Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-21 / 171. szám

1983. JÚLIUS 21.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Táborozni csuda jő (?)

Nyári napközik Szolnokon

Önkormányzat a gyakorlatban

Megjelent a Társadalmi Szemle új száma

Kriszti után reggelenként a szomszéd néni zárja be a lakásaitok A szomszéd néni igazán kedves, elvállalta, hogy nap, mint nap útnak indítja a kislányt. A szülők Ugyanis nagyon korán elmennek dolgozni viszik a hugit is, aki még óvodás és akit „tetszik tudni még nem lehet egyedül elengedni sehová”. Kriszti viszont már nagylány, s jövő nyárra már egészen biztos, hogy megtanulja az ajtót is bezárni maga után, a suliig mór így is egyedül közlekedik, pedig útközben még zebra is van.

Mikor Kriszti belép az iskolakapun már több kis társa várakozik ott, némelyikük reggeli ébredése éppúgy a gyári kürtlhöz igazodik, mint szüleiké. Az éppen, ügyeletes tanár néni vagy tanár bácsi 7 órára jön. s addig felügyel a gyerekekre, amíg meg nem érkezik a busz. A busz ugyanis kiviszi majd őket a Tiszaligetbe, a strandra, ahol Szolnok egyik napközis tábora „üzemel”. A Volán Vállalat jóvoltából minden kisgyerek a saját iskolája előtt szállhat fed a járatra. A több, mint kétszáz napközis programja azzal kezdődik, hogy reggelizik. A nevelők sajnálatos tapasztalata ugyanis az, hogy a gyerekek többsége üres gyomorral indul el otthonról. A reggeli, de kiváltképp az ebéd lebonyolítása azonban nem is olyan egyszerű. A strand egy régi öltözője, még az elvégzett átalakítások után sem nevezhető ideális étteremnek, nem szólva arról, hogy meglehetősen szűkös, és éppen ezért arról szó sem lehet, hogy mindegyik gyerek egyszerre üljön asztalhoz.

— Ez az öltöző azonban nem csupán az ebédlő szerepét tölti be — jegyzi meg fiái Miklósné táborvezető, a kertvárosi iskola napközis nevelője. — Ha esős vagy. hűvös az idő ez a játékterem, a pihenő, itt szorong a két- százegynéhány gyerek, a tizennyolc nevelő. Egy széken ketten ülnek ilyenkor, még szerencse, hogy a sokáig nyitott oldalfalakat befedték, legalább így valamivel kisebb a huzat és nem hull a nyakunkba az eső.

Jó „szolgálatot” tett a múltkorában, a meghagyott pultrendszer is. Rosszul lett egy kisgyerek s a pulton készítettek neki fekhelyet az orvos érkeztéig.

— Igazán borzasztó, — folytatja mondandóját nem kevés indulattal a táborvezető —. hogy Szolnok képtelen volt mindezidáig egy önálló napközis tábort építeni. 1975 óta vezetek tábort, évről évre csak ígéreteket hallok körülményeink javításáról. No, persze ne legyek igazságtalan! Óriási lépés volt, amikor megengedték a gyerekeknek a sportpálya használatát, ugyanis két évvel ezelőtt még kerítés zárta el azt is előlük. Most nagyszerű sport- versenyeket tartunk a pályán.

S ©állténak erről jut eszébe, a délelőtti verseny nyertesednek jutalmazása. Hangos számolásba kezd. Az elsők kapják a 3,50-es, a másodikok a 2,60-as, a harmadikok pedig a 2 forintos csokoládét, a többiek pedig egy-egy szem cukrot, dönti el végül.

— Higgye el borzalmasan kevés 9 iskolára az az 1000 forint, amiből két hétig gazdálkodhatunk. A gyerekek tanév közben megelégszenek a dicsérettel, itt viszont szeretnének a kis markukba is kapni valamit, ha ügyesek voltak. Zömmel 7—10 évesek, alsó tagozatos apróságok s ha már nem tölthetik a nyarat családjuk körében, mi azt szeretnénk, hogy itt jól érezzék magukat.

A nevelők mindent megtesznek ennek érdekében, hi- vatásszeretetből, hangsúlyozzák, mert az az elismerés, amit ezért a munkáért kapnak kevés az, „üdvösséghez”. Persze idén már istenes a

íme egy tábori sátor

Fotó: Tarpai Zoltán

helyzet, emelték az eddigi 300 forintos tiszteletdíjukat. Szóval megtesznek mindent. Szerdánként kézen fogják a 200—250 kisgyereket és „bevergődnek” velük a városba, a művelődési központba, ahol ilyenkor remek műsorok vannak, időnként egy-egy csoport az úttörőház filmvetítéseit is felkeresi. A többi program a nevelők leleményességén múlik. Mindenesetre az a cél, hogy a gyerekek ne unatkozzanak, s még a látszatát is elkerüljék az iskolai, zárt, fegyelemmel, fegyelmezéssel terhes foglalkozásoknak.

— A környezet egyébként nagyon szép — mondja Gál- né. S a víz közelsége megfizethetetlen. Kabinokat ;s kaptunk, ahol átöltözhetnek a gyerekek. A strandolást nem unják meg, persze a szemünknek ott kell lenni mindegyiken, hogy még véletlenül se történjék semmi baj.

Löwy Miklósné. az Áchim úti iskola pedagógusa is le- fel sétál az egyik medence szélén.

— A Tallinn úti Általános Iskolából — ez Szolnok másik napközis táborának színhelye — hoztam el a csoportomat a strandra — mondja.' — Embertelenség volna hagyni, hogy ebben a hőségben az iskolaudvaron szenvedjenek a gyerekek. Az a napközis tábor csak attól az, hogy az egyik terem ajtajára kitették ezt a feliratot. A gyerek, ha elfárad a parkettán vagy a padra ledőlve pihenhet, amelyik pedig leleményesebb az udvaron csinál plédekből magának sátrat.

Ezt a megoldást a tiszali- getben táborozó gyerekek is feltalálták már, lehetséges, hogy még tavalyról a Tallinn körzeti iskolából hozták tudományukat, ugyanis egy hónap után vált a tábor; helyet cserélnek a gyerekek.

— így minden napközisünk eltölthet néhány hetet a viszonylag ideálisabb körülményeket biztosító tiszali- geti táborban — mondja Banczik Lászlóné, a városi tanács tanulmányi felügyelője. — Ez kiváltképp azoknak a gyerekeknek jó, akik a teljes szünidőt napközis táborban töltik.

Idén kettőszáznyolcvan ilyen gyerekre számítanak, bár számuk valószínűleg kevesebb lesz, hisz a szülők többsége csak amolyan „biztonsági intézkedésből” kéri gyermeke elhelyezését két hónapra. Ha jobb megoldást talál feltétlenül „kiveszi” a gyereket a napköziből.

— Az előzetes felmérések szerint hétszáz napközisünk lett volna az idén nyáron — folytatja Banczifcné. Eddig mégis csak ötszáz gyerek töltötte a szünidőt a táborokban. Az utóbbi években megközelítőleg így alakul a nyári napközisek aránya.

S ez Szolnok több, mint tízezer általános iskolását nézve nem magas arány, de létező és semmiesetre sem elhanyagolható.

Oj, kizárólagosan erre a célra épült napközis tábora nem lesz a közeljövőben Szolnoknak. A városi tanács évről évre csak apró lépéseket tesz a körülmények javításáért. Idén például új játékokat, sportfelszereléseket vásárolt

Kriszti mégis a saját babáját viszi magával reggelenként, s alig várja, hogy nagyszüleihez induljon nyaralni. Igaz, hogy szülei mindössze csak egy-egy hetet tudnak vele tölteni, felváltva, mert „tetszik tudni a felnőtteknek nincsen ám szünidejük”, de azért óriási izgalommal készül. Addig viszont délután 3 órára felöltözik, megszárítja a haját a napon, „pedig otthon hajszárítónk is van” és párjával beállva a kettes sorba várja a buszt. A busz ismét az iskolába viszi, ahol az éppen ügyeletes nevelő még 5 óráig vigyáz rá és a többiekre.

Török Erzsébet

Megjelent a Társadalmi Szemle júliusi száma. A folyóirat vezető helyen közli Nagy János „A konfrontáció ellen, a tartós békéért” című a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit áttekintő cikkét. Palánkai Tibor tanulmánya a tőkés világgazdaság zavarait mint szerkezeti és szabályozási válságot tárgyalja. „Sport és társadalom” címmel Kovács Sándor és Laki László elvi szintű elemzést ad a sport három nagy területe — a szabadidő sport, az iskolai sport és testnevelés, valamint a versenysport — társadalmi funkcióiról, szervezeti, finanszírozási és irányítási problémáiról.

Nagy terjedelemben közli a folyóirat az „önkormányzat a gyakorlatban” című sorozat második kerekasztal- beszélgetésének szövegét. A szerkesztőségi eszmecsere a tanácsi gazdálkodás és a helyi önállóság témakörét vitatta meg.

Az „Eszmecsere” rovatban a pénzügyi intézményrendszerről folyó vitához fűz észrevételeket dr. Riesz Miklós, s az ő megjegyzéseivel polemizál Bácskai Tamás.

A „Politikus-pályák” című sorozatban ©erő Ernő életútját Bálint József ismerteti, Balogh Istvánét (Balogh páterét) pedig Balázs ©yörgy.

Az 1943-as szárszói konferenciát idézi Pintér István cikke.

Szerdahelyi István a „Kritika” rovatban jegyzeteket ír a „Vélemények — viták” című könyvsorozatról.

Jutatom a győztes lovagnak

A Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal augusztus 5—6—7-én rendezi meg a már hagyományos nagyvázsonyi lovasjátékokat. A történelmi karneválra rendkívül változatos programmal készülnek a rendezők, akik élén Jancsó Miklós és Hernádi Gyula áll. A háromnapos program fő attrakciója páncélos lovagok bajvívása lesz. A győztes lovagnak az Idegenforgalmi Hivatal 30 ezer forint jutalmat ajánlott fel.

T

Balázs József;

ÁNCISKOLA

1.

A két fiú jól ismerte a szőlőtáblák koradélutáni némaságát. Egyedül nem is jöttek volna a sűrű akácossal szegélyezett homoktáiblákhoz, ahol a terebélyes diófák alatt mindig szinte alkonyi az árnyék, s a szőlőlugasok alól bárki előbújhatott a legváratlanabb pillanatban.

öki mégis elindultak a déli harangszót követően. Mostanában a szőlőt választották, úgy gondolták, idejárnak pár napig. Volt idő, cumikor a temetőbe igyekeztek így. ott a mad árt és zkekat keresgélték és szedték le, meg a V. család kriptáját kerülgették. A kripta fölött lila és mészsárga virágok illatoztak, némelyiknek kar- vastagságúra is megduzzadt a törzse, s ahogy a lábujjukkal piszkálgatták az éles gyomot fürjfészket kutatva, a virágok édeskés szaga beleivódott a bőrükbe, a tenyerük sikamlóssá vált a nedves bimbóktól és szirmoktól, a zsíros temetői föld túltáplálta a vadvirágokat. Közben azon töprengtek, hogyan tudnák feltörni a kriptát. de ehhez már nem volt elég bátorságuk.

A temetőben aztán elfogytak a fészkek, a kriptához nem mertek nyúlni. így jobb híján kisétáltak a szőlőbe. Nyári almát ákartak lopni, meg hallották arról, hogy a szőlőtáblák árkában rókalyukat láttak, gondolták kifüstölik az állatokat.

A megsüllyedt kút fa vödrében már az első akalom- mal dinnyét találtak, pedig csak egy kis vizet szerettek volna inni. Másnap megint a szőlősgazdák közösen használt kútjához igyekeztek. A kutat az úH mellé ásták. Káváján ragyogott a fény, bár délutánra az árokpart! diófák árnyéka elérte, és ilyenkor már alig lehetett látni a körülötte üldögélő, pihen- gető, bámészkodó embereket, akik az árok magasra nőtt füvén, a kellemes hűvösben elszívtak egy-egy cigarettát.

A talált dinnyével beszaladtak a fasorba, egyikőjük földhöz vágta, s ahol megrepedt, ujjaival szétfeszítette. Éhesek voltak, kézzel kd- vájták a dinnye belét, és tömték maguKba. Vártakegy kicsit, a dinnyehéjat beszórták zöld ágakkal, falevéllel, aztán iszkolva igyekeztek hazafelé.

A harangszó után indultak el most is. A szőlőbe vezető keskeny homokúton nem láttak senkit, de ahogy a kút közelébe értek, megtorpantak. Lehúzódtak az árokba, arra gondoltak, hogy mégis jobb lenne először alaposan körülnézni a kút körül, feljebb a dombon, meg a diófa körül is, hátha várakozik valaki, hogy meglesse őket. Mert sejtették, hogy ugyan az egymást követő három napon valaki leenMartfűn és Mezőtúron

Baskír

és francia táncosok lépnek fei

Megyénk vendége lesz a hét végén két nemzetközi hírű tánccsoport. A Baskír Nemzeti Táncegyüttes Martfűn, a francia Bourguignonne Táncegyüttes pedig Mezőtúron ad műsort július 22-én, pénteken. Mindkét együttes a szegedi IX. Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztiválra érkezett, s egy-egy alkalommal lép fel a megyében.

A Baskír Nemzeti Tánc- együttes 23 éves múltat tudhat maga mögött, s már komoly sikereket ért el: elnyerte az amatőr együttesek fesztiváljának díját, 1972-ben Ifjúsági fesztiváldíjas lett, s megkapta a Baskír Komszo- mol díját is. Fellépett az NDK-ban, Bulgáriában,

Laoszban, Vietnamban és Belgiumban, — nagy sikerrel.

Táncműsoruk alapvetően a baskír folklórra épül, de tartalmaz orosz és ukrán táncokat is. Táncaikban szerepel a madártánc és a „Sógornők tánca”, a Szvojacsnicü, s szerencsésen örökítették át a lovasnomád tánc hagyományait is. A 30 tagból álló csoportot kísérő zenekar eredeti, ősi baskír hangszereken játszik, ilyen a nádból készült „kuraj”, vagy a mandolinhoz hasonló „dómra”.

Külön varázst ad az együttesnek a gyönyörű baskír nemzeti viselet. Ruházatukat csillogó fémdíszekkel, ötvösmunkával ékesítik, s gazdagon díszítik prémekkel.

Műsoruk 14.30-kor kezdődik Martfűn, a Tisza Cipőgyár művelődési központjában.

A francia Bourguignonne folklóregyüttest Dijonban alapították, s éppen egyidős a baskír csoporttal. Fenállá- sának két évtizedében számos fesztiválon vett már részt. — Hazájában á Szőlő Nemzetközi Ünnepségén 1965-ben ezüst, 1975-ben bronz fokozatot ért el. Táncolt már Írországban, Portugáliában, az NSiZK-ban és Romániában.

Műsoruk Bourgogul népi hagyományait ápolja és fejleszti tovább. Szerepel benne polka, keringő, ugrós, branle, bourrée, négyes. Kétórás műsorukat harmonikán, hegedűn és tekerőlanton kíséri a 20 pár táncoshoz csatlakozó zenekar.

Különös gonddal ügyel az együttes a régi ruhaviselet megőrzésére. Az általuk gyűjtött ruhákból, hímzésekből már kiállítást is rendeztek. Eredeti népviseletben táncolnak: látványos programjuk három tájegység jellegzetes, ősi öltözékét vonultatja fel. A bortermelő vidék szőlősgazdái sötét mellényt, kalapot hordanak, asz- szonyaik vállpántos szoknyát. Megcsodálhatja a néző a városi asszonyok vakítóan fehér, csipkedíszes vászonruháját, főkötőjét, s a síkságiak kékinges, mutatós öltözékét is.

A francia táncosok a mezőtúri városi művelődési központban lépnek fel, ugyancsak július 22-én, este 8 órakor.

Tájszótár

Készül a második kötet

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében B. Lőrinczy Éva főszerkesztő és Hosszú Ferenc szerkesztő vezetésével befejezésükhöz közelednek az Űj Magyar Tájszótár második kötetének munkálatai. Az anyaggyűjtés 1950-ben kezdődött, az első 1979-ben megjelent kötet után — amely a tájszavakat A-tól D- ig tartalmazza — most a J betűig terjedő eorpuson dolgoznak. A négykötetesre tervezett tájszótár több mint 120 eze^- szócikket tartalmaz majd. Az Üj Magyar Tájszótár az 1890. és 1960. közötti időszak nyomtatott és kéziratos nyelvjárási és néprajzi forrásaiban eddig szétszórt, s így a tudomány számára szinte hozzáférhetetlen tájszóanyagot adja közre.

Az első magyar tájszótár Vörösmarty Mihály nevéhez fűződik és a Magyar Tudós Társaság 1838-ban adta ki. A másik jelentős lexikográfiai alkotás — a most készülő négykötetes munka előzménye — Szinnyei József 1893. és 1901. között kiadott kétkötetes magyar táj szótára.

gedte a dinnyét, de hogy nem találta meg, most már jobban vigyáz. Az is lehet, hogy nem lesz más a favödörben, csak egy kis víz. s ők indulhatnak tovább nyári alma után. Mégis bizakodtak: az előző napon még osztozniuk sem kellett, két kisebb dinnyét szuszakolt valaki a vödörbe, sl ők elégedetten bámulták az érett dinnye közepét, mert azt szerették a legjobban).

Az árokból kikukkantva ugyanaz a kép fogadta őket, mint eddig bármikor: mesz- szebb tőlük a szőlősorok világítanak a déli verőfényben. a diófák ágait gyors, könnyű szellők rezegtefik. Amióta az eszüket tudták, a diófák) levelei mindig ugyanúgy remegtek, mint most, ám mégis végtelen nyugalomban emelkednék az ég felé. A szekérkerekektől felvert nedves homok szaga elkeveredett a gyümölcsfákéval, s teljesen valószínűtlennek tűnőén valahonnan, a tanyákról, a faluból kakaskukorékolás hangja jutott el hozzájuk.

Sokáig nem ácsoroghattak a fasorban.

— Én felmegyek az úton, körülnézek. Utána meg mintha vizet innánk, odamegyünk — intett Kerczák a kút felé.

Jócskán túlment a kúton, elnyelte az útkanyar — Ne- viczkynek úgy tűnt, hogy órák óta van már távol a barátja, csak nem akart előtűnni az útkanyarban.. Aztán mégiscsak felbukkant. Meztelen lábfejével néha belerúgott a homokba, kezét rövidnadrágja zsebébe csúsztatta. Könnyedén jött, szinte andalogva, ám Neviczky látta, hogy minden gyanús jelre figyel, néha le is guggol. mintha valamit keresne a szekérkerekek nyomában, aztán a szőlőtőkéket vizslatja. hátha így észrevesz valamit, egy lábat, egy szerszámot. Tudták ők mind a ketten, hogy a homok elnyel minden hangot, ezért a mozgásra kell figyelni, s csakis ebből következtethetnek a leselkedőre.

Neviczky reménykedett.

Két dinnyére mindenképpen számított.

(Folytatjuk)