Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-16 / 167. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1983. JÚLIUS 16. Aratás után másodvetésként takarmánynövényeket ültetnek a megye szövetkezeteiben. A cibakházi Vörös Csillag Tsz-ben — ahol felvételünk készült — silókukoricával vetették be a felszántott földeket Gyártókra találtak Import helyett hazai textilgép-alkatrészek szerezhető fonóharanigj ainak Sikeres volt a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat „Gyártókat keresünk” jelszóval rendezett gépalkatrész-bemutatója: félszáz vállalat, szövetkezet és kisiparos jelentkezett, s vállalkozott együttesen évi 8 millió forint értékben. mintegy 280 féle, eddi® többségében importált alkatrész folyamatos gyártására. Ilyen módon oldódott meg többek, (között a fonó- centrifugák korábban dollárért is körülményesen beés a pehelykönnyű műanyag zsákokat huikoió gépek sokféle alkatrészének, utánpótlása. A vállalkozók között szerepel egyebek között a Győri Műszaki Főiskola, ahol az alkatrészek rajzát, gyártástechnológiáját is elkészítik. A Dunaújvárosi Műszaki Főiskola garanciával vállalta nehezen elkészíthető kapott alkatrészek felújítását. Debreceni ruhák a Szovjetunióba Tizenötmillió rubel értékű termékét szállítja az idén a Szovjetunióba a Debreceni Ruhagyár. A megrendelés több miiint kilencszázezer darabra szól, s ennek többségle műszőrmével bélelt autóskabát, illetve ugyancsak bélelt sportdzseki. A napokban indítják az első szállítmányt a gyár legújabb termékéből, az úgynevezett sugárplisistzé- ruhákból is. összeszűkült szemmel kémleli a táblát, bólint egyel: kellő víz van a kalitkában, sárgul a gyom, szépen, fejlődik a ..kása”. Letörli a homlokáról a verítékiet, marokra fogja a kaszát és gépiesén vágni kezdi a gát oldalán zölldellő füvet. Munkakönyvébe ’49 tavaszán jegyezték be a „foglalkozása” rovatba: rizsőr. Győré János tisztes munkás évtizedeiket töltött el a Pa- fatási Állami Gazdaságban. — Rizsőrként fogtam először lapátot, majd később a (Nyírségbe jártam toborozni a gyomlálókat, aratókat. Én foglalkoztam velük jó ideig, majd újra csak egyszerű rizsőr lettem — nyugodtabb munka ez. I tt magam döntöm el, mi a teendő, bejárom a területet, ami most igencsak nagyobb lett. 10— 15 kilométeres út is megvan. — Figyelem mennyi víz van a rí zseni, van-e pajzsos rák. szúnyog, ereszt-e a gát, milyen gyom ütötte föl a fejét a táblában. No meg itt van a gát kaszálása, amíg a szem ellát, az azi én területem. Hozzám tartozik, nekem kell rendben tartani, kaszálni. Van úgy, hogy napokig szinte senkivel nem találkozom. — Ezt a munkát szeretni kell, enélfcül már nem lennék itt. Két évem van a nyugdíjig, még nem tudom maradok-e utána is a „kásánál”. Talán... — Reggel hat órakor indul Palotásra a busz Be- senyszögről. onnan az R— 10-es táblára kerékpárral megyek ki, este hatkor jövök vissza. Otthon is van még munka: a kert, a jószágok... kilencet is elüti, mire ágyba kerülök. '— Sokan elmentek már nyugdíjba, helyettük nemigen jöttek. Kevesen vagyunk már irizsőrök, ez olyan kihalóban levő szakma. Nem tudom, ki, fogja utánunk csinálni, habár, mindig fejlődik a technika és egyre könnyebb lesz. Azelőtt kézzel vetettünk, kézzel arattunk, most a gépék segítenek. Majd levegyszerezik a gátakat, nem lesz szükség a kaszára csak otthon. Négy évtizede tíz testvér elment rizstelepet építeni — pergeti vissza az időt Gon- dia Sándor, a Mezőtúri Állami Gazdaság rizsőre. Mintha unokájának mesélne a régmúlt időről... — Ekkor láttam először életemben rizst. 1949-ben ennek a gazdaságnak a jogelődjéhez szegődtem. Közben mással is próbálkoztam, de hiába, a vízhez húzott vissza a szívem. Azóta a tavasz mindig gáton ér, járom a területet és ellenőrzőm a töltéseket, átereszeket. bitóikat. Megérkeznek a vetőgépek — ha olyan az idő. mert vetettünk mi már sárba is, repülővel. Természetesen mi vagyunk a „vetőfarosok” is, utánaárasz- tunk szépen fokozatosan, várjuk hogyan kel a kis növény. Aztán megint lecsa- polás, permetezés ..., ebből is kivesszük a részünket: egyikünk a repülőnél segít, másikunk jelzi a gépnek, hova szálljon, hol szórjon. Üjból árasztás, vízszinttartás, gátkaszálás, így megyez egészen a betakarításig. Télen? — csak „egerészünk”. — Ahogy öregszem, egyre nehezebb a kasza. Egy mázsa szénáért 5—6 kilométert is 'kell menni. Mégis, akkor jó. ha van munkánk... — A mostani rizs szépen fejlődik Nulkleoryza, jó fajta. Tavaly rekord termésünk volt belőle. Hasonlóképpen jó volt a Dunghan Shali, annak idején egy holdon 60 mázsa is termett belőle. De rajtunk is múlik valami. itt kell lenni állandóan. Sokszor egy centi vízen múlhat a jó termés. A gazdaság túlsó végében levő rizstáblán Kun András „birodalma”. Délidőiben a rizsőrbódé felé közeledve karvas tagságú repedéseken bukdácsolunk. Az út jobb oldalán napraforgótábia. A széles sárga tányérok a född: felé billennék. Minden esőre Bízom júhoejk. Szinte remeg a levegő a nagy melegtől, bágyadt kutyaugatás állít meg a bódé előtt. Valósággal egy külön kis gazdaság tárul elénk a nádas övezte út mentén. Fóliával letakart ólakban hízók hevernek a hőségben. Alacsony, napbarnítottá ősz ember jön elénk. —i Mi járatban erre. ahová a madár is csak ritkán jön? — kérdezi. —• A rizsőrök érdeklik? — szippant egyet cigarettájából. — Igazi, jó szakma ez, ha úgy lehetne csinálni, mint régen. A szakcsoportnál, ahol kezdtem jó néhány esztendeje, minden más volt, jó ára volt akkor a hántolt rizsnek. De most a pénzről ne beszéljünk. nem valami sok. Van nékem Mezőtúron szép házam. de tavasszal kiköltözöm ide a jószágokkal együtt, és itt lakom addig, amíg le nem aratunk. 40 hektár gondja- baja az enyém. Mindig kerül munka. — Már a múlt hónapban nyugdíjba kellett volna menni. de én maradtam, s ha egészségem engedi, ezt csinálom továbbra is. Jó étvágyam van, nem fáj semmim. úgyhogy csak maradok egy ideig. Azt viszont nem tudom, ki veszi majd ki a kezünkből a lapátot, a kaszát. A fiatalok nem igen szeretik ezt a munkát. Távol vagyunk mindentől, és ha esik, motorozni sem lehet. Kun Antal visszaballag a szürkére festett fabódéba, ideiglenes . házába, hogy ebédjét befejezze. Forgács Tibor „A kohászok tonnákban számolnak, mi pedig a tizedmillimétereket méricskéljük...” Ha nagyobb az öntvény Az extrém példák — bármennyire tudja is az ember, hogy egyediek — elgondolkodtatok: a jászberényi Aprítógépgyárban 800 kilós öntvényből készítettek már 400 kilós készterméket, vagy 380 milliméter átmérőjű tömör kovácsoltvas bugából 3 centis falvastagságú hengert, úgynevezett perselyt A többi anyag kárba veszett. — Vállalnunk kellett a pazarlást — magyarázta él Be- luzsár András, a vállalat technológiai osztályának vezetője —, magunkat és az alapanyagot szállító kohászati üzemet sem hibáztathatjuk érte. Tudjuk hazai A szembeötlő esetek nem túl gyakoriak, igaz, hasonló példákkal rendszeresen találkoznak az aprítógépgyáriak. Általánosításra mégsem alkalmasak, sőt, az osztályvezető szerint az utóbbi időben inkább javult a kohászati üzemek együttműködő készsége. Jobban hajlandók a kért méretben szállítani az öntvényeket, a kovácsoltvas munkadarabokat, mint régen. Ennek ellenére az idei esztendő első félévében 2 ezer órányi, úgynevezett pótidőt kellett a gyárban a túlméretezett alapanyag lefaragására, az öntési hibák kijavítására fordítani. — Nagy veszteség ez, hiszen a farigcsálásra fordított munkát a legritkább esetben fizettethetjük meg a vevővel Az osztályvezető és a fődiszpécser véleménye különbözik. Beluzsár András szerint a kohászati üzemek alkalmazkodó képessége javult, Szőllősi László viszont ebből nem sokat vett észre. A különböző megítélést azonban egyformán magyarázzák; „A technológus megjegyzi, ha a szállító egy korábban túlméretezett alkatrészt végre a rajz szerinti fazonban szállít, a diszpécser viszont csak az elvesző órákat számolja. Ezekből pedig most is jócskán van.” Abban is megegyeznek, hogy a túlméretezések okairól kívülállóként nem érdemes véleményt mondani. Néhány — „talán helytálló” — magyarázat azonban eszükbe jutott: — Tagadhatatlanul nem szállítóink nem képesek egyik, „pillanatról” a másikra teljesíteni megrendeléseinket, és megfelelő méretű kovácsolt, vagy öntött alapanyagot szállítani. Elfogadjuk^ amit adni tudnak, hiszen a hasonló esetekben sürgős exportrendelések teljesítése múlik egy-egy alkatrészen. Hogy az értékes anvagnak akár 60—70 százaléka is kárba vész? ... Ez valóban megdrágítja a terméket, ám a normálisnál drágábban elkészített részegység ára csupán töredéke a milliókat érő gép értékének. Ráadásul a kivitelhez alapvető érdekei fűződnek a vállalatnak. í— kapcsolódott a beszélgetésbe Szőllősi László fődiszpécser. — A pazarlás azonban akkor igazán elkeserítő, ha eszünkbe jut ezen idő alatt értéket termelhettünk volna, a vállalat növelhette volna bevételeit, nyereségét. És most jön az, ami a legbosszantóbb : a gyárban a forgácsolási lehetőségek szűkösek, túlóráztatásra, kooperációra kényszerülünk. Az idei első félévben 17 ezer 800 órányinál több forgácsolási feladat megoldását rendeltük meg más vállalatoktól, 9 ezer 700 órát túlóráztak az esztergák, a fúró- és marógépek mellett dolgozók. No, persze nemcsak az anyagtöbblet miatt, a 2 ezer óra pótidő alatt azonban értelmesebb dolgot is csinálhattunk volnál egyformán felkészültek az öntödék, a kovácsoló üzemek — a technológiától függ képesek-e kéréseiket teljesíteni. Biztonságra törekednek, a finom részek kialakítását inkább hagyják a forgácsolókra, félnek a selejttől. Nincs mindig idő ellenőrizni, a rajz szerinti öntvény hibátla* nul elkészíthető-e? Próbaöntésre pedig inkább csak saját öntödénket tudjuk rávenni. Ilyenkor is kiderült már, rontani kell az optimális fazonon. több munkát kell hagyni a forgácsolóknak. Persze nem magyarázható minden a szállítók adottságaival, felkészültségével! Kár lenne elhallgatni, hogy ők a megtermelt tonnák gyarapításában érdekeltek. Az Aprítógépgyárban Magócs Imre esztergályos azok közé tartozik, akiknek a leg-, több dolga van a „bolhányi alkatrészek elefántnagyságú alapanyagával”. Nem is rejtette véka alá indulatait, amikor az anyagtöbblet ügye szóba került. Percenként törik a kés — Nem örvendezek, amikor az elvárt késztermék rajzon szereplő méreteit és az öntvény nagyságát összevetve a főnökhöz rohangálok pótidőt kérni. De ez a legkevesebb, ha kell, úgyis megadják. Az embernek szinte a szakmától megy el a kedve, amíg a fölösleges centiket faragja — miközben izgalmasabb feladatot is megoldhatna. Nem mindegy, kínlódom, vagy értelmesen dolgozom ... De nemcsak az idegeskedés bánt. Kezdetben szinte percenként törik a kés, mert olyan rossz az öntvény, a kovácsoltvas felülete (nem is tudom, hogyan lehet öntésnek, kovácsolásnak csúfolni azt a munkát!). Kapkodni kell, állandóan leállítani a gépet. Persze mefize- tik ezt is, de hogyan? A faragáshoz nem kell szakértelem, — annyi pénzt is adnak ezért a munkáért. Pedig kaphatnék jól fizető féladatot is, a gép és én azt is képesek lennénk megoldani ... Nem lesz itt rend, amíg a kohászok tonnákban számolnak, mi pedig a tizedmillimétereket méricskéljük. Igaza van az esztergályosnak? A gyár illetékes vezetői mindenesetre finomabban fogalmaztak. Nemcsak azért, hogy meg ne bántsák partnereiket. Az Aprítógépgyár anyagellátási főosztályának vezetője mondta el, hogy a szakemberhiánnyal küszködő öntödékkel is egyezségre lehet jutni. Egy- egy sürgős feladat megoldásának meggyorsítására —engedmények árán — a „hivatalosnál” korábban is szállítanak — Egy azonban biztos — tette hozzá szavaihoz —, mind nehezebb ma időben anyagot szerezni. Régen két- három évre előre tudtuk mit fogunk gyártani, volt idő megrendelni, a gyártó felkészült, és pontosan azt adta,' amit kértünk. Ma azonban hónapok alatt kell elkészíte- on egy sokszáz tonnás gépet. Maavar viszonyok között ez szinte megoldhatatlan feladat. V. Szász József Fogy az idő és a vas Magyarázatok Húsok, készítmények—Kevés minőségi kifogás Változatlan vásárlói igények illést tartott a fogyasztók megyei tanácsa A Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő fogyasztók tanácsa tegnap az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál tartott összejövetelt, ahol egyebek között tájétkozitató hangzott el a húsok, húskészítmények és a baromfi értékesítésének megyei helyzetéről. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szerződésekkel biztosítja a hús és baromfi feldolgozásához szükséges alapanyagokat. Az ÁHV-n 'kívül Szolnok megyében még tizenhat vágó- és feldolgozóüzem működik, azonkívül hat áfész is foglalkozik húsfeldolgozással. Évente például a törökszentmiklósi baromfifeldolgozó vállalattól, a zaigyvarékasi baromfifeldolgozótól és a jászberényi FOTK-tól összesen több mint negyvenezer tonna baromfi kerül a megyei piacokra, de jut belőle más megyéknek ás. Tavaly jelentős fejlődést hozott a Belkereskedelmi Minisztérium pályázata, amelynek köszönhetően több úgynevezett kereten kívüli terméket, pulykát, csirke- és libacombot adtak el. Baromfiból tehát megfelelő az ellátás, a töltelékáruikból viszont magasabbak az igényeik á kínálatnál. Ez legalábbis a fogyasztók tanácsa szerint, nem a húsüzemeken. hanem a kereskedőkön múlik. Vagyis ha a boltok kellően differenciáltan rendelnek, és idejében, az üzemek tudják vállalni a szállításokat. Egyébként a vásárlók igényei is meglehetősen változatlanok, alighanem jobb propagandával többféle töltelékárut megismerhetnének a vevők. Ugyanez a merevség tapasztalható a baromfitermékek, iránti igényekben is. Bár Szolnok megyében még kívánnivalót hagy a hűtőlánc amelynek kiszélesítése lehetővé tenné a több darabolt baromfi tárolását. Napjainkban egyre több szó esik a mennyiség mellett a minőségről is. A vállalati, szövetkezeti húsüzemek közül nem mindegyik rendelkezik, minőségvizsgáló laboratóriummal, ezért fordulhatott elő. hogy az elmúlt esztendőben a megyei élelmiszervizsgáló intézetben az ellenőrzött termékek hat százalékát találták kifogásolhatónak: elsősorban az alacsony fehérje-, a magas víztartalom miatt, de találtak felületi szennyeződéseiket is. Megnyugtató mindezek ellenére, hogy csökkent a vásárlói reklamáció, vagyis a hústermékek minősége javul. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál az igények jobb kielégítése érdekében jövőre bevezetik a kétmű- szakos sertésvágást. így a levágott sertések száma körülbelül 280 ezerrel növekszik évente. A késztermékek minőségét óvják majd a hűtőtárolók. mint például a Tö- rökszentmiklóson készülő, évenként 2200 tonna kapacitású' hűtőház. Tervezik a zagyvarékasi hűtőtárolót is, így a legnagyobb baromfi- üzemek kellő térfogatú hűtőtárolóval rendelkeznek majd. Végeredményben a megyében a hús- és baromiiel- iátás kielégítő színvonalú, amely emelkedik - többek között a feldolgozóüzemek ösz- szehangolt munkája révén is. — bj — Rizsörök
