel a reagani erőpolitika mellé. A sikeres bel- és külpolitikai gátfutás ellenére igazuk van azoknak, akik figyelmeztetnek : a kormányfő előtt változatlanul nehéz akadályok merednek. Egyrészt fokozott figyelmet követelnek a gazdaság gondjai, hiszen a világgazdasági problémák napjainkban már az „örökös eminens” Japánt sem kímélik. Másrészt közeledik az ítélethirdetés ideje a Tanaka-per- ben. s ez a látszólag mellékes ügy alapjaiban érintheti a tokiói „nagypolitikát.” A Lockheed-perben szereplő egykori miniszterelnök ugyanis — megvesztegetési botrány ide, vagy oda — máig Japán egyik legbefolyásosabb politikusa- Sőt, talán a legbefolyásosabb, akinek végső soron mind Szuzuki, mind Nakaszone hatalomra kerülését köszönhette. Világos, hogy a számlát az ítélethozatalnál be fogják nyújtani, s a korrupció ellen — elvileg — könyörtelen harcot hirdető Nakaszone szorult helyzetbe kerülhet. Számos jel szerint ezért igyekszik függetlenedni Tanaka erős parlamenti csoportjától. Például nem hozhatta előre a jövőre esedékes általános választást, noha egy nyári rendkívüli voksolás a Tanaka-frakció pozícióját segíthetné. Azt Viszont senki nem tudja megjósolni, hogyan alakulnak az események a- Tana- ka-íitélet után. Persze, ha egyáltalán sor kerül rá. Ne felejtsük, hogy a jogi huzavona immár nem kevesebb, mint hat éve húzódik . .. Szegő Gábor Összeállította: Conslaotiu Lajos Az Ilmarine nevű gépgyár az észt főváros egyik legismertebb ipari létesítménye, itt készülnek a villamos erőművek automatikus részei és pótalkatrészei. A gyár termékei országszerte keresettek, sőt, mintegy 30 országba exportra is jut belőlük i Fotók j Esztországisál A tallinni textil-rövidáru gyárban Az észt közös gazdaságok egyik legismertebbje a rak- veni járásban levő Vinni nevű kolhoz. A felvétel a szövetkezet sertéstenyésztő telepén készült A tallinni kísérleti autójavító üzemben javítják áz autóbuszokat, teherautókat, Ebben az (üzemben gyártják az „Esztónia" nevű versenyautókat is Az észtek körében igen népszerű a művészi használati tárgyakat gyártó Ars nevű kombinát .termékei. Képünkön Évi Rassz, a kombinát egyik művésze
