Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

1983. JÚNIUS 11. 10 Kulturális kilátó Egy ember és egy város a teremtés káoszában A Ház arca a (épei ásatás során lelőkerült csatról nézett .,így” Unokáink történelemköny­vében biztosan ,,lecke” lesz az a varázsütés, amely Sáros­patakot felébresztette csip­kerózsika álmából. Az 50-es, 60-as években egy új trafik építése is szenzációt jelen­tett itt az észak-keleti vége­ken. Aztán a héttel kezdődő évszámok hozták a szeren­csét, pénzt, a velejáró épí­tési kedvet — és hoztak egy olyan tervezőt, amilyet min­den városnak csak kívánni lehet. Makovecz Imréről van szó, aki Patak arcával ébred és fekszik. Első épít­ményei közül a Bodrog áru­ház csak borzongató eret­nekségnek számított az ős­lakosok körében, akik szá­mára Árpád kori, reneszánsz, barokk, klasszicista. népi építészet diktálta a „diva­tot”. A perényiek, rákóczi- ak, hagytak itt szellemi üze­netet az épületek által. Eb ben a környezetben a Boros­tyán Szálló belső terét, majd mindinkább a főutca arcát formálta Makovecz eszmei képmására. Aztán megszületett a Művelődés Háza. Nem mű­velődési központ, nem kul- túrház — Művelődés Háza. ámbár ha Makovecz lenne a névadó, akkor a Ház ne­vet nyerné az épület a ke- resztségben. És az utóbbi évek során az ítéletükben megedzett patakiak is szem- káiprázva nézik a csodát, s mert a csoda nem minden­napos látvány, sokan ta nácstalanul várják a csalha­tatlan megbizonyosodást; amit látnak, bátran tetszhet, hiszen valódi szép, igazi ér­ték. Szerencsére vannak a„Ma- kovecz-bibliának” magya­rázói. Dr. Kardoss Béla mű­vészettörténész — volt pa­taki diák — előadásai során segít értelmezni a művészi kompozíciót. Makovecz Imre princípiuma a szimmetriája Lechner Jenő tervezte Co- menius Tanítóképző Főiskola tükörben nézi magát és a Művelődés Házát látja. A két kar egymás felé nyúl. szimbolizálva a művelődés egyetemességét. A képzőben elkezdődött szellemi épülés a Házban folytatódik, így a két U-alakú épület szinte magáihoz öleli a város gon­dolkodó társadalmát. De megvan a szimmetria tenge­lye vertikálisan is a Ház­nak. Kár szépíteni, nem ilyen művelődési házat képzelt el a város. Gyanakvó figyelem kísérte az építkezést: va­kondtúrásnak, jurtának is­merték fel a földből kinövő elemeket az aggódó pata­kiak. Aztán elkészült és ma már azok, akik annak idején téglajegyek vásárlásával se­gítettek ..húzni a földből” a Házat, mindinkább maguké­nak érzik. Hogy ötven mil­lióra volt tervezve és talán 120 millióból kijön, ez azzal is magyarázható, hogy az alapkő letételétől az átadá­sig hét év telt el. Az építők mentségére szóljon, hogy szinte bicskával kellett ki­faragni a szerkezeti eleme­ket, így hát a hét év itt mást jelent, mint egy pa- nelh áznál. A Ház cethal-gyomrában 450 személyes színházterem kamaraterem, próbaterem, mozi, kávéház, kiállítóterem, könyvtár jelenti a praktiku mot. Színes képmagnó, belső tévélánc — mely elméletileg a tanítóképző tévérendsze­rével is összekapcsolható — az idegpályája a Háznak. Az agy pedig az ember: a 35 alkalmazott közül kilenc népművelő működteti az amatőr filmklubot, a tánc­házat. a gyermekdiszkót, aZ autós- és víziklubot. Napjainkban az Ybl-díjas Makovecz Imre továbbfor­málja a város arcát. Üj te­tőt kapnak a Ház közelében levő, lapos [fedéllel épült házak, utcák nyílnak, nyíl­egyenesek, lakótelepeket kapcsolnak a városhoz olyan szálakkal, melyeknek kiépí­tése közben évszázados épít­ményeket söpörnek el az útból. Távolságok zsugorod­nak így össze — miközben pedig terjeszkedik, pulzál a város. A Tér és az Idő egy­mást meghatározó kapcsola­ta látszatra meglazult. És ebben a teremtés előtti álla­potban a Rendet Makovecz Imre rajztolla jelenti. Palágyi Béla Szemben fe Comenius Tanítóképző Főiskola Lechner Jenő ál­tal épített neoklasszicista épülete Ha a fal a *a törzse, akkor benn a boltív a gallyak aga-boga A ház minden „porcikája" egy-egy terve­zői ötlet Fotó: Oede Géza Kinetikus szobrászat Este életre kel a torony Kalocsa ú] nevezetessége lett A kinetikus, mozgó szobor fogalmával egy Amerikába elszármazott hazánkfia. Mo holy-Nagy László ismertette meg a világot. Ezen belül a fénydinamikus szobrászat el­méletét ugyancsak egy ma­gyar származású ember, Schöffer Miklós dolgozta ki. és tette közzé Párizsban 1948-ban. Nicolas Schöffer 1912-ben Kalocsán született, és 1937 óta Párizsban él. Egyike korunk új utakon járó, új kifejezési formákat kereső művészeinek. A 71 éves művész a modern fes­tészet, szobrászat, építészet egyik legnagyobb egyénisége. A világhírű ember szülő­városát a Chronos—8 nevű fénytoronnyal ajándékozta meg, amely felállítása óta nevezetessége lett a városi­nak (nagyobb társait nyuga­ti városokban — San Fran­ciscóban, Münchenben, Pá­rizsban. Bonnban, Liégeben — állították fel, egyik elődje [a Chronoö—5] pedig a ka­locsai Schöffer Emlékházban található). A csaknem 30 méter ma­gas, szürke fémépítmény nappal „pihen”, alig keltvén különösebb feltűnést. Amint azonban sötétedni kezd, ki- gyúl, életre kel. A tornyon ötven színes lámpa világítja meg a forgó-lengő. tükröző lapocskákat, s az építmény csúcsán négy reflektor kül­di magasba sugarait. A szer­kezet elektronikája csak sötétedéskor lép működésbe, s azt kővetően a fények fel- gyulladását és kialvósát a mindenkori forgalom lükte­tése szabja meg. A jármű­vek mozgásáról tájékozta­tást adó érzékelők jelei mű­ködtetik a fényjátékot, be- és kikapcsolva a fényforrá­sokat és mozgató motorokat. A torony „fényruhája” so­ha sem mutat két teljesen azonos képet, megunhatatlan változatosságban idézi a tűz lobogását, a lángok villódzá­sát. és kelt sohasem látott, különlegesen mozgó fényha­tásokat. Képünkön nappali formájá­ban láthatjuk a Kalocsa buszpályaudvara előtti téren felállított nevezetességet A világot fölforgató találmány Séta a kaposvári Mozi múzeum bán A Mozimúzeum részlete „Ez az a találmány, mely egykor a világot fogja föl­forgatni!” — Jókai Mór írt ilyen lelkes hangon 1893 bam egy budapesti kinema- tográf-bemutatóról. A ta­lálmányról, amelyet később mozinak neveztek, s amely, ha a világot nem is forgat­ta fel, megváltoztatta a világról alkotott képünket, és romantikájával, titokza­tosságával máig rabul ejt fiatalt, öreget. Ennek az izgalmas művé­szetnek és iparnak a meg­születésébe, ős- és hőskorá­ba enged bepillantást a ka­posvári Mozimúzeum — az első és egyetlen az ország­ban. Kaposvár egyik leg­szebb részén, a Szabadság- parkban áll a múzeum: ré­gi egyházi épületből alakí­totta át a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat és a kaposvári városi tanács. — Huszonöt éve dolgo­zom a mozihálózatban, lát­tam, milyen hatalmas vál­tozáson megy át a filmmű­vészet, a mozihálózat és a nézők érdeklődése — mond­ja Torma Károly, a Somogy megyei Mozi üzem i Vállalat igazgatóhelyettese, amikor bemutatja a múzeumot. — A korszerűsödő géppark, az új technikai megoldások feleslegessé tettek a régi gépeket. Már irégen eszem­be jutott: meg kellene menteni ezeket. Gyűjteni kezdtem, eleinte csak a vál­lalat raktára számára. A legelső gépeket egy Óbudán lakó kéményseprőtől vet­tem meg: Weiser Nándor­nak hívták. Élete végén el­eladogatott gyűjteményéből — valamennyi gép működő­képes még ma is. Próbálok megvenni újabb tárgyakat, emlékeket, de általában ne­hezen válnak meg tőlük tu­lajdonosaik. Ugyanakkor so­kan — főleg a moziszakmá­ból — küldenek ajándékba gépeket, dokumentumokat. Amikor elhatároztuk a mú­zeum létesítését, a Budapes­ti Műszaki Múzeum jelentős részt átadott saját gyűjte­ményéből. Ma az anyagunk védett, a működtetésben a megyei múzeumok igazga­tósága is közreműködik. A látogató az emeleten találja a mozitörténet re­likviáit. Régi. megbámult fotográfiák technikájával készült a tablósor, amely összefoglalja a mozgókép, a mozgófénykép történetét a kínai ámyjátékoktól a la­terna magicán át szinte nap­jainkig. A teremben gépek sorakoznak: stroboscop a 19. századból, felvevő, vetítő gépek a századból, félvevő, vetítő gépek a századfordu­lóról. a harmincas, negyve­nes évekből. A filmtörténet és a mozi­technika nagy neveit olvas­hatjuk a gépek alatt: Lu­miére-féle 35 mm-es vetítő 1896-ból, Edison rendszerű kézivetítő 1898-lból, a Gau- momt cég vetítője 1905-ből, Optica házimozj 1925-ből, 8 mm-es Eumig-gép 1935-ből, diavetítő 1902-ből, 16 mm-es amatőr kamera a 30-as évek elejéről. Egy 40 cm átmérőjű hanglemez Bus tér Keaton hangjával; a Western Electric Company egy időben olyan vetítőt gyártott, amely szinkronban mozgott a film hangját szol­gáltató gramofonnal. A falakról Pala Negri, Gloria, Swanson. Ásta Niel­sen, Lil Dagover arcképe néz ránk. A Somogy cirnű lap tudósítása 1899-ből is olvasható az első kinerma- tográf (bemutatóról, ahol, „nemcsak élvezett a látó- ' gató közönség, de evett, ivott, sőt pezsgőzött is”. Az egyik első hazaj mozis szak­könyv kiadása Kaposvár városához fűződik: F. Paul Liesegang A kinematográfia fejlődése, lényege, jelentő­sége című könyvét 1911-ben itt adta ki Kozma Sándor, az Apollo (ma Szabad Ifjú­ság) mozi igazgatója. A múzeum földszintjén van a százszemélyes vetí­tő terem. Ez a kis mozi rendszeresen tart klubta­gok számára vetítéseket, is­kolák intézmények kérésé­re pedig külön megrendel filmeket, összeállít sorozato­kat. Az ország más részéből szervezetten érkező túristák számára nemcsak tárlatve­zetést tartanak, hanem — előzetes egyetértés után — filmtörténeti bemutatást, vetítést is. így például lát­ható A film születése című francia produkció és az ötven éves a magyar film című összeállítás. A múzeum adattára a filmtörténetben búvárkodók- nak nyújt segítséget: négy­ezer mű adatait őrzik itt. Az 1981 áprilisában meg­nyílt múzeum rövidesen két újabb helyiséggel bő­vül, s ezzel a jelen, sőt a jövő is belép a falak közé: még az idén megnyitják az ország első olyan klubját, ahol nyilvános videovetíté- seket tartanak. Gárdonyi Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom