Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-15 / 166. szám

1983. JÚLIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A »Jásztej” jászapáti üzemében naponta 50 ezer liter tejet vásárolnak fel. Ebből naponta 35 ezer liter zacskóstej, illetve 12 ezer pohár tejlföl készül flz ebéd útjai kiszámíthatatlanok (?) Hétszáz TVM-dolgozó panaszának nyomában Kezdetben volt a népsze­rűség. A betonelemgyár tíz­egynéhány esztendővel ez­előtt építtette az éttermet: háromezer adagos konyha, korszerű felszerelés 876 négyzetméteren. Megfelelt a követelményeknek. Nerncsu- pán a „betonosok” étkezését biztosította, a Tiszamenti Vegyiművek dolgozói is fo­gyaszthatták a két menüből összeállított ebédet. Később a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat átvette az étkezdét. Azután, ahogy mondani szokás, telt-múlt az idő, s mind több gondot okoztak az úgynevezett ob­jektív körülmények: az épü­let (fittyet hányva különbö­ző szempontoknak) állagát tekintve egyre csak romlott. Csatornarendszere tönkre­ment, teteje beázott, villany­vezetékei életveszélyessé váltak. (Magam is szemügy­re vettem a hajdan népsze­rűnek mondható éttermet; ■mi tagadás, meglehetősen rossz állapotban várja sorsá­nak jobbra fordulását. Meg­viselt falak, eldobált kaca- tok, tányércserepek . .. Min­dent átjárt az elhagyatott- ság.) A vendéglátó vállalat négy év alatt négymillió forintot veszített az étkezdén a gőz szolgáltatta energia drágasá­ga miatt. Megvitatták az ille­tékesek: mit lehetne tenni? Végül az a döntés szüle­tett, hogy teljes felújítás szükségeltetik az épület „be­tegségeit” kigyógyítandó. Sőt gőz helyett gáz szolgáltatja majd az energiát. Ehhez vi­szont fogadóállomást kell építeni, de egy külön szenny­víztisztító létesítése sem ma­radhat el. A rekonstrukció terveit az Agrober szakem­berei elkészítették, a kivite­lezés a Tiszamenti Regioná­lis Vízmű és Vízgazdálkodá­si Vállalat feladata lesz. A vendéglátónak a gáz beköté­séhez nem volt elegendő pénze, viszont támadt egy mentő ötlete: kalkulálják be a gázvezetékhez szükséges összeget a közelben megépí­tendő cukrászüzem költsé­geibe. Két legyet egycsapás- ra! A beruházást előkészítő munkálatok azonban igen lassan haladtak (s haladnak). A remények szerint csak jö­vő év közepére várható, hogy az étkezde visszanyeri egy­kori formáját. S addig md legyen a dolgo­zókkal? — vetődött fel rög­tön, A kényszerhelyzetbe ke­rült vendéglátó vállalatnak nem volt könnyű választ ad­ni. Áthidaló megoldással vél­te orvosolni a problémát: a konyhát előbb a Centrumba, majd (mivel máshová nem volt mód elhelyezni) a tisza- ligeti Napfény vendéglőbe költöztette. Igen ám, de így jócskán megnőtt a távolság: tíz-tizenkét kilométerről (a városon keresztül) kell szál­lítani az ebédet a TVM-be. Forgalmi akadályok és egyéb okok miatt gyakorta későn érnek ki a gyárba. Az étel elhűl, ráadásul 12 óra és fél egy között 650—680 dolgozó­nak kellene elköltenie ebéd­jét. Ehelyett várakozni kény­szerülnek, már ameddig le­het, hiszen a gyár munkaide­je kötött. Akik pedig leg­utoljára, munkájuk befejez­tével mennek étkezni (mint például a lakatosműhely munkásai), azoknak már csak második fogás (ami né­melykor legföljebb * szaftos köret) vagy semmi sem jut. Pedig a TVM háromszázezer forintot ígért a kiszolgálás támogatására. A vendéglátó vállalat jól­lehet sokat költött a Nap­fényben elhelyezett konyha korszerűsítésére, hogy zavar­talan legyen az előfizetésesek ellátása. Mégis: az étel el­készítését időnként a Tisza- ligetben vízhiány, a gázzsá­molyok meghibásodása is akadályozza. Megesik, hogy a Füszért. még inkább a Zöld­ért későn szállítja az árut. Az áremelkedések, a forint­ban alacsonyan megállapított nyersanyagnorma (amit egyébként a jelenlegi körül­mények között nem tudnak növelni), a nyári csúcsforga­lom úgyszintén nehezíti az- előfizetéses ebéd készítőinek helyzetét. Ugyanakkor a mi­nőségi követelmények egyre nőnek — ismertük meg a TVM-beli panaszok hátterét a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalattól. Ördögi kör ez. Miért? A TVM-ben jósze- rint mindenki elégedetlen az üzemi koszttal. A minőséget kifogásoló vélemények és hi­vatalos levelek sorjáznak. Mert abba még csak bele­nyugodtak, hogy egy ideig nélkülözniük kell a két me­nüt, de az valóban megen­gedhetetlen, hogy az alapve­tő ellátás, az étkezési kultúra minimuma sincs biztosítva! Mert tény: gyakorta változik a menü, nincs kifüggesztve a fogyasztók könyve (régebbi nevén: panaszkönyv), továb­bá szegényes a választék, hiányzik a főzelék, a gyü­mölcs; kicsik az adagok, íz­telen a leves; meggymagot kanalaznak ki a húslevesből, S a higiénia is hagy kívánni­valót maga után. Mit mondanak erre a ven­déglátónál ? Egyetlen alka­lommal sem hívták ki őket. hogy rögvest utánanézhesse­nek a reklamációknak. Pedig így a_ felelősség megállapítá­sa is sokkal könnyebb, ha személyi mulasztás történt. A minőségi kifogásokat elis­mervén, megjegyezték, né­melykor eltúlozzák a fo­gyasztók a hiányosságokat. Túlzás vagy nem — egyre megy Senki sem engedheti meg magának, hogy efféle „apróságok” rontsák a hírne­vet (visszaszerezni nehe­zebb!). Étvágy gerjesztésre ■kell törekedni, nem kedvsze- gésre. Végtére is majd ’hét- száz emberről van szó! Kétségtelen: számos „ob­jektív” körülmény közreját­szott a dolgok ilyetén alaku­lásában. Ezeken persze, a szubjektív tényezők (szebben szólva: maguk az emberek sokat változtathatnának. A két vállalat közötti hosszú évek óta rendezett, gyümöl­csöző kapcsolatot kár lenne megrontani. Az együttműkö­dés jobbá tétele közös érdek. (Lapzártakor érkezett a hír: néhány nap múlva a vendéglátó vállalat a 605-ös szakmunkásképzőből szállítja az ebédet a TVM-be. felére rövidítvén ezzel az utat. Biz­tosítja a két menüt, és orvo­solja a minőségi kifogásokat — a szerk.). Sz. Tamás Tibor Csehszlovákia bemutatkozik Kiállítás Jászberényben Csehszlovákia bemutatko­zik címmel tíznapos rendez­vénysorozat kezdődött teg­nap Jászberényben a Hűtő­gépgyár munkás és ifjúsági házában. Elsőként a Cseh­szlovák Kulturális és Tájé­koztató Központ kiállítását nyitották meg, amelyen több mint félszáz színes fotó ad ízelítőt a testvéri szocialista ország gazdasági és kulturá­lis életéből. Emellett napon­ta több alkalommal ismeret- terjesztő filmeket vetítenék északi szomszédaink neveze­tes városairól, idegenforgal­mi központjairól. A kiállítás idején Csehszlovákiában ké­szült magyar nyelvű köny­veket, játékokat, népművé­szeti és ajándéktárgyakat is vásárolhatnak az érdeklődök. Szombaton az Egyesült Jászsági Áfész vegyeskará­nak meghívására hazánkban tartózkodó Gömör vegyeskar ad koncertet a munkás és ifjúsági házban. A Csehszlovák napok al­kalmából rendezett kiállítást naponta 10—18 óráig tekint­hetik meg a látogatók. az eseménysíorozat július 24 én zárul. Törik a dohányt Hevesben Megkezdték a dohány tö­rését Heves megyében. Az idén a száraz idő hatására az átlagosnál mintegy két héttel korábban láttak hoz­zá ehhez a munkához. A betakarítást a Virginia 'agy közismertebb nevén a ..he­vesi dohány” törésével kezd­ték. A kezdeti tapasztalatok szerint az idei dohányter­més mennyiségileg több lesz a tavalyinál, s ugyanakkor a minősége is kifogástalan. A testület és tagjai Hallgatom a felszólaló szavait a pártbizottság ülé­sén, Hallgatom, s közben azon töprengek: ki is beszél most voltaképpen? A jelen­tékeny középüzem főmérnö­ke-e, vagy pedig a pártbi­zottság tagja? A dolog el­döntését nehezíti, hogy egy­azon személyről van szó; a főmérnökről, akit annak ide­jén beválasztottak a pártbi­zottságba. Akkor hát mire való ez a töprengés, miért akarok egy­azon személyiséget gondolat­Pedig itt most nem vezetői megbeszélésen vagyunk, nem is műszaki konferencián: a gazdaságpolitika megvalósí­tásának helyi tapasztalatai­ról és feladatairól — tehát aláhúzva az összetett főnév második elemét: politikai té­máról — tanácskozik egy fe­lelős politikai elhatározások­ra hivatott testület. S ez — hadd ismételjem e szót — politikai megközelítést igé­nyelne e döntésben észrevé­teleivel közreműködő testü­leti tagjaitól is. Miért van hát, hogy ez a megközelítési mód nemcsak az említett, de számos más esetben is elmarad? Miért tapasztalható nemegyszer a testületi tagoknál —, hogy a divatos kifejezéssel éljek — identitászavar, az azo­nossági, azonosulási tudat zavara? Mert ilyen zavar kétségtelenül fennáll: a .párt, a társadalmi szerveze­tek és mozgalmak irá­nyító szerveibe .beválasz­tottak egy része olykor mint­ha nem tudná pontosan, mi­lyen minőségben szerepeljen ozmte száz százalékos bi­zonyossággal kimondható, hogy erre minden testületi tag képes is lenne, hiszen je­lölésüknél, megválasztásuk­nál az ilyenfajta politikai al­kalmasság elsődleges szem­pont. Nem a személyes ké­pesség, tapasztaltság, felké­szültség hiányzik hozzá. Sok­kal inkább munkastílusunk, bán mindenáron kettévá­lasztani? Miért zavar felszó­lalásának hangvétele nem­csak engem, de az arckifeje­zésekből ítélve láthatólag másokat is? Pedig valóságos eleven problémákat említ: az üzemben folyó műszaki fejlesztés eredményeiről, gondjairól szól. De úgy so­rolja ezeket, mintha valami­lyen minisztériumi értekezle­ten, szakmai tanácskozáson mondaná: a gazdasági-mű­szaki vezető beszél itt, nem a politikai döntésre hivatott párttestület tagja. e testületek tanácskozásain, működjék közre azok mun­kájában. S ezért megmarad annál a megközelítésnél, ami első látásra valóban a legin­kább kézenfekvő: a minden­napi munkája, munkaköre által meghatározottnál. Dehát miért lenne baj ez? — kérdezhetnénk ismét, fel­idézve, hogy a testületek tag­jainak megválasztása előtt éppen azért szokták a javas- lattevők gondosan mérlegel­ni a szociális összetételt, az egyes területek, rétegek, korosztályok képviselőinek arányát is, hogy a különféle nézőpontok (s az azokat meg­határozó érdekek) megfelelő módon hangot, teret kapja­nak. Csakhogy a különféle nézőpontok csupán akkor kapnak helyet és ötvöződnek egységbe a születendő dönté­sekben, csak akkor tudják Valóságosan befolyásolni az elhatározásokat, ha érdemi módon jutnak kifejezésre. Vagyis, ha az egyes terüle­tek, korosztályok, rétegek né­zőpontjai politikai tartalmú következtetésekben és javas­latokban is testet öltenek. munkamódszereink hordoz­nak magukban bizonyos aka­dályozó, hátráltató gyengesé­geket. Kezdhetnénk azzal, hogy gyakorta nem is igényelik a testületi tagoktól a politikai tartalmú következtetéseket. És aligha elegendő az ilyen igény deklaratív kinyilvání­tása. A testületi munka egész légkörének, stílusának minden külön kinyilvánítás nélkül is erre kellene ösz­tönöznie. S itt a legfonto­sabb éppen az, hogy mi­ben várnak köreim űkö- dést. mihez várnak hoz­zászólást, véleménynyilvání­tást a testületi tagoktól. Olyan-e a napirend, az elő­terjesztés, a határozati ja­vaslat, hogy érdemi állásfog­lalást igényel a résztvevők­től, vagy pedig nem ad fo­gódzót máshoz, mint a szer­zett tapasztalatok egyszerű felsorolásához? A témának a szó igazi értelmében vett megvitatására készteti-e a tagokat vagy pedig csupán bizonyos tények tetszés sze­rint bővíthető-szűkíthető ter­jedelmű, „kiegészítő” jellegű felsorakoztatására? A gya­korlati tevékenységet tényle­gesen meghatározó döntés születik-e az adott tanácsko­záson. avagy pedig megelég­szenek általános, megfogha­tatlan igazságok ismételgeté­sével? Alap legyen, ne korlát... Nem azért hasznos mind­ez, mintha a vitákból ki kel­lene lúgozni az egyes testü­leti tagok közvetlen helyzete által sugallt véleményeket. A pártbizottságba választott főmérnök nézze nyugodtan a dolgokat a főmérnök szemé­vel, hiszen hiába is próbál­ná, úgysem tudná másként nézni. De kapjon lehetőséget, hogy tapasztalatai és ismere­tei a közvetlen környezetben szerezhetőknél szélesebb kört fogjanak át, s fogalmazódjon ez meg igényként is, amikor a testület kollektív munká­jában való részvételről van szó. Magyarán: a munka­megosztásban elfoglalt hely alapja legyen e részvételnek és ne korlátja. Ha így tudjuk megszervez­ni a kollektív munkát, az mindenkinek csak hasznára válhat. A kollektíva egészé­nek, minden egyes tagjának — és nem utolsósorban ma­guknak az ügyeknek, ame­lyek megvitatására, megol­dására, előbbrevitélére az adott testület hivatott. Gy. L. Milyen minőségben Nem elég deklarálni Olcsóbb lesz a sóder Uszályokon érkezik a tiszai kavics Megérkezett Szolnokra az első tiszai folyamkavics-szál- lítmány uszályokon a Szol­nok megyei Állami Építő­ipari Vállalat folyami rakó dójára. A vállalat déli ipar­telepétől négy (kilométerre levő — a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalattal (FOKA) közösen kialakított — rakodóhely megteremtése beruházást nem igényelt. A parttól a kiépített közútig vezető kétkilométeres földút seáraz időben jól használ­ható, hiszen építési törme­lékkel feltöltötték. A tervek szerint 1983. második felé­ben 15 ezer köbméter tiszai kavics érkezik a „kikötőbe” a fogadott mennyiség — a felhasználási tapasztalatoktól függően — később növelhe­tő. A SZÁÉV szakemberei a folyami anyagszállítás meg­szervezésével párhuzamosan kidolgozták a tiszai kavics építőipari hasznosításra al­kalmas eljárását is- A folya­mi rakodóra érkező alap­anyagból megfelelő méretű osztályozott bányakaviccsal keverve első osztályú sóder készíthető. A „keverék” ki­tűnő tulajdonságait labora­tóriumi vizsgálatok i gazol - ják. A folyami szállítás meg­szervezése, a tiszai kavics építőipari hasznosítása ré­vén a kavicsfeihasználás költ­ségei köbméterenként 60—70 forinttal csökkenthetők. A FOKA első uszályait rakják az Építőipari Vállalat ti­szai rakodóján

Next

/
Oldalképek
Tartalom